Haho!
Köszönjük a kedves szavakat.
Leirtam a szülésszorit, kicsit hosszu lesz.
Terminus elött 2 nappal, hétfö hajnalban 5-kor kezdett csordogálni a magzatviz, igy bementünk a korházba. Fájásaim nem voltak, dehát ugye megrepedt a burok és 1 ujjnyira nyitva voltam. A dokim azt mondta, ha nem indulnak be a dolgok, kedden reggel oxitocinra köt- meginditja a szülést. 2 oránként ctgztek, és du 4 körül megvizsgált egy szülésznö (nem volt fogadott szülésznöm) aki tágitott a méhszájon. Azt hittem, ott halok meg...
De elfolyt a nagyja magzatviz és tágultam 2 ujjnyira, és jöttek a fájások. Estére már 5 percesek lettek, de nem tágultam tovább, igy elküldtek aludni. Na, hát azt nem tudtam. Végül hajnal 4 körül mégis elszenderedtem . 5 kor ébresztettek, borotválás, beöntés, wc, vizsgálat-bö 2 ujjnyi (a vizsgálat közben kis ájulás...), beöntés ismét, wc, tusolás. Eközben szoltak a dokimnak is, aki Csabival szinte egy idöben futott be, én meg pont elkészültem a tusolással és már jo erös fájásaim voltak.
8-kor ujabb vizsgálat: 3 ujjnyi a méhszáj, szépen haladunk, kapunk egy ágyat a szülöszobán, Csabi beöltözik zöldbe (hát baromi viccesen nézett ki!) És vajudgatunk tovább. 9 körül már 4 ujjnyi a méhszáj, mindenki örül, hogy ilyen gyorsan haladunk, és 10-re babát igérnek nekem. Biztos ami biztos mégis bekötik az oxitocint, na hát innentöl kezdve Csabi keze zsibbadt
(annyira szoritottam) én 2 fájás között néha beájultam, szülésznö-tanulo kislányok lelkesen borogatták a homlokom, és mi vártuk a tolo fájásokat . Amik nem jöttek.
11-kor ujabb vizsgálat és a dokim császárt javasol, de konziliumot kell összehivni, hogy jogos-e (az utobbi idök nagy csaszis botrányai miatt gondolom én) . Na, hát én azt mondtam, hogy mindegy hogy, csak szedjék ki ezt a gyereket. Jön Tarro Tanárur, a fö-fö Guru és Áment mond a császárra. Közben persze a melletünk lévö császár-mütöböl sorban hozzák ki a pici babákat, lelkes apukák vadul fotoznak és videoznak (szegény Gáspárka élete elsö videokazettáján a háttérböl nagy nyögéseket lehet hallani- ez volnék én
) A doki bekönyörgi magát 2 programozott császáros közé, és nagy nehezn 1-kor be is jutunk. Az anesztes orvos (Drága jo Dr Sorbán) 6 orás spinális érzéstelenitést javasol, nagyszerü- nyögöm én, még kivárunk egy fájást a mütöben, aztán megszurnak én meg megkönnyebülök, hogy zsibbadok. Elfektetnek, és már vágnak is, közben röhögnek, hogy Erika, az orvosom milyen gyorsan a lovak közé csapott. Engem huznak-vonnak, taszigálnak, majd kb 2 perc mulva örömmel közlik, hogy megszületett Nándi, aki kettöt nyekeg, és gyorsan átviszik a szülöszobára, ahol rendbeteszik. Na, ott fel is sir, apuka vadul fotoz (utolag meséli: hát, néhol elég béna lett a kép, mert a könnyeimtöl semmit nem láttam
) Közben odabenn én is pityergek kicsit, elis felejtem megkérdezni, hogy egészséges-e. Néhány perc mulva behozták, adhattam neki puszit és megsimiztem kicsi kezét és elrobogtak vele melegedni. Mig engem stoppoltak elmondták a paramétereket is: 3130 gr, 55 centi 10/10-es apgar. A dokik még viccelödnek kicsit (hogy az éppen aszisztálo orvos keze alá a dokim csak akkor feküdne, ha öngyilkos akarna lenni
) én sandán nézhettem az anesztesre, mert ö mosolyogva közölte, hogy addig jo, amig igy poénkodnak, mert ha nagy csend lenne, akkor gond lenne. Kész a himzésem, kapok kötést, pelenkát, és áttolnak a szobámba. Aznap még 2-szer kihozták Nándit, odatették mellém, én meg csak szemlélgettem, milyen szép. Másnap már felkelhettem, söt, fel is kellett kelnem, és áldottam Sorbán kezét a 6 orás spinál miatt, mert 24 ora elég hosszu lett volna fekve. És innentöl gyogyulgatunk, épülgetünk. A cicim péntek reggelre jol bedurrant, de hála a Söfiben lévö aranykezü és aranyszivü Krisztának, aki a tejleadoban "kinozza" az anyukákat sikerült kimasszirozni a csomokat, és kiszivni a tejcsit. Na, innentöl kezdve mint a fejöstehén (jol tejelö magyar tarka, már csak a billog hiányzik a fülemböl
) szopizás, fejés, másik cicin lazitás, szopizás fejés stb... ) Rengeteg tejcsim van.
Tegnap haza is jöttünk, volt nagy vendégsereg, szüleim, anyosomék, Csabi nagynénje. Eddig nem volt nagyon vészes, jó fiu Nándi. Nappal másfél-2 oránként eszik, éjjel 3-4 oránként. Nincs nagy hangja, elöször inkább csak nyekeg, aztán ha sokáig nem vesszük fel, vagy bénázok a pelenkázással, akkor kezd rázenditeni, de ahhoz képest nagyon jol türi a pelusozást!
Hát, röviden (?) ennyi jutott most eszembe.
Pusza!
Minyu