Kiemelt témák

Kedves Emõke!

Igen, a nevelõszülõség nem azonos az örökbefogadással. "Visszalapoztam", én Fámának legelõször is alternatívaként írtam le mindkettõt.
Az örökbefogadókat, nevelõszülõket vizsgálják elõzetesen, hamarosan szigorodnak a feltételek (felkészítõ tanfolyamra kell majd pl. járni). Az örökbefogadók az eljárás lezárása után teljes jogú szülõk, a nevelõszülõket viszont rendszeresen ellenõrzik tudtommal.
Amennyi macerán keresztülmennek azok, akik ilyesmire adják a fejüket, szerintem csak a legeltökéltebbek tartanak ki!
És igen, sok olyan dolog van az életben, amire nem lehet "biztosítást kötni". Arra sem, hogy egészséges gyereked születik, arra sem, hogy egy nevelõszülõ nem lesz Árvácska-mama. De mért lenne az?
A személyes kérdést illetõen:
Nem, nem fogadnék örökbe se fogyatékos, se egészséges gyereket. Elvileg és a mostani eszemmel. El tudok képzelni olyan élethelyzetet, amikor igen, de általában véve nem a válaszom.
Az ok ugyanaz, ami miatt nem tervezünk ötödik gyereket sem. Úgy érezzük, kitelt a létszám nálunk. És nem tudok úgy gondolkodni, hogy mi lenne ha.... Ha más lenne a helyzet, biztos mást gondolnék.
Volt idõ, amikor komolyan fontolgattam, nem úgy általában, hanem egy konkrét, súlyosan fogyatékos gyerek miatt, de még fõiskolásként... Aztán meg jöttek a gyerkõcök, és fel sem merült a dolog bennünk.
Ha nem érzed kielégítõnek a választ, kérdezz bátran. Nem tudom, milyem mélységig vagy kíváncsi.

Edóka

Én hasonlóm dolgok miatt nem fogadnék szintén örökbe fogyatékos gyereket, úgy érzem, sem anyagilag és fizikailag nem tudnám vállalni (pedig még nincs négy gyerekem, csak van a családban ápolandó hozzátartozó) Engem elképesztett, amikor halottam, hogy egy felnõtt fogyatékosra, ha nem annyira súlyosan fogyatékos, kb 10 000Ft ápolási segély jár, súlyosra 18 000, betegre is, és még azt is megnézik, nem él vajon túl jól a család). De ha anyagilag nem okozna gondot, ha megfelelõ nappali intézmények lennének, ha meg tudnék fizetni egy segítõt, stb.. már nem tartanám annyira elképzelhetetlennek.
Sokan papolnak sokféle dologról, de nem látom a pédamutatást. Egyszer nem olvastam még ujságban, hogy x képviselõ, politikus, üzletember, médiasztár ... örökbefogadott egy vak, mozgássérült, szellemi fogyatékos, vagy csak akár egy cigány gyereket.

Létezik egy dokumentumfilm, Pipacsok címmel. Egy hármas ikerpár volt a központi téma, egyikük egészséges volt, a másik kettõ intézetben, vak és hasonló problémák. És volt olyan hogy évekig nem látogatták õket, mert nem volt pénze a családnak kifizetni a menetjegyet. Elõszõr nekem is az jutott eszembe, de hát a TB állja, de aztán tovább gondoltam, igen, de ha jól sejtem, csak utólag, és csak egy személyre. Az ikreknek még volt x testvérük. A legnagyobb lány pesztrálta a kicsiket, és olyan felelõsségérzet sütött róla 17 évesen, hogy szégyeltem magam. Az anya meg mással élt, sõt vagy három testvérük bennégett egyszer a házban, erre mondanák itt sokan, minek csinálnak az ilyenek ennyi gyereket, Megdöbbentõ film volt, mert nem a tragikumra és a szenzációra ment rá, hanem csak bemutatta mindenfajta kommentár nélkül a családot, minden oldalról, a végére még az anyát is meg tudtam érteni.

Üdv
Emõke

Emõke!
Sok igazság van abban amit irsz de nem lehet mindennek és mindenkinek ...a különbözõ élethelyzeteknek megfelelni.Nem csupán pénz kérdése-bár ez is fontos-a fogyatékosak helyzetének megoldása.A hétköznapi embereken sok mulik:Ma gyógyszertárban voltam és az elõttem álló anyuka kb.3 éves gyereke nem tudott beszélni cyak mutogatni folyta az orra picit koszos ruhában volt...Vettem egy gyümölcclevet melynek szép doboza volt és kikapta kezembõl a kisfiú.Az anyuka gyorsan visszaadta zavarba jött és próbált ugy tenni mintha csak a pici elfelejtette volna az illemet.Gondolkodtam mit tegyek.Elkezdtem beszélgetni szépen csöndben a fiúval megmutatta neki mi tetszik õ mit szeretne...Nem azt mondom én vagyok a példa de talán jól reagáltam.Ameddig mi elfordulunk az ilyen ember társainktól addig sem anyagilag sem erkölcsileg sem lelkileg nem engedjük hogy beilleszkedjenek a számunkra más emberek közénk pedig õk mennyire szeretnék...
Margaréta!
Irod hogy vallásos lettél hivõ és nem bánod az abortuszt.A hivõ emberek azt mondják az abortusz gyilkosság.Bár nem lehet kijelenteni hisz vannak szekták gyülekezetek egyházak ahol más és más a nézet.Te gyilkosság mellett voksolsz vagy nem.Nekem ugy tünik mintha a mamád lenne a követendõ példa az abortusz területén számodra.Nekem is volt mamám-Hála Istennek még egy él is-õk is szeretkeztek õk is könnyen állapotosak lettek.Vannak pici technikák ha valaki nem akart gsereket de az nem mentség szerintem hogy ennyien voltak vagy ilyen helyzet volt....a gyilkosságra.Mielõtt védenéd családtagjaid leirnám nem itélem el õket csak pusztán ez a véleményem."a test él de a lélek".Erre azt mondanám hogy aki megadja a lehetõségét egy embernek hogy éljen az többet tesz mintha túlfilozofálva ugy dönt igy jobb lesz neki.Vannak gyerekek akiket nem nevel fel a vér szerinti anyjuk de jó családhoz kerülnek akiknek soha nem lehet gyerekük és boldogok.Nem a vér számit hanem a sziv!
Üdv:
Annamy

Szia Annamy!

Szerintem is a szív számít. Nekem nem lett volna szivem odaadni másnak, aki 9 hónapig bennem élt.
Amit mondtam, pedig úgy teljes, hogy nem az abortuszt bántam meg hanem azt, hogy olyan helyzetbe kerültem. A vallásos szót nem szeretem, törvénykezô embereket jutatt eszembe. A hívô szó alatt pedig azt értem, akinek élô kapcsolata van Jézussal. Abban a gyülekezetben, ahová járok, ott is (a te szavaddal élve) gyilkosságnak tekintik az abortusz. És paráznaságnak a házasság elôtti szexuális kapcsolatot.
Szerintem az abortusz kérdésében nincs követendô példa, a nem kívánt terhesség kérdésére nincs jó válasz. Én nem voksolok egyik oldalon sem, egy ember élete (és egy terhességnél több ember életérôl is szó van egyszerre) nem fekete-fehér.

Üdv: Margaréta

Margaréta!
Irásodnak nagy része tiszta számomra de valamit nem tudok összeegyeztetni."Nem az abortuszt bántam meg hanem azt hogy olyan helyzetbe kerültem."-vagyis a gyilkosságot magát nam bánod?Ha hivõ vagy vagyis már az lettél-gy sem bánod.Hiszen irod hogy ahová jársz ott is negativ véleménnyel vannak az abortuszról.
Tudod én ugy gondolom valaki inkább paráználkodjon házasság elõtt-természetesen a megfelelõ védelemmel-minthogy akár házasság elõtt vagy alatt-embert öljön.
Sajnálom hogy az internet nem hangos mert lehet hogy erõs kifejezéseknek tünnek amit irok de a hangsúlyom lágy és nem bántó.Kérlek igy olvasd soraimat.
Magán megjegyzés:-azért szeretem a vallásos szót használni mert a hivõ szó számomra valahol szektát jelöl vagy nem tiszta célú gyülekezetet.Ha neked a hivõ tetszik ,legyen.
Bocs a kitérõért.
Üdv:annamy
Ui:lehet nem jövök egy darabig mert a gépet viszem szerelõhöz és lehet ott marad bár lehet hogy nem.Na mindegy.
Vigyázzatok magatokra.

Sziasztok,
elolvastam a topic nagyreszet, es nem tudom mit irjak.

Egyfelol az abortusz egy ember megolese. Tiszta szivbol kivanom mindenkinek, hogy soha ne keruljon ilyen helyzetbe,ahol a gyerekerol kell dontenie.
Az anyak azokat a gyerekeket is szeretik, akiket elvetetnek, de ok maguk sokszor gyengek es nem kepesek szembe nezni a helyzettel, igy azt a megoldast valasztjak amit OK AKKOR ABBAN a helyzetben a legjobbnak talalnak.Talan beteg a baba, talan csak rosszkor jott,talan minden tenyezo egyutt van egyszerre.

Es ha mar elvetettek azt a babat, akkor attol kezdve

egyedul Istennek van barmi keresnivaloja a csalad vagy

a no tettenek megiteleseben, senki masnak.


Sokan elfelejtkeznek errol, de Isten azokat is szamon fogja kerni, akik megszultek a babajukat,es esetleg utana kivanjak azt a lelkuk melyen- talan nem is kimondva, csak erezve,- hogy o barcsak inkabb ne szulettel volna most, hanem kesobb/ha mar felepult a haz/befejeztem az egyetemet/osszehazasodtunk stb.A szivunkben is meg lehet olni valakit.

Megegyszer kihangsulyozom: szivbol kivanom mindenkinek, hogy szulessen egeszseges babaja akkor amikor akarja es attol a ferfitol,akit szeret .Es hogy ne kelljen mehenkivuli terheskent a sajat eleteert reszketnie.Legyunk oszintek legalabb magunkhoz.

Hat ennyi.

Udvozlet mindenkinek

HM


OFF: Csilla, nektek meg sok puszi, latod, itt vagyok.

Hányingert kapok az ilyenektõl. Miért kell mindenbe belekeverni Istent? Meg az egész vallás és hit dolgot.
Nincs talán mert.... Életek vannak, és aki az abortuszról dönt, vállalja a döntés lelki és egyéb következményeit is (esetleg azt is, soha többet nem lesz gyereke, vagy ha valami történik majd az élõvel, magát fogja okolni, hogy biztos ez a büntetés a másik haláláért). És ha megszülte, akkor is kerülhet olyan helyzetbe (apa lelép, vállnak, munkahely felmond, gyerek gyógyíthatatlan beteg lesz, ...), hogy nyûg a gyerek, a helyzet semmiben nem különbözik attól, amikor a pocakban van. Ilyenkor mégsem vetethetem el arra hivatkozva, nem tudom vállalni, mert nem jókor jött. Nincs talán beteg, talán rosszkor jött, ... Tényleg ugy gondoljátok, van olyan abortusz, ami kevésbé bûn akár Isten elõtt is(eltekintve a méhenkívüli és hasonló esetektõl)??????

Bár a babanet hûen tükrözi a társadalom problémás rétegeihez való hozzáállásást az embereknek.
Kivánjuk, hogy egészséges gyereked szülessen attól, akitõl akarod, akkor amikor akarod, ... És ezzel meg is tette a kötelességét az illetõ, mert hárítani mindig a legkönnyebb. Csak az életet nem igazán érdeklik a mi vágyaink.

Szia Annamy!

Megpróbáltam lágynak olvasni a szavaidat. Úgy értettem amit írtam, hogyha visszapörögne az idô, és ott állnék a döntés elôtt, ugyanígy döntenék. De ha annyira visszapöröghetne, hogy ott állok az ágy mellett, ott másképp döntenék, egyértelmìen nemet mondanék. Tehát ott csinálnám másképp.
Az én tudásom szerint Isten elôtt nincs kicsi és nagy bìn, nincsenek méretezve. Ha egy dolgozat 50 ponttól kettes, mindegy hogy 1 pontot kap rá az ember, vagy 49-et, így is úgyis megbukik.
Kívánom, hogy mindenkinek olyan babája foganjon, akinek nagyon örül.

Margaréta

Kedves Nevtelen,

talan mielott hanyingert kapnal, probald meg elolvasni amit irtam.Egy gyerek megolese mindenkeppen bun Isten elott, de ehhez a dologhoz csak neki,a gyereknek es az anyanak van koze, senki masnak.
Istent pedig nem kell "belekeverni" semmibe.Ha te hanyingert kapsz tole,akkor az a te szemelyes problemad, es remelem majd megoldod valahogy.
Milyen kotelessegrol beszelsz velem kapcsolatban?Kivel szemben van kotelessegem? Szerintem a csaladom, magam es a szamodra hanyingerkelto X fele.Hiszen eppen errol beszelek: senkinek semmi koze a mas abortuszahoz, semmi jogod itelkezni mas felett, ez csakis az elobb felsoroltakra tartozik.
Mit jelent Neked a " lelki kovetkezmeny "? Depressziot? Felelmet?MIndenkinek mast jelenthet.Talan valakinek iszonyu lelkiismeretfurdalast a szamodra hanyingerkelto X irant.

Orulj neki, hogy a te eleted ilyen gondtalan,es meg van energiad arra is, hogy masok eletebe, tetteibe es legbensobb gondolataiba ilyen kristalytiszta ralatassal tenyerelj bele.Tenyleg kivanom, hogy soha ne kelljen ketsegek kozt vergodnod egyetlen gyermeked sorsat illetoen sem.


Udvozlettel

Hm

Hm!
Nem mindnekinek van olyan "szerencséje" (kicsit hülyén hangzik), hogy törvényadta joga legyen a gyerekét eldobni, megölni. Miért más a megítélés, ha még az anya hasában van?
Nem vagyok abortuszellenes, csak feldordul a gyomrom, amikor egy beteg baba megölése szinte elvárt dolog. Nem személyesen tõled, hanem a talán beteg vagy az elõzõekben már mások által is leírt
"A mi döntésünk volt, és máig azt hiszem , hogy a lehetõ leglogikusabb. " egy csak esélyes baba esetében, "logikus",
vagy
"Tudom,hogy sokan meg fognak botránkozni azon amit mondok,de én semmiképp nem lennék képes megtartani és felnevelni egy sérült gyermeket......"
vagy

Nem ítélem el azokat, akik elvetetnek akár egy beteg, akár egy egészséges magzatot. DE NE MAGYARÁZZUK MEG, mert ha a beteg baba elvetethetõ, akár géppisztollyal is végigmehetnénk a kórházakban, mert azonkívül, hogy a törvény az egyiket engedi, a másikat nem, nincs különbség. Ehelyett a már megszületteteket még akkor is életben tartjuk, ha csak a vegetálásra lesznek képesek egész további életükben. Ha a mama hasában csak az esély merül fel, hogy beteg lehet, már ott a doki jóindulatú tanácsa, vetesse el, még lehet egészséges gyermeke, ha a kétéves gyereked elüti az autó, és azt mondják, mûtéttel mondjuk tíz százalék esélye van a teljes felgyógyulásra, fel sem merül, hogy ne próbáljuk meg, hiszen még lehet másik. Itt sokan helyeslik Fáma döntését. Én elfogadom. (Ez most valami miatt kikívánkozik, és sértõ lesz, pedig nem az a szándékom vele, és sejtem, tudni nem tudom, mert az õ helyzetében még nem voltam, hogy nem a könnyebbik végét kapta ki az életnek. A természet törvényei szerint õ is "selejt", mert nem képes beavatkozás nélkül megfoganni. Egy "selejt", döntött egy emberi beavatkozással megfogant másik "selejt" életérõl. Hogy is van az a sztori, Frankensteinnel? ) Nem itélem el, bármennyire is ezt tükrözik a szavaim, de vannak akik vállalják (vagy nem is dönthetnek) az ilyen selejt gyermekeket is. Vajon õket is vigasztalja valaki, kiáll melletük valaki, segíti õket a társadalom, a sérült gyerekek mamáival hányan áltok szóba itt a babaneten, mert volt egy topik, ami egy oxigénhiányos kislányról szólt, és sokáig egy hozzászólással árválkodott, senki nem tolongott, hogy szóba álljon velük. Ilyen esetekben mire mégy a szívbõl jövõ jókívánságokkal, hogy kívánom, hogy soha ne...? Szerinted a társadalom azon szerencsésebb fele hányszor tenyerel bele kristálytiszta rálátással a nem szerencsésebbik felének életébe ?

Egy selejt

Kedves Nevtelen, (miert hivod magad selejtnek?)


nem szeretek ilyesmit leirni,mert lehet, hogy nincs igazam, de szerintem hianyzik beloled egy cseppnyi empatia.
Azok a nok, akik kenytelenek elvetetni a babajukat, egy iszonyu testi es lelki """elmenyen""" mennek keresztul. Nem viccbol mennek abortuszra, es MUSZAJ, HOGY MAGYARAZATOT TALALJANAK onmaguk es a szukebb kornyezetuk szamara is,MASKEPPEN BELEORULNENEK. Es sokan meg igy is.
Ez pusztan pszichologia(tudom az sem ervenyes mindenkire):ha valami olyat teszel, akar veletlenul, akar szandekosan, ami masoknak illogikusnak tunhet, akkor megmagyarazod a dolgot,azert, hogy a sajat komforterzetedet helyrebillentsd.Magyaran , hogy ne nezzenek hulyenek.Pl. ha te szeretsz -15 fokban hoviharban setalni, azt sokan furcsallhatjak, igy azt mondod, hogy muszaj elmenned kenyerert a boltba meg akkor is ha -15 fok es hovihar van, igy mar senki nem szol semmit.


En nagyon sajnalom a babakat es az anyakat is, de en nem hozhatok dontest senki helyett, mintahogy el sem itelhetek senkit semmiert.
Persze hozzamerhetem a sajat ertekrendemhez-azt hiszem te erre gondolsz, amikor a gyomorforgasodat emlited-csakhogy ezzel nem megyek semmire, nem segitek vele senkin, nem oldok meg vele semmit, egy baba sem marad eletben csak azert mert en maskepp gondolom.

Elhiszem, hogy nem akartad megserteni Famat, de ugyan gondolj mar bele az o helyzetebe, ha ezt most elolvassa ugyan mit erezhet?Szerintem iszonyu fajdalmat legbelul. Vagy te meg szeretned buntetni, azert amit tett? Ha igen, milyen jogon? KI vagy te neki?

Sajna a beteg babak elvetetese tenyleg szinte elvart dolog, de vajon te mit tennel?
Ne csak a Down-korrol beszeljunk, hisz sok kozuluk tenyleg elhet boldog, teljes eletet, hanem gondolj pl. az agyserult babakra, mikrokefaliara vagy esetleg a 18-as triszomiara .
Ha te varnal egy ilyen kisbabat, mit tennel? Nem nekem kell ra valaszolnod, magadnak valaszolj ra oszinten.Nem ijednel meg? Nem gyotornenek ketsegek?Nem mondanad hogy miert engem ver az isten?Nem kezdenel azonnal abortiv szereket szedni? Ketlem, hogy oromodben ujjonganal, es eljen az elet felkialtassal rogton elszaladnal a fogyatekosok egyesuletehez, hogy maris kezdhess infot gyujteni nagy boldogan, mert beteg babad lesz.
Ilyenkor szoktak az anyak iszonyuan megretteni az elottuk allo jovotol, es azt az utat valasztjak, amit ok abban a pillanatban jonak talalnak.Mint Fama is, aki egyaltalan nem selejt szerintem.
En csak sajnalni tudom oket es a babaikat es egyutterezni veluk,es azt kivanni -megha neked nem is tetszik- hogy sose keruljenek ilyen helyzetbe. Csak azt szeretnem , ha egy kicsit aterezned a masik ember lelket is.

Ezenfelul pedig minden tiszteletem azoke, akik felvallaljak sulyosan beteg gyermekeiket, es ha hiszed, ha nem meg szoba is szoktam allni veluk. Sot, ha segitseget kernek tolem es a lehetosegeim engedik, meg azt is szoktam.Most aztan en vagyok a jo ember, mi? Hat nem.(Elobbi 2 mondat ironikus hangnemben ertendo.) Van egy mondas is, ha segiteni nem tudsz, legalabb ne arts.

Asszem' mindket fel bele szokott tenyerelni a masik fel eletebe, mert mindketto azt hiszi, hogy joga van beleszolni a masik eletebe, tetteibe aztan a vegen jol elbiralni: fekete vagy feher, jo vagy rossz ,okos vagy buta. Na ehhez ezen a foldon senkinek sincs joga szerintem.

Megyek sutit sutni, mindjart karacsony...

Szia,

HM

Nem én hívom magam selejtnek, hanem a társadalom nem selejt fele.
Ha -15 fokban sétálni támad kedvem, azt mondom, és nem hazudozom kenyérvásárlásról. Ha elvetetem a beteg gyerekem, azt mondom, nem akartam felvállalni a vele járó problémákat, és nem hivatkozom Istenre meg a hasonló sablonszövegekre, hogy neki is így volt jó. Legbelül ugyse érnék semmit ezekkel a "logikus" magyarázatokkal. Azt mondom, nem éreztem elég erõt ahhoz, hogy felneveljem, és megvédjem a világtól, én, mert ez az én önzõségemrõl szól.
És nem hinném, hogy akár tõled vagy mástól erkölcsi megerõsítést kérnék, max szeretnék róla beszélni. Fáma ugyenezért írta le, mert kikivánkozott, de nem hiszem, hogy erkölcsi feloldozást várt, mert saját maga soha nem lesz önmagának megbocsátani.

Figyeled, úgy beszélsz a fogyatékos gyerekeket nevelõkrõl, mintha nem is léteznénk, mert biztos nem olvasnak netet, biztos nem laknak a szomszédotokban, biztos nem irnak hülyeségeket ide, õk valahol nagyon nagyon távol vannak tõletek egészségesektõl, ....

Triszomiás gyerekekrõl vannal nagyon szivbemarkoló fotók a neten, lehet csak keveset éltek, de azt szeretetben és gondoskodásban. Hány egészséges gyereknek nem adatik meg vajon a világban ugyanez, akik pedig sokszor családban nõttek fel, de nem voltak pont olyanok, amilyeneknek a szüleik megálmodták õket? Te írtad, "a szivunkben is meg lehet olni valakit".
Akinek gyermeke van, az olyannak szereti amilyen, olyannak fogadja el, amilyen. Ha valakit nagyon szeretünk, nem dobjuk el csak azért, mert nem testesítette meg a vágyainkat. Minden gyermek ajándék, a beteg gyermek is.

Egy beszélgetés folyamán valaki megjegyezte nekem nemrég egy intézményre, hogy minek az "ilyeneknek" ilyen szép helyen, miért nem a mi gyerekeik kapják. "Mentségére" legyen nem tudta, nekem is "ilyen" gyerekem van.

Sziasztok!

Néhány gondolat ami a témáról bennem felmerült.
Az egyik a hol a határ? Ahogy egyre korszerûbb vizsgálatok lesznek, egyre több rendellenesség szûrhetõ ki. Hova tesszük a határt, ameddig -beteg lenne- címen megölhetõ egy ember? Én õszintén megmondom, ha nekem a doki javasolná a vizsgálatot, el se mennék. Lehet, a végén egy nehéz út várna rám, de ilyen rettenetes döntést nem kellene meghoznom.
Egyetértek azokkal a gondolatokkal, hogy miben más az, ha a baba születése után derülnek ki a problémák? Mégis az emberek többsége ilyenkor felvállalja. Az is igaz, hogy ilyenkor is vannak sokan, akik nem...
Az ismeretségi körömben volt egy nõ, akinek beteg lett volna a babája. Elég késõn derült ki, de abortálás mellett döntöttek. Elsõ baba lett volna, a lehet még másik gyereke szellemben megszületett a döntés. Nos az abortálás során problémák léptek fel, melynek végeredményeképp az anya életének megmentése céljából el kellett távolítani a méhét. Nem lehet gyereke sose! HOgy lehet egy ilyen eseményt feldolgozni?
A vallás oldaláról leginkább úgy lehet felfogni a beteg baba dolgot, hogy Istennek célja van ezzel, hogy ilyen nehézségeket tár elénk. Ahogy most a tematikus válogatásban volt egy cikk, a mért pont én kérdéssel: azért, mert õt választotta ki az Isten, mert õt alkalmasnak látta egy ilyen "feladat" elvégzésére.
Az igazi probléma a társadalomban keresendõ. Ami nem fogadja el a másságot, legyen az bármilyen irányú is. Ha beállunk a sorba, megyünk a könnyebbnek látszó úton a sodrással. De vajon ez e a helyes?
Ildi

Kedves Nevtelen,

nemtom' irok-e meg ide tobbet, valoszinuleg nem.Meg sem hallod, amit mondok,csak atfutod es nem erted a mondanivalomat.

Ugy beszelek a fogytekosokat nevelokrol, mintha nem is leteznenek????!!! Ez a te prekoncepciod rolam es koze nincs a valosaghoz!!!! Honnan tudod te, hogy hany ilyen csaladdal tartom a kapcsolatot, hany ilyen gyerekkel??Orulnek ha ezt leirnad nekem, mert tenyleg kivancsi vagyok ra, mire alapoztad ezt a velemenyed?? Ismersz te engem, tudod milyen az eletem, a barataim a csaladom, azon tul, amit a profilomban latsz? Nem hinnem.Meg mindig nem valaszoltal, hogy ki fele is van nekem mifele kotelessegem.

Ha te magad is serult gyereket nevelsz, akkor neked is szol minden tiszteletem ezert. A stilusodert mar kevesbe, de igy legalabb mostmar ertem, miert dol beloled a gyulolet es a keseruseg.Nem mintha ez barmit segitene, de mindegy.

Hol irtam en azt le, hogy a beteg babanak is az volt jo, hogy megoltek?Ez ismet a te kitalalmanyod, nem tudom honnan szedted.
Ha jol sejtem, hogy ki vagy, akkor neked meg nehezebb volt a helyzeted, mert a te babad ugymond egeszsegesen szuletett es csak kesobb derultek ki a tenyek.Ha nem jol sejtem, akkor bocs, es ne vedd ezt figyelembe.

Vedd mar eszre, hogy en arrol beszelek, hogy senkinek sincs joga elitelni egy not azert, mert abortusza volt, sem azert mert nem volt, pl. beteg baba eseten. Es nem azert mondom ezt, mert egyetertek az ab. -al, egyaltalan nem,sot! De felhaborit, hogy egyesek - itt mindket felrol beszelek- feljogositva erzik magukat arra, hogy mas emberekrol, azok eleterol valamifele altaluk elkepzelt erkolcsi magaslatrol iteletet mondjanak, holott gozuk sincs rola, hogy milyen a masik ember elete, korulmenyei.
PL.1 "Egy beszélgetés folyamán valaki megjegyezte nekem nemrég egy intézményre, hogy minek az "ilyeneknek" ilyen szép helyen, miért nem a mi gyerekeik kapják ." Otromba es gusztustalan megjegyzes volt.

PL.2 "A természet törvényei szerint õ is "selejt", mert nem képes beavatkozás nélkül megfoganni. Egy "selejt", döntött egy emberi beavatkozással megfogant másik "selejt" életérõl. Hogy is van az a sztori, Frankensteinnel? "

Ezt pedig te irtad le es ugyanolyan gusztustalan, mint az elozo megjegyzes. Mitol vagy most most kulonb a masik illetonel? Bar hozzateszem, teged jobban megertelek ezert.

Amit pedig Istenrol irtam, az arra vonatkozott , hogy senki nem adhat erkolcsi feloldozast, csak o.

Szia,

Hm

Kedves Ildi,

regota olvaslak mar itt a babaneten.Csak azt akartam mondani , hogy en sem mentem amniora.Nem akartam tudni, ha netan beteg a babam. ( persze, lehet, hogy jobb, ha tudjuk, de en mar ehhez is gyava voltam...)

Tenyleg szornyu, ha ki kellet venni a mehet az ismerosodnek, mikor tortent? Szornyu lelkiismeretfurdalasa lehet szegenynek.Ilyesmit feldolgozni...haaat...

A problema egy resze szerintem is a tarsadalomban keresendo, ott, hogy nagyon kevesek foglalkoznak a gyerekek tajekoztatasaval, a szexualis kulturaval ill. kulturalatlansagaval.Sokuknak fogalmuk sincs a fogamzasgatlasrol vagy az abortusz kovetkezmenyeirol, sajnos.Szerintem ez eleg lenyeges resze a temanak.

Szia,

Hm

Frankeinstein sztorija azért jutott eszembe, hogy Istennek képzeljük magunkat, csak néha visszafelé sül el. A baba, akit kidobnak a kukába, lehet selejt (mert nem írjuk le, még így van, hiszen ezért abortáljuk), aki dönt róla, arra már otromba és gusztustalan egy ilyen kifejezés.
Nem vagyok jobb nála, csak más utat jártunk be. Ez nem érdem. És nem is itéltem el, de azokkal nem értek eggyet, akik ezt helyeslik, jól tetted, neki is így volt a legjobb.
Tudom, ezt nem Te írtad, de hasonló kicsengés volt, és Isten betett az addig itt olvasottaknak, borult a bili. Legalább ne az õ nevével, irom ezt megrögzött ateistaként.

Születése óta fogyatékos (érzékszervi), talán valami fertõzés következtében.

Nem ismerlek téged Hm, de nem segíteni kellene, hanem egyenlõ esélyeket biztosítani. Természetesnek venni, hogy vannak fogyatékosok is, akiknek joguk lenne ugyanugy közlekedni, iskolába, színházba, sportolni járni, mint bármelyik egészségesnek, sõt kritizálni is lehetne õket, ugyanolyan elbirálás alá eshetnének, ha rosszul végzik a munkájukat, amihez ugyanannyi esélyük volt, mint a többi egészségesnek. Ott a probléma, hogy azért érted meg az undorító kifejezést tõlem, mert érintett vagyok.

Valaki itt bírált egy lányt, mert elvetette az egészségeset, de rá akarta beszélni Fámát a beteg megtartására. Nekem ez volt undorító és gusztustalan.

Beleszólhatok?


Hannamama wrote:
"Ha te varnal egy ilyen kisbabat, mit tennel? Nem nekem kell ra valaszolnod, magadnak valaszolj ra oszinten.Nem ijednel meg? Nem gyotornenek ketsegek?Nem mondanad hogy miert engem ver az isten?Nem kezdenel azonnal abortiv szereket szedni? Ketlem, hogy oromodben ujjonganal, es eljen az elet felkialtassal rogton elszaladnal a fogyatekosok egyesuletehez, hogy maris kezdhess infot gyujteni nagy boldogan, mert beteg babad lesz. "

Miért olyan elképzelhetetlen, hogy valaki elmegy a megfelelõ szervezethez egy beteg babával a hasában információt gyûjteni? Nem ez lenne a természetes?
Abortív szerek, de hát nem egy undorító valami van a hasában, amitõl jobb minél hamarabb megszabadulni, csak egy fogyatékos kisbaba.
Apropó, milyen abortív szerek?


Keke

Hannamama! Régi a történet, még akkor nekem gyerekem se volt, meg férjem se, sõt nem is nagyon foglalkoztatott a téma. Az illetõ azóta elvált a férjétõl, ami engem a tényekkel a háttérben méginkább zavart (a férj kezdeményezésére, bár nem azért). Többet nem tudok róla. Csak így most, ahogy a még szülhet egy egészségeset jellegû mondatok elhagzottak, jutott eszembe. Nem a mi lett volna ha alapon, hisz lehet, hogy ha megszüli akkor is bekövetkezik valami, csak olyan alapon, hogy sose tudhatjuk mi lesz még késõbb.


A másik ilyen történet a mik vagytok ti istenek könyvbõl jutott eszembe. Ahol tévedésbõl felcseréltek két mintát. Eredményeképp egy egészséges baba elvetetésre került, egy down-os baba pedig megszületett. Azt hiszem a résztvevõknek ez is nehezen feldolgozható dolog maradt.
Egyébként vannak még ilyen kérdéseim. Adva van sok olyan eset, amikor rásegítéssel jön össze a baba, akár lombik. Ilyenkor ugyebár több petesejttel próbálkoznak. Megesik, hogy úgy sikerül, hogy 3, 4 vagy még több baba indul fejlõdésnek. Orvosi javaslat ilyenkor a babák számának max kettõre csökkentése, hisz többes terhességgel egyre nagyobb a kockázat. Hát ilyen helyzetbe se szívesen kerülnék!!
Itt már azt is nehéz mondani, majd Isten eldönti, hogy legyen. Hisz Isten eladdig úgy döntött, nem ad gyermeket.
Nekem csak annyi jutott, hogy két hétig dilemmázhattam, minek szurkoljak, hogy méhemben fejlõdõ két magzatom mindkettõ megmaradjon, ezzel növelve a koraszülés esélyét és bonyodalmait, vagy a kisebbnek tûnõ épp visszafejlõdõben lévõ legyen, és legközelebb már ne is látszódjon az UH-n. SZerencsére döntenem nem kellett, de emiatt át tudom érezni az ilyen szituációt.

Ildi

Sziasztok,

elore is bocsi ha nem lesz tul kimerito a valaszom, de nyakamon a karacsony es meg sehogyse allok semmivel.(help!!)

Kedves Nevtelen,

igy mar azert sokkal inkabb megertem, amit mondtal.(De azert hagy' kotozkodjek egy kicsit, nem birom ki: most akkor ateista vagy, vagy nem? Azert ne vedd ezt a kerdest veresen komolyan, csak nemi ellentmondas vilaglott ki a soraid kozul.)Amit az eselyegyenlosegrol irtal, azzal maximalisan egyet tudok erteni, de azert sokaknak van szukseguk azonnali, kezzelfoghato segitsegre is( marmint penz),nem egy ilyen esettel talalkoztam mar az utobbi 4-5 evben.

Kedves Keke,

szerintem is ez volna a kivanatos megoldas, csak eppen meg senkit nem lattam, aki a beteg babajara kirobbano orommel reagalt volna.En se orulnek.
Bevallom oszinten, azt hittem, te irogatsz itt nekem nevtelenul, bar nagyon furcsalltam volna, mert ez nem a te stilusod, szoktalak olvasni mas topicokban(de hulye szo ez a topicok) is.Utolag is bocsanat erte.

Az abortiv szerekrol nem szivesen irnek ide, ha rakeresel a neten, eleg sok mindent talalhatsz, foleg angolul ,altalaban novenyi szarmazekok ezek , magas koncentracioban es gyakran az anyara is eleg rossz hatassal vannak.

Kedves Ildi,

hat neked se volt konnyu, az biztos.Azert birom , mikor a ferjek azt mondjak, hogy elvalok toled, de nem azert, mert nem lehet toled gyerekem!Ja, persze, hirtelen radobbent, hogy megiscsak a szokeket szereti ...
Engem leginkabb az a sziami ikerpar dobbentett meg, tudod, ahol ha osszenove hagyjak oket, mindketto meghal, ha szetvalasztjak, akkor az egyik eletben marad.Keptelen volnek ilyen esetben donteni.


Udv mindenkinek,

bocsi de most a karacsonyi orulet miatt kisse visszafogom magam par napra, na azert nem teljesen.


Hm

Ildi, nekem is ez jutott eszembe, az is lehet, ha megszüli is így jár.
Hannamama, pénz is kell, de sokkal kevesebb kéne, ha lenne normális ellátórendszer. Kiderült, az ujságos testvérének a harmadik gyereke autisztikus, apuci lelépett, egyedül maradt a három gyerekkel, dolgozni nem tud tõle, egy faluban élnek, behordani mindennap a megyeszékhelyre nem tudja (szerintem nincs is hova), intézetbe nem adja, és mondta, hogy viszi nekik a ruhákat, amit másoktól kap, nem szégyenli, ez van... De ez történne akkor is ha bármelyikünk lerokkanna, nyomorpénz, no segítség, oldd meg magad....

Adakozni is úgy adakoznak az emberek, hogy gyerekkórházak, nevelõintézetek, siketek/nagyothallók, vakok/gyengénlátók (bocs, Névtelen nem hasonlítgatni akarok), mozgásfogyatékosok, és nagyon a végén a többi.

Hannamama, persze hogy nem örül senki egy beteg babának, de a dokik csak a statisztikát ismerik meg a mit beléjük neveltek, nem reális a kép, más ha élõben is látod õket, beszélsz a szülõkkel. Az is lehet, egy mindenáron kitartót pont egy ilyen találkozás és beszélgetés ingat meg, és fordítva.
Suliban sem nagyon beszélünk errõl, tabu téma.

Keke

Rég jártam erre ezért csak most olvastam Ildit, az elcserélt Dowwn-os mintákról, amit az "Istenek" ben olvasott.
A történet NEM IGAZ. Nem történt csere. A történet ez:
Sajnos diagnosztikus hiba miatt megszületett egy Down-os gyerek, ezt a hibát el is ismertük, a bíróságon is, sajnos van ilyen (3000/1). Ugyanakkor történt egy terhességmegszakítás is IGAZOLT Down miatt (természetesen a nõ kérésére). Az elsõ per lezajlása után, mikor megtudta, hogy egy MÁSIK ESETBEN hiba történt, pert indított és azt állította, hogy nem hiba történt, hanem csere (az övé egészséges volt amit megszakítottunk mert összecseréltük a másik esettel) Erre semmi alapja nincs.
A történet így is elég tragikus, de a Kende könyvben nem az igazság van leírva. (nem egyetlen eset)

Egyébként orvos létemre én nem szeretnék isten lenni, szeretném, ha hibázhatnék, elsimerhetném. Ki akarja, hogy NÁLA hibázzak? Akkor mi legyek? Isten, ember?

Sziasztok!

Köszönöm hm, amit írsz -ezt biztos nehéz elfogadni, de ítélkezni tényleg csak Isten van, és igazából nem is rendít meg senkinek semmiféle ítélete sem rólam, sem a döntésemrõl, bár szívesen olvasom bárki véleményét, mert érdekelnek az emberek és szerintem fontos, hogy mindenki gondolkodjon többek között ilyen kérdésekrõl is. És magának találjon ki a maga lelkiismeretéhez méretezett válaszokat.
Eredetileg azért írtam le a történetünket és a döntésünket, hogy ne feketé-fehéren ítélkezzünk az abortusz kérdésérõl. Mi nagyon akartuk a babát, testvérnek a kislányunkhoz és újabb örömnek magunkhoz. Tudjuk és most is így gondoljuk, hogy Isten õt is ajándékként adta nekünk, de itt és most nem tudtuk hittel vállalni (és ebben sok minden benne volt, az életünk és az õ élete jövõbeli folyásának elképzelésével - ami persze újabb bizonyítéka a kishitûségünknek, hiszen Isten nyilván gondoskodott volna rólunk). Igen, én is azt mondom, amit sokan mondtak itt: nem tetszett olyannak, amilyen lett volna, és a szemétbe dobtuk. A férjemmel sokat beszéltünk, és valahogy úgy fogalmaztuk meg, hogy bár életnek tekintettük õt is, szerettük és szeretjük most is, de az különbözteti meg egy megszületett (és beteg vagy késõbb megbetegedett) gyerektõl, hogy nem láttuk az arcát és nem volt még neve. Biztos furcsállják páran ezt a különbségtételt, de számunkra , ha ez nem is igazolta a mi igazunkat,mégis valahogy a döntésünk meghozatalában közrejátszott. ha megszületett volna, nem tudtuk volna másnak adni - viszont - ma sem érzünk erõt és hitet magunkban ahhoz, hogy az istenre jellemzõ teljesen önzetlen és önfeláldozó szeretetet gyakoroljuk.
A döntésünk nehéz kereszt marad, de mivoltunk elég gyávák és hitetlenek ahhoz, hogy egy még nehezebb helyett ezt válassszuk. És az emberek közül csak az vessen ránk követ, aki nem így döntött, vagy "nem ölte meg szívben" a beteg gyerekét.
Hogy az orvosi vonatkozásokról is beszéljek: "selejt" éppen nem vagyok, csak azzal a férfival, aki a férjem, nem lehetmásképp gyerekünk (mással meg lehet), tehát ha valami slejet, akkor a választásunk az. Nem mintha sértene a dolog. Egyébként az is csak orvosilag nyert bizonyítást, hogy vele nem lesz gyerekünk - az, hogy eddig két gyerekünk orvosi segítséggel lett, még nem bizonyítja azt, hogy sosem lehet másképpen gyerekünk.
Valaki írta, hogy az egészséges gyerek megbetegedését esetleg a megölt miatt érzett lelkifurdallás miatt esetleg Isten büntetésének érezhetné egy anya. Csak azt tudom erre írni, amit oly sokszor olvasok a Szentírásban is: "Ne féljetek!" Isten szeretet, Õ nem büntet. A saját lelkifurdallásunk büntet, rosszul érezzük magunkat az Istentõl való elszakadottságunk miatt. (Aminek az egyik jele a sok közt, ha elvetetjük az Õ ajándékát, a gyermekünket.)És nem jó azt mondani sem, hogy mindenbe belekeverjük Istent - Isten mindenben benne van, mi viszont sok mindenben nem.

Kívánom mindenkinek Karácsony után is, hogy számára is szülessen meg a Megváltó.

Sziasztok!

Köszönöm hm, amit írsz -ezt biztos nehéz elfogadni, de ítélkezni tényleg csak Isten van, és igazából nem is rendít meg senkinek semmiféle ítélete sem rólam, sem a döntésemrõl, bár szívesen olvasom bárki véleményét, mert érdekelnek az emberek és szerintem fontos, hogy mindenki gondolkodjon többek között ilyen kérdésekrõl is. És magának találjon ki a maga lelkiismeretéhez méretezett válaszokat.
Eredetileg azért írtam le a történetünket és a döntésünket, hogy ne feketén-fehéren ítélkezzünk az abortusz kérdésérõl. Mi nagyon akartuk a babát, testvérnek a kislányunkhoz és újabb örömnek magunkhoz. Tudjuk és most is így gondoljuk, hogy Isten õt is ajándékként adta nekünk, de itt és most nem tudtuk hittel vállalni (és ebben sok minden benne volt, az életünk és az õ élete jövõbeli folyásának elképzelésével - ami persze újabb bizonyítéka a kishitûségünknek, hiszen Isten nyilván gondoskodott volna rólunk). Igen, én is azt mondom, amit sokan mondtak itt: nem tetszett olyannak, amilyen lett volna, és a szemétbe dobtuk. A férjemmel sokat beszéltünk errõl, és valahogy úgy fogalmaztuk meg, hogy bár életnek tekintettük õt, szerettük és szeretjük most is, de az különbözteti meg egy megszületett (és beteg vagy késõbb megbetegedett) gyerektõl, hogy nem láttuk az arcát és nem volt még neve. Biztos furcsállják páran ezt a különbségtételt, de számunkra , ha ez nem is igazolta a mi igazunkat,mégis valahogy a döntésünk meghozatalában közrejátszott. Ha megszületett volna, nem tudtuk volna másnak adni - viszont ma sem érzünk erõt és hitet magunkban ahhoz, hogy az Istenre jellemzõ teljesen önzetlen és önfeláldozó szeretetet gyakoroljuk.
A döntésünk nehéz kereszt marad, de mi voltunk elég gyávák és hitetlenek ahhoz, hogy egy még nehezebb helyett ezt válasszuk. És az emberek közül csak az vessen ránk követ, aki nem így döntött, vagy "nem ölte meg szívben" a beteg gyerekét.
Hogy az orvosi vonatkozásokról is beszéljek: "selejt" éppen nem vagyok, csak azzal a férfival, aki a férjem, nem lehet másképp gyerekünk (mással meg lehet), tehát ha valami slejet, akkor a választásunk az. Nem mintha sértene a dolog. Egyébként az is csak orvosilag nyert bizonyítást, hogy vele nem lesz gyerekünk - az, hogy eddig két gyerekünk orvosi segítséggel lett, még nem bizonyítja azt, hogy sosem lehet másképpen.
Valaki írta, hogy az egészséges gyerek megbetegedését esetleg a megölt miatt érzett lelkifurdallás miatt esetleg Isten büntetésének érezhetné egy anya. Csak azt tudom erre írni, amit oly sokszor olvasok a Szentírásban is: "Ne féljetek!" Isten szeretet, Õ nem büntet. A saját lelkifurdallásunk büntet, rosszul érezzük magunkat az Istentõl való elszakadottságunk miatt. (Aminek az egyik jele a sok közt, ha elvetetjük az Õ ajándékát, a gyermekünket.)És nem jó azt mondani sem, hogy mindenbe belekeverjük Istent - Isten mindenben benne van, mi viszont sok mindenben nem.

Kívánom mindenkinek Karácsony után is, hogy számára is szülessen meg a Megváltó.

Hm, ateista vagyok, bár félig meddig vallásos családban nõttem fel. Néhány "hívõ" kiábrándított, akik mindenhez Isten nevét használták, a többek közt hallókészülékes gyerekemben is az õ büntetését látták.
A pénz amit adsz, megalázó, hogy szar helyzetben vannak, az a te hibád is, akkor is ha egyszerûbb másokra mutogatni. De a rendes csajszi szerep, aki pénzzel segít szegény nyomorultakon, biztos jót tesz a lelkednek. A tisztelet meg közhely. Nézd meg, mit is jelent a gyakorlatban.

Akartam Fáma, neked is írni, de tényleg nem érdemled meg, és nem is lenne jogos. Én selejtnek vagy fogyatékosnak tartom magam sok mindenben. Csak ezek nem a szemnek észrevehetõek, és genetikailag sem mutathatók ki.

Na, húzok innen, mert biztos megint kapok.

Üdv!
Furcsa érzés kis szünet után visszajönni de annyira érdekel mit gondoltok irtok.A selejt szó sem emberre sem állatra nem alkalmazható csak kizárólag árura-szerintem.
Fáma megdöbbentõ és meglepõ amit saját magadról irtál és elgondolkoztató.
Ha nekem felmerülne a gyanú hogy fogy.gyerekem születne én a fogy.-ról információt gyüjtenék a fejlesztés és kezelési lehetõségeket vizsgálnám ,remélnék,imádkoznék de soha nem ölném meg.Most jön a duma de ha benne lennél......
Akkor is igy tennék.
Nem tudom mi van veletek de kezdtek talán tulzottan személyeskedni vagy nem is tudom hogy irjam le .. Talán szándékosan sértitek a másik embert.Miért van szükség arra hogy a másik embert bántsuk akár szóval akár tettel ????
Fáma! Olyan sok szép dolgot irtál és én ugy sajnálom hogy már megtörtént.Sok mindent irnék de nem akarom a sebeid felszakitani.Mien sok érték ven benned....
Üdv mindenkinek:
Annamy

Annamy!
miközben okosan és békülékenyen írsz, benned is ott az elõre védekezõ "Most jön a duma ..." Miért jönne? És ha jön.
"Vagyok aki vagyok" - ismerõs? Bár Én ateita vagyok.
A másik topicban kikaptam tõled a hangnem miatt. Látod, hogy valamennyien egy cipõben járunk. Ez persze nem jó. És mindenkiben sok érték van. Csak sokan félnek ezt kimutatni. A lelki terror miatt. Amit a minõsítések okoznak. És félnek attól is, hogy deviánsnak tekintik õket, hol azért mert nem viselnek el súlyos terhet, hol azért mert képesnek érzik rá magukat. Jó lenne, ha mindenkit úgy fogadnánk el, ahogy van, attól még lehet vitatni az eszméit.
"Ne ítélj, hogy meg ne ítéltessél" idézet ugyanonnan

Annamy!

Ha írtad már, bocs a figyelmetlenségért...Van már gyereked?

Azért kérdem, mert amikor nem volt, én is hajlamos voltam úgy gondolkodni pl. anya életére veszélyes terhességrõl, mint Te írtad a hasûrit.
De most biztosan nem tudnám vállalni.
Lehet, hogy van 1-2 kivétel a világon, de vajon jogom lenne-e ezért a bizonytalanságért a négy gyerekemet félárvává tenni, de legalábbis megjáratni velük azt a poklot, hogy egyáltalán felmerül a halálom lehetõsége...
Tudom, meghalhatok bármikor, sokféleképpen....mint mindenki.
De szándékosan nem vállalnám a kockázatát...
Hát ennyit változtatott néhány év és néhány gyerek rajtam.
Meg még biztos sok mindent, csak ezt rég meg akartam írni.

Tényleg érdekel, ha van gyereked már, Te hogy képzelsz el hasonló helyzetet?

Gyuri!
Én is deviánsnak érzem magam sok tekintetben, általában büszkén viselem, de néha rosszul tud esni a minõsítés (nem személyeskedés, sose minõsítettél, hanem reakció a hozzászólásodra!)

Hiába, nem vagyunk angyalok. De jól van ez így.

BÚÉK mindenkinek:

Edóka

Mindenkinek BUÉK!
Én nem érzem magam deviánsnak és ugy gondolom a deviancia is mint sok minden más nézõpont kérdése-vagyis hogy honnan nézzük a dolgot.A down kór ......nem deviancia a depresszió..... nem deviancia cak egy állapot.Számomra nincs deviáns ember csak más mint én.Talán ez igy van jól ettõl szép az élet és attól hogy megpróbáljuk egymást elfogadni.
Na de Gyuri!
Csak nem megsértõdtél?A véleményem irtam le a stilusról és te a fejemhez vágod az õszinteségemet és még rám mondod hogy védekezem.Ha az archivot megnézed megvan minden okom hogy azt irtam jön a duma -mert mindig ez történt ha hasonlót nyilatkoztam.Nem védekezés de nem akartam ismét ugyanazokat a dolgokat leirni mint akkor.
Egyébként a többi mondatoddal egyetértek.
Edóka!
Egy gyermekem van és szertnék még többet.Tényleg nem vagyunk angyalok de szép ha törekszünk rá.
Edóka!
A hasûri terhességnél azt mondtam én lehet hogy vállalnám de SOHA nem tanácsolnám senkinek.Ha benne lennék sok orvost megkérdeznék ha kellene külföldre mennék hogy a picit megmentsék.Számomra egy EMBER ÉLET MINDENNÉL FONTOSABB.Hangsúlyozom ezt soha senkinek nem tanácsolnám mert mindenki saját maga rendelkezik az életével-és MÁS EMBER ÉLETÉVEL nem.PL:abortusz.
Boldogabb évet mint a tavalyi- már ha lehet ezt fokozni.
Üdv.Annamy

Sziasztok,

vissza a rendes kerekvagasba az unnepi hajciho utan.Mindenkinek boldog(abb) uj evet kivanok.


Szia Fama, tokeletesen ertem, mit mondasz, es remelem, hogy nemsokara sikerul "uj emberkent" uj eletet elnetek.


Kedves Keke, egyetertunk, a gond az ellatorendszerrel van.A nagy penzeszsakbol ugyanis eloszor a hadseregnek jut, majd a partoknak, miniszteriumoknak, es a vegen ami marad, na azt kapja az oktatas meg az egeszsegugy meg a szocialis szfera.Hat igy allunk.

Kedves Nevtelen,

nemtom mer' faj az neked, ha en penzzel tamogatok egy csaladot.
Azt hiszem pont eleg evet eltoltottem mar a foiskolan ezen tema tanulmanyozasaval ahhoz, hogy rajojjek, nem tudok maskent segiteni rajtuk amig az allami ellatorendszerek a fejunkre sz@..ak.Nem hiszem, hogy sok ujat tudsz nekem mondani arrol, hogy az un.hatranyos helyzetu es fogyatekkal elo emberek kinek a hibajabol elnek olyan szinten, amilyenen. Bar azt azert tenyleg leirhatnad, hogy miert az en hibam, mert kezd erdekelni a dolog.Meg mostmar a kotelessegeimrol is irhatnal nehany szot, de ha lehet, akkor reszletesen, jo?

Hm, a Rendes Csajszi

Hopp, most latom, hogy krealtam egy melcimet a firkalmanyomban. Azert ne irjatok erre
a cimre, jo ..:-)))))))

Hm

Szevasztok!


En ugy gondolom, hogy egy szabad orszagban elunk. Nos ha ez valoban igy van akkor en mint NO szabadon donthessem el, hogy akarok-e gyereket vagy nem es ha igen akkor hanyat. Nekem ne szabja meg senki, hogy nekem mi a jo! Azt en erzem en tudom, hogy nekem mi a jo es a rossz.
Az en dontesem az en felelossegem.
Nem mas fog ehezni, nyomorogni ha nem en ha rossz dontest hozok. En fogom megelni a minden napok nehezsegeit es fajdalmait es nem a sok "jo tanacsodo".
Addig ne itelkezz masok felett amig Te magad nem probaltad azt a sorsot es nem elted ad!
En sokszor megkerdeztem az anyamtol miert szultel meg? En nem akartam erre a vilagra ilyen korulmenyekozze szuletni.
Valaki akar milyen szellemi fogyatekos mindig felfogja valamilyen szinten, hogy O mas. Ezzel a tudattal elni azt csak az tudja aki igy el.
Probald ki pl: milyen vaknak lenni es akkor talan megselyted, hogy mit el at O. Kosdd be a szemed es legy 1 hetig igy! En tudom, hogy 3 oranal tovabb nem birod ki a vaksagot, de mit mondjon az aki igy el. O nem veheti le a kotest a szemerol. Ot nem ismeri az a szint, hogy piros, kek, fa, eg stb.
Gondolod O akar igy elni?
Konnyu annak nyilatkozni a mas neveben aki egeszseges.
Azert ezen is erdemes elgondolkozni! Nem ?

Keri, hát persze, egy vak inkább a halált választja, mert a világ legnagyobb tragédiáját éli át azzal, hogy nem ismeri a szineket, a fát, az eget. Ha holnap valami miatt vakká vállnál, rögtön bevennél egy doboz altatót, mert most már minek élni.
(Bocs, nekem van vak ismerõsõm, de azt hiszem, pont a hasonló hozzáállástól érzi magát rosszul, nem a szinek ismeretlenségétõl. Õ gyönyörû zenéket szerez, de Te azon kívül, hogy látod az eget meg a fát, miben vagy kimagasló?)

Kedves Keri!
Itt már sokan sokszor leirták nem itélkezünk csak véleményt cserélünk esetleg tanácsolunk de akinek erre nincs szüksége az nagyon egyszerûen megoldható.
Az én barátnõm vak!Imád élni Fõzni mosni és velem volt kirándulni.Lehet nem lát szineket és semmit de érzi a naosütést hallja a madarakat érti a nagy kicsi közötti különbséget lelehet neki irni a tájat érzi az illatokat és az izeket és SZERET.Õ nem fogyatékos!Tudod van aki érzelmileg sivár és lelkileg fogyatékos az ennél sokkal súlyosabb.
Való igaz:Mindenki azt csinál amit akar a saját testével de attól a pillanattól kezdve hogy benne egy emberélet nönekszik felelõsséggel tartozik érte.Ha valaki nem szeretne babaát számtalan módon lehet védekezni.Ha már ott a baba és az anya ugy gondolja nem tudja felnevelni az nem gyilkosság hogy tisztességgel kihordja és örökbe adja olyan nõnek akinek soha nem lehet gyereke de nagyon szeretne.Most biztos jön majd a mondat:"Az én gyerekem és nem adom oda idegennek." Ja igen! De azért megölni megölné.
Nem tudom a te látásod milyen akár fizikailag akár lelkileg-bár a lelkit selytem-de a Csiszárral készült egy film a vakokról érdemes megnézned.
Nagyon szomorunak tartom hogy édesanyádtól azt kérdezted miért szült erre a világra.Van egy mondás:Segits magadon és Isten is megsegit.
Ha valakinek nem csak szóbeli segitségre van szüksége akkor számos alapitvány orvos pszihológus sõt anyaotthonok állnak rendelkezésre és még lehetne sorolni.
Minden jót:annamy

Kedves Vakvagany!

Nem azt ertetted meg a soraimbol amit szandekomban alt irni. De ez nem a te hibad biztosan rosszul fogalmaztam.
En az abortusrol irtam egy allasfoglalast, velemenyt.
En nagyon boldog vagyok lekileg es fizikailag most, hogy mar nagy vagyok, de nem voltam az gyerekkent (ezt a kerdesedre irtam). Azt hiszem vannak dolgok amiben nagyon- nagyon profi vagyok es nagyon sok ember fele kimagaslom, de ez nem a reklam helye. De ettol fuggetlenul en mindenkinek tiszteletben tartom a velemenyet es nem kritizalom.
De te elcserelned az elted egy Down koros emberrel(de mas peldat is irhattam volna elnezest ha valakit megsertettem ezzel)? Vagy miert nem fogadsz te orokbe egy beteg gyereket?
Miert?
(Varom a valaszodat! Bar ez nem igazan ehhez a temahoz kapcsolodik.)

Kedves Annami!

Az elozo sorokat neked is ajanlom a figyelmedbe. Igy erre a reszre mar nem terek ki ujra.
Nos, amivel kiegeszitem sok vallas (szekta, stb. /nincs szandekomben egy hivo embert sem megbantani!/)van aki pontosan meghatarozza mikortol beszelunk egy magzatrol es mikor beszelunk meg csak egy embriorol. Sok "vallasi ag" ugy hatarozza meg, hogy a lelek akkor koltozik a gyermekbe amikor az megmozdul. Addig nincs lelke es nem szamit embernek. Anno tehat nem gyilkossag. Hangsulyozom, hogy ez egy vallasi velemeny. De lehet, hogy igazuk van.
En ettol fuggetlenul minden nonek tiszteletben tartom a donteset ha ugy dont, hogy nem vallalja a gyermeket vagy ha igen. "Amig nem elted meg a masik eletet addig ne itelkezz felette!"
De azert erdekelne, hogy te elcserelned-e a ket egeszseges gyermekedet ket betegre?
/Szintem nem ide tartozik ehhez reszhez a valaszod, de azert erdekelne ha megirnad. Gondolom masokat is. Koszi./

Kedves Keri!
Ez a vallási vélemény még akkor állt, amikor nem volt ultrahang, és a kívülrõl is érezhetõ mozgást tartották a "megmozdulás" idejének. Ma már nem itt tartunk.

Érdekesség:
Van egy ismerõsöm, akinek volt egy abortusza. Már volt gyereke, nem akart többet. Aztán most mégis. Most el tudta vállalni. És amíg azt a bizonyos 12 hetet (amíg el lehet vetetni simán), el nem érte a bébi, úgy beszélt róla, hogy embrió.Nem baba vagy hasonló. Utána már igen. És nem azért, mert biológiailag így gondolja....A lelkének muszáj volt ezt így feldolgozni. Mert ha kimondta volna a baba szót, akkor az a másik is baba volt...... Nehéz ezt túlélni, de õ akor, ott, arra volt képes, most meg erre.
Az elõzõ témádhoz: ilyesmirõl nemrég írtunk.
Azért, mert szeretnéd eldönteni, hogy mikor vállald a megfogant életet és mikor ne (az ugye nem vitatéma, hogy élet vagy nem?), nem biztos, hogy magadnak megcsinálnád az abortuszt, ha ez fizikailag lehetséges lenne (anno mennyi ilyen kötõtûs eset volt...), vagy nem biztos, hogy odamennél a mûtõbe asszisztálni egy 20 hetes Downos baba "abortuszához". És nem a fizikai végrehajtást gondolom, csak ott lenni, végignézni, végigélni...
Jaj, de nem irigylem az orvosokat...Meg mûtõsöket, ápolónõket stb.

Edóka

Ez nem választás kérdése. És egy szellemi fogyatékosnak, bénának, vaknak nincs választási lehetõsége egy egészséges életre. NEKED lehet helyette egészséges gyereked. Neki csak arra az életre van lehetõsége, amit a természettõl/sorstól/Istentõl kapott.

De ha gazdasági szempontból nézzük, tényleg kifizetõdõbb, ha nem születnek meg. De azért nézzük csak, Beethoven, Lautrec, ... biztosan vannak még páran

Fogadnék örökbe ilyen gyereket? Ha nem lehetne gyerekem, és örökbe kellene fogadnom, igen. A sajátjaim is születhetnek fogyatékosan, ha õket elfogadnám, milyen alapon utasítanám vissza, ha örökbefogadásról lenne szó. Vagy kérnem kellene hozzájuk jótállást is, ha elromlik, cseréljék ki? Nem is rossz ötlet, a sajátjainkra már mûködik.
És Te?

Szevasztok!


Nos, en Keri allasponjaval teljesen egyettertek (mind 3 esetben). Lehet, hogy most megkoveztek, de ez az en velemeny. En is hallottam nem a mult szadadbol ha nem most (az egyik "hitterito" csoporttol), hogy igy fogalmazzak meg hogy mikortol gyerek a gyerek. De nem kell ezen felhaborodni, megsertodni es vadaskodni. Mindenki ugy el ahogy akar, vagy tud. Azert mi itt akik azekre a temakra tudunk valalszolni nem a legrosszabb anyagi korulmenyek kozott elunk(de nem ez az altalanos). En lattam mar olyan szegeny csaladokat (nem roma) ahol etelre, ruhara sem tellett pedig mind a ket szulo dolgozott allandoan (es vannak alkoholista szulok is) azert ezt is figyelembe kell venni. De hangsulyozom, hogy mindenki ugy el ahogy akar. Mivel ha valaki boldog en azt nem erzem es azt sem ha valaki banatos (mindenki maga erzi amit erez, azt mas ugy sem erzi, sot azt sem erzem ha te ehes vagy), szoval ez is egy velemeny. De ettol szep a vilag, hogy nem ertunk egyett es igy megismerhetjuk egymas velemenyet gondolatat meg akkor is ha az nekunk nem szimpatikus. /Az aremeles sem szinpatikus, de azt tudomasul veszuk, akkor miert ragadunk azon, hogy ki mit ir? Ezt irta, o igy gondolja es kesz. Nem kell mindenkit megvaltoztatni a mi kepunkre vagy ha mar mas valaki akkor kiatkozni! Ha ezt a kis massagot nem tudjuk elfogadni akkor hogyan fogadjuk el valoban a mas embereket(feketek, romak, kinaika, stb.?/
A sajat velemenyem, hogy en nem cserelnem el a gyerekeimet ket beteg gyerekre (meg akkor sem ha most itt ez lett volna a szinpatikus velemeny). Az egyik ismerosomnek van 2 beteg gyereke. En latom, hogy mit szenvednek, hogy mennyire nehez lelkileg, emberileg ezt a terhet viselni . Minden elismeresem az ovek, de en erre keptelen lennek. Sajnalom en ilyen kis gyava vagyok, de nem vagyunk egyformak.
Viszont aki ugy gondolja, hogy ezzel a problemaval meg tud birkozni annak figyelmebe ajanlom, hogy lehet orokbe fogadni ilyen gyerekeket es nosza rajta, sot lehet az ilyen csaladokat tamogatni is (pl; orvosi szamla kifizetsevel vagy csak egyszeruen vigyazni a gyerekre egy-ket napot). Sok sikert hozza aki ezt megteszi es nem csak beszel rola (ovodas korunkban volt, hogy dicsekedtunk milyen batrak vagyunk, itt mar nagyok vagyunk es bizonyitsa be a batorsagat aki errol beszel, hogy o bizony orokbe fogadna. Nem kell semmi fele ha..-khoz kotni) Ja es kivanok meg hozza jo nagy penztarcat is (mert draga az orvos, meg a termeszet gyogyasz es az utikoltseg stb).
En ugy gondolom, hogy ha tobb dolog allna rendelkezesre a fogamzas gatlasban (ami a fejlettebb orszagokban meg is van, csak nalunk nincs) akkor sem lehetne megszolni azt aki ugy dont, hogy elveteti a gyereket. Nem mi vagyunk az "Isten", hogy itelkezzunk! Afrikaban viszont minden gyereket megszulnek es minden x meg is hal. En meg nem hallottam Magyarorszagon olyan emberrol aki innen fogadott volna orokbe gyermeket( de lehet, hogy csak az en informaciom nem helyes).
/Meg szerencse, hogy itt nem lehet kozbeszolni mint a parlamentben, mert akkor nem sikerult volna ezt igy leirni. Itt legalabb muszaly vegig olvasni a sorokat ahhoz, hogy hozza tudjatok szolni./
Lehet, hogy mi lettunk az ellenzek Keri?

Bagolyka, ha holnap véletlenül történne valami valamelyik gyerekeddel, akármennyire is azt gondolod, nem lennél rá képes, a piramist is elhordanád, hogy segíthess rajta, akármennyibe pénzbe, energiába kerül.

Kedves Keri és Bagolyka!
Olyan jó, hogy ti mindig minden témában (topicban) ennyire tökéletesen egyetértetek! És még a stílus is mennyire
megegyezik! Ez fantasztikus!
Tyúkocska

Tyúkocska, csak nem te is beleolvastál a a Császárral szeretnék szülni topikba?

De igen, sőt még más helyeken is sok-sok okosságot olvastam e kettőstől, együtt és külön is!
Tyúkocska

Bocs, az "õ" betûk nem mentek át.
Tyúkocska

Kedves Mindenki!
Hagyjuk már ezt a dolgot hogy ki itélkezik ki nem.Szerintem itt mindenki próbálja ezt elkerülni.
Keri-Keri!
Nincs még kettõ megszületett gyermekem.A harmadik babával vagyok áldott állapotban ami gyakorlatilag a második megszületést jelentené ha minden rendben lesz.
Ugy tünt egy ideig nem lehet gyerekem és megfordult a fejemben az örökbefogadás de aztán lett igy egyenlõre nincs örökbefogadás.Ha a babám és nem az embrióm beteg lenne-még nem volt AFP.-akkor sem tennék mást mint imádkoznék utána néznék hová hordhatnám tovább fejlesztésre és milyen módszerrel tudnék vele a leghatékonyabban foglalkozni.Nem pénz kérdése!!!!!!!!!
Lehet igényelni utazási támogatást és már korábban felsoroltam mit.
Bagolyka!
Ne siránkozzunk hogy a fejlett társadalomban igy és igy van...bezzeg nálunk.... Akinek nem tetszik megkell próbálni a számára jó érdekében valamit tenni vagy el lehet menni olyan országba ahol szerinted minden megfelelõ.A kapu mindenki számára nyitva áll.Egyébként egy társadalom a benne lévõ emberek fejlettségétõl függ.A fejlõdés is relativ fogalom.Mihez képest és vajon milyen irányban.
Vakvagánnyal egyetértek ,ugyanazt amit irt nem irom le mégegyszer.
Szerintem itt ne csináljunk párt rendszert hogy ki az ellenzék és ki nem,hanem mindenki saját magát képviselje.Politizálni szeretek és talán értek is hozzá de ne itt.
Vallásnál ne a szektákról vallási egyesületekrõl beszéljünk-amit valaki aki sok pénzre akart szert tenni és sikerült is neki- kitalált.A Római Katolikus Egyház állásponja szerint Ember élet a fogantatás pillanatától a baba vagy magzat vagy kinek hogy tetszik.Jelzem az anya által érzett bba megmozdulás elõtt már a 9,10,héten is mozog a baba és a szive -orvosilag kimutatható-már a 4.hétenmûködik sõt a 23.nap!!!!körül figyelhetõk meg az elsõ szivverések.Hát mi ez ha nem EMBER ÉLET!Ez egy élettelen valami?????Akinek szive van és dobog????
Minden jót:Annamy

Én nem vagyok különösebben vallásos, bár hitem van.
Szerintem a gyerek onnantól ember, amikor eldöntjük a létezését. Tehát "AKARJUK ÕT". Onnan . A földön élõ, és élt néhány milliárd ember bizonyítja a természet mûködõképességét.Amikor akarjuk,majd megtudjuk, hogy létezik, akkor már valaki,akiért felelõsek vagyunk. Van egy abortuszos film, amikor mikrokamerát vezettek egy nõ méhébe, majd jött az abortusz. A magzat minden kis párhetes porcikájával küzdött az életéért. Szerintem aki ezt látta, az sosem lenne rá képes.egy neves TV sem vállalta leadását. Mégsem ítélem el az abortuszt. A babákat persze sajnálom.Amikor kezedbe veszed gyermeked, akármilyen, nem tudsz lemondani róla. Az elsõt elvesztettem, 13 hetesen. Az orvosom azt mondta, ha beteg volt, a természet így látta jónak , nekem is jobb, majd késõbb belátom. Beláttam.Közeli ismerõsöm AFP-je rettenetesen rossz lett. Ismétlések is. Genetika is. 24 hetes volt, megtartotta. Gyönyörû egészséges gyereke született.Semmi baja.
Zsomimama

Szevasztok!

Elismerem, hogy en vagyok bagolyka, nevtelen, zsoka, repeta, giti , pocok, keri-keri, kiscica, anna, andi, csisz-csusz, emesemama "es valahany nev van a naptarban" Hakapeszi Makibol idezet.
Nos en befejeztem itt a velemeny nyilvanitasomat, mert amit en mondani szerettem volna elmondtam.
Tovabbi jo vitat es egymas gyozkodeset, hogy a masiknak mi a jobb!

Jol megmondtad nekik, Bagolyka! Teljesen egyettertek veled.
Keri

Keri-Keri!
Bagolyka!
ugy gondolom itt nem egymást gyõzködjük pusztán elmondjuk álláspontunkat és elképzelhetõ hogy közeledik az egészséges természetes vélemény nyilvánitással az álláspontunk.
Nem értem mi az "jól megmondtad nekiK!"A többes számot nem értem dehát ez már biztos az én szegénységem!
Zsomimama!
Nekem is meghalt egy babám õ 38.napos volt.Nagyon megviselt.Engem is azzal vigasztalt az orvos hogy lehet hogy beteg volt.Nem nagyon vigasztalt.Az én gyerekem volt és lehet hogy nem is volt fogy.Elhatároztam hogy akár mennyi gyerekem is lesz soha nem fogom elfelejteni a 2.-at az biztos és az is hogy a gyerekeimnek ha már elég nagyok lesznek megmondom hogy volt egy testvérük aki meghalt.Most áldott állapotban vagyok talán egy picit megnyugodtam de folyton azt figyelem nem indul-e meg vérzés.Hát talán ugy lesz jól ahogy lesz mert ugy akarja a jó Isten.
Üdvözlettel:
Annamy

A fentiekbõl egyértelmûen kiderül, hogy az eugenetika mindenhol állandóan jelen van. Megkülönböztetjük és eltávolítjuk a nemkívánatos jellemzõ tulajdonságokat akár örökletesek, akár nem. Hogyan dönti el a társadalom, hogy mely tulajdonságokra lehet eugenetikai mértékeket elfogadni? A kirekesztõ célcsoport egyik jellemzõje az, hogy tulajdonságaikat negatív módon szemléljük, leértékeljük és azzal a gondolattal társítjuk, hogy ezek terhet jelentenek a társadalomnak, és alacsony minõségû életet biztosítanak az érintetteknek. Indiában a rokkantakat és a nõket is ilyen célcsoportnak tekintik, ezért elterjedt gyakorlat Indiában a rokkant és a nõi jellemzõ eltávolítása. Kanadában és a legtöbb országban a nõket nem, de a rokkantakat így tekintik, ezért ezekben az országokban elterjedt gyakorlat, hogy felderítsék, és ha lehetséges, eltávolítsák a rokkantsági jellemzõt (például Down kór). Angliában az Angol Orvosi Egyesület nemrég elítélte az olyan szaporodási technikákat, amelyek 90%-os biztonsággal meghatározhatják a magzat nemét. Azt mondták, ez nem etikus. Csak abban az esetben lenne etikus, ha így egy betegséget lehet megelõzni. A vérzékenységet hozták fel példának.

Miért váltja ki a rokkantsági jellemzõ ezeket a gondolatokat a világ legtöbb országában? Manapság figyeljük a népesség "egészségét?" az élet minden állomásán; a kémcsõben, a beültetési technika segítségével, a méhben a születés elõtti tesztekkel, és a születés után a halálunkig. Ez a megfigyelés egyre nagyobb mértékben vezet a gyógyíthatatlan rokkantság felszámolásához, a gyógyíthatatlan, genetikailag "hibás" sejt, vagy a rokkant magzat eltávolításához. Ez az újszülött és idõsebb rokkantak kezelésének abbahagyásához, a rokkantak meggyilkolásához (kegyelemgyilkosság) vezet, és egyre nagyobb igény van az orvosi segítséggel elkövetett öngyilkosságra is. Kanadában nyilvánvaló, hogy a rokkantsági jellemzõ hordozója sokkal jobban leértékelt, mint a férfi, vagy nõi nem képviselõje. Az alábbiakban példákat fogok bemutatni. Lehet, hogy a nem és a rokkantság különbözõ értékelése áll a Királyi Kanadai Új Szaporodási Technológiai Bizottság (Royal Canadian Comission on New Reproductive Technologies) követelése mögött, miszerint különös védelmet biztosítsanak a nem státuszának, de ne a rokkantságnak. A jelentésükben arra a következtetésre jutottak, hogy a születés elõtti vizsgálatok felhasználása a nem meghatározásához és a nemkívánatos nemû magzatok eltávolítása, a "kanadai értékrendszerrel szemben áll, és sérti és élet és méltóság tiszteletben tartásának elvét". A rokkantsággal kapcsolatban nem jutottak erre a következtetésre. Itt merül fel az a kérdés, hogy a rokkantság miért vezet a rokkantság az "élet és a méltóság tisztelete" elvének elvesztéséhez. A válasz egyszerû. A kanadai társadalom szemében a rokkantak szenvednek. A nõk és férfiak viszont nem. Ezért egy irgalmas indok létezik a rokkant magzat elvetélésére. Ezért az "emberi szaporodás és genetikai technológia" törvényjavaslat követte a Királyi Tanács elõterjesztését, és többek között bevezette a nemek kiválasztásának tiltását, az orvosi indokok kivételével. Ez azt jelenti, hogy alkalmazhatjuk a nemkiválasztást, ha egy "x-kapcsolt" örökletes betegséget, például a vérzékenységet megakadályozhatjuk. A törvényjavaslatot visszavonták, de ha újra napirendre tûzik, érdekes lesz látni, hogy az tartalmazni fogja-e az eugenetikai elemet. De az eugenetikai megközelítést alkalmazó törvénynek van egy másik vonzata is. A nõknek többé nem lesz szabad választásuk. Ha a társadalom jóváhagyja a szabad választás korlátozását, akkor az már nem szabad választás többé.

Miért mutogatunk az indiai nemi megkülönböztetésre, illetve kiválasztási gyakorlatra akkor, ha nem látjuk a magunk viselkedését a rokkantság kiválasztásával kapcsolatban? Nem látjuk, hogy a nõk helyzete Indiában ugyanolyan, mint a rokkantaké az egész világon? A gazdasági és egyéb problémák, ami egy lánygyermek születésébõl adódnak Indiában csak a kelet-indiai társadalomban a nõi státusz leértékelésének az eredménye. A nyugati társadalmak rabszolgái a "egészséges, normális, magabiztos, termelékeny" szavaknak, ami a fogyatékos emberek leértékeléséhez és ahhoz az elõítélethez vezet, hogy õk rossz minõségû életet élnek.

Széles körben elterjedt jelenség a különbözõ életformák és életminõségek összekapcsolása. Például fel lehet ismerni egy genetikai rendellenességet, amely kapcsolatban van egy életformával, amit Triszómia 21-nek, vagy Down kórnak neveznek. Nincs gyógymód. Akkor miért használunk genetikai teszteket ebben az esetben? Azért, hogy meggátoljuk a down-kóros betegek megszületését. Miért? Mert a down-kóros gyermek életminõsége nem jó, õ szenved és terhet jelent a család és a társadalom számára. Ez az indok egyre elfogadottabb a társadalmakban, ahogy egyre több társadalom elszakad az egyénnel szembeni felelõsségtõl. A gondok egyre nagyobb mértékben azé, aki okozza õket, és nem a társadalomé. Például egy ép társadalom megpróbálná támogatni azt a családot, ahol "down-os" gyermek születik. Egy olyan társadalomban, ahol az egyén felelõssége felé fejlõdnek, azt mondják, hogy ez a család jobban meg tud birkózni a betegségbõl adódó problémákkal a családon belül. Most próbáljunk elképzelni egy olyan esetet, ahol ez a család egy születés elõtti vizsgálat során megtudja, hogy a gyermekük "down-os" lesz. Ha ez a család nem kap támogatást, például a barátaitól, vagy egy nagyobb családtól, és csak a Down kórhoz tartozó negatív információkkal rendelkezik, akkor nyilván az abortusz mellett fognak dönteni. Egy franciaországi orvosi felmérés szerint a terhességet még a második és harmadik harmadévben is megszakítják a magzat vérzékenysége, vagy törpesége esetén. A felmérés arról is szól, hogy az emberek több, mint harminc százaléka ért egyet az abortusszal, ha a magzat magában hordozza a sérültség kifejlõdésének lehetõségét, mint az Alzheimer kór, vagy skizofrénia.

A francia nõkkel végzett felmérés azt mutatja, hogy a súlyosan deformált magzat kényszerû elvételével a terhesség elsõ harmadévében kilencven, a másodikban hetvenhárom, a harmadikban ötvenhat, és a deformált újszülött csecsemõ eutanáziájával ötvenegy százalék ért egyet. Nemcsak ezek a francia nõk hozzák kapcsolatba a deformált magzatok abortuszát a rokkant újszülöttek életének megszüntetésével. Peter Singer, egy ausztrál bio-etikai professzor írt egy könyvet 1978-ban "Gyakorlati etika" címmel, amiben az állt, hogy morálisan elfogadható egy rokkant újszülött, például egy vérzékeny újszülött meggyilkolása, amennyiben így az anyának lehetõsége nyílik egy egészséges gyermek világrahozatalára. 1979-ben nem volt lehetõség születés elõtti vizsgálatokra. Ma már sokkal elegánsabban megszüntethetjük a vérzékenységet. Peter Singer "Az élet és a halál újragondolása" címû könyvében (1995) leírja, hogy a megbélyegzés határai önkényesek, nem logikusak és változhatnak, valamint csak a várható életminõség fényében lehet felmérni, hogyan kezeljük a megbélyegzéseket. Singer érve nagyon nyomatékosan él Angliában, ahol az abortusz-törvény megengedi a mûtét elvégzését a 24. hétig. De amennyiben a magzat deformált, az abortusz a születés napján is elvégezhetõ. Ez a fogyatékosság leértékelése.

Még milyen területen vezet a fogyatékosság a megkülönböztetett bánásmódhoz? Példának okáért a visszaéléseknél. Ha összehasonlítjuk a rokkantakkal szemben elkövetett visszaéléseket és erõszakokat, a gyermekekkel és nõkkel szemben elkövetettekkel, egy dolog azonos. A nõk legtöbbször az otthoni erõszaknak és visszaéléseknek vannak kitéve. A gyermekeket szexuálisan zaklatják, verik, és a családból, vagy közeli baráti körbõl származó felnõttek megalázzák és megfélemlítik. A sérült emberekkel a gondozóik élnek vissza a leggyakrabban, akár a családhoz, akár egyéb gondozói szolgáltatóhoz tartoznak. Ám a fogyatékos emberek helyzete három lényeges ponton rosszabb minden másfajta áldozaténál. A rokkant emberek vannak a legjobban kitéve a visszaéléseknek és erõszaknak, és a társadalom ezt veszi észre a legkevésbé. Támogatás a rokkant áldozatok számára sokkal nehezebben elérhetõ, mint a nem sérültek számára. A rokkant emberek ellen elkövetett visszaélés és erõszak sokkal jobban elfogadott és kevésbé büntetett, mint más esetben.

Számos tanulmány létezik, amely szerint a sérülteknek kétszer-tizenkétszer nagyobb esélye van arra, hogy visszaélnek vele szemben, a korától és rokkantsági fokától függõen. A fejlõdési rendellenességgel élõ rokkantak között van a legtöbb áldozat. Tehát az elsõ különbség a nõkkel, a gyermekekkel és a rokkantakkal történt visszaélések között a számokban rejtõzik. A fogyatékos embereknek nagyobb esélyük van, hogy áldozatokká váljanak. A társadalom nem veszi, vagy nem akarja észrevenni az ellenük elkövetett visszaélések mértékét, mert nem fér bele abba a képbe, amivel rájuk tekintünk.

Többféle hatása van az erõszaknak. Számos érzelmi rendellenességet és annak jeleit írták le az erõszak áldozatai. Ez a második különbség. Öngyilkosság megelõzõ programok léteznek számos áldozat és kisebbségi csoportok számára (gyermekek, nõk), mint például a bennszülöttek. Nem létezik öngyilkosság-megelõzõ program, amely a rokkantak különleges igényeit figyelembe veszi, és senki sem hozza a társadalom tudomására, hogy a fogyatékosok a legveszélyeztetettebb csoport a visszaélések tekintetében.

A rokkantak ellen elkövetett sérelmeket gyakran kevésbé komolyan kezelik, mint a nõk, vagy gyermekek ellen történteket. Különbözõ bagatellizálásokat használnak a rokkantak ellen történt támadások és a nõk, gyermekeket ért sérelmek leírására. Ez a megkülönböztetés segít okot adni a súlyos bûntények átosztályozására, különösen azokéra, amelyeket humán szolgáltatók követnek el, pusztán csak "adminisztráció megsértésére".

Összefoglalva azt mondanám, hogy a sérülteknek nagyobb esélyük van a sérelmek elszenvedésére, az elkövetõket könnyebben büntetik és a társadalomnak kevésbé van tudomása a fogyatékos emberek visszaélésekkel kapcsolatos helyzetérõl, mint egészségesekérõl. Ezért növelni kell a fogyatékosoknak szánt támogatói programokat, és egyenlõséget kell teremteni a jogrendszerben a sérelmek orvoslásakor.

A "kegyelemgyilkosság" a leértékelés másik példája. A Latimer (nyitott gerinc), a Lyn Baker (Rett kór) és a Blais (autizmus) eset kitûnõ példái a különbözõ szinteknek. Latimer és Blais esetében amennyire csak lehet visszaéltek (meggyilkolták) gyermekeikkel. Lynn Bakert halálra éheztették. De miért nem tekintjük a szülõi cselekedeteket gyilkosságoknak? Miért nincsenek börtönben? Latimer azt a kifogást használta, hogy így jobb a gyermekének. Õ csak szenvedne. Lyn Baker anyja úgy védekezett, hogy a gyermeke nem akart enni és tovább élni. És Blais esetében az anya azt állította, hogy az ú és gyermeke támogatásának hiánya vezette a cselekedetét. A társadalom bevette ezeket, és teljes mértékben támogatja a gyilkosokat és Lynn Baker esetében az elhanyagolót.

Milyen szerepet játszik a leértékelés az eutanázia vitájában? A kapcsolat ismét a szelektív használat: Kanadában a segítséggel elkövetett öngyilkosságot a közeljövõben legálissá tehetik, de természetesen csak az elviselhetetlen szenvedés eseteiben. Itt ismét a fogyatékosok, jelen esetben a mozgáskorlátozottak megkülönböztetett kezelésével találkozunk. Miért nem engedélyezik általánosságban a segítséggel elkövetett öngyilkosságot? Van elég olyan ember, aki egyszerûen nem tud megbirkózni a társadalom ridegségével. Úgy gondolják, ott nem érdemes élni. Miért nem engedjük meg nekik a humánus halált? Ha nem tudnak megbirkózni a társadalommal, miért nem tesszük könnyebbé a halált számukra? Mert a társadalom fogyatékos-képe leértékelõdik, és csak azért, mert a fogyatékosság miatt segítséggel elkövetett öngyilkosság legalizálását fontolgatjuk. És mint az abortusz esetében, itt is egyre több sérültségi fajtát fognak megfelelõnek tartani a segítséggel elkövetett öngyilkossághoz. Nem fognak megállni az úgynevezett gyógyíthatatlan betegségeknél. Egyre több betegség fog idetartozni, és olyan esetekben is, ahol az még nem végzetes.

Ha hiszünk abban, hogy a fogyatékosság jelzõje egyenlõ az alacsony szintû élettel, csak ezen a feltételezésen alapulva érthetjük meg, hogy mindenáron keresztül akarjuk vinni az élet megszüntetését a betegség minden szakaszában. A rokkantság elfogadása, a betegség kivizsgálása, megszüntetése (születés elõtt és után), a rokkantak segített öngyilkossága és önkéntes eutanázia, nem önkéntes eutanázia (gyilkosság) abból a társadalmi felfogásból ered, hogy a rokkant emberek szenvednek és az életüket nem érdemes folytatni. És minket megszabadítanak a szenvedéseinktõl az életünk megszakításával, mivel rendszerint gyógymód nem létezik. Az orvosi kezelés áthelyezõdik a betegség megszüntetésérõl a beteg megszüntetésére. Ha vissza akarjuk venni a vezetést, akkor szembe kell szállnunk a rokkant embereket negatív és lealacsonyító módon jellemzõ társadalommal, és le kell szögezni, hogy a fogyatékosság társadalmi probléma és nem orvosi.

A rokkantási mozgalomnak együtt kell mûködnie számos egyéb mozgalommal, mint például a nõmozgalommal, a géntechnológia-ellenes mozgalommal és az egyházzal, és magánszemélyekkel, például AIDS-esekkel és más olyan emberekkel, akik ellenzik a szelektív technológiák használatát, és az olyan politikát, amelynek célja mindenáron megszabadítani a társadalmat a fogyatékosoktól. A sérültek eltüntetése régóta folyik. Ezt egyre inkább a technológiával és az orvostudománnyal valósítják meg és nem a fizikai erõszakkal, de ettõl ez még nem kevésbé brutális. Mi, a világ fogyatékossággal élõ közösségei, azon kell dolgoznunk, hogy kiirtsuk azt a felfogást, miszerint a társadalmat "ki lehet gyógyítani" a sérült tagjaikból orvosi módszerekkel és az ilyen cselekedet kívánatos. A társadalmi orvoslást kell elõsegíteni. A felfogásnak és a környezetnek kell megváltozni, hogy befogadják a sérült embereket ahelyett, hogy intézetekben dugják el õket, és megbélyegezzenek minket "különleges" szolgáltatásokkal "különleges" emberekként. A gyógyulásukhoz tartozik a fizikai hozzáférés, az információ elérhetõ formában, önálló önrendezõ életvitel, a társadalom egészének a szerteágazó emberi tapasztalatok elismerése. A legtöbb ember, aki túl van a középkorúságon, már találkozott ideiglenes, vagy állandó fogyatékossággal. Ennek az alapvetõ ténynek a terrorja és elutasítása, a rokkant emberek szánalommal álcázott figyelmen kívül hagyása azt jelenti, hogy minket elkülönítenek, meggyilkolnak, vagy "megelõznek" azért, hogy mások elfelejthessék, õk is potenciálisan bármikor fogyatékossá válhatnak.

Gregor Wolbring

`Követeljük, hogy részt vehessünk a bioetikával kapcsolatos vitákban és döntéshozatalban. Mi vagyunk azok, akiknek dönteniük kell B saját tapasztalataink alapján B életminÕségünkrÕl,@ B fogalmazták meg a résztvevÕk.

Különös támogatást kell adni a vitákban az értelmi fogyatékosoknak, a tanulási nehézségekkel élÕknek, azoknak, akik nem képesek saját magukat képviselni és a fogyatékos gyermekeknek, hogy hangjukat hallassák, hiszen a sokszínîség gazdagít! A résztvevÕk állítják: Ugyanolyan emberi lények, mint bárki más. Úgy vélik, hogy egy társadalom fogyatékos emberek nélkül sokkal szegényesebb, mint fogyatékosokkal. Az egyedülálló, mégis közös tapasztalataik értéket képviselnek, gazdagítják az emberi társadalmat. Követelik, hogy legyen vége a sokféleség kiküszöbölésének, annak, hogy az ép emberek normái és szabályai kizárják a fogyatékosságot! A biotechnológiai változás nem lehet magyarázat az ember biológiai sokféleségébe való beavatkozásra. B `Szövetségeseket kell találnunk a tudósok, orvosok, etikusok, politikusok, emberjogi aktivisták, a média képviselÕi között és a nyilvánosság körében.@ B jelentették ki a konferencián.

Minden emberi lény szabadnak, méltóságában és jogaiban egyenlÕnek született B az emberi jogok érvényesülésének segítése az állam és az egyén felelÕssége. A sérült embereknek, szervezeteiknek, családjuknak és szövetségeseiknek azon kell dolgozniuk, hogy a nemzetközi, a regionális és az országos jogi eszközökbe belefoglalják a jogok végrehajtásának kieszközölését az emberi faj, a szaporodás, az életminÕség megítélése, a gyógyászat és a `szenvedés enyhítése@ (eutanázia) terén végzett tudományos eredményekkel, az orvosi gyakorlattal kapcsolatosan. A biotechnológia jelentÕs kockázatot jelent a sérült emberek számára, hiszen a fogyatékos emberek jogait, és különösen az élethez való jogát védeni kell.

Az angliai Solihull‑ban megrendezett konferencián konkrét követeléseket is megfogalmaztak:

Követeljük a kötelezÕ genetikai tesztelés betiltását, valamint annak betiltását, hogy az orvosok a feltételezetten fogyatékos magzat elhajtására ösztönözzék az anyákat.

Követeljük a teljesen közérthetÕ tájékoztatást, aminek alapján az emberek meghozhatják döntéseiket.

Követeljük, hogy az európai kormányok ne ratifikálják az Emberi Jogok és Biomedikai Egyezményt, mivel ennek bizonyos részei ellentétben állnak két dokumentummal, melyeket az UNESCO‑nak a tudomá­nyok és a társadalom viszonyáról szóló konferenciáján fogadtak el.

Követeljük, hogy a fogyatékos ember számára az élethez és ne a halálhoz nyújtsanak segítséget.

Követeljük, hogy a fogyatékos magzat abortusza ne legyen különleges jogi szempont.

Követeljük, hogy ne húzzanak határvonalakat a sérültség súlyossági fokozatai és fajtái közé. Ez hierarchiát teremt és fokozza a sérült emberek diszkriminációját.