Kedves Anita!
Gratulálok a pocaklakóhoz! Mikorra várod? Én Dr. Balogh Tibornál szültem fél évvel ezelött és szerintem fantasztikusan jó szülész, bár nem túl felkapott (szerencsére). Ebben a topicban fentebb olvashatsz is róla (dec. 02.). Maximálisan odafigyel minden kismamájára, még a szülés után is amíg a kórházban kell maradnod. Viszont elöre megmondja a tarifáját. Ez nekem is furcsa volt, bár azt el kell ismernem hogy korrekt az a bizonyos tarifa.
Mindent egybevetve nagyon tudom Öt ajánlani. Ha van még kérdésed szívesen válaszolok.
Cappuccino
Új privát üzeneted érkezett!
2002.01.04 19:29
Sziasztok!
Az lenne a kérdésem, hogy van-e itt olyasvalaki, aki nem magánrendelésre járt egy orvoshoz, hanem végig sztk-ba terhesrendelésre. Érdekelne, hogy mik a tapasztalatok. Nagyon más-e a hozzáállás azokhoz a nôkhöz, akik nem tudnak (v. nem akarnak) terhesgondozásonként 4 (5-6...) ezer forintot kifizetni? Esetleg tudnátok-e ajánlani olyan dokit, aki sztk-s kereteken belül is megbízható?
Elôre is köszi: Kata
Az lenne a kérdésem, hogy van-e itt olyasvalaki, aki nem magánrendelésre járt egy orvoshoz, hanem végig sztk-ba terhesrendelésre. Érdekelne, hogy mik a tapasztalatok. Nagyon más-e a hozzáállás azokhoz a nôkhöz, akik nem tudnak (v. nem akarnak) terhesgondozásonként 4 (5-6...) ezer forintot kifizetni? Esetleg tudnátok-e ajánlani olyan dokit, aki sztk-s kereteken belül is megbízható?
Elôre is köszi: Kata
2002.01.04 21:11
Szia Kata!
Én olyan vagyok. Miután kiválasztottam az orvosomat (Dr. Balogh Tibor), olyankor mentem, amikor õ rendelt, és fel sem merült bennem, hogy magánrendelésre járhatnék (õ se hozta szóba). Tulajdonképpen nem is tudtam, hogy van neki, bár nyilvánvaló. De még mielõtt szóltam volna neki, hogy hozzá szeretnék tartozni, és majd nála szülni, már akkor maximálisan odafigyelt rám (nem úgy, mint némely más orvosok). Hát ezért választottam õt - meg mert jó orvosnak tartottam - , és semmi hiányérzetem nem volt a dologgal kapcsolatban.
Persze külön kellett UH-ra járni meg vérvételre, és ha volt, egyéb vizsgálatokra, ott persze várni sokat, de gondoltam, ez azért belefér...
Úgyhogy ha megfelelõ orvost találsz (merem javasolni az enyémet), akkor nem lesz negatív diszkriminációban részed.
Puszi,
Ági
Én olyan vagyok. Miután kiválasztottam az orvosomat (Dr. Balogh Tibor), olyankor mentem, amikor õ rendelt, és fel sem merült bennem, hogy magánrendelésre járhatnék (õ se hozta szóba). Tulajdonképpen nem is tudtam, hogy van neki, bár nyilvánvaló. De még mielõtt szóltam volna neki, hogy hozzá szeretnék tartozni, és majd nála szülni, már akkor maximálisan odafigyelt rám (nem úgy, mint némely más orvosok). Hát ezért választottam õt - meg mert jó orvosnak tartottam - , és semmi hiányérzetem nem volt a dologgal kapcsolatban.
Persze külön kellett UH-ra járni meg vérvételre, és ha volt, egyéb vizsgálatokra, ott persze várni sokat, de gondoltam, ez azért belefér...
Úgyhogy ha megfelelõ orvost találsz (merem javasolni az enyémet), akkor nem lesz negatív diszkriminációban részed.
Puszi,
Ági
2002.01.08 00:07
Matska,
Emesemama néven én írtam horror szülésrõl Lovas Péterrel és Nyulas Jolán szülésznõvel fentebb, amire rengetegen reagáltak is. Nem kell elolvasnod, nem általános sztori, én nehéz eset voltam (nem tágultam, 48 órát vajúdtam, tényleg nem mindennapi).
Én évekig hozzá jártam, nagyon jó nõgyógyásznak tartottam, és bíztam benne. Ezt a szülésem után megbántam, mert bár "protekciós" voltam (férjem orvos), semmi nem úgy történt, ahogy elõre megbeszéltük. Ezt részben indokolhatta a nehéz szülés, de részben nem!
Nekem az volt a legfurcsább, hogy mind õ, mind pedig a szülésznõ 20-30 percenként jött csak be, csinált valamit ami borzalmasan fájt (burokrepesztés, kézzel tágított, nyomta a hasam, oxytocin bekötés), majd távoztak. Semmi odafigyelés a valódi igényeimre, hogy fel kéne állnom inkább, ha nem megy, segíteni benne, és kérésre sem adtak EDA-t, vagy bármilyen fájdalomcsillapítást, arra hivatkozva, hogy lassítaná a tágulást, ami NEM igaz. Éjszaka volt, szerintem nem volt altatóorvos, de ezt ugye nem lehet megmondani. Nem ajánlottak igazán semmit, én úgy éreztem, teljesen hidegen hagyja õket, hogy most éppen szülök és iszonyatos állapotban vagyok. Nem kérdeztek semmit, csinálták a rutint a híres "alternatív" kórházban. Utólag úgy látom, hogy több törõdéssel, személyes jelenléttel, igenis átlendíthettek volna a holtponton és egy sor beavatkozás elkerülhetõ lett volna. De mivel ez magamtól nem jött nekem, úgy értelmezték, hogy akkor jöhet a rutin, lélektelen szivatás.
A barátnõmnek is ajánlottam még a szülésem elõtt, hogy milyen szuper doki, õ is meg volt vele elégedve egészen addig, amíg aburtuszra nem kellett hozzá mennie. Kerek perec közölte az "árat", amit elõre kellett fizetnie(!), majd a mûtét napján 10 órakor kellett volna találkozniuk. Ebbõl lett vagy fél tizenkettõ, már a többi doki kérdezgette a folyosón didergõ barátnõmet, hogy ki is fogja mûteni, hol is a dokija, mert lassan vége az aznapi "menetnek". Magyarul abszolút leszarta a barátnõmet, aki elõre fizetett. Érdekes, én akkor ezt alig akartam elhinni. Így utólag összeállt a kép.
Én összességében NEM merem ajánlani.
Emese
Emesemama néven én írtam horror szülésrõl Lovas Péterrel és Nyulas Jolán szülésznõvel fentebb, amire rengetegen reagáltak is. Nem kell elolvasnod, nem általános sztori, én nehéz eset voltam (nem tágultam, 48 órát vajúdtam, tényleg nem mindennapi).
Én évekig hozzá jártam, nagyon jó nõgyógyásznak tartottam, és bíztam benne. Ezt a szülésem után megbántam, mert bár "protekciós" voltam (férjem orvos), semmi nem úgy történt, ahogy elõre megbeszéltük. Ezt részben indokolhatta a nehéz szülés, de részben nem!
Nekem az volt a legfurcsább, hogy mind õ, mind pedig a szülésznõ 20-30 percenként jött csak be, csinált valamit ami borzalmasan fájt (burokrepesztés, kézzel tágított, nyomta a hasam, oxytocin bekötés), majd távoztak. Semmi odafigyelés a valódi igényeimre, hogy fel kéne állnom inkább, ha nem megy, segíteni benne, és kérésre sem adtak EDA-t, vagy bármilyen fájdalomcsillapítást, arra hivatkozva, hogy lassítaná a tágulást, ami NEM igaz. Éjszaka volt, szerintem nem volt altatóorvos, de ezt ugye nem lehet megmondani. Nem ajánlottak igazán semmit, én úgy éreztem, teljesen hidegen hagyja õket, hogy most éppen szülök és iszonyatos állapotban vagyok. Nem kérdeztek semmit, csinálták a rutint a híres "alternatív" kórházban. Utólag úgy látom, hogy több törõdéssel, személyes jelenléttel, igenis átlendíthettek volna a holtponton és egy sor beavatkozás elkerülhetõ lett volna. De mivel ez magamtól nem jött nekem, úgy értelmezték, hogy akkor jöhet a rutin, lélektelen szivatás.
A barátnõmnek is ajánlottam még a szülésem elõtt, hogy milyen szuper doki, õ is meg volt vele elégedve egészen addig, amíg aburtuszra nem kellett hozzá mennie. Kerek perec közölte az "árat", amit elõre kellett fizetnie(!), majd a mûtét napján 10 órakor kellett volna találkozniuk. Ebbõl lett vagy fél tizenkettõ, már a többi doki kérdezgette a folyosón didergõ barátnõmet, hogy ki is fogja mûteni, hol is a dokija, mert lassan vége az aznapi "menetnek". Magyarul abszolút leszarta a barátnõmet, aki elõre fizetett. Érdekes, én akkor ezt alig akartam elhinni. Így utólag összeállt a kép.
Én összességében NEM merem ajánlani.
Emese
2002.01.08 09:24
Emese, nagyon szépen köszönöm a figyelmeztetést, igazán jókor jött! Nekem csak valami homályosan rossz megérzésem volt vele kapcsolatban (szintén barátnõ ajánlotta), és nem tudtam eldönteni, hogy csak túlreagálom a dolgot, vagy valóban nem egészen "kóser" a pasas. Remélem, azóta találtál egy igazán jó orvost, és a gyerkõc is jól van! (azóta végigolvastam a kálváriûdat és nagyon sajnálom a történteket.)Szép napot neked és kösz még egyszer!
Matska
Matska
2002.01.12 13:33
Kedves emesemamama!
Azt gondolom dr.Geréb Ágnesen kivül Ön nem fog jelenleg nõgyógyászt találni, mert Ön otthonszülést tervezett, ami nem sikerült és azt hiszem valamennyi kórházban rossz élménye lett volna.
A szülésznõvel akit említ együtt dolgozom 15 éve és állíthatom,hogy Róla írt igaztalan véleménye nem más mint, az Ön otthonszülési szándékának meghiúsulása következtében kialakult negativ hozzáállásának a következménye.
drFülöp Tamás
Azt gondolom dr.Geréb Ágnesen kivül Ön nem fog jelenleg nõgyógyászt találni, mert Ön otthonszülést tervezett, ami nem sikerült és azt hiszem valamennyi kórházban rossz élménye lett volna.
A szülésznõvel akit említ együtt dolgozom 15 éve és állíthatom,hogy Róla írt igaztalan véleménye nem más mint, az Ön otthonszülési szándékának meghiúsulása következtében kialakult negativ hozzáállásának a következménye.
drFülöp Tamás
2002.01.12 23:17
Kedves dr. Fülöp Tamás!
Azt hiszem összekever Nyírõ Szilviával (2000.dec.25.), aki úgy kezdi a levelét, hogy otthonszülés közben kellett kórházba mennie, mert nem haladt a tágulás!
Mint egyik régebbi levelemben nyomatékosan leírtam, NEM készültem otthon szülésre, fel sem merült a gondolata, annyi infót szereztem be róluk, mint bárki más (kb. így: jé, van ilyen, "érdekes" gondolatokat fogalmaznak meg, elég alternatív, és ezért nekem ez bizonytalan, és elsõre biztosan nagyon veszélyes, szóba sem jöhet), egész terhességem alatt folyamatosan és nagyon-nagyon rendszeresen, hetente többször is, Lovas Péterhez jártam (a terhességem sem volt problémamentes, nagyon sokat köszönhetek az orvosomnak ezügyben, akirõl ma is azt állítom, hogy szuper nõgyógyász!!), de a szülésem horror volt, annak ellenére, hogy abszolüt bizalommal fordultam a kórház és a szülésznõm, orvosom felé.
(Talán ez a bizalom akkor kezdett el meginogni, amikor a fájásaim elsõ napjának éjszakáján bementünk 3 órája tartó erõs 3 perces fájásokkal, hogy szülni jöttünk, majd közölték, hogy nem hívják fel az orvosomat, mert még csak 2 ujj és éjszaka van, meg a CTG szerint le is álltak a fájások, mivel erre a hírre sokkot kaptam, hogy nem hívják a dokimat, úgyhogy nem csoda. Mondták, hogy feküdjek be a kórterembe "aludni" és majd reggel a viziten elõvesznek. Micsoda? Fájások közben aludni? Mire kiléptünk a kórházból, újra indultak a fájások 10 percenként).
Valóban, nekem is úgy ajánlották a szülésznõt, hogy csúcsszuper, és biztosan az is, csak nekem a 48 óra kínszenvedés utolsó 6 órájában mások voltak az igényeim, mint egy gyors szülésnél. Igazából nem az zavart a leginkább, hogy csak 20-30 percenként jelentek meg, hanem az, hogy meg sem kérdezték, jó-e ez így nekem, vagy esetleg legyen ott velem a szülésznõ? Mert én ezt szerettem volna, csak a túlélési harcomban az általam kezdeményezett kommunikáció már nem fért bele! De ezt látták rajtam, mégsem kérdeztek semmit.
Tisztában vagyok vele, hogy a szülésvezetésük orvosilag NEM kifogásolható, mert a szokásos rutint csinálták velem, miután nem "reagáltam kellõen" (nem tágultam) a burokrepesztésre, kádban való ücsörgésre, ilyesmi, és állítólag nem voltak elég hosszan tartó fájásaim, annak ellenére, hogy majdnem belehaltam. Ekkor fektettek fel a szülõágyra, kötötték be az oxytocynt, tettek rá a CTG-re és kezdtek kézzel tágítani (kb. 10-15 alk. és több helyen berepedt a méhszáj) és lefelé nyomták kifelé a hasamból a babát 1-2-szer (a hólyagom sínylette meg). De mindez idõ alatt nem állt mellettem a szülésznõ, az orvossal együtt jött be 20-30 percenként, majd mikor végeztek kimentek. Ezek nem alaptalan vádaskodások, mi célom lenne ezzel? Egyszerûen leírom, hogy ilyen volt és NEKEM ez nem volt jó, még akkor sem, ha tudom, hogy máshol is ilyen lett volna, vagy hogy egy nehéz szülés az horror, vagy hogy valakinek ez tökéletes lett volna.
Egyébként azt vitatom, hogy az EDA bekötése (3-4 órával a kitolás elõtt) leállította volna a tágulást, mivel görcsösen nem tágultam, és ezen más orvosi vélemények szerint segít az EDA, erre találták fel, hogy az elviselhetetlen fájdalom ellenére ellazítson és haladjon a tágulás. Illetve azt, hogy háton fekve kengyelben kellett szülnöm, máig nem tudom, hogy miért, hiszen ennek az ELLENKEZÕJÉT beszéltük meg a szülésznõvel és az orvossal is! Nem hittem a szememnek, amikor a szülésznõ a megbeszéltek ellenére elkezdte felpakolni a lábam arra a jéghideg acélállványra és behúzni zöld csizmával, hogy ezt most nem álmodom, hanem tényleg velem történik meg. Biztosíthatom, hogy a kitolási szakban, görcsben rángatózva, félájultan, üvöltve nem állt módomban szóvá tenni és más pozíciót kikövetelni ezt sem. Pedig nem ezt beszéltük meg! De azt hiszem azért még nem kellene "otthonszülõnek" titulálnia, mert nem akartam a legtermészetellenesebb pózban szülni.
Tudom, most azt kellene megköszönnöm, hogy gátvédelemmel szülhettem, de sajnos ez sem igazán megy. Hogy miért? Mert túlnyúltam és a hólyagom sem úgy funkcionál mint elõtte. És így is varrtak, négy helyen "hámsérülést" szenvedtem, de nagyon fájtak a varratok és hónapokig éreztem a gátam. Miért történt mindez? Nemrég olvastam (így utólag mostanában!!) valahol a gátmetszésrõl, ahol Geréb Ági is leírja a tapasztalatát, hogy kõmetszõ pozícióban rosszabbul jár az, aki nem kap gátmetszést, mint aki kap, mert a gátvédelmet nem erre a természetellenes pozícióra találták ki. Hát sajnos én igazolhatom a tapasztalatait, pedig de szeretnék én is ellene ágálni, mint Ön!
Egyébként szerintem a kismamáknak joga van névvel együtt akár rosszat is írni egy orvosról vagy szülésznõrõl, ha rosszul érezték magukat a legjobb szülésznõ felügyelete alatt. Biztos vagyok benne, hogy mindkét említett személy szakmailag kifogásolhatatlanul végzi a szülészi/szülésznõi munkáját, megszámlálhatatlanul sok jó tapasztalatot gyûjtöttek mások velük kapcsolatban, én ebben nem kételkedem, és én csak az "1 ezrelék", a hibaszázalék vagyok, de ez van.
Ön nem volt jelen a szülésemnél, ezért nem tudhatja pontosan mi zajlott, de legfõképpen még egyetlen szülést sem élt át és soha nem is fog, ezért soha nem is fogja megérteni mirõl beszélek, amikor saját bõrön tapasztalt "nehéz szülésrõl" és
"érzelmileg nem kellõen támogatott szülésrõl" beszélek! De nem baj, hiszen nem Önnek írtam a szüléstörténetemet, és azok akikhez szólt megértették, sok reagálást is kaptam, ami mind hozzásegített eme borzalom feldolgozásához.
Emese
Azt hiszem összekever Nyírõ Szilviával (2000.dec.25.), aki úgy kezdi a levelét, hogy otthonszülés közben kellett kórházba mennie, mert nem haladt a tágulás!
Mint egyik régebbi levelemben nyomatékosan leírtam, NEM készültem otthon szülésre, fel sem merült a gondolata, annyi infót szereztem be róluk, mint bárki más (kb. így: jé, van ilyen, "érdekes" gondolatokat fogalmaznak meg, elég alternatív, és ezért nekem ez bizonytalan, és elsõre biztosan nagyon veszélyes, szóba sem jöhet), egész terhességem alatt folyamatosan és nagyon-nagyon rendszeresen, hetente többször is, Lovas Péterhez jártam (a terhességem sem volt problémamentes, nagyon sokat köszönhetek az orvosomnak ezügyben, akirõl ma is azt állítom, hogy szuper nõgyógyász!!), de a szülésem horror volt, annak ellenére, hogy abszolüt bizalommal fordultam a kórház és a szülésznõm, orvosom felé.
(Talán ez a bizalom akkor kezdett el meginogni, amikor a fájásaim elsõ napjának éjszakáján bementünk 3 órája tartó erõs 3 perces fájásokkal, hogy szülni jöttünk, majd közölték, hogy nem hívják fel az orvosomat, mert még csak 2 ujj és éjszaka van, meg a CTG szerint le is álltak a fájások, mivel erre a hírre sokkot kaptam, hogy nem hívják a dokimat, úgyhogy nem csoda. Mondták, hogy feküdjek be a kórterembe "aludni" és majd reggel a viziten elõvesznek. Micsoda? Fájások közben aludni? Mire kiléptünk a kórházból, újra indultak a fájások 10 percenként).
Valóban, nekem is úgy ajánlották a szülésznõt, hogy csúcsszuper, és biztosan az is, csak nekem a 48 óra kínszenvedés utolsó 6 órájában mások voltak az igényeim, mint egy gyors szülésnél. Igazából nem az zavart a leginkább, hogy csak 20-30 percenként jelentek meg, hanem az, hogy meg sem kérdezték, jó-e ez így nekem, vagy esetleg legyen ott velem a szülésznõ? Mert én ezt szerettem volna, csak a túlélési harcomban az általam kezdeményezett kommunikáció már nem fért bele! De ezt látták rajtam, mégsem kérdeztek semmit.
Tisztában vagyok vele, hogy a szülésvezetésük orvosilag NEM kifogásolható, mert a szokásos rutint csinálták velem, miután nem "reagáltam kellõen" (nem tágultam) a burokrepesztésre, kádban való ücsörgésre, ilyesmi, és állítólag nem voltak elég hosszan tartó fájásaim, annak ellenére, hogy majdnem belehaltam. Ekkor fektettek fel a szülõágyra, kötötték be az oxytocynt, tettek rá a CTG-re és kezdtek kézzel tágítani (kb. 10-15 alk. és több helyen berepedt a méhszáj) és lefelé nyomták kifelé a hasamból a babát 1-2-szer (a hólyagom sínylette meg). De mindez idõ alatt nem állt mellettem a szülésznõ, az orvossal együtt jött be 20-30 percenként, majd mikor végeztek kimentek. Ezek nem alaptalan vádaskodások, mi célom lenne ezzel? Egyszerûen leírom, hogy ilyen volt és NEKEM ez nem volt jó, még akkor sem, ha tudom, hogy máshol is ilyen lett volna, vagy hogy egy nehéz szülés az horror, vagy hogy valakinek ez tökéletes lett volna.
Egyébként azt vitatom, hogy az EDA bekötése (3-4 órával a kitolás elõtt) leállította volna a tágulást, mivel görcsösen nem tágultam, és ezen más orvosi vélemények szerint segít az EDA, erre találták fel, hogy az elviselhetetlen fájdalom ellenére ellazítson és haladjon a tágulás. Illetve azt, hogy háton fekve kengyelben kellett szülnöm, máig nem tudom, hogy miért, hiszen ennek az ELLENKEZÕJÉT beszéltük meg a szülésznõvel és az orvossal is! Nem hittem a szememnek, amikor a szülésznõ a megbeszéltek ellenére elkezdte felpakolni a lábam arra a jéghideg acélállványra és behúzni zöld csizmával, hogy ezt most nem álmodom, hanem tényleg velem történik meg. Biztosíthatom, hogy a kitolási szakban, görcsben rángatózva, félájultan, üvöltve nem állt módomban szóvá tenni és más pozíciót kikövetelni ezt sem. Pedig nem ezt beszéltük meg! De azt hiszem azért még nem kellene "otthonszülõnek" titulálnia, mert nem akartam a legtermészetellenesebb pózban szülni.
Tudom, most azt kellene megköszönnöm, hogy gátvédelemmel szülhettem, de sajnos ez sem igazán megy. Hogy miért? Mert túlnyúltam és a hólyagom sem úgy funkcionál mint elõtte. És így is varrtak, négy helyen "hámsérülést" szenvedtem, de nagyon fájtak a varratok és hónapokig éreztem a gátam. Miért történt mindez? Nemrég olvastam (így utólag mostanában!!) valahol a gátmetszésrõl, ahol Geréb Ági is leírja a tapasztalatát, hogy kõmetszõ pozícióban rosszabbul jár az, aki nem kap gátmetszést, mint aki kap, mert a gátvédelmet nem erre a természetellenes pozícióra találták ki. Hát sajnos én igazolhatom a tapasztalatait, pedig de szeretnék én is ellene ágálni, mint Ön!
Egyébként szerintem a kismamáknak joga van névvel együtt akár rosszat is írni egy orvosról vagy szülésznõrõl, ha rosszul érezték magukat a legjobb szülésznõ felügyelete alatt. Biztos vagyok benne, hogy mindkét említett személy szakmailag kifogásolhatatlanul végzi a szülészi/szülésznõi munkáját, megszámlálhatatlanul sok jó tapasztalatot gyûjtöttek mások velük kapcsolatban, én ebben nem kételkedem, és én csak az "1 ezrelék", a hibaszázalék vagyok, de ez van.
Ön nem volt jelen a szülésemnél, ezért nem tudhatja pontosan mi zajlott, de legfõképpen még egyetlen szülést sem élt át és soha nem is fog, ezért soha nem is fogja megérteni mirõl beszélek, amikor saját bõrön tapasztalt "nehéz szülésrõl" és
"érzelmileg nem kellõen támogatott szülésrõl" beszélek! De nem baj, hiszen nem Önnek írtam a szüléstörténetemet, és azok akikhez szólt megértették, sok reagálást is kaptam, ami mind hozzásegített eme borzalom feldolgozásához.
Emese
2002.01.13 10:56
Kedves Emese!
Nem kevertem össze Nyirõ Szilviával,de elnézését kell kérnem ,mert valóban egy általam félreérett információ volt az alapja,elõzõ hozzászolásomnak. Nagyon irigyelek férfiként minden nõt aki személyesen átélheti a szülés érzését, még akkor is ha Ön ezt jelenleg borzalomnak nevezte. Azt gondolom,hogy az Ön által említettek teszik igazán alkalmassá a bábákat a szülésvezetésre. Azt hiszem azért értem amit mondani akar bár Ön ezt kétli. Én soha nem ajánlok senkinek szülésznõt,mert azt gondolom ennek legfontosabb eleme a szülõnõ és a szülésznõ leki harmoniája.
Sajnos ebben az esetben ez nem volt meg. Bár nem voltam ott
nagyon sajnálom,hogy Ön borzalomnak élte meg szülését és remélem a következõ gyermekek megszületése feledteti majd ezt a negativ élményt.
drFülöp Tamás
Nem kevertem össze Nyirõ Szilviával,de elnézését kell kérnem ,mert valóban egy általam félreérett információ volt az alapja,elõzõ hozzászolásomnak. Nagyon irigyelek férfiként minden nõt aki személyesen átélheti a szülés érzését, még akkor is ha Ön ezt jelenleg borzalomnak nevezte. Azt gondolom,hogy az Ön által említettek teszik igazán alkalmassá a bábákat a szülésvezetésre. Azt hiszem azért értem amit mondani akar bár Ön ezt kétli. Én soha nem ajánlok senkinek szülésznõt,mert azt gondolom ennek legfontosabb eleme a szülõnõ és a szülésznõ leki harmoniája.
Sajnos ebben az esetben ez nem volt meg. Bár nem voltam ott
nagyon sajnálom,hogy Ön borzalomnak élte meg szülését és remélem a következõ gyermekek megszületése feledteti majd ezt a negativ élményt.
drFülöp Tamás
2002.01.14 20:45
Sziasztok!
Szeretném megtudni azoktól, akik már szültek, hogy a fogadott szülésznõ mennyi idõt tölt a vajúdás alatt a kismamával? Én ugyanis egyedül megyek szülni, és nem tudom elég lesz a szülésznõ segítsége, vagy mégis kerítsek valakit.
Köszönöm:
Conti
Szeretném megtudni azoktól, akik már szültek, hogy a fogadott szülésznõ mennyi idõt tölt a vajúdás alatt a kismamával? Én ugyanis egyedül megyek szülni, és nem tudom elég lesz a szülésznõ segítsége, vagy mégis kerítsek valakit.
Köszönöm:
Conti
Conti 
Barbi 22éves Betti 9 éves
Barbi 22éves Betti 9 éves
2002.01.15 10:13
Sziasztok lányok, Rékának szeretnék üzenni, hogy én a második kislányomat (nem mondanám de a legaranyosabb kislány aki csak született eddig) is három hónapja tarpai dokinál szültem és teljesen nem értem amiket irtál róla mert én teljesen oda vagyok érte mert ilyen aranyos doki kevés van ezt higyétek el. Nálunk az egész család hozzá jár hiszen én is a dokinál születtem. Nagyon megszenvedtem a második szülésnél vagy inkább csak az volt nagyon rossz hogy sokáig tartott (legalább is nekem ugy tünt) mert éjjel kettõ körül hivták be hozzám és csak reggel fél 9-kor lett meg lett meg a kis LUCÁNK, de ez a doki szinte el sem mozdult mellõlünk mert a férjembe is kellett a lelket tartani mert õ nehezebben "szült" nálam annyit viccelõdött ,hjogy egy kicsit könnyebb legyen de mi mindent neki köszönhetünk. Réka én már nagyon sok barátnõmet is a dokihoz vittem és még mindegyik teljesen klassznak találta, szóval bevallom nem hiszem amiket irtál még a pénzrõl is amit irtál soha nem tapasztaltuk a lánmyokkal nem lehet hogy "más" orvosról irtál? Olyan sokszor elõfordult hogy valamilyen vizsgálat miatt a bártfaiba most már a fehérváriba mentem be hozzá ott még egy fillért sem fogadott el tõlünk csak a magánrendelõjében.
Szóval lányok kérdezzgessetek nyugodtan tovább nmert sok hozzám hasonló lánnyal is beszélhettek aki csak jót fog mondani a tarpairól, mi most vittük be két hete e rendelõbe megmutatni Lucát neki . Csak azért kezdtem az irásba mert nagyon rosszul esett még olvasni is ezeket ami szerintem nem igaz dolgok.
sziasztok csak nyugodtan szüljetek a szent imrébe mert aranyosak mind
Ágota
Szóval lányok kérdezzgessetek nyugodtan tovább nmert sok hozzám hasonló lánnyal is beszélhettek aki csak jót fog mondani a tarpairól, mi most vittük be két hete e rendelõbe megmutatni Lucát neki . Csak azért kezdtem az irásba mert nagyon rosszul esett még olvasni is ezeket ami szerintem nem igaz dolgok.
sziasztok csak nyugodtan szüljetek a szent imrébe mert aranyosak mind
Ágota
2002.01.15 15:34
Sziasztok!
November végén szültem a Szent Imre Kórházban, szeretném elmesélni élményeimet. Elöljáróban annyit, hogy orvosommal és választott bábámmal maximálisan meg voltam elégedve, viszont a csecsemõosztályon lenne még mit javítani, nem éppen bababarát a kórház.
Reggel kezdõdtek a fájásaim. Trapp Andreával, választott bábámmal egész nap telefonos kapcsolatban voltam, õ javasolta este 6 körül, hogy menjünk be a kórházba. Azonnal megvizsgált, a beöntés/borotválás maceráitól megkímélt. Amíg az NST-n voltam minden papírmunkát elintézett, elõkészítette az IKEA-szobát, páromat is eligazította. 7 órakor már a szülõszobában voltunk, kellemes zene mellett vajúdhattam. Orvosom, Bálint Sándor is nagyon hamar megérkezett, mint késõbb megtudtam, betegágyából kelt fel, nagyon meg volt fázva. A szülésre kifejezetten kellemes élményként gondolok vissza. Minden úgy történt, ahogy szerettem volna. Mindketten nagyon kedvesek, segítõkészek voltak, a háttérben maradtak, halkan beszéltek, néha bátorítottak. Kislányom gyorsan megszületett, 9-kor már a hasamon szuszogott. Andrea segített mellre tenni, már a szülõszobában megszopiztathattam kislányomat. A gyors szülést nem csak a szerencsének tudom be, hanem meg vagyok róla gyõzõdve, hogy sokat számított az ismerõs környezet (kétszer is voltam a kismama klubbal szülõszoba-nézõben), az ismerõs orvos/bába személye, akikben teljesen megbíztam, és nem utolsó sorban férjem biztonságot sugárzó társasága. A legrosszabb a szülés utáni "rendberakásom" volt, de azt is el lehetett viselni.
Kevésbé voltam elégedett a csecsemõosztály dolgozóival – tisztelet a kivételnek. Ragaszkodtam hozzá, hogy kisbabám ne kapjon semmit (tea, tápszer, cumi), ezt ki is írták két példányban (!) a kocsijára. Elõször csak egy példányban szerepelt rajta, de amikor az elsõ éjszaka után (kérésem ellenére sem engedték, hogy a babám az elsõ éjszakát velem töltse) behozták a babát, és mellette volt egy cumisüvegben valami, azt mondta a csecsemõs nõvér, hogy elnézést, de nem vette észre a feliratot, ezért egy újabb cetlit ragasztott a kocsira. Elég egyedülálló lehettem ezzel a "hóbortommal" az osztályon, mert minden napra jutott nekem egy-egy "kedves" megjegyzés. Elõször megkérdezték: ugyan miért ragaszkodom a kizárólagos szoptatáshoz annyira? Egyszer a nõvér fogta a kislányomat, és mondta neki: "Anyunak se adjunk semmit, se enni, se inni, hadd éhezzen õ is, ha neked nem ad semmit." Hogy valami jót is mondjak, megmutatták a babaellátás fortélyait, a fürdetésekre mindig elkísérhettem kislányomat, de a mérésnél folyton riogattak: súlyesése van, másnap: nagyon nagy a súlyesése. Összesen 10% súlyesése volt, ami tudomásom szerint teljesen átlagos. Riogattak, hogy kiszárad, besárgul, minden baja lesz. Kicsit sárga volt, de a vérvizsgálat szerint ez kezelést nem igényelt. Kisbabám mindvégig teljesen egészségesnek látszott, azonnal tudott szopni, gyakran mellre tettem. A kórházból úgy jöttünk el, hogy a súlyesés harmadát már visszaszedte magára. A zárójelentésben az alábbiak szerepeltek: "Az anya felvilágosítás ellenére, mindenféle folyadék-kiegészítést visszautasít. A mai napon orvosi tanács ellenére, saját felelõsségére, az anya otthonába távozik." Semmilyen felvilágosítást nem kaptam a folyadék-kiegészítéssel kapcsolatban, és nem tanácsolták, hogy maradjak még. Csak azt mondták, hogy hazamehetek, ha aláírom, hogy saját felelõsségemre teszem. Naná, hogy aláírom.
Ráférne a dolgozókra egy szoptatással kapcsolatos továbbképzés, mert eléggé elavult nézeteket vallanak. Volt egy idõs hölgy (védõnõ?), aki nagyon kedvesen megmutatta, hogyan kell fejni, masszírozni (ennek hasznát is vettem), utána pedig elmagyarázta, hogy miért jó a cumi (elsõsorban azért, mert valami pótszerre biztosan szüksége lesz). Igazán aranyos volt, teljesen jó szándékú, saját meggyõzõdését mondta el.
Ha valaki csak szoptatni szeretne, legyen nagyon elszánt, mert ez még nem bababarát kórház!
Szeretném még megemlíteni Friedrichné Nagy Andrea gyógytornászt, akihez kismama-tornára jártam. A kórházban is felkeresett, elbeszélgettünk. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki ráér, hogy járjon hozzá, megéri.
Kislányom most 8 hetes, rengeteget szopizik és szemmel láthatóan nagyon jól van.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de szerettem volna részletesen beszámolni a tapasztalataimról.
Minden jót nektek, sziasztok
Tímea
November végén szültem a Szent Imre Kórházban, szeretném elmesélni élményeimet. Elöljáróban annyit, hogy orvosommal és választott bábámmal maximálisan meg voltam elégedve, viszont a csecsemõosztályon lenne még mit javítani, nem éppen bababarát a kórház.
Reggel kezdõdtek a fájásaim. Trapp Andreával, választott bábámmal egész nap telefonos kapcsolatban voltam, õ javasolta este 6 körül, hogy menjünk be a kórházba. Azonnal megvizsgált, a beöntés/borotválás maceráitól megkímélt. Amíg az NST-n voltam minden papírmunkát elintézett, elõkészítette az IKEA-szobát, páromat is eligazította. 7 órakor már a szülõszobában voltunk, kellemes zene mellett vajúdhattam. Orvosom, Bálint Sándor is nagyon hamar megérkezett, mint késõbb megtudtam, betegágyából kelt fel, nagyon meg volt fázva. A szülésre kifejezetten kellemes élményként gondolok vissza. Minden úgy történt, ahogy szerettem volna. Mindketten nagyon kedvesek, segítõkészek voltak, a háttérben maradtak, halkan beszéltek, néha bátorítottak. Kislányom gyorsan megszületett, 9-kor már a hasamon szuszogott. Andrea segített mellre tenni, már a szülõszobában megszopiztathattam kislányomat. A gyors szülést nem csak a szerencsének tudom be, hanem meg vagyok róla gyõzõdve, hogy sokat számított az ismerõs környezet (kétszer is voltam a kismama klubbal szülõszoba-nézõben), az ismerõs orvos/bába személye, akikben teljesen megbíztam, és nem utolsó sorban férjem biztonságot sugárzó társasága. A legrosszabb a szülés utáni "rendberakásom" volt, de azt is el lehetett viselni.
Kevésbé voltam elégedett a csecsemõosztály dolgozóival – tisztelet a kivételnek. Ragaszkodtam hozzá, hogy kisbabám ne kapjon semmit (tea, tápszer, cumi), ezt ki is írták két példányban (!) a kocsijára. Elõször csak egy példányban szerepelt rajta, de amikor az elsõ éjszaka után (kérésem ellenére sem engedték, hogy a babám az elsõ éjszakát velem töltse) behozták a babát, és mellette volt egy cumisüvegben valami, azt mondta a csecsemõs nõvér, hogy elnézést, de nem vette észre a feliratot, ezért egy újabb cetlit ragasztott a kocsira. Elég egyedülálló lehettem ezzel a "hóbortommal" az osztályon, mert minden napra jutott nekem egy-egy "kedves" megjegyzés. Elõször megkérdezték: ugyan miért ragaszkodom a kizárólagos szoptatáshoz annyira? Egyszer a nõvér fogta a kislányomat, és mondta neki: "Anyunak se adjunk semmit, se enni, se inni, hadd éhezzen õ is, ha neked nem ad semmit." Hogy valami jót is mondjak, megmutatták a babaellátás fortélyait, a fürdetésekre mindig elkísérhettem kislányomat, de a mérésnél folyton riogattak: súlyesése van, másnap: nagyon nagy a súlyesése. Összesen 10% súlyesése volt, ami tudomásom szerint teljesen átlagos. Riogattak, hogy kiszárad, besárgul, minden baja lesz. Kicsit sárga volt, de a vérvizsgálat szerint ez kezelést nem igényelt. Kisbabám mindvégig teljesen egészségesnek látszott, azonnal tudott szopni, gyakran mellre tettem. A kórházból úgy jöttünk el, hogy a súlyesés harmadát már visszaszedte magára. A zárójelentésben az alábbiak szerepeltek: "Az anya felvilágosítás ellenére, mindenféle folyadék-kiegészítést visszautasít. A mai napon orvosi tanács ellenére, saját felelõsségére, az anya otthonába távozik." Semmilyen felvilágosítást nem kaptam a folyadék-kiegészítéssel kapcsolatban, és nem tanácsolták, hogy maradjak még. Csak azt mondták, hogy hazamehetek, ha aláírom, hogy saját felelõsségemre teszem. Naná, hogy aláírom.
Ráférne a dolgozókra egy szoptatással kapcsolatos továbbképzés, mert eléggé elavult nézeteket vallanak. Volt egy idõs hölgy (védõnõ?), aki nagyon kedvesen megmutatta, hogyan kell fejni, masszírozni (ennek hasznát is vettem), utána pedig elmagyarázta, hogy miért jó a cumi (elsõsorban azért, mert valami pótszerre biztosan szüksége lesz). Igazán aranyos volt, teljesen jó szándékú, saját meggyõzõdését mondta el.
Ha valaki csak szoptatni szeretne, legyen nagyon elszánt, mert ez még nem bababarát kórház!
Szeretném még megemlíteni Friedrichné Nagy Andrea gyógytornászt, akihez kismama-tornára jártam. A kórházban is felkeresett, elbeszélgettünk. Nagyon ajánlom mindenkinek, aki ráér, hogy járjon hozzá, megéri.
Kislányom most 8 hetes, rengeteget szopizik és szemmel láthatóan nagyon jól van.
Bocs, hogy ilyen hosszú voltam, de szerettem volna részletesen beszámolni a tapasztalataimról.
Minden jót nektek, sziasztok
Tímea
2002.01.16 23:09
Sziasztok!
Tímea, köszönöm, hogy megszólaltál a csecsemõosztály elmarasztalásával, mert amikor én korábban szóvá tettem, hogy borzalmasan végzik a munkájukat (értsd: teljes szakmai jóindulattal mindent "elkövetnek" a szoptatás megnehezítése érdekében pszichésen és fizikailag is!), akkor igencsak lehurrogtak, hogy ne bántsam õket, mert mennyit segítenek.
Nekem ugyancsak "ennyit" segítettek mint neked, csakhogy nálunk a szoptatási kudarcomba igen erõsen belejátszott az éjszakai cumiztatás szokása, a pótlás cumisüvegbõl adása, mert így utólag nagyon valószínû, hogy cumizavara lett a kislányomnak, csak ezt tapasztalat híján nem tudtam korrigálni, és még én érezzem magam bénának, miután mások elrontották a gyerekem. Iszonyú érzés. Ettõl féltem a legjobban és sikerült beletrafálnom.
Én is gondolkodtam a baba "feliratozásán", de meg sem próbáltam, olyan szinten vannak távol ettõl, nem sokat ért volna. Hiszen tõlem is elsõ éjszaka határozott tiltakozásom ellenére elvitték a babámat (és megetették, cumit dugtak a szájába, puszta jóindulatból).
Ennyit arról, hogy mit változtat az a tény, ha egy kórházat szépen felújítanak, és ettõl úgy néz ki, milyen haladó szellem uralkodik....
Én ezek után csak bababarát kórházban fogok szülni, mert már én is vallom, hogy nem szülészetet, hanem csecsemõosztályt kell választani.
Emese
Tímea, köszönöm, hogy megszólaltál a csecsemõosztály elmarasztalásával, mert amikor én korábban szóvá tettem, hogy borzalmasan végzik a munkájukat (értsd: teljes szakmai jóindulattal mindent "elkövetnek" a szoptatás megnehezítése érdekében pszichésen és fizikailag is!), akkor igencsak lehurrogtak, hogy ne bántsam õket, mert mennyit segítenek.
Nekem ugyancsak "ennyit" segítettek mint neked, csakhogy nálunk a szoptatási kudarcomba igen erõsen belejátszott az éjszakai cumiztatás szokása, a pótlás cumisüvegbõl adása, mert így utólag nagyon valószínû, hogy cumizavara lett a kislányomnak, csak ezt tapasztalat híján nem tudtam korrigálni, és még én érezzem magam bénának, miután mások elrontották a gyerekem. Iszonyú érzés. Ettõl féltem a legjobban és sikerült beletrafálnom.
Én is gondolkodtam a baba "feliratozásán", de meg sem próbáltam, olyan szinten vannak távol ettõl, nem sokat ért volna. Hiszen tõlem is elsõ éjszaka határozott tiltakozásom ellenére elvitték a babámat (és megetették, cumit dugtak a szájába, puszta jóindulatból).
Ennyit arról, hogy mit változtat az a tény, ha egy kórházat szépen felújítanak, és ettõl úgy néz ki, milyen haladó szellem uralkodik....
Én ezek után csak bababarát kórházban fogok szülni, mert már én is vallom, hogy nem szülészetet, hanem csecsemõosztályt kell választani.
Emese
2002.01.16 23:15
Conti,
én a választott szülésznõ témába nem szólnék bele, mert nekem nem voltak jó tapasztalataim, ellenben nagyon sokaknak volt jó tapasztalatuk, csak a figyelmedbe ajánlom, hogy állítólag dúlák (szüléstámogatók) a kórház beleegyezésével jelen lehetnek a szülésnél, akik non-stop veled vannak végig, minden rezdülésedre figyelnek, tanácsokat adnak, fogják a kezed ha kéred, masszíroznak ha kéred, és általában csak azt csinálják, amit te akarsz.
Esetleg kipróbálhatnád....bár nem tudom, hogy a valóságban hogy állnak ehhez a kérdéshez a kórház dolgozói.
Emese
én a választott szülésznõ témába nem szólnék bele, mert nekem nem voltak jó tapasztalataim, ellenben nagyon sokaknak volt jó tapasztalatuk, csak a figyelmedbe ajánlom, hogy állítólag dúlák (szüléstámogatók) a kórház beleegyezésével jelen lehetnek a szülésnél, akik non-stop veled vannak végig, minden rezdülésedre figyelnek, tanácsokat adnak, fogják a kezed ha kéred, masszíroznak ha kéred, és általában csak azt csinálják, amit te akarsz.
Esetleg kipróbálhatnád....bár nem tudom, hogy a valóságban hogy állnak ehhez a kérdéshez a kórház dolgozói.
Emese
2002.01.17 13:08
Sziasztok!
Én is a Szent Imrében szültem, igaz majdnem három évvel ezelõtt. Én tökéletesen elégedett voltam mindennel. A vajúdásom 30 órát vett igénybe, és még akkor is csak három ujjnyira tágultam ki. A vége császár lett téraránytalanság miatt. Sajos gyorsan kellett mûteni, ezért altattak. Ezt az egyet sajnálom csak. Majd talán legközelebb! Egyébként a választott orvosommal, dr.Balogh Tiborral teljesen elégedett voltam. Mindenben segített, amiben csak lehetett. Terhesgondozásra pedig az SZTK-ba jártam hozzá. Soha nem szólt, hogy a magánrendelõjébe menjek. Így is mindig nagyon kedves, és figyelmes volt. A szülésznõm Csonka Jánosné, Terka volt, csak ajánlani tudom.
Mindenkinek sok szerencsét, aki a Szent Imrét választja!
Sziasztok.
Én is a Szent Imrében szültem, igaz majdnem három évvel ezelõtt. Én tökéletesen elégedett voltam mindennel. A vajúdásom 30 órát vett igénybe, és még akkor is csak három ujjnyira tágultam ki. A vége császár lett téraránytalanság miatt. Sajos gyorsan kellett mûteni, ezért altattak. Ezt az egyet sajnálom csak. Majd talán legközelebb! Egyébként a választott orvosommal, dr.Balogh Tiborral teljesen elégedett voltam. Mindenben segített, amiben csak lehetett. Terhesgondozásra pedig az SZTK-ba jártam hozzá. Soha nem szólt, hogy a magánrendelõjébe menjek. Így is mindig nagyon kedves, és figyelmes volt. A szülésznõm Csonka Jánosné, Terka volt, csak ajánlani tudom.
Mindenkinek sok szerencsét, aki a Szent Imrét választja!
Sziasztok.
2002.01.17 21:22
Conti!
Amikor én szültem rajtam kívül 4-en voltak a szülõszobán. Hálát adtam az égnek, hogy szülésznõt választottam, mert aki akkor dolgozott senkire nem volt ideje. Sóhajtozott is utána szegény... Szóval még az én szülésznõmnek is be kellett segítenie, de így is eleget velem volt. És a választás jó oldala még az, hogy a szülés elõtt 3 héttel ismerkedtünk meg és utána jött velem NST-re, ultrahangra és nagyon jókat beszélgettünk. Sajna azóta nem tratom vele a kapcsolatot, de a következõ baba után biztos, hogy fogom
Szóval nem isemeretlen számodra, meg tudjátok beszélni mit, hogyan szeretnél.
Anikó
Amikor én szültem rajtam kívül 4-en voltak a szülõszobán. Hálát adtam az égnek, hogy szülésznõt választottam, mert aki akkor dolgozott senkire nem volt ideje. Sóhajtozott is utána szegény... Szóval még az én szülésznõmnek is be kellett segítenie, de így is eleget velem volt. És a választás jó oldala még az, hogy a szülés elõtt 3 héttel ismerkedtünk meg és utána jött velem NST-re, ultrahangra és nagyon jókat beszélgettünk. Sajna azóta nem tratom vele a kapcsolatot, de a következõ baba után biztos, hogy fogom
Szóval nem isemeretlen számodra, meg tudjátok beszélni mit, hogyan szeretnél. Anikó
2002.01.18 13:20
Kedves Emese, a következôk után már joggal lehet belôlem eleged, mert mindenképpen kioktatásnak fog tìnni, amit írok, pedig igyekszem nem azt tenni. Az az érzésem, hogy neked nem volt túl kellemes, hogy egyedül maradtál a Szent-imre-drukkerek között, és ezért örülsz, ha valaki más is negatív dolgokról ír. Bármily hihetetlen, én örülök a negatívumok megírásának is , mert a kórház igencsak messze van még a tökéletestôl meg a bababaráttól, és a hibák javításával lehet elôrelépni. Az pedig elsôsorban úgy történhet meg, ha mi, kismamák bízunk magunkban, és kiállunk a dolgokért, mint pl. Tímea. (Irigylem is a karakánságáért, az én megoldásom csak annyi volt, hogy nem adtam ki a kezembôl a gyereket, de ez nem mindig kivitelezhetô.) Amit viszont neked személyesen üzennék: nézd meg, Tímea hasonló dolgokról írt, mint te, de nem úgy fogalmazott, hogy ?borzalmasan végzik a munkájukat?. Más (talán Dia) hasonló szülésrôl, mint a tiéd, de nem élte át horrorként. Szóval azt akarom mondani, hogy az, hogy sokan elégedettek a kórházzal azt is jelentheti, hogy nem úgy élték át a helyzetet, mint te. Pl. van olyan, akit egyáltalán nem érdekel, hogy kap-e valamit a baba a csecsemôsöktôl. (pl én sem gondoltam erre az elsô szülésem után). Megfordítva: neked viszont annyira rossz volt, hogy minden részlet ?borzalmassá? vált. Közös szülésznônkrôl pedig annyit, hogy biztos vagyok benne, ha utólag elmondanád neki, mit éltél át, nagyon bántaná. Másrészt neki is nagyon nehéz lehet kitalálni, éppen abban a pillanatban neked mire van szükséged. Egyikünk sem tudja, milyen állapotba kerül szüléskor, és az elôre megbeszélt dolgok csôdöt mondhatnak, és amint írod, nem voltál kommunikációra képes. Szerintem mindenképpen hasznos dolog utólag megbeszélni a szülést az orvossal és a szülésznôvel, mert választ kaphatsz orvosi kérdésekre (bár mostanában az orvosokon eluralkodott a mìhibaper-fóbia, azt hiszik minden kérdés mögött valami fenyegetés is lapul...), amint írtad a mai napig nem tudsz mindent. Egyébként pedig, amit Fülöp dr-nak írtál, nem tartom túl korrektnak: ha leírod a véleményedet, mindenki elolvashatja, és hozzászólhat, mégha férfi (és szülész) is. Andi
2002.01.18 15:11
Sziasztok lányok!
Dec. 3-án a Sz.I.-ben született meg a kisfiam Dr. Tarpai Attila és Újvári Bori segédletével. Nem akarom öket nagyon dicsérni, pedig megérdemelnék. Hajnali 5-kor mentünk be a korházba, telefonáltam az orvosomnak, aki 8-tol folyamatosan velünk volt. Segitett ugy lelkileg mint szakmailag. Bori pedig egy tündér. A babánk 12.15-kor született, hagyományos modon mivel nagyon nagy baba volt. A doktor ur és a szülésznö is be-be nézett a 2 orás megfigyelési idö alatt az állapotunk felöl érdeklödni. Ugy érzem fantasztikus élmény volt, pedig nagyon fájt. A csecsemösök kiakasztottak eleinte, mert mindent tölük vártam, de mikor máshogy álltam a dologhoz, hisz nekem kell szoptatnom, az án babám, nekem kell vele megismerkednem, megismernem minden rezdülését, hozzájuk csak akkor kell fordulnom, ha valamivel végleg elakadtam, akkor már más volt minden. Az tény hogy a babát megcumiztatják, állitolag kell, hogy ne száradjon ki, ezzel már akkor is vitatkoztam, ennek elkerülésére egyetlen lehetöség van, ki kell haználni a 24 orás rooming-in rendszert.
Szoval csak azt mondhatom ha oda jutunk, hogy vállalunk még egy babát, ujra igy csinálom. Én az Sztk-ba jártam végig, Tarpai doktor már akkor is bagyon kedves volt minden alkalommal elöre köszönt, még ha a folyoson is találkoztunk. Érdeklödött, szoval kedves volt. A korház pedig nagyon szépen felujitott, és lesz még jobb is, állitolag.
Bocs a nagyon sok betüért, de csak most jutottam dec eleje ota eloszor géphez és kissé felháboritott mind az orvosom, mind a korház lehordása.
kisbibe
Dec. 3-án a Sz.I.-ben született meg a kisfiam Dr. Tarpai Attila és Újvári Bori segédletével. Nem akarom öket nagyon dicsérni, pedig megérdemelnék. Hajnali 5-kor mentünk be a korházba, telefonáltam az orvosomnak, aki 8-tol folyamatosan velünk volt. Segitett ugy lelkileg mint szakmailag. Bori pedig egy tündér. A babánk 12.15-kor született, hagyományos modon mivel nagyon nagy baba volt. A doktor ur és a szülésznö is be-be nézett a 2 orás megfigyelési idö alatt az állapotunk felöl érdeklödni. Ugy érzem fantasztikus élmény volt, pedig nagyon fájt. A csecsemösök kiakasztottak eleinte, mert mindent tölük vártam, de mikor máshogy álltam a dologhoz, hisz nekem kell szoptatnom, az án babám, nekem kell vele megismerkednem, megismernem minden rezdülését, hozzájuk csak akkor kell fordulnom, ha valamivel végleg elakadtam, akkor már más volt minden. Az tény hogy a babát megcumiztatják, állitolag kell, hogy ne száradjon ki, ezzel már akkor is vitatkoztam, ennek elkerülésére egyetlen lehetöség van, ki kell haználni a 24 orás rooming-in rendszert.
Szoval csak azt mondhatom ha oda jutunk, hogy vállalunk még egy babát, ujra igy csinálom. Én az Sztk-ba jártam végig, Tarpai doktor már akkor is bagyon kedves volt minden alkalommal elöre köszönt, még ha a folyoson is találkoztunk. Érdeklödött, szoval kedves volt. A korház pedig nagyon szépen felujitott, és lesz még jobb is, állitolag.
Bocs a nagyon sok betüért, de csak most jutottam dec eleje ota eloszor géphez és kissé felháboritott mind az orvosom, mind a korház lehordása.
kisbibe
2002.01.19 17:14
Kedves Lányok!
Köszönöm Emese és Anikó válaszát. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy a férjem nem tud velem szülni, mert ájulós. A hugom két hónappal elõttem fog szülni, anyám sajnos dohányzik és sokat köhög, nem hiszem hogy jó szemmel néznék.
Mindenképpen fogok szülésznõt választani, csak azt nem tudom, ez elég segítség-e.
Az elsõ gyerekem 12 éves, a szoc-ban született, nem sok jó emlékem van a szülésrõl. De arra emlékszem, hogy órákig egyedül voltam a fájdalmammal, inni sem kaptam csak egy vizes rongyot volt szabad nyalogatnom. Szerencsére most már jobban "kényeztetik" a vajúdó anyukákat.
Conti
Köszönöm Emese és Anikó válaszát. Tulajdonképpen az a helyzet, hogy a férjem nem tud velem szülni, mert ájulós. A hugom két hónappal elõttem fog szülni, anyám sajnos dohányzik és sokat köhög, nem hiszem hogy jó szemmel néznék.
Mindenképpen fogok szülésznõt választani, csak azt nem tudom, ez elég segítség-e.
Az elsõ gyerekem 12 éves, a szoc-ban született, nem sok jó emlékem van a szülésrõl. De arra emlékszem, hogy órákig egyedül voltam a fájdalmammal, inni sem kaptam csak egy vizes rongyot volt szabad nyalogatnom. Szerencsére most már jobban "kényeztetik" a vajúdó anyukákat.
Conti
Conti Barbi 22éves Betti 9 éves
Barbi 22éves Betti 9 éves2002.01.19 18:40
Sziasztok Lanyok!
En is a Tetenyiben szultem meg a lanyomata Dr. Balogh Tibornal (csak ajanlani tudom). Elotte sokat hallottam az Ujvari Bori szulesznorol, talalkoztam is vele, mert o vett fel, tenyleg nagyon aranyos, de nekem a tobbi szuleszno is nagyon szimpi volt, talan az U. Borinal egz extra adag kedvesseg is volt?
szoval szerintem jo a korhaz, meg a noverek is, a csecsemosnoverek kozul pedig a Zsuzsa volt a legaramyosabb, legkedvesebb.
Maya
En is a Tetenyiben szultem meg a lanyomata Dr. Balogh Tibornal (csak ajanlani tudom). Elotte sokat hallottam az Ujvari Bori szulesznorol, talalkoztam is vele, mert o vett fel, tenyleg nagyon aranyos, de nekem a tobbi szuleszno is nagyon szimpi volt, talan az U. Borinal egz extra adag kedvesseg is volt?
szoval szerintem jo a korhaz, meg a noverek is, a csecsemosnoverek kozul pedig a Zsuzsa volt a legaramyosabb, legkedvesebb.
Maya
2002.01.20 18:30
Kedves Andi!
Én nem akarok senkit megbántani azzal, hogy leírom, NEKEM, teljesen szubjektíven, milyen volt a szülés élménye. Természetesen iszonyúan megbántódna mindenki, ha utólag elmondanám nekik (ha közben és utána nem vették volna észre), hogy szerintem mennyire képtelenek voltak egy nagyon nehéz szülésben testileg-lelkileg támogatni engem, ezért nem is mondom el nekik. Mert semmi értelme. Õk úgy végezték a dolgukat, ahogy bármikor máskor, objektíve nagyon jól, a mai kórházi szemlélet szerint szakmailag valószínûleg tökéletesen. Én mást vártam, valószínûleg vagy alaptalanul vagy rózsaszín ködben, hogy majd mindenki körülöttem fog ugrálni, amikor ott vagyok. Én azt hittem ez a lényege a szülésznõ és orvos választásnak.
Szerintem az nem túlzott elvárás részemrõl vagy bárki részérõl, hogy disztingváljanak szülések között: van akinek könnyebb, van, akinek nem. Van aki, azt akarja, hogy vele legyenek folyamatosan, van aki nem. De errõl KÉRDEZZÉK MEG a szülõ nõ véleményét!! Mint ahogy arról is, hogy akarsz-e cumit/pótlást adni az újszülött kisbabádnak vagy nem.
Nem tudom mások milyen tudatállapotban vannak szülés közben, de én olyan tudatállpotban voltam, hogy abszolút képtelen voltam kifelé energiát leadni: nem tudtam magamtól azt mondani, hogy mit akarok, meg kellett volna kérdezni.
Az Érdi születésház topicban mennek beszélgetések arról, hogy van-e a szülõ nõnek valódi választása az õt érintõ kérdésekben, vagy mindenképpen végsõ soron az orvoson múlik mi történik, hiszen még ha tájékoztatnak, akkor is befolyásolnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a legtöbb esetben nem az történik veled, amit te akarsz, hanem az, amit csinálnak veled. Ez persze messze visz, én nem akarok ebbe belefolyni, csak megemlítem, mint példát.
Egyébként engem sem érdekelne sem a pótlás, sem a cumiztatás, sem a kézzel tágítás, sem a semmi, HA semmi problémám nem adódott volna mindezekbõl. De sajnos adódott. Nagyon is sok. Pedig általában nem szokott.
Például nézd meg a Tarpai-ügyet. Homlokegyenest az ellenkezõjét írják le. Akinek nem lett oxigénhiány miatt értelmi fogyatékos a gyereke, és tök jó volt a szülése, az nyilván imádja. De ez még nem fogja megvígasztalni az értelmi fogyatékos baba szüleit....és sajnos hozzátartozik az összképhez. És ezt bármelyik dokiról le lehetne ugyanígy írni, vagy bármelyik kórházról, még az otthonszülésrõl is olvastam a Geréb Ágit pocskondiázó sztorikat (akit pedig csak isteníteni szoktak).... mert az élet ilyen.
Fülöp dr-nak azért írtam kissé ingerült hangnemben, mert nagyon inkorrekt módon "le-otthonszülõzött", ami teljességgel alaptalan volt.
Egyébként azért "örülök" minden elmarasztaló hozzászólásnak (és nem azért, mert revansot akarok venni az elégedettek tömegén), mert elfogadhatatlannak tartom, hogy egy anyának küzdenie kelljen a gyerekét érintõ beavatkozások/történések megismerése vagy kérése vagy visszautásítása ellen, és ha nem tud (mert olyan állapotban van szülés után), akkor pechje volt. Pl. annak a legtermészetesebbnek kellene lennie, hogy azt mondják: "kedves anyuka, ma lesz a BCG oltás, jelen szeretne lenni, vagy nem?" Tõletek ezt valaki megkérdezte??? Pedig KÖTELEZÕ lenne, a törvényi elõírás szerint. De a magyar egyészségügy valahogy ilyen: a "beteg" mindig alárendelt. De errõl mások, sokkal hozzáértõbbek már nagyon sokat írtak, nekem nincs is kedvem ezzel foglalkozni.
A BCG-oltás kérdése sem érdekelne, HA történetesen nem az én kislányomnak adták volna be rosszul, olyan mélyre és rossz helyre, hogy egy négyzetcentiméteres csúnya heg maradjon a karján, sokkal lejjebb, mint kellene, és csak plasztikai mûtéttel lehetne helyreállítani. Érdekel ez valakit: NEM. Miért nem? Mert csak 100-ból egyszer adják be rosszul....és akkor meg minek tájékoztatni az anyukákat errõl az egészrõl, végül is nagy az esély rá, hogy nem lesz semmi baj....
Emese
Én nem akarok senkit megbántani azzal, hogy leírom, NEKEM, teljesen szubjektíven, milyen volt a szülés élménye. Természetesen iszonyúan megbántódna mindenki, ha utólag elmondanám nekik (ha közben és utána nem vették volna észre), hogy szerintem mennyire képtelenek voltak egy nagyon nehéz szülésben testileg-lelkileg támogatni engem, ezért nem is mondom el nekik. Mert semmi értelme. Õk úgy végezték a dolgukat, ahogy bármikor máskor, objektíve nagyon jól, a mai kórházi szemlélet szerint szakmailag valószínûleg tökéletesen. Én mást vártam, valószínûleg vagy alaptalanul vagy rózsaszín ködben, hogy majd mindenki körülöttem fog ugrálni, amikor ott vagyok. Én azt hittem ez a lényege a szülésznõ és orvos választásnak.
Szerintem az nem túlzott elvárás részemrõl vagy bárki részérõl, hogy disztingváljanak szülések között: van akinek könnyebb, van, akinek nem. Van aki, azt akarja, hogy vele legyenek folyamatosan, van aki nem. De errõl KÉRDEZZÉK MEG a szülõ nõ véleményét!! Mint ahogy arról is, hogy akarsz-e cumit/pótlást adni az újszülött kisbabádnak vagy nem.
Nem tudom mások milyen tudatállapotban vannak szülés közben, de én olyan tudatállpotban voltam, hogy abszolút képtelen voltam kifelé energiát leadni: nem tudtam magamtól azt mondani, hogy mit akarok, meg kellett volna kérdezni.
Az Érdi születésház topicban mennek beszélgetések arról, hogy van-e a szülõ nõnek valódi választása az õt érintõ kérdésekben, vagy mindenképpen végsõ soron az orvoson múlik mi történik, hiszen még ha tájékoztatnak, akkor is befolyásolnak. Ezzel csak azt akarom mondani, hogy a legtöbb esetben nem az történik veled, amit te akarsz, hanem az, amit csinálnak veled. Ez persze messze visz, én nem akarok ebbe belefolyni, csak megemlítem, mint példát.
Egyébként engem sem érdekelne sem a pótlás, sem a cumiztatás, sem a kézzel tágítás, sem a semmi, HA semmi problémám nem adódott volna mindezekbõl. De sajnos adódott. Nagyon is sok. Pedig általában nem szokott.
Például nézd meg a Tarpai-ügyet. Homlokegyenest az ellenkezõjét írják le. Akinek nem lett oxigénhiány miatt értelmi fogyatékos a gyereke, és tök jó volt a szülése, az nyilván imádja. De ez még nem fogja megvígasztalni az értelmi fogyatékos baba szüleit....és sajnos hozzátartozik az összképhez. És ezt bármelyik dokiról le lehetne ugyanígy írni, vagy bármelyik kórházról, még az otthonszülésrõl is olvastam a Geréb Ágit pocskondiázó sztorikat (akit pedig csak isteníteni szoktak).... mert az élet ilyen.
Fülöp dr-nak azért írtam kissé ingerült hangnemben, mert nagyon inkorrekt módon "le-otthonszülõzött", ami teljességgel alaptalan volt.
Egyébként azért "örülök" minden elmarasztaló hozzászólásnak (és nem azért, mert revansot akarok venni az elégedettek tömegén), mert elfogadhatatlannak tartom, hogy egy anyának küzdenie kelljen a gyerekét érintõ beavatkozások/történések megismerése vagy kérése vagy visszautásítása ellen, és ha nem tud (mert olyan állapotban van szülés után), akkor pechje volt. Pl. annak a legtermészetesebbnek kellene lennie, hogy azt mondják: "kedves anyuka, ma lesz a BCG oltás, jelen szeretne lenni, vagy nem?" Tõletek ezt valaki megkérdezte??? Pedig KÖTELEZÕ lenne, a törvényi elõírás szerint. De a magyar egyészségügy valahogy ilyen: a "beteg" mindig alárendelt. De errõl mások, sokkal hozzáértõbbek már nagyon sokat írtak, nekem nincs is kedvem ezzel foglalkozni.
A BCG-oltás kérdése sem érdekelne, HA történetesen nem az én kislányomnak adták volna be rosszul, olyan mélyre és rossz helyre, hogy egy négyzetcentiméteres csúnya heg maradjon a karján, sokkal lejjebb, mint kellene, és csak plasztikai mûtéttel lehetne helyreállítani. Érdekel ez valakit: NEM. Miért nem? Mert csak 100-ból egyszer adják be rosszul....és akkor meg minek tájékoztatni az anyukákat errõl az egészrõl, végül is nagy az esély rá, hogy nem lesz semmi baj....
Emese
2002.01.20 22:29
Kedves Emese, még nem írtam, de borzasztóan sajnálom, hogy ennyire semmi nem sikerült jól a szülésnél. (olvastam a szoptatási beszámolódat is) Arra próbáltam célozni, hogy ezek az események, ha zsinórban követik egymást, sokkal rosszabbnak érzôdnek, mintha csak egy-egy eset rossz. Vagyis ha jó volt a szülés, lehet, hogy könnyebben elviselem a csecsemôsök nekem nem tetszô dolgait. De ha már ezek az utolsó cseppek a poharban, nyilván még rosszabb emlékként maradnak meg. A Geréb Ági példa nekem is eszembe jutott, sôt a Kismamában ugyanarról a szülésrôl írt a szülô nô is és a G.Ágnes is, elég más meglátással. Ezért is gondoltam, hogy hasznos lenne összevetni a két oldalt, bár már biztos elég késô. Nem azért javasoltam, hogy mondd el nekik a tapasztalatodat, hogy jól beolvass nekik, hanem egyrészt mert lehet, hogy nekik tényleg eszükbe sem jutott, hogy neked ennyire rossz volt (én szeretném ezt feltételezni, ezért írtam, hogy szerintem a Jolit bántaná, ha ez derülne ki), nem tudom, mennyire látható kívülrôl a szenvedés mértéke. Ennél is fontosabb lenne, hogy te választ kapj kérdéseidre, pl. hogy miért így történt? Akár biológiailag, akár orvosilag, akár emberileg, mit láttak ôk és miért úgy döntöttek, ahogy döntöttek. Ezekre lehet választ várni, mégha ki is hagyjuk a szubjektív részét. Csak azért erôsködöm ezzel, mert nekem aztán messze nem voltak olyan gondjaim, mint neked, mégis a második terhességem idején jöttek elô az elsô szülesbôl maradt kérdések és tüskék. És akkor kellett utánajárnom.
A másik; megértem, hogy ennek a helynek a közelébe sem jössz többet és ez igy jó, mert úgysem bíznál benne. Én is egyetértek azzal, hogy egy újjáépítéstôl nem fognak az emberek azonnal másképpen gondolkodni. De ne haragudj, naivság azt várni, amit te elgondolsz még egy ?reformer? kórházról is. Amirôl azt írod, hogy a világ legtermészetesebb dolga lenne, az csak lenne, és még tényleg csak félúton vagyunk. A kórház akkor fog teljesen megváltozni (majd, majd), ha mi folyamatosan jelezzük a saját igényeinket. És ezek is olyan különbözôek lehetnek.. Van aki örül, ha elviszik a gyereket éjszakára, mert aludni szeretne, van, aki inkább teáztat, hogy ne sírjon a baba, de még mi sem tudhatjuk elôre akkor, ott, milyen igényeink lesznek. Szóval az új rendet is nehéz kialakítani, és ez még csak 5-6 éve kezdôdött. Azt én is úgy látom, hogy a Szent Imrének rá kell hajtani a csecsemôgondozás részre itt nincs kitalálva az imidzs (meg ami mögötte kell legyen)(és egy mondattal összefoglalva szerintem az a tudat hiányzik, hogy a gyerek az anyáé),. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet száz százalékra menni sehol, magunkkal kell vinnünk még a legklasszabb helyre is az igényeinket.
Egyetértünk akkor abban is, hogy jó hogyha a negatív vélemények is hangot kapnak. Csak én még hozzátenném, ennek akkor van igazán haszna, ha el is jut az érintettekhez.
Andi
A másik; megértem, hogy ennek a helynek a közelébe sem jössz többet és ez igy jó, mert úgysem bíznál benne. Én is egyetértek azzal, hogy egy újjáépítéstôl nem fognak az emberek azonnal másképpen gondolkodni. De ne haragudj, naivság azt várni, amit te elgondolsz még egy ?reformer? kórházról is. Amirôl azt írod, hogy a világ legtermészetesebb dolga lenne, az csak lenne, és még tényleg csak félúton vagyunk. A kórház akkor fog teljesen megváltozni (majd, majd), ha mi folyamatosan jelezzük a saját igényeinket. És ezek is olyan különbözôek lehetnek.. Van aki örül, ha elviszik a gyereket éjszakára, mert aludni szeretne, van, aki inkább teáztat, hogy ne sírjon a baba, de még mi sem tudhatjuk elôre akkor, ott, milyen igényeink lesznek. Szóval az új rendet is nehéz kialakítani, és ez még csak 5-6 éve kezdôdött. Azt én is úgy látom, hogy a Szent Imrének rá kell hajtani a csecsemôgondozás részre itt nincs kitalálva az imidzs (meg ami mögötte kell legyen)(és egy mondattal összefoglalva szerintem az a tudat hiányzik, hogy a gyerek az anyáé),. De ezzel csak azt akarom mondani, hogy nem lehet száz százalékra menni sehol, magunkkal kell vinnünk még a legklasszabb helyre is az igényeinket.
Egyetértünk akkor abban is, hogy jó hogyha a negatív vélemények is hangot kapnak. Csak én még hozzátenném, ennek akkor van igazán haszna, ha el is jut az érintettekhez.
Andi
2002.01.21 22:17
hello Andi,
szerintem nem hianyzik a tudat hogy a gyermek az anyjae.
csaszaros voltam, a 3 nap ejszakara is tettek hozzank a bebit, pedig mondtuk hogy ejszakara ne legyenenek kinn. annyira fajt akkor meg a seb hogy fordulni !!! nem tudtunk az agyban, nemhogy felpattani ha valami baja lenne kicsinek.
es a keresunk ellenere sem vittek be a babakat.
Arrol nem is beszelve, hogy melletunk egy lany ikreket szult, amikor nekem a 2 napom volt es pihennem kellett volna, meg a masik lanynak is akkor is kitettek az ikreket, pedig a csaj mar sirva kerte hogy nem bir egyszerre kettovel, mert egyszerre daridoznak.
ennyit errol.
Moni
szerintem nem hianyzik a tudat hogy a gyermek az anyjae.
csaszaros voltam, a 3 nap ejszakara is tettek hozzank a bebit, pedig mondtuk hogy ejszakara ne legyenenek kinn. annyira fajt akkor meg a seb hogy fordulni !!! nem tudtunk az agyban, nemhogy felpattani ha valami baja lenne kicsinek.
es a keresunk ellenere sem vittek be a babakat.
Arrol nem is beszelve, hogy melletunk egy lany ikreket szult, amikor nekem a 2 napom volt es pihennem kellett volna, meg a masik lanynak is akkor is kitettek az ikreket, pedig a csaj mar sirva kerte hogy nem bir egyszerre kettovel, mert egyszerre daridoznak.
ennyit errol.
Moni
2002.01.21 23:10
Kedves Móni.
A nevedrôl a húgom jut eszembe, aki második gyereke születésekor azt mondta a rooming-inre (ami akkor indult és de modern dolog volt), hogy hagyják ôt békén aludni, majd ugrálhat otthon a gyerekéhez. Hát igen, ezért mondom azt, hogy sokan sokfélék vagyunk, és nem tudjuk, hogy szülés után milyen állapotban leszünk. Az elsô szülésem után én is olyan rossz állapotban voltam, hogy negyedórába telt, míg az ágyból a babához jutottam. Szerencsém volt, hogy ô végig aludt!
Amit leírtál, az azért meglep, mivel én azt tapasztaltam, hogy bármikor be lehetett vinni a babát, pl. ha látogató jött. A Szent Imrének éppen az lehet az egyik elônye, hogy nem számolták fel teljesen az újszülöttosztályt, hanem választani lehet a babázás és a pihenés között. A rooming-in azért jó példa arra, hogy nem lehet ?otthon szülni a kórházban?, mivel ha nem akarom, hogy más foglalkozzon és legyen felelôs a babámért élete legelsô napjaiban (nekem ez olyan, mintha máris bölcsibe adnám), akkor bizony az összes egyéb teendôt is fel kell vállalnom, amihez otthon esetleg segítséget kapnék. Mondjuk ha nagyon sírna, a férjem vagy anyu szaladgálna vele másfél órát, de együtt döntenénk a dolgokról.
Valószínüleg az is a gond, hogy nincs kimondva a kórház részérôl, mit lehet, mit nem, csak hallomás útján terjed, meg kérnünk kell, amit vagy megtesznek vagy nem.
A fantáziadús jelmondatomat nem arra értettem, hogy a gyerek az anyáé, tehát ugráljon ô (ha tud), hanem hogy jogunk van tudni, mi történik vele, ha nincs is velünk. Pl adnak-e pótlást. Én borzasztóan vigyáztam az elsô gyerekem táplálásakor, csak szopi, ételek fokozatos bevezetése, semmi tehéntej, allergizáló anyagok...és másfél év után jutott eszembe, hogy a mai napig nem tudom, kapott-e tápszert az elsô napokban. És gyanítom, hogy a második is kapott valamit, pedig nekem 24 órán belül volt tejem. Én azt gondolom, hogy ezt nekem kell eldönteni. Aztán lehet, hogy a tea mellett döntök, mert úgy ordít, de akkor is az én döntésem.
Andi
A nevedrôl a húgom jut eszembe, aki második gyereke születésekor azt mondta a rooming-inre (ami akkor indult és de modern dolog volt), hogy hagyják ôt békén aludni, majd ugrálhat otthon a gyerekéhez. Hát igen, ezért mondom azt, hogy sokan sokfélék vagyunk, és nem tudjuk, hogy szülés után milyen állapotban leszünk. Az elsô szülésem után én is olyan rossz állapotban voltam, hogy negyedórába telt, míg az ágyból a babához jutottam. Szerencsém volt, hogy ô végig aludt!
Amit leírtál, az azért meglep, mivel én azt tapasztaltam, hogy bármikor be lehetett vinni a babát, pl. ha látogató jött. A Szent Imrének éppen az lehet az egyik elônye, hogy nem számolták fel teljesen az újszülöttosztályt, hanem választani lehet a babázás és a pihenés között. A rooming-in azért jó példa arra, hogy nem lehet ?otthon szülni a kórházban?, mivel ha nem akarom, hogy más foglalkozzon és legyen felelôs a babámért élete legelsô napjaiban (nekem ez olyan, mintha máris bölcsibe adnám), akkor bizony az összes egyéb teendôt is fel kell vállalnom, amihez otthon esetleg segítséget kapnék. Mondjuk ha nagyon sírna, a férjem vagy anyu szaladgálna vele másfél órát, de együtt döntenénk a dolgokról.
Valószínüleg az is a gond, hogy nincs kimondva a kórház részérôl, mit lehet, mit nem, csak hallomás útján terjed, meg kérnünk kell, amit vagy megtesznek vagy nem.
A fantáziadús jelmondatomat nem arra értettem, hogy a gyerek az anyáé, tehát ugráljon ô (ha tud), hanem hogy jogunk van tudni, mi történik vele, ha nincs is velünk. Pl adnak-e pótlást. Én borzasztóan vigyáztam az elsô gyerekem táplálásakor, csak szopi, ételek fokozatos bevezetése, semmi tehéntej, allergizáló anyagok...és másfél év után jutott eszembe, hogy a mai napig nem tudom, kapott-e tápszert az elsô napokban. És gyanítom, hogy a második is kapott valamit, pedig nekem 24 órán belül volt tejem. Én azt gondolom, hogy ezt nekem kell eldönteni. Aztán lehet, hogy a tea mellett döntök, mert úgy ordít, de akkor is az én döntésem.
Andi
2002.01.22 10:29
Sziasztok!
Részemrõl egyetértek azokkal a kismamákkal, akik nem a 24 órás rooming-in rendszert választják. Engem császároztak, és mondhatom megmozdulni is alig tudtam, nemhogy ki-be veszegetni a fiamat a kiságyából. Az elsõ három nap végig a csecsemõ osztályon volt, és csak három óránként kaptam meg szoptatni. Akkor ez tökéletes volt. A negyedik napon már elég erõsnek éreztem magam, és kértem babás szobában ágyat. Reggeltõl estig volt nálam folyamatosan, éjszakára pedig beadtam. (nyolc napig voltunk a kórházban) Kipróbáltam tehát kétféle megoldást is, és nem bántam meg egyiket sem. Egy frissen szült császárosnak pedig, akármilyen szívtelenül is hangzik, szerintem nem való a 24 órás rooming-in szoba. Késõbb pedig dönthet ahogy jól esik.
Szilvi
Részemrõl egyetértek azokkal a kismamákkal, akik nem a 24 órás rooming-in rendszert választják. Engem császároztak, és mondhatom megmozdulni is alig tudtam, nemhogy ki-be veszegetni a fiamat a kiságyából. Az elsõ három nap végig a csecsemõ osztályon volt, és csak három óránként kaptam meg szoptatni. Akkor ez tökéletes volt. A negyedik napon már elég erõsnek éreztem magam, és kértem babás szobában ágyat. Reggeltõl estig volt nálam folyamatosan, éjszakára pedig beadtam. (nyolc napig voltunk a kórházban) Kipróbáltam tehát kétféle megoldást is, és nem bántam meg egyiket sem. Egy frissen szült császárosnak pedig, akármilyen szívtelenül is hangzik, szerintem nem való a 24 órás rooming-in szoba. Késõbb pedig dönthet ahogy jól esik.
Szilvi
2002.01.22 11:29
Sziasztok!
Nem tudom, hogy ti mikor szültetek, de én most szeptemberben, és akkor az volt a rendszer, hogy elsõ nap éjszakájára nem adják ki a babát, és az elsõ 24 órában csak inni adnak nekik. Második naptól kint lehet veled egész nap, akár 24 órán keresztül, de én pl. beadtam még a második éjszakára is, és senki nem szólt semmit erre, pedig én teljesen jól voltam már a szülés napján is.
cory
Nem tudom, hogy ti mikor szültetek, de én most szeptemberben, és akkor az volt a rendszer, hogy elsõ nap éjszakájára nem adják ki a babát, és az elsõ 24 órában csak inni adnak nekik. Második naptól kint lehet veled egész nap, akár 24 órán keresztül, de én pl. beadtam még a második éjszakára is, és senki nem szólt semmit erre, pedig én teljesen jól voltam már a szülés napján is.
cory
cory + Liza 2006.03.11. + Zsoma 2003.08.31. + Balu 2001.09.12.
2002.01.22 23:50
Sziasztok!
Természetesen a császárosok, mint hasi nagymûtétesek, egy teljesen más kategória a hüvelyi úton szülõkhöz képest!
Szerintem ép ésszel senki nem várhatja el egy frissen mûtött anyukától, hogy "nesze, fogjad, csináld egyedül, tied a gyerek", de nem is azt vetettem fel az elõzõekben, hogy mindenkinek kötelezõen az elsõ perctõl a kezébe kell nyomni a gyereket, ha akarja, ha nem. Én csak azt tudom ismételgetni: meg kellene kérdezni, hogy mit szeretnénk? Mert nyilván mindenki mást szeretne. És csak akkor lesz mindenkinek pozitív élménye a szülésrõl, ha azt kapja, ami neki akkor, abban a pillanatban jó. Ha valakinek ikrei vannak, nyilvánvalóan mások az igényei, és így tovább....
ÉN AKARTAM VOLNA A BABÁT FOLYAMATOSAN ÉS NEM HAGYTÁK - EZ ITT A PROBLÉMA!! Én alkalmas voltam rá, kifejezetten kértem, igényeltem volna, de elvitték elsõ éjszaka. Sõt, mivel nem volt rooming-inben üres ágy reggel nyolckor, csak délután háromkor kaptam meg a babámat! Pedig én minden pillanatot vele és a férjemmel akartam volna tölteni! És ez lehetetlen. És ez szerintem nem normális, mert én nem akarom, hogy a frissen elõbújt kisbabámat, akire 9 hónapig epekedve vártam, és minden pillanatban velem volt, most hipp-hopp elvigyék, mindenfélét csináljanak vele, amirõl engem nem tájékoztatnak, direkt nem elõttem csinálják, nem kérdeznek meg, és még legyek is hálás, hogy milyen jól végzik a dolgukat! (Pl. miért kell a mamákat kizárni a fürdetésbõl és zárt ajtók mögött csinálni, nehogy véletlenül begyakorolják?)
És csak akkor láthatom a babát, amikor nekik jó! Akkor kaphatom meg a saját gyerekem, amikor az nem ütközik a kórház rendjébe. Ez vicces. Fordítva ülnek a lovon, és egy õrültnek titulálják azt, aki ezt a szemükbe meri mondani.
Én ebbõl köszönöm nem kérek! Szerintem NEM EZ a világ természetes menete, de elfogadom, hogy erre is szükség lehet. Viszont ha én a világ természetes menete szerint szeretnék a babámmal létezni, akkor erre legyen már módom és ne nézzenek tök hülyének!! PL. én akarom fürdetni 1 napos korától. Miért nem tehetem meg?
Egyébként én tuti, hogy a következõ babámmal még aznap lelépek a kórházból (feltéve, hogy minden oké), mert engem az idegesített a legjobban, hogy a rooming-int napközben arra használja a személyzet, hogy letudja magáról X db kisbaba gondját! És nekem segítség kellett volna, mégpedig a férjem, anyám, stb. segítsége, aki kitámogat WC-re, az én/mi döntésünk alapján foglalkozik a babával, segít odahozni, elvinni, felvenni, stb. nem pedig egy vadidegen valakire, akit valljuk be, egy normarendszer minimumát persze megütve, alapvetõen egyáltalán nem érdekel az én gyerekem sorsa, mert köze nincs hozzá, és 4 nap múlva soha nem látjuk egymást többet.
Szerintem a 24 órás rooming-in halott ötlet a családtagok segítsége nélkül, és többágyas szobákban. Hiszen ki akarna mások babája miatt virrasztani, amikor hulla fáradt és épp tudna aludni a saját babájától? NINCS olyan normális társadalom, ahol a frissen szült nõnek egyedül kelljen 4-5 napot éjjel-nappal végigkínlódnia, pláne elsõ gyereknél, amikor még azt sem tudod eszik-e vagy isszák, ez tök hülyeség. A személyzettõl pedig illúzió annyi segítséget várni, amennyi kéne. Ezért teljességel érthetõ, hogy nagyon sokan hallani sem akarnak arról, hogy velük legyen a baba, vagy testileg képtelennek érzik magukat erre a feladatra, teljesen jogosan.
Én már alig várom, hogy hivatalosan Mo-on is elismerjék végre az ambuláns szülés létjogosultságát, amikor csak az marad benn napokig a kórházban, akinek valóban szüksége van rá.
Emese
Természetesen a császárosok, mint hasi nagymûtétesek, egy teljesen más kategória a hüvelyi úton szülõkhöz képest!
Szerintem ép ésszel senki nem várhatja el egy frissen mûtött anyukától, hogy "nesze, fogjad, csináld egyedül, tied a gyerek", de nem is azt vetettem fel az elõzõekben, hogy mindenkinek kötelezõen az elsõ perctõl a kezébe kell nyomni a gyereket, ha akarja, ha nem. Én csak azt tudom ismételgetni: meg kellene kérdezni, hogy mit szeretnénk? Mert nyilván mindenki mást szeretne. És csak akkor lesz mindenkinek pozitív élménye a szülésrõl, ha azt kapja, ami neki akkor, abban a pillanatban jó. Ha valakinek ikrei vannak, nyilvánvalóan mások az igényei, és így tovább....
ÉN AKARTAM VOLNA A BABÁT FOLYAMATOSAN ÉS NEM HAGYTÁK - EZ ITT A PROBLÉMA!! Én alkalmas voltam rá, kifejezetten kértem, igényeltem volna, de elvitték elsõ éjszaka. Sõt, mivel nem volt rooming-inben üres ágy reggel nyolckor, csak délután háromkor kaptam meg a babámat! Pedig én minden pillanatot vele és a férjemmel akartam volna tölteni! És ez lehetetlen. És ez szerintem nem normális, mert én nem akarom, hogy a frissen elõbújt kisbabámat, akire 9 hónapig epekedve vártam, és minden pillanatban velem volt, most hipp-hopp elvigyék, mindenfélét csináljanak vele, amirõl engem nem tájékoztatnak, direkt nem elõttem csinálják, nem kérdeznek meg, és még legyek is hálás, hogy milyen jól végzik a dolgukat! (Pl. miért kell a mamákat kizárni a fürdetésbõl és zárt ajtók mögött csinálni, nehogy véletlenül begyakorolják?)
És csak akkor láthatom a babát, amikor nekik jó! Akkor kaphatom meg a saját gyerekem, amikor az nem ütközik a kórház rendjébe. Ez vicces. Fordítva ülnek a lovon, és egy õrültnek titulálják azt, aki ezt a szemükbe meri mondani.
Én ebbõl köszönöm nem kérek! Szerintem NEM EZ a világ természetes menete, de elfogadom, hogy erre is szükség lehet. Viszont ha én a világ természetes menete szerint szeretnék a babámmal létezni, akkor erre legyen már módom és ne nézzenek tök hülyének!! PL. én akarom fürdetni 1 napos korától. Miért nem tehetem meg?
Egyébként én tuti, hogy a következõ babámmal még aznap lelépek a kórházból (feltéve, hogy minden oké), mert engem az idegesített a legjobban, hogy a rooming-int napközben arra használja a személyzet, hogy letudja magáról X db kisbaba gondját! És nekem segítség kellett volna, mégpedig a férjem, anyám, stb. segítsége, aki kitámogat WC-re, az én/mi döntésünk alapján foglalkozik a babával, segít odahozni, elvinni, felvenni, stb. nem pedig egy vadidegen valakire, akit valljuk be, egy normarendszer minimumát persze megütve, alapvetõen egyáltalán nem érdekel az én gyerekem sorsa, mert köze nincs hozzá, és 4 nap múlva soha nem látjuk egymást többet.
Szerintem a 24 órás rooming-in halott ötlet a családtagok segítsége nélkül, és többágyas szobákban. Hiszen ki akarna mások babája miatt virrasztani, amikor hulla fáradt és épp tudna aludni a saját babájától? NINCS olyan normális társadalom, ahol a frissen szült nõnek egyedül kelljen 4-5 napot éjjel-nappal végigkínlódnia, pláne elsõ gyereknél, amikor még azt sem tudod eszik-e vagy isszák, ez tök hülyeség. A személyzettõl pedig illúzió annyi segítséget várni, amennyi kéne. Ezért teljességel érthetõ, hogy nagyon sokan hallani sem akarnak arról, hogy velük legyen a baba, vagy testileg képtelennek érzik magukat erre a feladatra, teljesen jogosan.
Én már alig várom, hogy hivatalosan Mo-on is elismerjék végre az ambuláns szülés létjogosultságát, amikor csak az marad benn napokig a kórházban, akinek valóban szüksége van rá.
Emese
2002.01.23 19:13
Kedves MOni!
Nem volt szandekos a nevvalasztas, csakhat igy hivank. Es ez ugye eleg praktikus volt. eleg sok nev van itt fenn az interneten nem olvastam mindegyiket vegig, nehogy veletlenul is valaki maset (tegyuk hozza egyaltalan nem egyedi nevet) felvegyem.
akkor en most atkepzem magam Momonak. az esetleges Momok most jelentkezzenek mert aztan nincs apellata! az maradok! :-)
Emesemama: szerintem jobb ha nem lattad a furdest. mmivel a steril korulmenyeket kell tartani mindegyik babat a csap ala logatjak mint a kismalacot es ugy furdetik. szerintem ezert nem szeretik az elso idoben a babak a furdest.
helyhiany miatt valoban nem megoldahato hogy mindenkinek kulon kiskadja legyen, 1-2 darabbal meg nagyon lassan menne.
En nem tudtam hogy van kulon rooming szoba, azt hittem az csak a lehetoseg volt hogy foglalkozhatok a kicsivel egesznap ha akarok. sajnos nem tudom a nover nevet aki ilyen kedvesen kirakta hozzank a babakat, de mindig ejszakas volt. a tobbiek is eliteltek, sot mi szoltunk a Balint dokinak is de mondta o nem a fonoke hanem a dokino a fonok a csecsemosoknel. vegull is tuleltuk, remelem ha legkozelebb megyek (1+1/2 ev) mar valtozni fog a helyzet.
Momo
Nem volt szandekos a nevvalasztas, csakhat igy hivank. Es ez ugye eleg praktikus volt. eleg sok nev van itt fenn az interneten nem olvastam mindegyiket vegig, nehogy veletlenul is valaki maset (tegyuk hozza egyaltalan nem egyedi nevet) felvegyem.
akkor en most atkepzem magam Momonak. az esetleges Momok most jelentkezzenek mert aztan nincs apellata! az maradok! :-)
Emesemama: szerintem jobb ha nem lattad a furdest. mmivel a steril korulmenyeket kell tartani mindegyik babat a csap ala logatjak mint a kismalacot es ugy furdetik. szerintem ezert nem szeretik az elso idoben a babak a furdest.
helyhiany miatt valoban nem megoldahato hogy mindenkinek kulon kiskadja legyen, 1-2 darabbal meg nagyon lassan menne.
En nem tudtam hogy van kulon rooming szoba, azt hittem az csak a lehetoseg volt hogy foglalkozhatok a kicsivel egesznap ha akarok. sajnos nem tudom a nover nevet aki ilyen kedvesen kirakta hozzank a babakat, de mindig ejszakas volt. a tobbiek is eliteltek, sot mi szoltunk a Balint dokinak is de mondta o nem a fonoke hanem a dokino a fonok a csecsemosoknel. vegull is tuleltuk, remelem ha legkozelebb megyek (1+1/2 ev) mar valtozni fog a helyzet.
Momo
2002.01.23 21:21
Kedves Emesemama!
Neked a következõ gyermekedet nem kórházban kell szülnöd hanem otthon. Amiket leírtál , annak alapján Te erre vagy "alkalmas". a segítség ott lesz körülötted családtagjaid személyében, egészségügyi személyzetre sem lesz szükséged, hisz a férjed orvos . Valószínû Neked egyetlen kórházi "alkalmazott" sem tudna a segítségedre lenni, akkor sem ha a feje tetejére állna . Tudod õk is csak emberek és nem gépek , vannak érzéseik, hihetetlen de lelkük is . Azért a következõ szülésed, esetleg "otthon szülésed" élményét is remélem ugyanilyen kritikusan fogod felrakni a topicra mint ahogy most tetted.
Neked a következõ gyermekedet nem kórházban kell szülnöd hanem otthon. Amiket leírtál , annak alapján Te erre vagy "alkalmas". a segítség ott lesz körülötted családtagjaid személyében, egészségügyi személyzetre sem lesz szükséged, hisz a férjed orvos . Valószínû Neked egyetlen kórházi "alkalmazott" sem tudna a segítségedre lenni, akkor sem ha a feje tetejére állna . Tudod õk is csak emberek és nem gépek , vannak érzéseik, hihetetlen de lelkük is . Azért a következõ szülésed, esetleg "otthon szülésed" élményét is remélem ugyanilyen kritikusan fogod felrakni a topicra mint ahogy most tetted.
2002.01.24 01:49
Szevasztok!
Nekem az az erzesem, hogy egy kicsit elment a "beszelgetest" a durvasag es a kritika iranyaban. Lehet, hogy nem jol tudom, de itt arrol van szo, hogy mindenki az O altala megelt elmenyeket (ugy ahogy azt O erezte es megelte, atelte)leirja fuggetlenul attol, hogy ez kinek tetszik vagy nem. En nagyon sokat tanultam ezekbol az irasokbol (leszamitva a durvasagot). Tudom, hogy a kritika akarmilyen joszandeku soha nem kedves dolog, de (DR. Fulop Tamas) senki ne szabja meg egy nonek, hogy amit atelt egy szulesnel az nem ugy tortent hanem igy vagy ugy. En azt gondolom, hogy ez egy szabad orszag, szabad rovata es ugy irjon meg mindenki mindent ahogy az O erzi es ne ugy, hogy az masnak szepen hangozzon. Ha neki nem tetszett a szulesenel tortentek akkor nem tetszett es kesz, ezt vegye mindeki tudomasul es tartsa tiszteletben mindeki a masik erzeset es nyilatkozatat. NE KRITIZALJUK EGYMAST!
Koszonom es varom nagy szerettel a tovabbi torteneteket. Legrosszabb esetben csak jobban elbartortalanodom a szulestol es nem szulok.
Irjatok batran!!!!
Nekem az az erzesem, hogy egy kicsit elment a "beszelgetest" a durvasag es a kritika iranyaban. Lehet, hogy nem jol tudom, de itt arrol van szo, hogy mindenki az O altala megelt elmenyeket (ugy ahogy azt O erezte es megelte, atelte)leirja fuggetlenul attol, hogy ez kinek tetszik vagy nem. En nagyon sokat tanultam ezekbol az irasokbol (leszamitva a durvasagot). Tudom, hogy a kritika akarmilyen joszandeku soha nem kedves dolog, de (DR. Fulop Tamas) senki ne szabja meg egy nonek, hogy amit atelt egy szulesnel az nem ugy tortent hanem igy vagy ugy. En azt gondolom, hogy ez egy szabad orszag, szabad rovata es ugy irjon meg mindenki mindent ahogy az O erzi es ne ugy, hogy az masnak szepen hangozzon. Ha neki nem tetszett a szulesenel tortentek akkor nem tetszett es kesz, ezt vegye mindeki tudomasul es tartsa tiszteletben mindeki a masik erzeset es nyilatkozatat. NE KRITIZALJUK EGYMAST!
Koszonom es varom nagy szerettel a tovabbi torteneteket. Legrosszabb esetben csak jobban elbartortalanodom a szulestol es nem szulok.
Irjatok batran!!!!
2002.01.24 21:36
Kedves Repeta!
Köszönöm a bátorító soraidat, sajnos amióta én ide leírtam a történetemet, azóta megy egy "vita", mert nyíltan le mertem írni azt, hogy nem tetszett, egymásból következõen gyakorlatilag semmi. Én sem értem, hogy ezt miért kell kritizálni, én sem kritizálok senkit, aki tökéletesen elégedett és mindenkit ide küld szülni, és áradozik minden orvos és nõvér munkájáról. Tegye. Én meg nem teszem.
Te ne bátortalanodj el a szüléstõl, mert nincs recept, lehet, hogy neked szuper lesz! Ugyanitt.
És remélem nekem is a következõ szülésem (azon leszek!), aminek a történetét, kedves Névtelen, ugyanilyen kritikusan, nagyon szubjektíven, csak a saját és a babám szemszögébõl nézve meg fogom osztani veletek, függetlenül attól, hogy kire nézve lesz negatív (önmagamat is bebeértve). Hidd el, nem kímélek senkit...
Mert bevallom, nagyon önzõ vagyok: egyáltalán nem érdekel, hogy bárki más, akinek ott kell lennie mit érez, gondol, akar, vagy hisz az ÉN szülésem közben vagy után!! Ugyanis nem róla szól, hanem csakis a kisbabámról és rólam.
Én nem tudok hazudni, magamnak se, kimondom az érzéseimet. Sajnálom, ha valakit ez hivatásában vagy meggyõzõdésében megbántott, nem ez volt a célom.
Emese
Ui.: Megnyugtatásul elmondom, hogy "szaksegítséggel" feltárom a dolgot elég mélyen, le se írom milyen összefüggések derültek ki, mert azért itt máglyára küldenének (pl. saját születés élménnyel való összefüggések, stb. stb.). Ami talán elfogadható, hogy én egy nagyon erõsen szomatizáló típus vagyok: ami a pszichémben bibi, az azonnal megjelenik a testemben. Ezért volt nehéz szülésem, szoptatási kudarcom, stb. Mindez azonban nem menti fel a kórháza(ka)t a természetellenes gyakorlatok folytatásának terhe alól.
Köszönöm a bátorító soraidat, sajnos amióta én ide leírtam a történetemet, azóta megy egy "vita", mert nyíltan le mertem írni azt, hogy nem tetszett, egymásból következõen gyakorlatilag semmi. Én sem értem, hogy ezt miért kell kritizálni, én sem kritizálok senkit, aki tökéletesen elégedett és mindenkit ide küld szülni, és áradozik minden orvos és nõvér munkájáról. Tegye. Én meg nem teszem.
Te ne bátortalanodj el a szüléstõl, mert nincs recept, lehet, hogy neked szuper lesz! Ugyanitt.
És remélem nekem is a következõ szülésem (azon leszek!), aminek a történetét, kedves Névtelen, ugyanilyen kritikusan, nagyon szubjektíven, csak a saját és a babám szemszögébõl nézve meg fogom osztani veletek, függetlenül attól, hogy kire nézve lesz negatív (önmagamat is bebeértve). Hidd el, nem kímélek senkit...
Mert bevallom, nagyon önzõ vagyok: egyáltalán nem érdekel, hogy bárki más, akinek ott kell lennie mit érez, gondol, akar, vagy hisz az ÉN szülésem közben vagy után!! Ugyanis nem róla szól, hanem csakis a kisbabámról és rólam.
Én nem tudok hazudni, magamnak se, kimondom az érzéseimet. Sajnálom, ha valakit ez hivatásában vagy meggyõzõdésében megbántott, nem ez volt a célom.
Emese
Ui.: Megnyugtatásul elmondom, hogy "szaksegítséggel" feltárom a dolgot elég mélyen, le se írom milyen összefüggések derültek ki, mert azért itt máglyára küldenének (pl. saját születés élménnyel való összefüggések, stb. stb.). Ami talán elfogadható, hogy én egy nagyon erõsen szomatizáló típus vagyok: ami a pszichémben bibi, az azonnal megjelenik a testemben. Ezért volt nehéz szülésem, szoptatási kudarcom, stb. Mindez azonban nem menti fel a kórháza(ka)t a természetellenes gyakorlatok folytatásának terhe alól.
2002.01.25 08:48
Kedves Emesemama!
Ne haragudj, hogy beleszolok az epuletes vitaba, de nehany dolgot azert nem ertek. Csak azert vagyok kivancsi, mert mi is probalkozunk mar a parommal, es ha osszejon, akkor en is itt szeretnek szulni.
Nem igazan ertem ezt az eros kritikat. Az egy dolog, hogy ha te szulsz, akkor a dolog rolad es a kisbabadrol szol, de abba azert belegondoltal, hogy rajtad kivul vannak meg egy paran abban a korhazban? Vilagos, hogy mindenki magaval torodik, de az orvosoknak, szulesznoknek, plane a novereknek egy rakas embert kell korulugralniuk, plane ilyen keves fizetesert, de ez mas tema. Azt mondod, igenyelted volna, hogy ott legyenek melletted vegig. Mondtad ezt nekik? Vagy vartad, mar megbocsass, hogy kitalaljak? Kerlek, ne vedd ezt kioktatasnak, mert egyaltalan nem annak szanom, csak tanulni szeretnek masok hibaibol. Hogy en elkerulhessem ezeket. Azt hiszem, egyetlen korhazi dolgozonal sem elfogadhato, hogy undok veled, de ha te nem mondod, mi bajod, vagy nem kommunikalsz vele, naivsag azt hinni, hogy o orakat tolt majd azzal, hogy Neked eppen mi a jo. Neked kell hatarozottan a sarkadra allni, ha valamit szeretnel, lehet, hogy nem tetszik neki, de ha torveny adta jogod van valamire, nem hiszem, hogy kategorikusan nemet mondanak.
Es lehet, hogy nem erdekel, de ok is emberek, es igazad van, nem a te gyereked a legfontosabb a szamukra. Gondolom, neked is van munkahelyed, es nem hiszem, hogy azok az emberek, akikkel a munkad soran kapcsolatba kerulsz, fontosabbak neked, mint a te csaladod es a te problemaid.
Ez egy kisse erosebb lett, mint akartam, ne haragudj, tenyleg nem bantani akarlak, csak egyszeruen nem tudom elhinni, hogy pusztan szorakozasbol vagy mert olyanjuk volt, direkt bunkok legyenek valakivel.
Minden jot kivanok neked es a kislanyodnak,
Szidonia
Ne haragudj, hogy beleszolok az epuletes vitaba, de nehany dolgot azert nem ertek. Csak azert vagyok kivancsi, mert mi is probalkozunk mar a parommal, es ha osszejon, akkor en is itt szeretnek szulni.
Nem igazan ertem ezt az eros kritikat. Az egy dolog, hogy ha te szulsz, akkor a dolog rolad es a kisbabadrol szol, de abba azert belegondoltal, hogy rajtad kivul vannak meg egy paran abban a korhazban? Vilagos, hogy mindenki magaval torodik, de az orvosoknak, szulesznoknek, plane a novereknek egy rakas embert kell korulugralniuk, plane ilyen keves fizetesert, de ez mas tema. Azt mondod, igenyelted volna, hogy ott legyenek melletted vegig. Mondtad ezt nekik? Vagy vartad, mar megbocsass, hogy kitalaljak? Kerlek, ne vedd ezt kioktatasnak, mert egyaltalan nem annak szanom, csak tanulni szeretnek masok hibaibol. Hogy en elkerulhessem ezeket. Azt hiszem, egyetlen korhazi dolgozonal sem elfogadhato, hogy undok veled, de ha te nem mondod, mi bajod, vagy nem kommunikalsz vele, naivsag azt hinni, hogy o orakat tolt majd azzal, hogy Neked eppen mi a jo. Neked kell hatarozottan a sarkadra allni, ha valamit szeretnel, lehet, hogy nem tetszik neki, de ha torveny adta jogod van valamire, nem hiszem, hogy kategorikusan nemet mondanak.
Es lehet, hogy nem erdekel, de ok is emberek, es igazad van, nem a te gyereked a legfontosabb a szamukra. Gondolom, neked is van munkahelyed, es nem hiszem, hogy azok az emberek, akikkel a munkad soran kapcsolatba kerulsz, fontosabbak neked, mint a te csaladod es a te problemaid.
Ez egy kisse erosebb lett, mint akartam, ne haragudj, tenyleg nem bantani akarlak, csak egyszeruen nem tudom elhinni, hogy pusztan szorakozasbol vagy mert olyanjuk volt, direkt bunkok legyenek valakivel.
Minden jot kivanok neked es a kislanyodnak,
Szidonia
2002.01.25 20:16
Kedves Szidonia!
Nos egy dolgot meg kell erteni mindenkinek (szerintem), hogy az apolonok, csecsemosok stb. nem egyetemet vegzett emberek. Tehat ennyi a tudasuk es kesz, de evek alatt amit egy-egy osztalyon toltenek megtudjak tanulni a dolgokat (ha akarjak). Nagyon sok ember fuggeltenul attol, hogy hol dolgozik 3-4 munka utan belefarad a munkajaba. Ezek az emberek is, de egy mosoly egy kedves szo az mar emberileg lenne kotelezo. En ezt igy elfogadnam ha csak minimalis tb. fizetnek es semmi pluszt. Bar ez a fejlett orszagokban nem igy mukodik mint nalunk, mert nincs halapenz es megis maximalis az ellatas.
Arrol nem beszelve, hogy ha en fizetek kulon valakinak (a magas tb. jarulek felett) akkor annak az embernek kutya kotelessege akkor is mosolyogni ha nem akar, vagy ne vegye el az en penzem.
Mondja meg nyiltan nezze asszonyom en nem vallalom magat a szulesre, mert faradt leszek, maga nekem nem szimpatikus, elegem van mindenbol stb.
Akkor keresek mast a penzemert, de akkor szoljon es nincs gond. De ha elvette a penzem (orvos, nover, szuleszno,stb.)akkor ugy ugraljon ahogy en akarom mert en is annyit fizettem ahogy O akarta. Ez egy szerzodes csak ott kezdodik a baj, hogy az egyik fel nem akar teljesiteni, vagy rosszul teljesit es utalag nincs reklamacio. Mert ugye fizetni azt kell nem is keveset. Miert?
Nos egy dolgot meg kell erteni mindenkinek (szerintem), hogy az apolonok, csecsemosok stb. nem egyetemet vegzett emberek. Tehat ennyi a tudasuk es kesz, de evek alatt amit egy-egy osztalyon toltenek megtudjak tanulni a dolgokat (ha akarjak). Nagyon sok ember fuggeltenul attol, hogy hol dolgozik 3-4 munka utan belefarad a munkajaba. Ezek az emberek is, de egy mosoly egy kedves szo az mar emberileg lenne kotelezo. En ezt igy elfogadnam ha csak minimalis tb. fizetnek es semmi pluszt. Bar ez a fejlett orszagokban nem igy mukodik mint nalunk, mert nincs halapenz es megis maximalis az ellatas.
Arrol nem beszelve, hogy ha en fizetek kulon valakinak (a magas tb. jarulek felett) akkor annak az embernek kutya kotelessege akkor is mosolyogni ha nem akar, vagy ne vegye el az en penzem.
Mondja meg nyiltan nezze asszonyom en nem vallalom magat a szulesre, mert faradt leszek, maga nekem nem szimpatikus, elegem van mindenbol stb.
Akkor keresek mast a penzemert, de akkor szoljon es nincs gond. De ha elvette a penzem (orvos, nover, szuleszno,stb.)akkor ugy ugraljon ahogy en akarom mert en is annyit fizettem ahogy O akarta. Ez egy szerzodes csak ott kezdodik a baj, hogy az egyik fel nem akar teljesiteni, vagy rosszul teljesit es utalag nincs reklamacio. Mert ugye fizetni azt kell nem is keveset. Miert?
2002.01.25 21:24
Egyetértek azzal, hogyha valaki olyan pályán dolgozik, ahol emberekkel kell foglalkozni, akkor munkaköri követelmény kell hogy legyen a kedves, emberi bánásmód. (Más kérdés, hogy a nyilvánvaló durvaságon túl ezt is mindenki másképp értelmezheti.) A szerzôdésrôl: akkor lenne az, ha elôre -ahogy egy szerzôdésben - mindkét fél tisztázná az igenyeit és elôre eldönthetnék, fel tudják-e vállalni a másikat. Andi
2002.01.25 21:41
azt hiszem tul konnzu azt mondani hogy aki emberekkel foglalkozik legyen mindig kedves.
1. ok is emberek, ez senkinek sem megy. 2. arrol nem is beszelve hogy hany hisztis buta no szul aki azt hiszi hogy okorulotte forog a vilag mert o betette a labat a korhazba. biztosan ti is talalkoztatok mar ilyennel. es sajnos eleg sokan vannak, mert az egyiknek ez nem tetszik a masiknak az nem.
nem vedeni akarom oket hiisz fentebb olvashattatok (akkor meg Moni neven) az en esetemet, de azert azt nem kellene kovetelni hogy nekik muszaj mosolyogni es kedvesnek lenni. nem art ha igy van, de sokszor meg lehetne nezni a masik oldalt is.
Momo
1. ok is emberek, ez senkinek sem megy. 2. arrol nem is beszelve hogy hany hisztis buta no szul aki azt hiszi hogy okorulotte forog a vilag mert o betette a labat a korhazba. biztosan ti is talalkoztatok mar ilyennel. es sajnos eleg sokan vannak, mert az egyiknek ez nem tetszik a masiknak az nem.
nem vedeni akarom oket hiisz fentebb olvashattatok (akkor meg Moni neven) az en esetemet, de azert azt nem kellene kovetelni hogy nekik muszaj mosolyogni es kedvesnek lenni. nem art ha igy van, de sokszor meg lehetne nezni a masik oldalt is.
Momo
2002.01.25 23:05
Szidónia,
ne vegye el a kedved a kritikám, ezt ébresztgetésnek szánom, hogy felfogják, attól, hogy az anyák többsége mélyen hallgat, sokat fizet, majd hálát rebegve távozik a kórházból, az nem azért van, mert olyan fantasztikusan elégedett volt mindennel, szuper élményei vannak a szülésérõl, hanem azért, mert senki sem akar rosszat sem magának sem az újszülött babájának, amíg ott van, valamint él az emberekben az orvosok feltétlen tisztelete, hiszen alárendelt vagy, az életed függ tõlük! És ezért feltétel nélkül, kritikátlanul elfogadják a nõk, amit rájuk kényszerítenek, mint kórházi rutint, anélkül, hogy megkérdeznék tõlük: jó ez így neked? Mert abból indulnak ki, hogy te ezt egyrészt nem tudhatod, másrészt ez nem is szempont, hiszen rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy érzed magad szülés közben és után, hiszen úgyis fizetsz, az életedért és a gyereked életéért, nem pedig az "egyéb" körülményekért (pszichés hatásokra gondolok), amik úgyis csak téged zavarnak és a gyerekedet. Ha zavarnak egyáltalán. Fontos, hogy minél kevesebb dologba láss bele, mert akinek nincs választási lehetõsége, az nem is tudja, hogy ami vele történik az rossz, és azt, hogy létezhetnének sokkal jobb megoldások is. És kiemelném, hogy nem szívátültetésrõl beszélünk, hanem az esetek 80%-ában beavatkozásmentesen levezethetõ szülésekrõl!! A szülés nem betegség, mindenki ezt hangoztatja, mégsem ennek megfelelõen cselekednek.
Utána meg azért megy vissza kórházba egy nõ szülni, mert muszáj neki, vagy mert mindezek ellenére mégiscsak ott érzi magát biztonságban, otthon szülni ugyanis manapság egyenlõ azzal, hogy onnantól kezdve úgy kezelnek, mintha a zárt osztályon lennél. Ha pedig nem zavart mindez, akkor azért. Tehát látszólag úgy tûnik, a rendszer jó. Pedig nem....csak lassan javulgat.
Azért nem tudsz a sarkadra állni, mert totálisan ki vagy szolgáltatva amíg a kórházban vagy, nem biztos, hogy vagy olyan lelki állpotban, hogy energiát tudj fordítani saját érdekeid érvényesítésére, és nagyon könnyen "letarolnak" a szakmai érvek. Valamint nem tudsz fizikailag mozogni szülés után, úgy ahogyan szeretnéd. Ezt a helyzetet nehéz elképzelni, de majd átéled. Vagy így vagy egészen másként. Kritika, elégedetlenség mindig ott merül fel, ahol probléma van. Amíg minden simán megy, addig mindenki happy. Én is az lennék.
Nem szabad elfelejteni, hogy a szülés nem sûrûn fordul elõ egy nõ életében, és a legmeghatározóbb élményei közé tartozik. Annyira erõs, mint pl. egy szeretett személy halála. Most átélt érzelmekrõl, fájdalmakról, szubjektivitásról, saját magunk megélésérõl (olyan helyzetben, amibe normális esetben soha nem kerülünk nap mint nap) és holtig tartó, maradandó élményekrõl. Kinek jutna eszébe a temetésen mondjuk beleavatkozni a hozzátartozók gyászába? Volna ehhez pofája valakinek?? A szülés közben és után mégis ezt teszik. "Szakmai" elvekre hivatkozva, amik a valóságban nem állják meg a helyüket.
Éppen ezért a személyzetnek, annak ellenére, hogy számára a gyereked nem jelent többet érzelmileg egy vekni kenyérnél, és a szülésed annyira sem érdekli mint Rosalinda sorsa, hiszen te vagy az ötvenezredik szülõ nõje, akit életében látott, valamint NEM vele történik mindez, neki ez munka, mint a pilótának a repülés, nem kellene totálisan komolyan vennie a szülõ nõt és igényeit? Szerintem nincs hisztis szülõ nõ, csak olyan, akit valamiért nem tudnak helyesen kezelni. Ez viszont nem a szülõ nõ problémája, hiszen szülés közben nem vagy "magadnál", nem úgy viselkedsz, ahogy illik. Szülés közben és után nem várhatõ el, hogy mosolyogj. Ehhez a személyzetnek kellene alkalmazkodni és nem fordítva. Ha üvöltesz és "hisztizel", annak biztosan oka van. Még az is lehet, hogy TÉNYLEG FÁJ.....bármilyen hihetetlen.
Egy gondolat: amikor egyszer bent voltam CTG-n a szülõszobán, a másik szobában vajúdott valaki egyedül, a személyzet vele sem volt bent folyamatosan. Egyszer csak elkezdett kiabálni, olyan hangon, hogy megfagyott az ereimben a vér: "Segítség, segítség, segítsenek! Meghalok! Meg fogok halni!". A válasz: "Itt vagyunk, itt vagyunk, jövünk már, nem kell félni!". Ez szerintetek hiszti volt? Szerintem nem. Akkor nem értettem, mi volt ez. A szülésem után megértettem.....
Szerintetek nem az lenne természetes,
-hogy szülés után egy külön megfigyelõ szobába toljanak mindenkit a babájával és a családtagjaival együtt, ne pedig ki a folyosó közepére mindenki szeme láttára? Ez intimitás?
-hogy külön szobája lenne mindenkinek?
-hogy legalább az apának megengedjék a személyes látogatást a babához külön szobában?
-hogy megtanítsanak szoptatni és fejni anélkül, hogy kérnéd, hiszen ha elõször szültél ab ovo nem tudhatsz?
-hogy elõsegítsék a nyugodt pihenést, és nem kellene reggel negyed vagy fél hatkor kelni?
-hogy a gyereket nem elvénnék vizsgálni, hanem bejönnének a szobádba vizsgálni?
-hogy szabadon dönthess az éjszakai és nappali rooming-inrõl, ami minden szobában lehetséges lenne, mert mobil pelenkázó szekrények lennének?
-stb...
De ezek már nem Szent Imrés témák, ezek nem csak erre a kórházra vonatkoznak, hanem globális probléma. Bababarát kórházakról is olvastam már olyanokat, hogy ihaj! Csak mivel ide írtam le a történetemet itt vetõdnek fel kérdések, azért válaszolok ide.
Egyébként ne legyenek illúzióid, attól hogy törvényadta jogod van valamire, még kategórikusan nemet fognak mondani. Ebben biztos lehetsz (pl. a gyerek elõtted történõ megvizsgálása).
Emese
ne vegye el a kedved a kritikám, ezt ébresztgetésnek szánom, hogy felfogják, attól, hogy az anyák többsége mélyen hallgat, sokat fizet, majd hálát rebegve távozik a kórházból, az nem azért van, mert olyan fantasztikusan elégedett volt mindennel, szuper élményei vannak a szülésérõl, hanem azért, mert senki sem akar rosszat sem magának sem az újszülött babájának, amíg ott van, valamint él az emberekben az orvosok feltétlen tisztelete, hiszen alárendelt vagy, az életed függ tõlük! És ezért feltétel nélkül, kritikátlanul elfogadják a nõk, amit rájuk kényszerítenek, mint kórházi rutint, anélkül, hogy megkérdeznék tõlük: jó ez így neked? Mert abból indulnak ki, hogy te ezt egyrészt nem tudhatod, másrészt ez nem is szempont, hiszen rajtad kívül senkit nem érdekel, hogy érzed magad szülés közben és után, hiszen úgyis fizetsz, az életedért és a gyereked életéért, nem pedig az "egyéb" körülményekért (pszichés hatásokra gondolok), amik úgyis csak téged zavarnak és a gyerekedet. Ha zavarnak egyáltalán. Fontos, hogy minél kevesebb dologba láss bele, mert akinek nincs választási lehetõsége, az nem is tudja, hogy ami vele történik az rossz, és azt, hogy létezhetnének sokkal jobb megoldások is. És kiemelném, hogy nem szívátültetésrõl beszélünk, hanem az esetek 80%-ában beavatkozásmentesen levezethetõ szülésekrõl!! A szülés nem betegség, mindenki ezt hangoztatja, mégsem ennek megfelelõen cselekednek.
Utána meg azért megy vissza kórházba egy nõ szülni, mert muszáj neki, vagy mert mindezek ellenére mégiscsak ott érzi magát biztonságban, otthon szülni ugyanis manapság egyenlõ azzal, hogy onnantól kezdve úgy kezelnek, mintha a zárt osztályon lennél. Ha pedig nem zavart mindez, akkor azért. Tehát látszólag úgy tûnik, a rendszer jó. Pedig nem....csak lassan javulgat.
Azért nem tudsz a sarkadra állni, mert totálisan ki vagy szolgáltatva amíg a kórházban vagy, nem biztos, hogy vagy olyan lelki állpotban, hogy energiát tudj fordítani saját érdekeid érvényesítésére, és nagyon könnyen "letarolnak" a szakmai érvek. Valamint nem tudsz fizikailag mozogni szülés után, úgy ahogyan szeretnéd. Ezt a helyzetet nehéz elképzelni, de majd átéled. Vagy így vagy egészen másként. Kritika, elégedetlenség mindig ott merül fel, ahol probléma van. Amíg minden simán megy, addig mindenki happy. Én is az lennék.
Nem szabad elfelejteni, hogy a szülés nem sûrûn fordul elõ egy nõ életében, és a legmeghatározóbb élményei közé tartozik. Annyira erõs, mint pl. egy szeretett személy halála. Most átélt érzelmekrõl, fájdalmakról, szubjektivitásról, saját magunk megélésérõl (olyan helyzetben, amibe normális esetben soha nem kerülünk nap mint nap) és holtig tartó, maradandó élményekrõl. Kinek jutna eszébe a temetésen mondjuk beleavatkozni a hozzátartozók gyászába? Volna ehhez pofája valakinek?? A szülés közben és után mégis ezt teszik. "Szakmai" elvekre hivatkozva, amik a valóságban nem állják meg a helyüket.
Éppen ezért a személyzetnek, annak ellenére, hogy számára a gyereked nem jelent többet érzelmileg egy vekni kenyérnél, és a szülésed annyira sem érdekli mint Rosalinda sorsa, hiszen te vagy az ötvenezredik szülõ nõje, akit életében látott, valamint NEM vele történik mindez, neki ez munka, mint a pilótának a repülés, nem kellene totálisan komolyan vennie a szülõ nõt és igényeit? Szerintem nincs hisztis szülõ nõ, csak olyan, akit valamiért nem tudnak helyesen kezelni. Ez viszont nem a szülõ nõ problémája, hiszen szülés közben nem vagy "magadnál", nem úgy viselkedsz, ahogy illik. Szülés közben és után nem várhatõ el, hogy mosolyogj. Ehhez a személyzetnek kellene alkalmazkodni és nem fordítva. Ha üvöltesz és "hisztizel", annak biztosan oka van. Még az is lehet, hogy TÉNYLEG FÁJ.....bármilyen hihetetlen.
Egy gondolat: amikor egyszer bent voltam CTG-n a szülõszobán, a másik szobában vajúdott valaki egyedül, a személyzet vele sem volt bent folyamatosan. Egyszer csak elkezdett kiabálni, olyan hangon, hogy megfagyott az ereimben a vér: "Segítség, segítség, segítsenek! Meghalok! Meg fogok halni!". A válasz: "Itt vagyunk, itt vagyunk, jövünk már, nem kell félni!". Ez szerintetek hiszti volt? Szerintem nem. Akkor nem értettem, mi volt ez. A szülésem után megértettem.....
Szerintetek nem az lenne természetes,
-hogy szülés után egy külön megfigyelõ szobába toljanak mindenkit a babájával és a családtagjaival együtt, ne pedig ki a folyosó közepére mindenki szeme láttára? Ez intimitás?
-hogy külön szobája lenne mindenkinek?
-hogy legalább az apának megengedjék a személyes látogatást a babához külön szobában?
-hogy megtanítsanak szoptatni és fejni anélkül, hogy kérnéd, hiszen ha elõször szültél ab ovo nem tudhatsz?
-hogy elõsegítsék a nyugodt pihenést, és nem kellene reggel negyed vagy fél hatkor kelni?
-hogy a gyereket nem elvénnék vizsgálni, hanem bejönnének a szobádba vizsgálni?
-hogy szabadon dönthess az éjszakai és nappali rooming-inrõl, ami minden szobában lehetséges lenne, mert mobil pelenkázó szekrények lennének?
-stb...
De ezek már nem Szent Imrés témák, ezek nem csak erre a kórházra vonatkoznak, hanem globális probléma. Bababarát kórházakról is olvastam már olyanokat, hogy ihaj! Csak mivel ide írtam le a történetemet itt vetõdnek fel kérdések, azért válaszolok ide.
Egyébként ne legyenek illúzióid, attól hogy törvényadta jogod van valamire, még kategórikusan nemet fognak mondani. Ebben biztos lehetsz (pl. a gyerek elõtted történõ megvizsgálása).
Emese
2002.01.26 00:27
Kedves Emese!
Azért ezekben a dolgokban elég nagy általánositást érzek.
Tudom, milyen rossz élmény volt a szülésed. De olyan hihetetlen, hogy nem mindenkinek? Biztos, hogy mindenki muszájból megy a kórházba? (Persze abból, mivel máshova nem mehet, de úgy értem muszáj-érzettel?) Amint már többször írtam, ugyanazokat a dogokat, történéseket másképp is meg lehet élni. Amiket felsoroltál, az nagyon jó lenne, ha megvalósulna, de nem biztos hogy ezek hiánya mindenkibôl olyan rossz érzést vált ki, mint belôled. Nem hiszem, hogy a teljes eg.ügyi személyzet lélektelenül teszi a dolgát. Az orvosok feltétlen tisztelete pedig csak azért él, mert ki vagyok szolgáltatva? Azaz a tisztelet itt valami megfélemlítettséget jelent? Valamiért odahívtam azt az orvost, és valamirôl csak többet tud mint én, hiszen tanult 8-10 évet, meg praktizált X évet. Nem kellene az orvosokat is a fürdôvízzel kiönteni. Amikor baj van, nagyon is szükségünk van rájuk.
Az a helyzet, hogy jelenleg ez a rendszer. Nem tökéletes, de javulgat. Van, aki ezzel is elégedett, van akit nagyon kikészít. De most ez van. Azon túl, hogy érdemes a tökéletesen - az elérendô célon gondolkodni- , azt is ki kellene találnunk, a jelen helyzetet hogyan lehet ?megúszni? a lehetô legjobban. Nos??
Andi
Azért ezekben a dolgokban elég nagy általánositást érzek.
Tudom, milyen rossz élmény volt a szülésed. De olyan hihetetlen, hogy nem mindenkinek? Biztos, hogy mindenki muszájból megy a kórházba? (Persze abból, mivel máshova nem mehet, de úgy értem muszáj-érzettel?) Amint már többször írtam, ugyanazokat a dogokat, történéseket másképp is meg lehet élni. Amiket felsoroltál, az nagyon jó lenne, ha megvalósulna, de nem biztos hogy ezek hiánya mindenkibôl olyan rossz érzést vált ki, mint belôled. Nem hiszem, hogy a teljes eg.ügyi személyzet lélektelenül teszi a dolgát. Az orvosok feltétlen tisztelete pedig csak azért él, mert ki vagyok szolgáltatva? Azaz a tisztelet itt valami megfélemlítettséget jelent? Valamiért odahívtam azt az orvost, és valamirôl csak többet tud mint én, hiszen tanult 8-10 évet, meg praktizált X évet. Nem kellene az orvosokat is a fürdôvízzel kiönteni. Amikor baj van, nagyon is szükségünk van rájuk.
Az a helyzet, hogy jelenleg ez a rendszer. Nem tökéletes, de javulgat. Van, aki ezzel is elégedett, van akit nagyon kikészít. De most ez van. Azon túl, hogy érdemes a tökéletesen - az elérendô célon gondolkodni- , azt is ki kellene találnunk, a jelen helyzetet hogyan lehet ?megúszni? a lehetô legjobban. Nos??
Andi
