2002.01.12 23:17
Szerző: Anonymous
Kedves dr. Fülöp Tamás!
Azt hiszem összekever Nyírõ Szilviával (2000.dec.25.), aki úgy kezdi a levelét, hogy otthonszülés közben kellett kórházba mennie, mert nem haladt a tágulás!
Mint egyik régebbi levelemben nyomatékosan leírtam, NEM készültem otthon szülésre, fel sem merült a gondolata, annyi infót szereztem be róluk, mint bárki más (kb. így: jé, van ilyen, "érdekes" gondolatokat fogalmaznak meg, elég alternatív, és ezért nekem ez bizonytalan, és elsõre biztosan nagyon veszélyes, szóba sem jöhet), egész terhességem alatt folyamatosan és nagyon-nagyon rendszeresen, hetente többször is, Lovas Péterhez jártam (a terhességem sem volt problémamentes, nagyon sokat köszönhetek az orvosomnak ezügyben, akirõl ma is azt állítom, hogy szuper nõgyógyász!!), de a szülésem horror volt, annak ellenére, hogy abszolüt bizalommal fordultam a kórház és a szülésznõm, orvosom felé.
(Talán ez a bizalom akkor kezdett el meginogni, amikor a fájásaim elsõ napjának éjszakáján bementünk 3 órája tartó erõs 3 perces fájásokkal, hogy szülni jöttünk, majd közölték, hogy nem hívják fel az orvosomat, mert még csak 2 ujj és éjszaka van, meg a CTG szerint le is álltak a fájások, mivel erre a hírre sokkot kaptam, hogy nem hívják a dokimat, úgyhogy nem csoda. Mondták, hogy feküdjek be a kórterembe "aludni" és majd reggel a viziten elõvesznek. Micsoda? Fájások közben aludni? Mire kiléptünk a kórházból, újra indultak a fájások 10 percenként).
Valóban, nekem is úgy ajánlották a szülésznõt, hogy csúcsszuper, és biztosan az is, csak nekem a 48 óra kínszenvedés utolsó 6 órájában mások voltak az igényeim, mint egy gyors szülésnél. Igazából nem az zavart a leginkább, hogy csak 20-30 percenként jelentek meg, hanem az, hogy meg sem kérdezték, jó-e ez így nekem, vagy esetleg legyen ott velem a szülésznõ? Mert én ezt szerettem volna, csak a túlélési harcomban az általam kezdeményezett kommunikáció már nem fért bele! De ezt látták rajtam, mégsem kérdeztek semmit.
Tisztában vagyok vele, hogy a szülésvezetésük orvosilag NEM kifogásolható, mert a szokásos rutint csinálták velem, miután nem "reagáltam kellõen" (nem tágultam) a burokrepesztésre, kádban való ücsörgésre, ilyesmi, és állítólag nem voltak elég hosszan tartó fájásaim, annak ellenére, hogy majdnem belehaltam. Ekkor fektettek fel a szülõágyra, kötötték be az oxytocynt, tettek rá a CTG-re és kezdtek kézzel tágítani (kb. 10-15 alk. és több helyen berepedt a méhszáj) és lefelé nyomták kifelé a hasamból a babát 1-2-szer (a hólyagom sínylette meg). De mindez idõ alatt nem állt mellettem a szülésznõ, az orvossal együtt jött be 20-30 percenként, majd mikor végeztek kimentek. Ezek nem alaptalan vádaskodások, mi célom lenne ezzel? Egyszerûen leírom, hogy ilyen volt és NEKEM ez nem volt jó, még akkor sem, ha tudom, hogy máshol is ilyen lett volna, vagy hogy egy nehéz szülés az horror, vagy hogy valakinek ez tökéletes lett volna.
Egyébként azt vitatom, hogy az EDA bekötése (3-4 órával a kitolás elõtt) leállította volna a tágulást, mivel görcsösen nem tágultam, és ezen más orvosi vélemények szerint segít az EDA, erre találták fel, hogy az elviselhetetlen fájdalom ellenére ellazítson és haladjon a tágulás. Illetve azt, hogy háton fekve kengyelben kellett szülnöm, máig nem tudom, hogy miért, hiszen ennek az ELLENKEZÕJÉT beszéltük meg a szülésznõvel és az orvossal is! Nem hittem a szememnek, amikor a szülésznõ a megbeszéltek ellenére elkezdte felpakolni a lábam arra a jéghideg acélállványra és behúzni zöld csizmával, hogy ezt most nem álmodom, hanem tényleg velem történik meg. Biztosíthatom, hogy a kitolási szakban, görcsben rángatózva, félájultan, üvöltve nem állt módomban szóvá tenni és más pozíciót kikövetelni ezt sem. Pedig nem ezt beszéltük meg! De azt hiszem azért még nem kellene "otthonszülõnek" titulálnia, mert nem akartam a legtermészetellenesebb pózban szülni.
Tudom, most azt kellene megköszönnöm, hogy gátvédelemmel szülhettem, de sajnos ez sem igazán megy. Hogy miért? Mert túlnyúltam és a hólyagom sem úgy funkcionál mint elõtte. És így is varrtak, négy helyen "hámsérülést" szenvedtem, de nagyon fájtak a varratok és hónapokig éreztem a gátam. Miért történt mindez? Nemrég olvastam (így utólag mostanában!!) valahol a gátmetszésrõl, ahol Geréb Ági is leírja a tapasztalatát, hogy kõmetszõ pozícióban rosszabbul jár az, aki nem kap gátmetszést, mint aki kap, mert a gátvédelmet nem erre a természetellenes pozícióra találták ki. Hát sajnos én igazolhatom a tapasztalatait, pedig de szeretnék én is ellene ágálni, mint Ön!
Egyébként szerintem a kismamáknak joga van névvel együtt akár rosszat is írni egy orvosról vagy szülésznõrõl, ha rosszul érezték magukat a legjobb szülésznõ felügyelete alatt. Biztos vagyok benne, hogy mindkét említett személy szakmailag kifogásolhatatlanul végzi a szülészi/szülésznõi munkáját, megszámlálhatatlanul sok jó tapasztalatot gyûjtöttek mások velük kapcsolatban, én ebben nem kételkedem, és én csak az "1 ezrelék", a hibaszázalék vagyok, de ez van.
Ön nem volt jelen a szülésemnél, ezért nem tudhatja pontosan mi zajlott, de legfõképpen még egyetlen szülést sem élt át és soha nem is fog, ezért soha nem is fogja megérteni mirõl beszélek, amikor saját bõrön tapasztalt "nehéz szülésrõl" és
"érzelmileg nem kellõen támogatott szülésrõl" beszélek! De nem baj, hiszen nem Önnek írtam a szüléstörténetemet, és azok akikhez szólt megértették, sok reagálást is kaptam, ami mind hozzásegített eme borzalom feldolgozásához.
Emese