Sziasztok!
Alig bírok jönni mostanában, de most gyorsan írok (aztán vár a szakdolgozatom brrrr. Jövő péntek a leadási határidő Ááááááááá!!!!!!!!!)
Szóval altatás, alvás:
Nekem a leganagyobb fiam pont ilyen volt, mint Babus a Te Kristófod
(névazonosság is
), és a többieknek a babája, akik írták, hogy nem alszik csak ölben.
Azt gondolom, hogy tipikus első babás szindróma
Nem a babátok más, hanem a körülmények. Most már tudom, hogy akkor sem csak az ölünkben aludt volna, de akkor így volt jó mindannyiunknak (még akkor is, ha szaladt a lakás - mer' az most is...), de így voltam én is nyugodt, ettől lett a baba is nyugodt. És talán az is igaz, hogy az ölünkben összekucorodig, ez biztonságérzetet is ad és a poci sem fáj annyira.
Aztán megszületett Bálint, és kiderült, még mindig 24 órából áll a nap, így kénytelen volt megszokni azt, hogy nem mindig tud ölben lenni. Nem is volt gond ebből, szépen evett és aludt. Álom baba volt.
És most itt van Bernát is, aki talán a két gyerek között van alvásügyileg. Persze ő is imád kézben lenni és aludni (mindjárt teszek is fel képet a papával alvásról), de azért elmarad a járókában is. Ha sétálni megyünk vagy autózni, akkor szinte azonnal alszik, de ha nem, akkor is csendben nézelődik (kivéve, ha éhes persze).
És a mai valóság:
Kristóf a legjobb alvó a családban
Képes 10-ig, fél 12-ig aludni hétvégén
Az oviban most kezd leszokni a déli alvásról, pedig mindjárt 5 éves.
Bálint délben nagyon jól alszik 2-3 órát is akár, de éjjel nyugtalanabbul alszik, reggel elég korán kel.
Bernátra kíváncsi leszek
Tehát semmi összefüggést nem látok a csecsemőkori alvás és a későbbi alvásigény és mód között. Vagyis arra a következtetésre jutottam, hogy ez nem a természetükből fakadt babakorukban (most már inkább), hanem a körülmények alakítottak minket és mi őket. Első babánál még rá is ér jobban az ember állandóan ringatni, meg bizonytalanabb is. Most (úgy hiszem) elég jó bizonyossággal el tudom dönteni, miért sír a babám, így tudom, hogy most mindenképpen fel kell-e venni, vagy jól esne neki, ha felvenném, vagy csak unatkozik. A harmadik esetben nem feltétlenül rohanok, ha amúgy éppen van más dolgom. Persze én sem hagyom üvölteni néhány percnél tovább (már csak önvédelemből sem, mert két gyerek mellett sem értjük egymás szavát, nemhogy három üvöltögény mellett). Amúgy tudtátok, hogy sokkal hangosabb két játszadozó kisfiú, mint egy üvöltő csecsemő? Megdöbbentőőőő!
Én sokszor abban fáradok ki, hogy hatalmas itthon a zaj. A férjem különösen érzékeny a hangokra. Már nagyon várom a jó időt, hogy a kertben lehessünk estig. Ott lehet üvölteni, legfeljebb a szomszédok őrülnek meg
Mi ugyanis 10 emeletes (nem panel) házban lakunk, aminek szuper kertje van az erdő szélén, így a kert örömeit megéljük, de nem nekünk kell kertészkedni, rendben tartani. Én nem vagyok egy nagy kertész. (Anyukám szerint majd az is eljön az öregedéssel
)
Most voltunk amúgy orvosnál (Bálint kapott kullancs elleni oltást) és kiderült, Bernát 1 kg-ot hízott 3 hét alatt
Szerencsés alkat, mert egyszerűen sugárban visszabukja a felesleget.
Jövő hónapban kapja Bernát a két hónapos oltást, utána pedig beadatom az agyhártyagyulladás elleni oltást is. Mi erről a véleményetek? Nálunk mindkét nagyobb megkapta azt is és most a kullancs ellenit is (igaz, mint már írtam, erdő mellett lakunk, itt rengeteg kullancs van).
Ha nem utáltok érte, írok egy helyes sztorit, ami tegnap esett meg velünk, de Bálinttal történt. Edződjetek és próbáljátok humorral felfogni az ilyen és ehhez hasonló történeteket, így könnyebb
:
Reggel elvittem Kristófot oviba, utána Bálinttal és Bernáttal elmentünk a gyerekorvosunkhoz. Ott kisebb tusakodás után Bálintot sikerült megvizsgálni, majd beoltani. Összefutottunk a sógornőmékkel, ők is orvoshoz jöttek. Utána meghívtak a szomszédos Pető Intézetbe (ott dolgozik a sógornőm, amikor nem gyeden van a harmadik kislányával) ebédelni.
Ezután láttam meg, hogy Bálint cipője (amit napok óta láttuk, hogy kinőtt), már ki is lukadt. Irány a Mammut Bevásárlóközpont, nincs mese, cipőt kell venni. (Amúgy a Deichmann - ha így kell írni - cipőboltot ajánlom mindenkinek, nagyon jó áron egész jó cipőket IS lehet ott kapni).
Megvettük a cipőt (közben úgy tízszer körberohantunk a nem kis üzleten, mert Bálintnak kilométerhiánya volt - a hajam égnek állt, mert Bernát a babakocsiban aludt az üzlet egyik végében). Szóval cipő megvéve, én egy zötyögtető automata mellé lerogytam, mert Bálint nem volt kirobbantható belőle. Egy perc múlva kérdezte, hogy: Mama, van rajtam pelus? NINCS!!!!!!! Miért??- kérdeztem a legrosszabtól tartva némi naivitással. Ő meg kaján vigyorral visszakérdezett: Akkor meg fog száradni? MIIII???? A nadrágod? - kérdeztem még mindig reménykedve - micsoda hülye vagyok! Igen - válaszolta a ded. Bepisiltél? - kérdeztem még mindig ostobán. Igen, bepisiltem meg be is kakiltam - mondta a másodszülött.
Neeeeee! Se csereruha, se semmi. Ugyanis reggel a orvoshoz indultunk csupán. Közben persze pisilt ott is, hiszen kérdezgettem.
Hát, ott álltunk a Mammut első emeletén nyakig kakisan, bokáig csurgó pisivel az átázott nadrágban. Ja, és persze Bernáttal a babakocsiban, aki már kezdett éhes lenni.
Bevágtattunk a mosdóba, ahol persze nincs pelenkázó, így állva próbáltam Bálintot emberszabásúvá varázsolni. Hála a sorsnak nyuszibogyós kaki volt, amit egy kevésbé forgalmas pillanatban kiszórtam a nadrágjából a szemetes fölött (miért nem a vécébe, azt ne kérdezzétek, teljesen kikapcsoltam, csak a "szabaduljunk meg mihamarabb a terméstől" gondolat járt a fejemben), majd a szárítóhadművelet vette kezdetét. Sietni akartam, így gyerekestül tartottam a nadrágot a kézszárító alá
Jól nézhettünk ki, mert néhány vigyornak tanúi lehettünk, hiszen hol van a kézszárító, igen az ajtónyílásban...
Némiképp kevésbé büdösen, de még mindig nedves állapotban kirohantunk a vécéből és irány a szomszéd utcában lévő turkáló. Amúgy szuper nadrágokat vettem (mindjárt kettőt) összesen ezer forintért
Utána már vígan betértünk a Moszkva téri McDonald'sba, hogy amíg szoptatok (nem tűrt halasztást az ügy), addig Bálint se rohanjon ki a világból, ott van egy játszóhely. Senki sem volt bent, Bálint édesen eljátszadozott, Bernát evett és meg kihevertem az elmúlt óra megrázkódtatásait
Hát ennyi a mi kis történetünk, de azért nap mint nap van egy hasonló. Tegnapelőtt Bálintot ottfelejtettem az oviban reggel, mikor Kristófot vittem. Bernát fekvőkenguruban a nyakamban volt és a létszám teljesnek tűnt. Hiába, még nem szoktam meg, hogy három gyerekem van, meg éjjel sem aludtam túl sokat. A buszhoz félúton tűnt fel, hogy nekem van egy szegény középső gyerekem is
És még mondja valaki, hogy hülyeség a középsőgyerek-szindróma. Hát ha az anya ilyen lökött, akkor persze, hogy kialakul...
Na, mindegy, nevessetek és okuljatok
Még leírok két aranyos szóalkotást is:
Kristóf: Jámbor szarvas
Bálint: madárvirág (értsd: pillnagó)
Szép napot!
Kristófnak kiesett az első tejfoga (marha büszke), amúgy ebben is nagyon eltérőek a gyerekek, neki a tejfoga is 3 és fél hónaposan kezdett jönni, így a vasfoga is kb. egy évvel korábban vált.
Én itt a két hortyogó
Lőrinc is nagyon fáradt, mert mostanában sok fellépésük van és hát nappal meg tanít. És ő sem akar kimaradni a babázás örömeiből
Így pótolja
Dorka és ma 5 hetes Bernát