2005.03.10 15:28
Szerző: memami
Sziasztok kismamák és anyukák!
Sajnos egy hete elromlott az ADSL-ünk és az Axeleronak majdnem egy hétbe telt, hogy megjavítsa. Persze szerződés szerint 72 óra alatt kellett volna kijavítani a hibát... és nem ez az első eset. Ja, és nem csak babanetezésre kell, hanem a férjem első számú munkaeszköze.
De most aztán itt a beszámoló:
Két hete pénteken terminus utáni napon délelőtt voltam CTG-én, és flowmetrián. Mindent rendben találtak, hazamehettünk. Már előtte szerdán este volt egy kis vérzésem, és néhány enyhébb görcs, de semmi több. Pénteken is emlegettem a dokinak, hogy lehet, hogy valami készülődik, de mivel még egyszer sem indult spontán a szülésem, fogalmam sincs mire várjak. Azt mondta, ha nagyon szeretnénk már szülni, jöjjünk haza, bújjunk ágyba, és vagy beindul vagy nem. Én nem is nagyon idegenkedtem a dologtól, de már nem volt rá szükség. Délután 4-kor már nem nagyon kételkedtem abban, hogy szülni fogunk. A férjem jó érzékkel lemondott az aznap délutáni programjáról, és 4 körül elment a lányunkért az óvodába. Kb 3perces fájásaim kezdődtek, 35-40 másodpercig tartottak. Eközben a kisfiammal barkácsoltam, rajzolgattam két fájás között. Ezt a fájdalmat elég jól el lehetett viselni. Aztán megjöttek a férjemék, felhívtam a dokit, hogy induljunk-e. Igazából tartottam attól, hogy megint égés lesz, ha csak jóslófájásaim vannak, ahogy a fiamnál egyszer már bedőltem ezeknek. A doki majdnem azt mondta, "ne sokat tököljenek", úgyhogy elindultunk. Hatkor leraktuk a gyerekeket a nagyszülőknél, fél hétkor a szülőszobán voltunk. Közben kezdtem úgy érezni, hogy enyhülnek a fájások, jó mérges voltam. Az orvosom aznap ügyelt, örült is nekünk. Senki nem volt a szülőszobán, az egyágyasban szültem. Hogy milyen ronda színe van azoknak a bútoroknak! A lányom imádná ezeket a rózsaszín dolgokat.
A CTG azért kimutatta a fájásokat, és amikor beértünk már akkor is kétujjnyi volt a méhszáj. Kaptam antibiotikumot, mert pozitív volt a streptococcus tesztem. 1/2 9-kor burkot repesztettek, na az elég rossz volt. Különösen amikor kipréselték belőlem a magzatvizet. Ettől viszont lejjebb csúszott a baba, és nagyon felerősödtek a fájások. Kb. Egy óra múlva már mondtam, hogy tolni szeretnék. Próbálkoztunk gátvédelemmel is, de végül egy kicsi metszés ejtett a doki, nehogy repedjek. 22:09-kor kicsusszant a baba. Nagyon jó érzés volt, hogy miután kijött a feje, már nem is kellett nyomni, és láttam ahogy csúszik ki belőlem. 3500 g-al és 55 centivel született, 10/10-es Apgarral. Egyszóval igazán jól ment minden. Ami utána jött, azt nem nagyon élveztem. Szerintem az a szülés negyedik szakasza, amikor kipucolnak belülről és összevarrnak. De hát annak is vége lett egyszer.
Apuci nagyon meghatódott, hogy már három gyereke van, és nagyon sajnálta, hogy ilyen hamar véget is ért a szülés.
Egy háromágyas, fürdőszobás szobába kerültem, elégedett voltam vele. Nekem a Margit Kórház után kicsit úgy tűnt, hogy nincs elég rend az osztályon. A vizitek össze-vissza voltak, a reggeli hétvégén 9 körül ért oda. A babát bekérték vizitre nyolcra, és ha nem tudott jönni a gyerekorvos, akkor órákig vártunk rá, a gyerekek holt éhesek voltak, kétpercenként mászkáltak be az anyukák a cscsemőosztályra. Ez a fejetlenség főként hétvégén volt, hétfőtől azért nagyobb rend lett. Egyébként az orvosok, nővérek kedvesek és segítőkészek voltak. Még egy dolog zavart: a látogatás. Nem változott a véleményem abban, hogy a látogatókat nem kellene beengedni a szobákba. Bár ki van írva, hogy nem lehet bemenni, mégis van ahol félnapokat ott ül az apuka. Szerintem ez csak akkor oldódna meg, ha már a folyosóra sem jöhetnének be a látogatók, és lenne egy látogatásra kijelölt helység, vagy a nővérek keményen kiküldenék a látogatókat a szobákból. Azért összességében elégedett voltam a kórházzal, de inkább az emberi hozzáállás miatt, mint a jólszervezettség miatt.
TimTom!
Sóvágónál mindig vidám dolog a szülés a fájdalmak ellenére is. Igazából én nem mindig voltam tisztában azzal, hogy mikor mit csinál "bennem", szerintem tágított ujjal is. Ez a korábbi szüléseimre is igaz, de számomra ez egyáltalán nem olyan borzalmas. Amikor már úgyis nagyon fáj, akkor nekem ez már nem oszt, nem szoroz.
A szülésznő Effike volt, nagyon jól végezte a dolgát.
Angéla egyébként nagyon édes kislány. Nappal nagyon szépen eszik, alszik, aztán a fél éjszakát átordítja. Az elalvás megy nehezen neki, kényeztetjük is agyba-főbe. Egy kis rajtunkfekvés, sétálgatás stb., de így is hosszú időbe telik az elalvás. Azért ha már nagyobb lesz, és ez nem változik, kicsit bekeményítünk, de most még korai.
Bocsánat a hosszú beszámolóért, de a szülés óta most gondoltam először végig az eseményeket, és nagyon élveztem.
Sziasztok
Memami