Sziasztok Lányok!
Vanda!
Már picit kezdtem aggódni, hogy nem jelentkezel.
Túl sok a meló? Próbálj lazítani, ne terheld túl magad!!! Tudom, ez nem olyan egyszerű, én is hajtok itt, ezerrel, és úgy érzem nem jutok a végére.
Pedig a legjobb lenne magunkkal törődni. De nemsokára!!!!
Hanee!
Ez a pakolászási kényszer nálam is előjött kb. 1 hete. De mégsem kezdtem el, ugyanis egyelőre nincs hova tennem a ruhákat. De hamarosan csináltatunk szekrénykét, és akkor nincs aki megállítson.
Szerintem, ha úgyérzed, csináld!
Henci!
A Te álmodon is jót mosolyogtam.
Én a mosásnál arra figyeltem, hogy 2x öblítettem. Ezután már nem lett pöttyös a bőre a Kisfiamnak. Most is így fogok tenni, nekem bejött.
Anikó!
Szerintem senkit sem untatsz!!! Nagyon aranyos, ahogy örülsz az Anyukádnak! Nem csodálom!!!
Falina!
Vigyázz magatokra!!!
A kórházi történeted nem volt túl megnyugtató...
Érdekes módon nekem mindig pozítív élmény volt eddig, ha kórházban voltam, egyedül szülés után nem. A csecsemősök pl. naaaaaggggyon bunkók voltak, és senki nem törődött velünk. Pedig azért egy újdonsült kismamának óriási szüksége van a támogatásra, segítségre, és a jó szóra. Nekem pár éve a kezemet műtötték, a Baleseti sebészeten, és tündéri volt mindenki, egytől-egyig, pedig elég sokáig voltam, és szinte minden doki, nővér,ápoló megfordult az ágyamnál. Ráadásul én előre egy fillért nem adtam senkinek. Csak a kontroll alkalmával a dokinak (alig bírtam rátukmálni a borítékot), meg egy ápolónak. Éshát egy ilyen helyen mindenféle emberek megfordulnak. Miért van az, hogy mégis türelmesebb és segítőkészebb volt mindenki??? Nem értem...
De remélem mindenki kellemes élményekkel fog csak gazdagodni, ha eljön az idő. Most én annyira nem aggódom, mert szerencsére ott dolgozik egy ismerősöm, úgyhogy oda fognak majd figyelni.
Márti, Bogárka!
A szüléssel kapcsolatban, csak egyetérthetek. Nincs annál nagyobb élmény a világon!
Én pl. egyáltalán nem féltem szerencsére. Akkor meg, mikor beindult a lavina, megint nem volt idő félni, hiszen ment minden magától (ha néha kicsit lassúnak és nehéznek tűnt /az is volt
/ is).
Képzeljétek
Most hívott a Párom, hogy nagyon sz@rul van. Hasmenés-hányinger, valszeg láz is, és mindene fáj. Ráadásul jóóó messze van, melózik. Úgyhogy még a doki rendelésére sem tud odaérni. Meg aztán be kellene jelentkezni előre, mert ugyebár hírtelen nem betegedhet le az ember…
Szerintetek mit csináljunk? Kezdem azt gondolni, hogy semmi értelme beülnie egy rendelőbe a sok beteg közé, mert aztán ki tudja, hogy nem tesz-e rosszabbat.
Tud valaki esetleg tanácsot adni, hogy mit vegyen be, lázcsillapítón kívül? És, hogy a Kisfiam, meg én mit csináljunk, hogy el ne kapjuk???
Nagyon hiányzott ez.
De most valami jó!!!
Bejelentkeztem a Praxisba! Tegnap hazafelé azt mondta Anyósom, hogy menjük el, kifizeti, legalább valamit ő is tud adni előre (eredetileg babakocsira gondolt, de az lesz).
Szóval 19.én mehetünk. Jaj, de messze van még!!!!
Megkérdeztem a hölgyet, hogy férj-gyerek jöhetnek-e, erre azt mondta, hogy persze, csak a kutyát ne hozzuk!
Ráhibázott, mert én nagy kutyás vagyok. Ha valahová Alex (a kis foxim) nélkül megyek, már rámcsodálkoznak.
Sok puszi Mindenkinek és előre is köszi, ha tudtok betegség-ügyben segíteni!
Viki(22+3)