2002.01.04 14:54
Szerző: Anonymous
KEdves Ágnes és leendõ kútvölgyis anyukák !
Kettõs a megszólítás, hisz egyrészt gratulálni szeretnék az osztályon végbement változásokhoz, és egypár kérdést megfogalmazni Ágnesnek; másrészt pedig megosztani a tapasztalataimat a leendõ anyukákkal.
Elsõként gratulálni szeretnék Ágnes, mert az elmúlt 14 hónap óta, amikor Önöknél szültem a kisláynomat, nagyon sok pozitív változással találkoztam most november végén, amikor a kisfiam született. Az osztály valóban sokat "csinosodott", és a szemléletben is sok változás történt.(pl. A beöntés, ha nem akarod nem kötelezõ, A csecsemõs nõvérek megkérdezik az anyukákat, hogy adhatnak-e tápszert a gyerekeknek, ha nagyon nagy szükség van rá, Pétsh doktor megkérdezi az anyukákat, hoyg hozzájárul-e a gyerek nyelvének felvágásához- ezt ezért jeygzenm meg külön mert egy-két hónapja valaki pontosan ezt vetette fel kritikaként).
Az én személyes élményeim is jórészt pozitívak voltak, hisz a szülés alkalmával maximális segítõkészséget, szakértelmet és "rámfigyelést" tapasztaltam, ennek köszönhetõen sikerült egy 5,20 kg-os babát normál úton, gátvédelemmel, minden nagyobb megrázkódtatás nélkül megszülnöm. (Köszönet érte Várnainé Horváth Gabinak és HEgedûs doktornak)
Ami a kórházzal kapcsolatosan kérdéseket vetett fel bennem, az a gyermekágyas idõszak.
A csecsemõs nõvérek szakmai és emberi helytállása kivétel nélkül csodálatra méltó. Ami számomra aggasztó volt, a nõvérek SZÁMA! Adott esetben egyetlen egy nõvér, orvos nélkül figyel 17-18 gyerekre, látja el az újszülötteket a szülõszobán (ami adott esetben több mint fél órai távollétet jelent a többi gyerektõl)és arra nem is merek gondolni, hogy mi történik akkor, ha - ahogy írta Ágnes - egy gyereket a János kórházba kell sürgõsen átszállítani, hordozható inkubátorban. Természetesen hétköznap nappal
egy fokkal jobb a helyzet, mert lehet, hogy kettõ nõvér is és gyermekorvos is van,ill. az anyukáknál vannak a babák , de az ottlétem alatt ez az "egyszemélyes szolgálat" volt a jellemzõ.
A kisfiamnak átállási nehézségei voltak a születése utáni elsõ éjszaka. Mindez a következõ reggelen derült ki, amikor nem hozták ki az etetésre, mert inkubátorban kellett maradnia. Nagyon nagy szerencsénk volt, hiszen azon az éjszakán két csecsemõs nõvér volt szolgálatban, így az egyik tudott egyedül az én gyerekem légzésére figyelni,konzultálni a Pétsch doktorral stb... De mi történik akkor, ha éppen egyedül van szolgálatban a nõvér és még 3 baba születik azon az éjszakán??
TErmészetesen nem pánikot akarok kelteni az anyukák körében, ez egy egyedi helyzet volt, de talán érdemes lenne ezt a problémát is valahogyan orvosolni, hisz a kórház választásnál az orvos/szülésznõ személyén túl talán az a legfontosabb szempont, hogy milyen kezekben lesz az újszülött.
Már a szülésem elõtt olvastam a simogatós szobáról, így olyan szemmel is figyeltem az osztályt, hogy vajon milyenné alakul, ha már ez a lehetõség is megadatik a látogatóknak.
Az ötletet nagyon jónak és szükségesnek tartom, csak arra kérem Ágnes, hogy egy jó dolgot ne áldozzanak fel egy másik jó kedvéért. Tudom, hoyg megoszlanak a vélamények arról, hogy mennyire legyen nyitott az osztály a látogatók elõtt, de talán látogatási idõ korlátlansága kárpótlást nyújt azért a kellemetlenségért(védelemért), hogy pár napig csak üvegen keresztül láthatók a babák. A többi anyukával beszélgetve mindenki azon a véleményen volt, hogy kimondottan "jól esik" mindenkinek az a fajta intimitás, amit az "Üvegajtó" nyújt. Aki már szült, az tudja, hogy az elsõ gyermekágyas napok nem tartoznak egy nõ életében a "legfittebb", leghigiénikusabb napok közé, de ez a sortársak között ez teljesen természetes. Ha a simogatós szoba megnyílik, akkor vajon mennyire lehet a látogatókat "távol tartani" a kórtermektõl?
És még egy apró kérés, amihez nem kell sem pénz, sem paripa sem fegyver :-), csak egy kis figyelem: Az amúgy is nehézkes elsõ szoptatási napok könnyítésért megoldható lenne, hogy a gyermekágyas anyukák ne zöldborsót, kukoricát,karfiolt, rakott kelt és hasonló "bababarát" ételeket kapjanak?
Elnézést érte, hogy ilyen hosszadalmasan sikerült leírnom a kérdéseimet/tapasztalataimat, nehéz röviden és tárgyilagosan írni arról, ami az embert érzelmileg is érinti. A fenti kételyek ellenére is bátran merem ajánlani a kórházat mindenkinek, akit nem zavarnak a "hagyományos" megoldások, mert emberségbõl, figyelembõl egyik dolgozó részérõl sem volt hiány és ez az amit nem lehet parancsszóra elõírni senkinek és a hiányát nem pótolja semmilyen kép vagy narancsfa a folyosón.
További jó munkát az osztálynak, a mamáknak pedig boldog babavárást és gyors, problémamentes szülést kívánok,
Szalai Enikõ