Kiemelt témák

Sziasztok!!

Nemrégen 5 hetes terhesen elvetéltem...Nagyon vártuk ezt a babát, már több, mint 1 éve...Rettenetesen letört a dolog...Most várni kell, de mintha "ólom lábakon" mennének a napok..Még 2 ciklust kell várnunk ahhoz, hogy újra próbálkozhassunk. Tudom, hogy ezt be kell tartani. De ettől függetlenül olyan rossz a várakozás, meg az, hogy nem tudom, hogy utána még mennyi időbe telik, mire sikerülhet újra...
Kiváncsi lennék mások tapasztalataira, akik szintén így jártak...

Köszönöm, ha írtok!!

Szia Szilvi!

Remélem elolvasod a levelem. Tudom mit érzel és min mész keresztül, igaz nekem meghalt 2 baba a pocakomban 3 és 4 hós korában, de mellette van két szép egészséges kisfiam. Ha szeretnél beszélgetni akkor msnen bármikor elérsz a honorius@citromail.hu az msn címem. Tudok egy két jó dolgot ami megkönnyítheti a teherbeesésedet:)

Szia Szilvi!

Nekem is volt 2 éve egy vetélésem, a magzat 9 hetes korában nem találták a szívhangot. Nagyon megrázott, és utánna én is alig vártam hogy megint próbálkozhassunk,de nem sikerült,és minden hónapban csalódás ért. Elkeserítő volt,de jött a segítség! Egy doki néni felírt nekem hormont, amitől nagyon tartottam,de mindent a cél érdekében(hőmérözés stb.). szerencsém volt,már az első hónapban sikerült,és az én kicsi fiam most lesz 1 éves. Persze a dokim azzal "vigasztalt" a vetélés után,hogy a terhességek 30%-a vetéléssel végződik és az okát nem lehet tudni. Gondolhatod mennyire megnyugtatott. De így utólag tudom már,hogy ő biztos jobban tudja. Csak nem szabad nagyon akarni a következőt,bár biztos mindenkitől ezt hallod,de így van. Egyébként az első vetélésed volt? A mensesed mindig pontosan jön meg? Mert nálam ez volt a probléma,nem volt pontos a mens.,ebből arra lehet következtetni,hogy nem volt peteérésem,erre kaptam a hormont. Egyébként a (vetéléses) terhesség előtt nem sokkal hagytam abba a fogamzásgátlót,ez is lehet egy oka a vetélésnek. Vagy a kicsi nem lett volna egészséges,ezért a természet elvégezte a dolgát( ezeket mondták nekem is) kicsit kegyetlenül hangzik.Na nem szaporítom a szót,mindent bele! Nagyon szorítani fogok neked,mert tudom mit érzel!!!

Sziasztok!

Szilvi!
A babanet társalgón belül van egy fórum,Várandósság címmel.Ezen
belül pedi Élet vetélés után!Ide olyanok írogatnak akik elvetéltek.Van aki többször is!De már van köztük olyan aki újra babát vár!
Bemásolom ide az én történetemet!

Az első('96) és a második('99) gyermekemmel nagyon rövid idő alatt estem teherbe,és minden probléma nélkül kihordtam őket igaz mindkettőt császárral szültem!2003-ban szerettünk volna egy harmadik gyereket is.Rögtön terhes lettem de 11 hetesen műtéttel kellett befejezni a terhességet mert elhalt a baba!Azt hittem beleőrülük!!3 hónap után újra próbálkoztunk megint rögtön sikerült de már az elején éreztem,hogymegint baj lesz!Így lett!!!Ekkor orvost váltottam.Elkezdődtek a vizsgálatok de még nem voltak meg az eredmények amikor megint terhes lettem és sajnos ez a baba sem maradt meg!Akkor már tényleg teljesen kiészültem,azt gondoltam,hogy nekem már soha nem lesz 3 gyerekem!És ami még nagyon rossz volt:mindenki azzal vigasztalt,hogy úgy is van már két szép gyerekem!! Kiderült,hogy a progeszteronom nagyon alacsony és ugyan a petesejt megtermékenyül de nem tud megtapadni.Kaptam kezelést,állandóan vérvételre jártam és rettegtem!!Aztán volt egy hónap amikor megbeszéltük, hogy "nem is baj"ha most nem leszek terhes mert nem lenne jó a szülés időpontja!És láss csodát TERHES LETTEM!!!Persze egész terhességem alatt rettegtem,hogy nehogy megint baj legyen!De nem lett!!! 3 héttel előbb született 2006.08.15-én!

Gyer át oda is ha van kedved!Én csak azért kezdtem oda írogatni,hogy bátorítsam őket de ott ragadtam!
Biztosan szívesen fogadnak,hidd el!

Szi!

Sziasztok!Most először írok nyilvános fórumon.Az én történetem 2007 januárjában kezdődött.Megrémülve vettem tudomásul hogy két csík van a teszten,vaygis terhes vagyok.Pár napig eltartott mire vettem vettem a bátorságor és a párommal is megosztottam a hírt.Én ekkor még nagyon bizonytalan voltam,kétségek kavarogtak bennem,csak arra tudtam gondolni hogy most mi lesz? aztán ahogy teltek a napok egyre jobban megbarátkoztam a gondolattal hogy "új"baba érkezik a házhoz.(Van már két fiam,12 és 9 évesek)Tehát úgy döntöttünk,vállaljuk a babát.Teljesen jól voltam,semmi panaszom nem volt.Aztán a 12.héten UH.ra mentem,ahol az orvosom megrémülve nézett rám,és én már tudtam hogy vége mindennek!Elhalt az én babám.Műszeres befejezés következett,minden simán zajlott,fájdalmam nem volt,mármint fizikailag.De ami utána következett,azt nem kívánom senkinek,majd belehaltam a lelki fájdalomba.Kicsúszott a kezemből az irányítás,átvette a hatalmat felettem valami megmagyrázhatatlan erő,és én nem tudtam tenni ellene.Arra gondoltam,megbüntetett a Jóisten azért amiért nem akartam ezt a babát!!!!Ez az állapotom eltartott bő egy hónapig,mire kezdtem feleszmélni,hogy hoppá nekem itt van a két gyönyörő fiam és kellek nekik,nem tehetem ezt velük,meg persze a férjemmel sem!!!Visszamentem dolgozni(Ápolónő vagyok)és szép lassan jobban lettem,már volt jövőképem,tudtam hogy mostmár mndenképp szeretnék még egy babát!Letelt az előírt idő,próbálkozhattunk.2007.áprlisban volt a vetélésem,most július 29.van.Épp az imént csináltam meg a tesztet:Két csík van rajta!!!!Mindezt csak azért írtam le nektek,mert biztosan voltunk így egy páran,nagyon nehéz egy ilyet túlélni,de sikerülhet!!!!!Köszönöm hogy meghallgattatok:Era

Sziasztok!Az én történetem is szomorú végre rátaláltam életem párjára minden jó és szép volt terhes lettem és megijedtem a párom i s először de aztán örömmel vártuk a kis jövevényt.Az elején nem is volt gond az első ultra hang vizsgálatonviszont talált valamit a doki elküldött genetikára és ott javasolták csináltassunk magzatvízvizsgálatot.Várnunk kellett 3 hetet az maga volt a pokol és megkaptuk az erdményt ami rossz hír volt.20 hetesen megkellett szülnöm a kisbabám mert kromoszoma rendellenessége volt.Az orvos is azt mondta nincs értelme tovább folytatni mivel így is úgy is meghalt volna ha végig kihordom.Ezzel a betegséggel kisfejűséggel,szív-,vesebetegséggel,végtag rendellenességgel stb. születet volna.Annyira nehéz megszakad szívünk úgy vártuk őt.Minél előbb szeretnénk másikat és remélem hamar össze jön csak nem tudom mennyi idő mire sikerül.Az orvos is mást mond a genetikai orvos is, mi meg csak várakozzunk.Az első baba gyógyszer mellett lett most a másodikkal meg épp hogy abba hagytam a gyógyszert és már teherbe is estem.

Sziasztok!
27 éves kismama voltam,mert sajnos múlt idő.A férjemmel már egy éve úgymond nem védekeztünk hiszen mindketten családot szerettünk volna.Most karácsony után 2 nappal anyukáméknál csináltam tesztet mert már 5 hete nem jött meg akkor,kiderült,hogy pozítív..A világ legnagyobb öröme ért bennünket.Voltam 10 hetesen ultrahangon.11 hetesen ultrahangon ami 12 napja volt.Akkor mégnagyobb öröm ért a babám már 45 mm volt és nyujtogatta a lábait,menten elsírtam magam hisz első gyermekünk lett volna.Az ultrahangos hölgy mondta,hogy 10 nap mulva jöjjek vissza mert akkor már elmúlok 12 hetes.Ami ezután jött talán sosem felejtem el...nincs szívhang,nincsen magzatvíz,a férjemmel meg egyből sírásból a gyászba estünk..másnap reggel kerestek orvost akkora már erősen véreztem,mondhatnám egy orvos sem volt se megértő,sem emberi hangnemmel beszélő,,,véreztem 2 órát vártam és megműtöttek.tegnap hazaengedtek este...azóta bújom az internetet,hogy keressem azokat akik átérzik amit én,hogy kiírhassam magamból a fájdalmam!bármikor rágondolok csak a nyujtozkodó picimet látom magam előtt,mostmeg nincsen többé..megindult a kilökődés is,és műszeresen befejezték..félek,hogy a következőnél is mindig félnem kell majd?hiába kérdeztem senki sem fogja tudni megmondani az okát,ezt mondták nekem.Tisztelet minden anyának akinek sikerült valamilyen szinten ezt feldolgoznia!!

Sziasztok! Az én történetem sajnos nagyon szomorúan indult…2-szer is örülhettünk neki, hogy babát várok, és mindkétszer spontán elvetéltem.. Az orvos, akihez jártam (nem nevezem nevén, de OEPes intézmény..), megállapította hüvelyi uh-gal, hogy méhsövényem van, de nem tulajdonított neki különösebb jelentőséget, legalábbis nem kötötte össze a vetéléseimmel..mivel többet szerettem volna megtudni a „betegségemről”, ezért utánaolvastam neten…ekkor találtam meg egy olyan cikket, amiben Dr. Vereczkey Attila volt a meddőségi specialista, és valamilyen friss külföldi szakirodalom alapján tette közzé azt. Végre felcsillant a remény! Nem kívánom, hogy bárki is átélje azt, amit mi a Párommal…örülök, hogy vannak még ilyen szakemberek ebben az országban, akik veszik a fáradságot és figyelik a külföldi újdonságokat, hogy segíthessenek azokon, akik a sokszor elavult technikákkal dolgozó orvosokhoz kerülnek.. miután olvastam a cikket, kértem is időpontot vizsgálatra, mert mindennél jobban szerettem volna babát és tudtam, nekem is ketyeg az óra, most már 34 vagyok és még kistesót is szeretnénk! J Ebből gondolhatjátok, hogy sikeres volt a kezelésem, laparoszkópiával megműtött Dr. Vereczkey Attila a Versysben és csodák csodájára utána teherbe is estem!!!:-) Nem hogy megmaradt végre a babám, az én Lucám most 2 hónapos és egy tünemény, jobb babát másnak sem kívánhatnék! Már igyekszem nem foglalkozni azzal, mi lett volna, ha elsőre Dr. Vereczkeyhez kerülök…nem is értem, minek fizetjük akkor a TB-t?! Ha segítettem ezzel bárkinek, azért megérte, remélem, adhattam a történetemmel..

Sziasztok!

Nekem van egy 4éves kislányom, a párommal kisbabát szeretnénk, 2 vetélésen vagyok túl egymás után.. Az egyik babát 10hetesen kellett elvetetni, mert nem volt szívhangja. A másik terhesség, ami szerencsére első próbálkozás után összejött, megint elveszett, most az elején, de sajnos megint műtéti beavatkozással kellett befejezni.

@izabella87:

Az okát nem tudják megmondani. A valószínű az, hogy vmilyen genetikai rendellenesség történik, ezért a természet elvégzi dolgát. Ez a leggyakoribb magyarázat. Nekünk marad a remény és a félelem. A remény az egyetlen, ami tovább tud vinni, hogy visszakapjuk az állapotunkat, ami már természetessé vált számunkra és a kisbaba nélkül, csak "üresnek" érezzük magunkat. Ez ami tovább hajt a hétköznapokban. Visszaállunk a mókuskerékbe. Én azt tanácsolom, ha van hobbid, amit szeretsz, csináld azt, hogy átsegítsen és kitöltse az űrt és akkor könnyebben fogod átvészelni az időt, míg újra ott nem lesz a testedben egy kis élet. A félelem meg.... Aki ilyet átélt, nem tudja félrerakni, csak kezelni. A félelem benned lesz a következő terhességnél, a feladat csak annyi, hogy nem szabad túlzásba vinni. Védőnő vagyok, sokat látok, hallok, párok mit küzdenek meg azért, hogy kisbabájuk legyen, néha hihetetlen. A titok csak annyi, hogy nem szabad feladni és nem szabad a kudarcba belefulladni. A pozitív lelki hozzáállás félsiker. Persze a düh, amit érzünk olykor az élet felé, más boldog kismamák felé (neki miért, nekem miért nem...), természetes érzés és jogunk is van hozzá. A lényeg az, hogy ezen felülkerekedjünk. Akkor állunk készen az új babára. Kitartást.

Kedves Pazsuzsi! Nagyon meghatott, amit írtál, nagyon erős vagy és jó olvasni, hogy hasonló nehézségek után, amin Te és én is keresztül mentünk, ilyen a hozzáállásod, tartod magad!

Ahogy írtam, én sem kívánom senkinek, hogy átélje azt, amit mi a két vetélésem során..

Izabella, Pazsuzsinak igaza van, ha magadra, magatokra tudsz támaszkodni, az minden nehézségen átsegít. Még ha ilyenkor nehéz is elhinni, minden okkal történik, pedig azon én is keresztül mentem, amiről Pazsuzsi írt, bár eddig nem mertem bevallani magamnak sem, mit éreztem a boldog kismamák iránt..nem értettem, nekik miért adatik meg az, ami nekünk nem.

Most, hogy Luca már velünk van, el tudom hinni, hogy csodák vannak! Persze ehhez az is kellett, hogy olyan szakember vizsgáljon meg és találjon megoldást nekem, akiben maradéktalanul megbízok és Dr. Vereczkey Attilában ezt az orvost megtaláltam. Rengeteget segített, hogy a klinika egész csapata szinte egy emberként velünk volt, drukkoltak nekünk, örök hálával tartozom nekik.

Kívánom, hogy mielőbb átéljétek azt a csodát, amiért mi is annyit küzdöttünk! Kitartást kívánok!

Köszönöm lanyok a kedves szavakat....bevallom meg ennyi idö utan is nehezen szedem össze magam,nem amiatt mert nem vagyok tul rajta,mert ezen sosem leszek teljesen,hisz sokszor belegondolok most mekkora lenne a hasam,mit ereznek ha mar rugna.....de probalkozom..parommal megromlott a kapcsolatunk teljesen,nem talalok munkat...küzdök,hogy ne essek depresszioba...A mütet ota mar ugyan lassan 4 honap telik el de el kell,hogy meseljem!lassan 2 hete küzdök megint az enyhe hanyinger erzes,folyamatos böföges rögtön az etelek utan,mellviszketes,sürün pisilni jaras,alomkor.....csinaltam egy tesztet mert majus 24 fele kellett volna megjönnie de hat mar junius 2-a van es negativ lett ez volt 3 napja...gondoltam kiprobalom a digis tesztet hatha....szoval reggel pisilek es meglatjuk mi lesz..a vicces az h ma megkerestek egy regi allasajanlattal es igen jol jönne ki ha most baba lenne persze nem ketseges melyiket valasztanam....Kitartast lanyok es egeszseget a mar babazo anyukaknak es manoiknak

Sziasztok Lanyok!
Be kell,hogy jelentsem a hirt miszerint körülbelül 6 hetes varandos vagyok ujra 
Bennem van a felsz az elözö vetelesem miatt,de nagyon remelem,hogy nem lesz semmi baj.Nem gondoltam volna,hogy meg iden elmondhatom ujra "kismama" vagyok....Drukkoljatok,ma megyek ultrahangra...es tanulva az elözö nemtörödöm doktorokbol,maganorvoshoz fogok jarni 

Sziasztok!
Én szeptemberben voltam rákszűrésen, ill, minden olyan vizsgálatot megcsináltatni SZTK-ban, ami szükséges egy babavárás előtt. Nem vette észre a cisztámat, először fordult elő, hogy szabályos menstruációm lett a vizsgálattól, szinte azonnal... Nem csak enyhe vérzés, a menstruációs ciklusom is elcsúszott... Pont félidőben volt...
Aztán elkezdtünk próbálkozni, és már okt. végére 2 csíkos lett a tesztem. Nagyobb anyagi gondunk van épp, így mondtuk, hogy várhatott volna még pár hónapot... Nem kellett volna ezt mondani, szidom magam miatta. A héten voltam ultrahangon (8.hét) és közölte a már magán dokim, hogy úgy látszik ez nem jött össze, reggel megyek újra, és hogy eldöntsük természtes úton érjen véget vagy művi úton...
De 35 éves vagyok, első babánk lenne, már évek óta akartam, párom csak most szánta rá magát... Így szidom magunkat, hogy elküldtük ezt a kis lelkecskét...
Nem akarok újabbat, így be fogom tartani az orvos előírását, persze párrom nem hisz benne, nem érti miért kell várni... A kis öröm benne, hogy ezek szerinte nagyon akarta a kicsit...

Sziasztok!
Pont egy ilyen fórumot kerestem, engedjétek meg, hogy én is leírjam a storymat, illetve pár pozitív gondolatnak is örülnék Előre is elnézést ha túl hosszú lennék!
1éve próbálkozunk a férjemmel, 2014 májusában volt az esküvőnk, és július 12-én lett is egy pozitív tesztem, nagyon nagy volt az öröm! épp a megkésett hosszúhétvégés nászutunkra készültünk, ami két hét múlva lett volna esedékes, felhőtlen volt a boldogságunk. Pocak és cici feszülésen kívül egyéb tünetem nem volt, minden ismerősöm azt mondta, hogy ha picit görcsölgetek az elején, attól nem kell megijedni, természetes. Felhívtam az orvosom, kaptam is időpontot azutáni hétfőre mikor visszjöttünk volna a nászútról. Indulásunk napján kicsit erősebb volt a görcsölés, és mintha kicsit barnáztam is volna, meg is ijedtem rendesen, hívtam a dokim, mivel ő csak másnap rendelt volna, így azt tanácsolta, hogy ha nagyon aggódom, és biztosra szeretnék menni, akkor menjek el sztk-s vizsgálatra, hogy megnézzék minden rendben van e. Így is tettem, megvizsgáltak és megállapították hogy 6 hetes terhes vagyok. Kaptam utrogestant, és mondta szedjem magnéziumot, majd hétfőn menjek el az orvosomhoz, addig is ne nagyon ugrálgassak. Kaptam is képet a pici pöttyömről, nagyon nagy volt az öröm
Elmentünk a két napos pihire, ahol lényegébe amúgy is csak lógattuk volna a lábunkat, így meg végképp csak pihenésről szólt az egész, de a hazaérkezés napján nem voltam túl fényesen, ez volt júli 26-án. Elég erős görcseim voltak, vetekedett egy rosszabb menstruációs görccsel, és úton hazafelé már erősen véreztem is, éreztem hogy sajnos nem sok jót jelent. Felhívtam az orvosom, aki épp ügyeletes volt a kórházban, így mondta menjek be. Sajnos művi úton fejezték be a vetélésem, teljesen kikészültem. Elég nehezen szedtem utána össze magam, mert az ismerőseim közül elég sokan terhesek lettek, vagy épp megszületett a babájuk.
Az orvosom miután kontrollra is visszamentem azt mondta ne várjunk, nyugodtan próbálkozhatunk. Persze minden hónap csalódás volt, de kb novemberre már azt tudtam mondani hogy túl vagyok rajta, ás úgyis sikerülni fog.
Most szilveszterkor a "koccintásnál" közöltem az én drágámmal, hogy ismét pozitív az a bizonyos teszt, miután 1 hetet késett délelőtt csináltam egyet, és el se hittem amit látok
Szóval most ismét babát várunk, viszont nem mondom azt hogy nem félek egy újabb vetéléstől... Igyekszem csak a szépre és jóra gondolni, rengeteget pihenni, de ettől függetlenül nagyon félek hogy újra megtörténik. Szerintetek mikor menjek dokihoz? Tudom hogy nem lehet túl korán, mert akkor ő sem látja amit kéne, viszont halogatni se szeretném, jó kezekbe szeretnék azonnal kerülni, hogy mindent amit csak lehet megtehessek azért, hogy ez a kis picúrka velünk maradjon.

Sziasztok, én is egy ilyen fórumot kerestem, ahol nincsenek annyira régi hozzászólások... Mi áprilisban kezdtük "élesben" csinálni a dolgokat, augusztusban volt egy egy hetes késéssel jött mensi, de már mellfeszüléssel és a tipikus terhességi jelekkel, aztán december elején derült ki, hogy helyzet van. Nagyon izgultam, hogy minden rendben legyen, de sajna 12 hetesen kiderült, hogy 10 hetesen nem fejlődött tovább a bébi... így művi úton befejezték. A mechanikus részét, mert lelkileg olyan, mintha kitéptek volna belőlem egy darabot, még most sem hiszem el, mi történt... most is csak szédelgek még és bújom a netet, hogy ki hogy élte túl ezt a nehéz időszakot, mikor érezte úgy, hogy tud már előre is menni... első terhesség volt. 2-3 hónapot javasolt a doki, utána lehet próbálkozni újra. Minket kissé szorít is az idő, mert 35 fölött vagyok, de túlgörcsölni sem akarom, attól nem jön hamarabb a kis drága.
Mayus01, sztem nem tudod megúszni, hogy ne izguljál az előzmények végett egy kicsit, de ez remélhetőleg idővel eltűnik, legalábbis a rizikós 3 hónap után már biztosan. Azt mondják, úgy a 6. hét körül már tudnak szívhangot mutatni, mi mikor először voltunk, még pár nap hiányzott hozzá, így a petezsákról kaptunk csak fotót. De majd írjál, hogy haladsz, hogy vagy!

luzinha! Nekem a vetélésnél a dokim azt mondta, hogy két hétnél többet ne várjunk, mert több hormon dolgozik még a szervezetbe, amitől könnyebben megfoganhat a baba, ettől függetlenül 5 hónapra rá sikerült. Persze lehet hgy a te esetedben más, hisz nálatok már nem pár hetes babáról volt szó, minden esetre soraidat olvasva most eléggé beparáztam, mert most vagyok 10. hetes, holnap megyek dokihoz, remélem minden rendben lesz. 6 hetesen voltam először nála, már volt szívműködés
Nem mondom hogy nekem könnyű volt összeszednem magam, igaziból egy 4hónap kellett ahhoz hogy ne rágódjak ezen, és ahogy ez sikerült, úgy jött össze a  picink szinte egyből. Embere válogatja kit mennyire visel meg, és azt is elhiszem hogy neked sokkal nehezebb lehet feldolgozni, de menni fog!! Mi kitűztünk egy célt mikor azt mondtuk hogy nem lehet ennek az árnyékában tovább élni, mert így nem jutunk egyről a kettőre, azt mondtuk (még novemberben), hogy következő karácsonyra vagy ilyen, vagy olyan formában (pocakban, vagy már köztünk), de itt lesz a mi kis drágánk, és tessék Reméljük marad is, és nem lesz semmi gond!!!

Sziasztok!
Február elején derült ki hogy terhes vagyok. Nem terveztük a párommal, de nagyon boldogok voltunk. Aztán múlt héten az első ultrahangon az orvos megállapította, hogy ikerterhességem van, de sajnos egyik babánál sincs szívhang. Mindenképp ki akartam kérni egy másik szakvéleményt is így tegnap elmentem egy másik orvoshoz is aki ugyanezt tudta sajnos megállapítani. Azt beszéltem meg vele, higy mivel nincs vetélési tünetem várunk még 1 hetet hátha... mivel már a 7. hétben vagyok kellene hogy legyen szívhang. Így jövő héten ha addig nem történik spontán vetélès akkor műtéti úton fejezi be. Nagyon el vagyok keseredve és magamat hibáztatom, hogy nem vagyok képes életben tartani ezt a két kis lelket. Sajnálom a páromat is, hogy ilyen fájdalmakat okozok neki. Egy idő után talán könnyebb lesz, de addig be fogok csavarodni. Tudnátok valamilyen tanácsot adni ezzel kapcsolatban? Valamint mire kell figyelnem a műtét után? Köszönöm a segítséget!

Sziasztok!

Igaz nem konkrétan velem történt a dolog, de elég közel érzem magamhoz azt, akivel. A testvérem nekem olyan mint az egyik felem, mondhatni a "borsó meg a héja" szinten állunk. Az idén januárban van együtt már 2 éve testvérem a párjával és együtt is élnek. Mind a ketten túl vannak már a 30-on, aránylag jól fizető állásuk van és készen álltak már a gyermekvállalásra. Tavaly tavasszal eldöntötték, hogy babát szeretnének. Több hónapnyi hiábavaló próbálkozás után végül tudták, ha jönni akar, jönni fog. Telltek a hónapok, jött a karácsony, az új év. 2015 valami jót tartogatott a számukra. Az utolsó nem várt végül tavaly decemberben jelentkezett. Aztán mivel testvéremmel mindent megosztunk egymással, már vártuk a hónap végét, hátha végül pozitív lesz az a teszt...Valami megmagyarázhatatlan érzés fogott el, tudtam ezúttal sikerülhetett. A januári nem várt előtt pár nappal, alig kivehető halvány 2 csík volt. Testvérem nem is foglalkozott vele, beletörődött ez megint nem az a hónap lesz. Aztán noszogattam a nem várt napján, reggel csináljon egy tesztet. Vártunk, vártunk, végül pár perc eltelltével kicsit már erősebben megjelent a 2. csík Pár nappal később, szintén erősödött, és a nem várt után egy héttel már betonerős két csík volt Az öröm viszont nem bontakozott ki teljesen, míg nem hallottuk egy orvos véleményét is. A 6. hét vége felé kapott időpontot vizsgálatra, ahol igen kevés információ melett végül terhességet állapítottak meg, mást nagyon nem is közöltek, következő időpontnak a 12. hetet adták meg. Mivel az orvos alig 5 perc alatt lezavarta a vizsgálatot, szinte meg sem mukkant közben, gondoltam hogy azért csak jó lenne még a másfél hét alatt beszúrni egy újabb vizsgálatot, lehetőleg másik orvosnál. A 9. hét végére lett új időpont, egy mások által dícsért rendes nőgyógyásznál, és a 12. hétre már magánorvos időpont is volt. Vártuk a 9. heti UH-t már tűkön ültünk, végre hallhatunk szívhangot, láthatjuk ahogy mocorog a kis "babszem". Ekkor egy pár hete már nyugtalanító rossz érzés kerített hatalmába, de mint mindig, csak pozitívan. Nem gondoltunk rá, hogy az fog várni a vizsgálaton, ami minden kismama rémálma. Az SZTK-s orvos azonnal fogadta testvéremet, csendben megkérdeztem, bemehetek-e vele én is? Az orvos intett, foglaljak helyet, én vagyok a lelkitámasz. Testvérem elhelyezkedett a vizsgálóasztalon és az orvos megkezdte az UH-ot. Türelmetlenül, lemoshatatlan vigyorral az arcomon közeledtem kicsit a monitorhoz, hogy láthassam a kis "babszemet". Az orvos szótlanul vizsgált tovább. Már-már vártuk mért nem szólal meg. Nem láttam még élőben terhességi-ultrahang felvételt, de valami már szemet szúrt. Nem éppen azt láttuk amire gondoltunk. A magzat annyira apró volt hogy az orvos 3x-os nagyításra ment, majd megszólalt. "Nincsenek jó híreim". Az ember ilyenkor kap kisebb infarktust. A monitoron mutatta hogy bevérzés, hameatoma látható és hogy a baba csak 6 hetes méretnek felel meg...A világ megszűnt létezni. Hatalmas döbbenet és mély szakadék-érzés öntött el. Látva a testvéremet, aki szívszaggató néma sikollyal reagált, leírhatatlan. Ezt tudom hogy nagyon sokan átéltétek már itt, nem is érzem jogosnak hogy én mint kívülálló megérthessem mi megy végbe ilyenkor egy leendő anyukában. 

Az orvos művi terhességmegszakítást rendelt el, irány a kórház, pár nap múlva megtörténik. Nyugtatásként elmondta, hogy a legtöbb első terhesség sajnos vetéléssel ér véget, de így már tudni lehet, hogy a leendő kismama képes teherbe esni (ez sem egy utolsó szempont) ezzel a méh mintegy felkészült a következő baba kihordására és csekély az esélye hogy ez újra megtörténjen.

Hatalmas dühöt érzek, miután utánaolvastam, hogy a haematoma mellett is nagyon sok kismama kihordta a picikéjét, egészségesen megszülte, és boldogan élnek míg meg nem halnak. Mindig felmerül a kérdés: Mi lett volna ha...ha mondjuk időben észreveszik a haematomát és szigorú kórházi pihenés majd otthoni ágynyugalom mellett végül a vérrög felszívódik? Lehet alapvetően genetikai probléma is lett volna, vagy valami olyan betegség ami az élettel összeegyeztethetetlen. A kérdéseket mind felteszik maguknak azok, akik keresztül mentek mindezen. 

Egy biztos! Ha kedveseimnek sikerül újra babát várniuk, biztosan elkövetik majd a legtöbbet amit tehetnek. Már tudjuk mi az ami a terhességét megszakította, így előreláthatunk és kiküszöbölhetjük talán hogy emiatt egy újabb terhesség megszakadjon. Hallottam a hormonpótlásról, amitől a baba sikeresen megtapadhat, a magnézium szedéséről és a hameatoma pedig szigorú fekvés mellett, fizikai terhelés mellőzésével felszívódhat.  

Kívánom mindazoknak, akikkel hasonló eset történt, hogy pozitívan próbáljanak a dolgokhoz állni, gyászolják meg a kis angyalkájukat és a teljes testi- és lelki felépülést követően örömmel és bizakodva álljanak az új baba érkezéséhez. Tudom számomra ismeretlen fájdalom amit maga a kismama érezhet egy magzat elvesztésekor, de a magam módján együttérzek.

Akivel történt hasonló dolog, és haematoma miatt ment el a pici, annak szívesen várom történetét. 

 

 

@mirtaat21:

Igaziból tanácsolni nem nagyon lehet semmit, mindenki másként éli meg ezt a fajta gyászt. 
Amit saját tapasztalatból mondani tudok, meg amit az orvosom is mondott, hogy ugyan nem vígasz, de meg volt az oka sajnos annak hogy a baba nem marad meg, és ennek NEM Te vagy az oka, hanem valami egyéb probléma, ami sajnos az élettel összegyeztethetetlen. DE! az orvos azt is mondja,  hogy azt pozitívan kell felfogni, hogy képes vagy teherbe esni, tehát ilyen gond eztán sem lesz nagy valószínűséggel. Engem se vígasztaltak ezek a szavak, persze tudtam hogy valahol igazak, csak nem akkor és nem ott volt az ami megvígasztalna. Nekünk nem javasolt kötelező "pihenést" a próbálkozásban, azt mondta, hogyha a műtét utáni vizsgálatkor mindenr rendben talál, onnantól nyugodtan próbálkozhatunk, mert ilyenkor a megnövekedett hormonok miatt akár gyorsabban is megfoganhat a baba. Nekünk lélekben nem sikerült túl tennünk magunkat ennyi idő alatt hiába próbálkoztunk, főleg hogy kb körülöttünk minden 2. ismerősöm sorra közölte a jó hírt, hogy babát várnak, pedig nem is tervezták, és nem próbálkkoztak jóideje mint mi. Szóval ez se könnyítette meg azt hogy túl lépjünk rajta.
De november vége felé ráeszméltem (július végén vesztettük el a babánkat), hogy az embert a céljai viszik előrébb, és ha akkor sikerült akkor fog is még, így akkor közösen elhatároztuk/megbeszéltük a férjemmel, hogy 2016 karácsonyára vagy pocakos formában, vagy a karjaink között, de bizony lesz babánk! Ekkorra sikerült nekünk lelkiekben túl lennünk rajta.

Most vagyok 15. hetes kismama, az elhatározás után már a köv hónapban, azaz decemberbe nem jött meg, mert bizony ő már akkor is velünk karácsonyozott
Remélem hogy sikerül hamar túl lendülnötök rajta, és onnantól nem lesz ami akadályokat gördítsen elétek!!
Nem mondom hogy nem parásabb kismama így az ember, hogy átélt előtte már ilyeneket, de ahogy az orvosom mondta 1 hónapja, "ne csodálkozzon kismama ha félelmei vannak, akit a kigyó egyszer megharapott, az félni is fog tőle".
Remélem nálunk mostmár minden rendben lesz!
Nektek sok sok erőt és egészséget kívánok a továbbiakban!!!

Sziasztok!

Sajnos nekünk sem sikerült a párommal. 5 hetes terhesen mentem először az orvosomhoz, akkor megállapította a terhességet. Aztán 2 hét múlva egy pénteki napon barnás vérzés jelentkezett. Felhívtam az orvosomat és a tanácsára bementem a sürgősségire. 2 óra várakozás után megvizsgált az ügyeletes orvos. Mondtam neki, hogy az előbb voltam mosdóban és a papírzsebkendőn már piros vérzést tapasztaltam. Megvizsgált és diadalittasan mutatta fel a sötétkék gumikesztyűt, hogy nincs vérzés. Aztán megnézte ultrahanggal is, mondta, hogy ott van az embrió. Írt fel utrogestant és hazaküldött. Másnap egész nap feküdtem, de egyre jobban véreztem és délután 5-kor elvetéltem. Összepakoltam némi kórházi cuccot, és a párommal ismét bementünk a kórházba, ezúttal küretre. Egy másik orvos volt az ügyeletes. Megnézte az előző esti leletet és megállapította, hogy nincs rajta a szívhang. Késő este megcsinálta a műtétet. 

Azóta sem tudom elfogadni, hogy az első orvos először is ha nem látta a vérzést a gumikesztyűn, akkor miért nem nézte meg pl. vattával, vagy tamponnal, amin jobban látszott volna. Simán meghazudtolt, nem értem, mit gondolt, hogy unatkoztam otthon, ezért kitaláltam, hogy vérzek és bementem a kórházba?!

Másodszor ha a 7 hetes terhességnél nem látott szívhangot, akkor miért írt fel gyógyszert és küldött haza, még egy napig szenvedjek, miért nem lehetett megmondani, hogy vége, maradjak ott, reggel megműtenek.

Az egészben az bánt, hogy én csak egy statisztikai adat voltam számára, kb. azt gondolhatta, mit vagyok úgy oda, minden 4-5. terhesség megszakad. Legalábbis a viselkedéséből ezt éreztem. 

Az, hogy nem maradt meg a terhesség, nem az orvos hibája, de azt, hogy nem vett emberszámba, nem tudom megbocsátani.

Nekem július 2-án volt egy pozitív tesztem egészen minden rendben volt a 18. Hétig miután elmentem a második genetikai UH-ra az orvos fél óra vizsgálat után közölte, hogy baj van meg kell szakítani a terhességemet , mert egy daganat van az utolsó csigolyánál.... Egy világ omlott össze bennem. Októbert 25-én 4 nap a szülészeten a várakozás borzalmas volt. Első nap tágítottak burkot repesztettek, kaptam az oxitocint, végül nem tágultam balonnal tágítottak és 4 nap mulva meg tudtam szülni és amikor kijött ott feküdt a kisbaba a lábamon Borzalmas volt, de nagyon várom hogy jöjjön az egészséges baba. Mindenkinek fel a fejjel.

Sziasztok!! Nekem február 28-án volt spontán vetélésem amit műtéttel fejeztek be! Ma csináltam egy tesztet és pozitív lett!! Nagyon örülök neki csak félek, hogy még korai h teherbe estem!! Volt köztetek vki már így?! Tapasztalatokat írjatok légyszi!

Sziasztok. Nagyon örülök eccsy hozzászólásának nekem febr.27én volt vetélésem,aminek műtéti befejezés lett a vége. Az orvos 3 hónap szünetet ajánlott. Hat hét után nekem is pozitív lett a teszt,noha nem számítottunk rá. Nagyon örülünk,bár én félek, de próbálok nem erre gondolni. Két hét múlva kaptam időpontot, addig nagyon vigyázok. Sok sikert eccsy

@eccsy:
Szia. Remélem, olvasod majd a hozzászólást. Írj legyszi,ha van vmi

Sziasztok!
Elolvastam a hozzászólásokat, mivel én is most próbálom feldolgozni, hogy elment a babánk. Januárban próbálkoztunk pár alkalommal, utána 2 hónap kimaradt egy utazás miatt. Utána újrapróbálkoztunk, kb. 2,5 eltelt, meg kellett volna jönnie, de már 9. napja késett, és 5 napnál többet sosem húzodott el. Lám, halványan, de a teszt késő délután végezve, pozitívan mutatkozott. A Párom kimondhatatlanul boldog volt, én bepánikoltam és boldog voltam egyszerre. Ahogy számoltuk 3 hetes lehetettem körülbelül, de csak tippelni tudtunk, mivel védekezésre egyáltalán nem figyeltünk és akartuk a babát. 2 napra rá este görcsöltem, másnap reggel elkezdtem vérezni elég erősen, ami nem szokott jellemző lenni. Utána 3 napra fura dolog távozott belőlem, meghatározni nem tudom, fura, mintha körömnyi rózsaszínes zselé lett volna, ez a menstr. mellett Másnap már a teszt is jól láthatóan negatív volt és a doki is megállapította, hogy UH neg., és (miután megnyugodtam egy kicsit- hála) teljes vetélés volt, nem kellett semmiféle műtét. Tudom, hogy pár hét, és nekem még szívhang sem hallatszott, és nem volt érezhető, látható, stb. De ez volt az első terhességem és így is nehéz feldolgozni.
Mostmár jobban átérzem a környezetemben lévő ismerős párok helyzetét, érzéseit, mikor (csendesen) elmesélik, hogy mióta próbálkoznak, vagy épp hányszor ment már el a baba.
Az orvos nekünk is 2-3 hónap várakozást javasolt, ami szerintem nekem a lelki gyógyuláshoz inkább fog kelleni. És olvasva a sok szomorúság utáni pozitív híreket, én is reménykedem, hogy továbbiakban egészséges babáink lesznek!

Sziasztok,28 éves vagyok és lassan 2 éve vagyunk házasok a férjemmel.úgy gondoltuk hogy lassan itt az ideje egy babának,és persze neki is láttunk!nagy volt az örömünk mikor a következő havim nem jött meg,csináltam egy tesztet és pozitív lett,a boldogságunk határtalan volt ami nagyjából a 13. hétig tartott!június 1jén gyanútlanúl mentünk a szokásos ultrahangra és közölte velünk az orvos hogy sajnos nincs a picinek szívhangja és ad egy beutalót a korházba,azonnal menjünk el,persze próbált nyugtatgatni de tudtam hogy vége.
a kórházban újra megvizsgáltak és sajnos tényleg nem élt a baba.bórzasztóan elkeseredtem és csak zokogni tudtam,másnap el is vették tőlem!napokig zokogtam de van egy csodálatos férjem és ő nagyon sokat segített úgy hogy neki is fájt a szive a babáért,ő adott erőt és azt mondta újra megpróbáljuk.nagyon reméljük hogy összejön és egészséges lesz!

Sziasztok!

Kb. másfél éve szeretnénk kistesót párommal 7 éves kislányunk mellé. Augusztus 4.-én teszteltem is egy pozitívat, és még  6 pozitívat, augusztus 14. ig.  Augusztus 15. én elmentem orvoshoz, aki nem látott semmit, hasi UH-on, lehet túl korán mentem, elvileg 5+1 hetes terhes voltam akkor. De még az nap elkezdtem vérezni, és görcsölni következő nap a teszt már negatív lett.   
Mennyi idő után, próbálkozhatunk újra? Nagyon szeretém minél hamarabb, már ebbe a babába is beleéltem magam, erre nincs is itt 

Sziasztok!

Látom, hogy már régen lett ide írva. Ez lehez szerencse is, mert akkor nem volt sok ilyen probléma.
Bár lehet feleslegesen írok, mert nem fogok választ kapni, de nkem jobb leírni a fájdalmamat.

Sajnos én is hasonló képpen jártam, mint az elöttm írók 29éves vagyok, és 2016. augban abbahagytam a gyógyszr szdését, mert a vőlegényemmel megbeszéltük, hogy babát szeretnénk. Nem tudtuk mikorra várható, annyit tudtunk hogy kb 3 hónap mire kimegy a szarvezetemből. Régbben dohányoztam, de ezt letettem 2016.januárjában, persze egy két száll még volt, de leszoktam. Sajnos anyukám elhunyt július lején, ezért is szerettünk volna babát, mert nem tudhatjuk kinek mennyi ideje van itt

A lényeg, hogy teherbe estem, 2016.nov 4én volt az utolsó menstruációm, 2 teszt is kimutatta, hogy babát várok. Örültünk nagyon, de valamiért a félelem is elhatalmasodott rajtam De ahogy elmentem a dokihoz, láttam a kis "mazsolát", volt szívhang is, beleszerettem 2016. december 22én voltam ultrahangon, ott 7 hetes volt, miden rendbe. Utána vérvétel, védőnő, ami beleféret az időmbe, de a következő ultrahang csak a 12 hetes dawn kor os vizsgálat lett volna. Nagyon aggódtam, hogy nincs szívhang (mintha megéreztem volna). Egy ismerős kölcsönadta a szívhang figyelőt, de azt csak 20 hetes kórtól használható. Nagyon meg szerettem volna nézni. Egyszer volt kicsi vérzésem, de elvileg normális, mert amikor megjött volna akkor volt. Görcseim is voltak egy kicsit, de annak tulajdonítottam, hogy nő a méhem. Nem volt fájdalmas, csak éreztem. Mindenki bolondnak gondolt, hogy nincs baja a babának, hisz akkor én is rosszul lennék... De a mellem sem feszült egy idej...így elmentem a nőgyógyászomhoz 2017.01.23án, és mgállapította, hogy nincs szívhang. Az ultrahangon még 8htsnek sem mutatta a kijelző Zokogni kezdtem, nem tudtam semmit kérdezni, mert ha kinyitom a számat akkor összeesek Másnapra mentem műtétre, hogy kiszedjék A völegényem végig mellettem volt, amikor megtudtam mi történt, kijöttem a rendelőből, és sírtam, de amikor el tudtam neki mondani, Ő is zokogásba tört ki Borzalmas élmény, és nagyon friss, mert 2 napja műtöttek De probáljuk erősítni egymást, hogy mindennek oka van. Biztos beteg lett volna...Nehéz nem magamat okolni, csak pörgetem az agyamat, hogy mit ronthattam el. Tudom nem szabad, de előre nézünk, és amint lehet próbálkozunk.

Szeretem az olyan sztorikat akiknek sikrült ezek után is. Ezek erőt adnak nekem is Lehet nekem azi volt a baj, hogy a gyógyszer még benne volt a szervezetembe, és nem tudott úgy fejlődni a pici, mint ahogy kellet volna. 

Sajnálom, hogy hosszú voltam, de nekem ez is segít egy kicsit, hogy ide leírhattam Remélem majd fél év múlva azt írhatom, hogy terhes vagyok  

A doki nekem azt mondta, hogy akár egy focicsapatott is szülhtek még, annyi, hogy a vitamint addig is szedjem, és 3-6 hónapot kell várni.

Sziasztok!

Sajnos én is átéltem ezt a fájdalmas dolgot. 2015 év végén decemberben és 2017 januárban vesztettem el babát. Az első házaságomból van 3 gyermekem. Az új párommal szerettünk volna egy kis közös gyermeket. Sajnos nem vagyunk már 20 évesek mert ő 43 én 39. De a kor mit sem számít ha van szerelem. Nagyon sokat gondolkozom mit ronthatam el hisz nem volt jele a bajnak. Sima vizsgálatra mentem és már nem volt szívhangja a kicsinek aki 9 hetes volt. Most január 24.-én fejezték be a terhességet. Nagyon nehéz feldolgozni hiszen a környezetemben sok a várandós. Jön a kérdés ők miért én miért nem? Most minden rossz semmi nem jó. Hogy lesz-e baba újra? Hát jó kérdés, jelen pillanatban azt érzem nem akarok ezen újra átmenni ezen a fájdalmon. Annyit tudok elindulok egy úton amin megpróbálom megtudni van e bármilyen bajom ami végett nem tudtam kihordani egyik picit sem. A többit az idő megoldja. Hát ennyi lenne az én történetem.

Sziasztok!

Sajnos én is átéltem ezt a fájdalmas dolgot. 2015 év végén decemberben és 2017 januárban vesztettem el babát. Az első házaságomból van 3 gyermekem. Az új párommal szerettünk volna egy kis közös gyermeket. Sajnos nem vagyunk már 20 évesek mert ő 43 én 39. De a kor mit sem számít ha van szerelem. Nagyon sokat gondolkozom mit ronthatam el hisz nem volt jele a bajnak. Sima vizsgálatra mentem és már nem volt szívhangja a kicsinek aki 9 hetes volt. Most január 24.-én fejezték be a terhességet. Nagyon nehéz feldolgozni hiszen a környezetemben sok a várandós. Jön a kérdés ők miért én miért nem? Most minden rossz semmi nem jó. Hogy lesz-e baba újra? Hát jó kérdés, jelen pillanatban azt érzem nem akarok ezen újra átmenni ezen a fájdalmon. Annyit tudok elindulok egy úton amin megpróbálom megtudni van e bármilyen bajom ami végett nem tudtam kihordani egyik picit sem. A többit az idő megoldja. Hát ennyi lenne az én történetem.

Sziasztok!

Sajnos én is átéltem ezt a fájdalmas dolgot. 2015 év végén decemberben és 2017 januárban vesztettem el babát. Az első házaságomból van 3 gyermekem. Az új párommal szerettünk volna egy kis közös gyermeket. Sajnos nem vagyunk már 20 évesek mert ő 43 én 39. De a kor mit sem számít ha van szerelem. Nagyon sokat gondolkozom mit ronthatam el hisz nem volt jele a bajnak. Sima vizsgálatra mentem és már nem volt szívhangja a kicsinek aki 9 hetes volt. Most január 24.-én fejezték be a terhességet. Nagyon nehéz feldolgozni hiszen a környezetemben sok a várandós. Jön a kérdés ők miért én miért nem? Most minden rossz semmi nem jó. Hogy lesz-e baba újra? Hát jó kérdés, jelen pillanatban azt érzem nem akarok ezen újra átmenni ezen a fájdalmon. Annyit tudok elindulok egy úton amin megpróbálom megtudni van e bármilyen bajom ami végett nem tudtam kihordani egyik picit sem. A többit az idő megoldja. Hát ennyi lenne az én történetem.

@ildikohd:
Szia. Szeretnék érdeklődni hogy hogy vagytok? Igaz nem volt semmi gond a terhességeddel? Kíváncsi lennék a tapasztalatodra. Mert én sem szeretnék várni hónapokat egy következő terhességemmel.

Sziasztok. Fanni vagyok. Januárban 8 hetesen elvetéltem. Angliában élünk és ő volt az első babánk. Amikor elvetéltem volt 2 vérvételem és egy ultrahangom. 1 mestruációs ciklust mondtak várakozási időnek ami most le is telt. Nagyon szeretnénk ha összejönne a baba de nagyon félek hogy megint elvetélek. Igazából rengeteg kérdésem van de lehet hogy nem válaszokat szeretnék csak támogatást. A párom nagyon megviselte a baba elvesztése és ő nem szereti ezt a témát szóbahozni az otthoni barátaim nem akarom ezzel terhelni hisz nekik is megvannak a saját problémáik az itteni barátok meg inkább csak ismerősök. Annyi időt töltöttem azzal hogy a párom összekaparjam hogy a saját lelkem nem volt időm összeszedni és úgy érzem hogy most jön ki rajtam a baba elvesztése. Nem tudom mit csináljak most.

@fanni572:

Szia Fanni, sikerült azóta összehozni a babát? Én májusban 6 hetesen vetéltem el, szintén első és borzasztóan fáj nekem és a férjemnek is.

Sziasztok!Missed ab műtét után túl hamar visszazárt a méhszáj,ergam csepp ellenére vérömleny keletkezett a méhemben.Kaptam ujabb ergam cseppet,de nem hatott ezert újra megműtöttek.Most 5 nappal az ujabb műtét után ujra azt mutatja az uh hogy a méhszáj zárodott viszont továbbra is termelődik a folyadék(vér) a méhemben.Nem tudom mi a kiút.Nagyon ep vagyok keseredve.Járt már így valaki?

Sziasztok.
Nagyon szomorú amiket olvas az ember és sajnos igen sok nő keresztűl megy ezen

Nekem van egy egészseges kisfiam aki 2014 augusztusban fogant.Pajzsmirigyproblemaval kezeltek gyorsan helyre állt majd azt mondtak ha szerernenk jöhet a baba.Párommal akkor 7éve hogy együtt voltunk tehát arra jutottunk jöhet.
Meg is fogant az első alkalommal nagy boldogság öröm(persze felve hallottunk már egysmást)
8hetre kertem.időpontot mert mindenhonnanazt hallottuk ugy sem latni semmit megenne az ideg stb.
5het 2naposan a munkabol hazaerve elöntött a vér de nek csak kicsit hanem folyt belőlem.masnap reggelre mondta a dokink menjünk be mert szülest vezet.Be is mentünk közölte hematoma az egesz mehem be van verezve lehet vetélés van folyamatban..Kaptam egy papirt ha elkezdek verez i akkor menjúnk vissza befejezik aterhesseget addog szigoru fekvés.progeszteron gyogyszer rutascorbin terhesvitamin..Penteki nap volt utánna hetre mondta kedden menjünk be.Megnezte a hematoma alakul és már petezsak is latható benne embrio echo arnyekolodoik.tovabbra is pihenes majd 2het múlva megnezi.
Ezalatt az idő alatt szinte wvre sem kellhettem fel 8héten mentünk és Már dobogott a szive a tovabbiakban zökkenő mentes nyugodt terhessgem volt.Persze kimelni kellett magam tehat vegig itthon voktam veszélyeztetett terhesen.
A szülés szamomra majdnem rosszul vegződótt mert 267re szallt a vernyomason es nemtudtak mi lesz velem(toxenia előzmennyel 2hete korhazban feküdtem)
De hala 2015.04.28án egészséges kisfiunk született.En is gyorsan helyre jóttem az eleje maga a caoda volt aludt szopott (15hóig).2016ban jogsi esküvő es pajzsmirigy kezelesm volt mert nagyon felborult ujra.Szepen beallt de gyogyit ne hagyhattam el dokim azt mondta (endokrinologus)oktoberben ha szerernenk jöhet atesó.Megvartuk jogsit ilyeneket túllegyünk rajta aztan decemberven neki is leselkedtünk januarban mar 2csik volt a teszten.Se verzés se idegesseg m8ndent csinalhattam csaka hasam nőt iramosan de nagyon jo voltam.12héten 98%ra mondtak hogy fiú minden jo minden szep megcsinaltattuk a fizetős vervetelt amit az első kicsinkkel is.az is jó lett.Teltek a hetek 18 hetes UHra 20heten kaptam időpontot de az ugye teljesen jó még minden jo minden szep de eldordult es 40perc kinlodassal sem tudtak a szív finom helyezkedeset megnezni nyugtattak majd 2het mulva menjünk kontrolra.Mozgorr rugdosott aktiv volt a mi 2ik kisfiunj is Olivér.
22hét kontrol vittüka fiunkat nagyon vasta teso tesó puszi neki minden ilyen.Elkezte a drnő a vizsgalatot de kínos csend nem szól semmit nez néz szive dobog akkor mi lehet...anyukam kaifiamat kivitte.Majd 25perv vizsgalat utan azt mondta a sziv jobboldala tagabb es folyadek van valahol.Nem tudni hogy ez most szivbetegseg vagy elmúlik a terhesseg előrehaladtaval.Kerdezte megneztjük e kimondott magzatiszivdiagnosztikussal.mondom persze.Kérdezte TB vagy magan?har mondom melyik mennyi idő?tb honapok maganba 1het.Magamba inteztek pestre 23heteen mentünk.Nyugatttuk magunkat minden rendben lesz majd elmulik stb stb.felfeküdtem egy keddi napon a DR nő elé es elkezte a vizsgalatot.Majd 10perc ledorgas alatt egy vilag omlott össze ugyanis nem a jobb 9ldal volt a bajos hanem felig elvolt sirvadva a baloldal.Nemreszletezem de ez azt jelentette hogy eselye a túlelesre semmi azerr elt mert élerben tartottam.genetikusok stb vizsgalatok és alakellett irnom h9gy megszülöm.. 2017.júni 2án penteken született meg reggel 11kor termeszetesen még élr mozgott fel nem sirt mert kaptam injekciot hogy ne sirjon fel.Csak megrepedt a burok és nem hatitt teljesen..Nem mezhettem meg .lehet nemis banom mert az emlekeimben ugy van ahogy én elgondoltam.Szep nagyfiu lett vilna mert 23het 5napra 624grammal és 40cmel született(má az angyalok vigyaznak rá).
Felkellett allni egy gyermwk elvesztéseből akit megszűltem akivel vajudtam minden ugyanúgy mint rensesen...De felaltunk hisz a kiafounk kiatt felkellett nem engedhettem elmagam sirtam gyaszoltam mimor nemlatta vagy este vagy csak ugy.Pajzsmirigyem tovabbra is kezeltek nem borult fel nemaz okozott bajt valszín ez egy rossz sejtosztodas.A boncolasbol kiderűlt nem lehetett volna menteni műtettel sem.Teltek a honapok elhagythattam a PM gyogyimat juli vegen.Mondtak lehet a baba ha akarjuk megbeszeltük 3l2hó gyogyimentes kontrol utan majd addig nem.2017.
Szeptember 28án mentem kontrolra az eredmenyem rossz nagyin rossz. De kiderűlt terhes vagyok nem tudjuk hogy hogy de az lettem.Mondtak jot rosszat mindent.szedtem nagymennyisegben agyogyszert nyugtattam magam és teltek a napok több orvos velemenyet kikertem nyugtattak.mentünk 8heten a vizsgalatra dobogott a szive meretek 7hetesnek felelnek meg de amikor megfoganhatott az ciklus vege volt tahat nincs para.5hetesen pecseteltem a doki nem latott semmit de kaptam gyogyszert biztos ami biztos.El is mult minden ok teltwk anpok hanytam ez volt az volt ds jo voltam makd 10hetesen pecseteltwm ujra kicsi barna valami.felhivtam menjek megvizsgal az abiztos kedd este volt atmentem vizsgakt csend masik vizsgalo masik UH akkor már gyanus volt hozzateszem tudom ilyen hetesen mit kell latni és formailag azt lattam mint 7hetesen csak nem lattam apulzalast...amit akkor igen...regi UH masikba menjünk.ott is mindent nezett forgatta de semmi közőlte nincs szivmüködés kb 7het 4napon leallt a fejlődése.
Korhzba beutalo csüt reggel megcsinalja vagyis befejezi a terhesseget peraze masik orvos is megvizsgal.
Este elöntött a vér hivtam mondta ha nem duevul jobban akkor csüt reggel megneti kitisztultam e ha igen akkor hazamegetek ha nem akkor kisműtét.
Nem tisztultam ki és masfel hete hogy túlestem rajta.
Azert irtam le ilyen hosszan a sztorimat hogy higgyétek el nem szabad feladni!!!Én most sem adom fel.De kicsit viszamegyek dolgozni összeszedem magam.
Kitartas mindenkinek.ha valaki szeretne irni nyugodtan

Kicsit hosszú lett a sztorim De ezzel azt akartam mondani hogy erősnek kell lenni és igenis pozitivnak lenni.Tudom hogy nehéz!!!

Sziasztok!
Látom jó régen lett ide írva így nem biztos hogy kapok hozzászólást,de nekem már az is elég ha kiírhatom magamból a bánatomat.
Nekem Január 21.-én volt befejezett missed ab.-om. 12 hetes kis mama voltam,alig vártuk a kis tesó érkezését,aki 1 év próbálkozás után úgy döntött akkor jövök...sajnos nem sokáig örülhettünk az örömnek,mert a dokim amikor megvizsgált egy szombati napon amikor is elkezdett egy bizonyos barnás folyásom lenni,akkor behívott és sajnálattal közölte hogy már kb a 8.hét óta nem fejlődött a magzat.Ott helyben zokogásban törtem ki.Próbált megvigasztalni,hogy nyugodjak meg,hidjem el jobb így,mert lehet később a baba valamilyen rendellenességgel született volna,vagy nekem kelett volna a terhresség előrehaladtával megszülnöm...biztos nem bírtam volna ki.
Szombati vizsgálat után hétfőre várt vissza konkrét időponttal és papírral a kezemben a terhesség megszakításásra.de vasárnap hajnal 3:30 körül a természet elkezdett dolgozni,tudtam ez az...a 1,5 éves lányom aludt,a párom szintén.A páromat felkeltettem hogy bemegyek a kórházba mert elindult a vetélés.Be akart vinni,hiszen minden egyes percben rosszabbul voltam,és görcsök elhatalmasodtak,mintha ketté akart volna szakadni oda lent minden,a lelki megterhelésről nem is beszélve.A páromnak mondtam bemegyek kocsival,mire a szüleim vagy bárki ideért volna hozzánk a kis lányom vigyázására,addigra lehet késő minden.Felhívtam a nőgyógyászatot,ahol egy kedves nővér elmondta ez már az,ahogy tudok menjek be,és mákomra vagy sem,de a dokim volt az üyeletes.Mire beértem már vártak,megvizsgáltak.Pokol volt,közben a szét szakadás érzése,és minden egyéb,borzalom...reggel 8-ig várnom kellett,addig folyamatosan már-már szünni nem akaróan dolgozott a természet.Majd a műtét,és befejezték.ahogy felkeltem a fájdalmat elvágták,minden testi fájdalom a  múltté lett,de a lelki  csak ezután jött.
A párom ahogy kapott bébi szittert a szüleim közreműködésével,azonnal bejött hozzám a kórházba.Mellettem állt,de ő pozitívabban ált ehhez a témához,annyit mondott "hidd el,lesz nekünk még babánk,és nem is egy"!Ez sokat jelentett nekem.Aznap kértem engedjenek haza,hogy itthon lábadozzak,és magamban elrendezzem a dolgokat.
Én azon szerencsés anyukák közé tartozom,akikt már az élet megáldott egy kis gyermekkel,a kislányom idén február 29.-én lenne 2 éves,de ehelyett március 1.-én tartjuk a szülinapját...kicsattanó öröme,kis buzgósága,és élénk természete az ami életben tart ebben a szörnyű lelki állapotban.
Annyi tájékoztatást kaptam,hogy egészséges vagyok,így akadálya egy másik terhességhez vagy akár többhöz nincsen.
ez most már megnyugtat,de akkor nem érdekelt...
A terhesség egész idején amíg tartott Progeszteron hormont szedtem az orvosom utasítására mert szinte a pozitív teszt óta véreztem,de minden egyes kontrollon,minden rendben volt,szívhang is lett 7 hetesen...uh nem értjük..de nem is akarunk belemélyülni.Csak előre tekintünk.
Annyit mondott a doki de már akkor nem a sajátom mert egy másik műtétre kellett rohannia,hogy kb 3-4 hónap múlva újra próbálkozhatunk.
Szeretném kérdezni,hogy a vérzés elmúltával ami a műtét után még volt,mennyi idővel jött meg az első menstruáció nektek,vagy bárkinek aki hasonlókon ment keresztül...?És utána ki mennyi ciklust várt meg?Mert olvasom a sok pozitívumot a sikeres babásodásokat,és ezek örömmel töltenek fel,hogy akkor nekünk is lehet remény.De ha ez a terhesség Progeszteronnal indult,akkor célszerű szednem vmilyen hormont már így előre?Ki mit tanácsol?
Nagyon köszönöm ha bárki elolvassa es válaszol!

Szia Julcsi!

Nekem 18-án kellett befejezni a terhességet fejlőldési rendellenesség miatt, 10 hetes voltam.
Nem mondom, hogy szakértő vagyok, de sokat olvastam már mivel ez nekem már sajnos a második alkalom volt.
Korai vetélésnél gyakran adnak progi pótlást, ártani nem árt. Dokiddal meg tudod beszélni.
Hogy kinek mennyit kell várnia nagyon eltérő javaslatok és tapasztalatok vannak. Minden eset más, ha bízol a dokidban halgass rá, akkor is ha többet mond mint amit hallani szeretnél, csak a javadat akarja. Talán ennél is fontosabb, hogy halgass a belső hangodra.
Nekem 4 hét után jött meg legutóbb, de ez is egyénenként eltérő, átlag 4-6 hetet mondanak.

Sok erőt és kitartást kívánok neked.

@julcsi123:

Szia Julcsi!

Nekem 18-án kellett befejezni a terhességet fejlőldési rendellenesség miatt, 10 hetes voltam.
Nem mondom, hogy szakértő vagyok, de sokat olvastam már mivel ez nekem már sajnos a második alkalom volt.
Korai vetélésnél gyakran adnak progi pótlást, ártani nem árt. Dokiddal meg tudod beszélni.
Hogy kinek mennyit kell várnia nagyon eltérő javaslatok és tapasztalatok vannak. Minden eset más, ha bízol a dokidban halgass rá, akkor is ha többet mond mint amit hallani szeretnél, csak a javadat akarja. Talán ennél is fontosabb, hogy halgass a belső hangodra.
Nekem 4 hét után jött meg legutóbb, de ez is egyénenként eltérő, átlag 4-6 hetet mondanak.

Sok erőt és kitartást kívánok neked.

Sziasztok!

4 napja volt spontàn vetélésem, 7 hetes ikercsemeték voltak Nekem mindig gondom volt a menstruàciómmal, pontosan jön àltalàban mindig, de nagyon erős és iszonyú

Fàjdalmas. Féltem is, mikor kitalàltuk, hogy legyen babó, hogy most biztos kideül, valami bajom van. De egyből sikerült teherbe esni. És mikor kiderült, hogy ketten vannak, akkor nagyon boldogok voltunk. De nem sokàig örülhettünk Az orvos szerint semmi bajom nincs, az első terhességek esetén elég gyakori az ilyesmi. Azt mondta hogy azért fàjdalmas a menstruàció, mert hàtrahajló méhem van, de ne aggódjak, ez nem befolyàsolja a termékenységet. Van itt esetleg olyan személy akinek hasonló

Adottsàgai vannak? És sikerült egészséges kisbabàt kihordania és szülnie?

Sziasztok!

Ahogy olvasom itt mindenki sajnos ugyanabból az okból van itt.
Velem is meg történt most hétvégén amire gondolni sem gondoltam.
Mi augusztustól terveztük a babát a párommal és január 27én pozítiv lett a teszt. Annyira örültem neki hogy már abban a pillanatban a wc ajtóban el mondtam neki a jó hírt a tervezett meglepetés hír helyett mert előtte már neten nézegettem hogy hogy lehetne borítékolni frappánsan ezt a fantasztikus hírt.
8 hetes terhes voltam múlt hét hétfőn. Minden jól ment pont most e hétre csütörtökre kaptam időpontot az

@hunormagor:
Szia
Keresgélés közbe akadtam a te írásodra. Sajnos szombaton veszitettem el 8 hetes kisbabámat, lelkileg nagyon megviselt minket:(
Elvileg azt mondták, hogy 3-6 hónap után újra próbálkozhatnánk. Olvastam, hogy neked lennének egy pár jó tanácsaid, ha nem zavarlak vele eltudnád nekem is küldeni? Köszönöm és szép napot.üdv: Dia

Sziasztok!

Sajnalattal olvasom, hogy ilyen sokan vagyunk itt akikkel ez a tragedia megtortent. Sajnos en is elvesztettem 6 hetesen a kisbabat. Egyszeruen nem tudom feldolgozni a tortenteket. Annyira szerettuk volna ezt a csopseget tobb mint fel eve probalkoztunk, a pozitiv tesztnel olyan boldogok voltunk es ra nemsokara jott a tragedia. Azt szeretnem kerdezni, hogy ki mennyi idore ra probalkozott ujra? Nagyon tartok tole h megint igy jarok majd. Szep napot nektek!

Sziasztok!

Örülök hogy rátaláltam erre a fórumra... most márciusban 6 hetes terhességgel spontán elvetéltem. A nőgyógyász akihez a magánrendelőjébe jártam teljesen érdektelen volt bármit kérdeztem tőle. A kontrollvizsgálaton megkérdeztem,hogy érdemes-e vérvételre elmennem lekezelően mondta hogy nem mert csak 2-3 vetélést követően vizsgálják ki ne keressem az okát mert sok tehresség végződik vetéléssel. Ennek ellenére elmentem vérvételre, kiderült, hogy pajzsmirigy alülműködésem van amire kaptam is gógyszert. Eltelt egy hónap a vetélés után mégsem jött a menstruációm,így kerestem egy új orvost aki megvizsgált és mondta, hogy amíg a pajzsmirigyem nem áll helyre nem is fog... Aztán 2 hét múlva megjött a menstruációm és a pajzsmirigyem is helyreállt. A lelki oldala nagyon rossz volt miért mondogatta mindenki, hogy nem kell okot keresni? Akkor csak várni kellene, hogy még 2-szer átéljem és talán elküldenek egy általános vérvételre?? Most több mint 2 hónap eltelt. Rendben van a pajzsmirigyem, amire két orvos is azt mondta hogy valószínüsíthető a vetélésnek ez volt  az oka, de félek újra próbálkozni..

Sziasztok. Nekem is elment a babam.majus 4-en 7 hetesen. Van mar 3 gyerkocom. De sztem.ilyen esetben senkit nem nyugtat. Soha nem volt vetelesem es ha a ferjem ramnez terhes leszek tipus vagyok.
A doki azt mondta mivel spontan veteltem es ugy latta nem kell mutet ezert nem kell varni a probalkozassal.... A parommal beszelgettunk , hogy oruljunk a harom egeszseges gyerekunknek. Most penteken kene megjonnie elvileg... ( alitolag a vetelestol kell szamitani) de semmi olyan erzetem nincs mint eddig. Parommal

Voltunk egyutt, de nem hiszem hogy ilyen hamar ossze johet.... csutortokon megyek a magan dokimhoz hogy megnezzen normalisan.Masban nem tudok bizni. Azota is van hanyingerem meg szedulok, de 1 hetre mar negativ volt a tesztem a hcg miatt nem lehet.... Remelem nem.maradt vissza semmi... Jo volt kiirni magambol. Van valako meg igy?

@dia159159:
Szia . Nekem is volt pajzsmirigy tulmukodesem majndem 1 evig. Kaptam gyogyszert es elmult. Allitolag ez szules utan alakul ki.... ne aggodj ha helyre allt akkor probalkozzatok sokat!!! En pestrol debrecenbe fogok menni. Ott van az orvosom 8 eve. Imadom, jol felszerelt es nagyon lelkiismeretes.