@caroline4:
Ne állj negatívan a dologhoz. Ne éld bele magadat, de ne is utasítsd el a remény sugarát.
Tudom, rettentő nehéz, de msot a teszt idejéig próbáld magadat lekötni, élvezd az életet, a gyerekeket, a párodat. Ne figyeld a jeleket, (legalábbis próbáld meg), mert ebbe tényleg már bele lehet őrülni.
Magamról tudom. amikor "reménykedős" hónapok vannak, minden apró rezzenését a testemnek figyelem, hogy Te jó ég, most ez mitől lehet, jaj, de jó lenne, ha attól lenne.
Tudom, könnyen beszélek így, hogy nkem most nincs ilyen dolog ebben és a következő hónapban.
Kegyetlen mód éreztem a PE-met, csodaszép nyákom volt, marhára átfutott rajtam, hogy ez az én formám, most meg még csak együtt sem lehet lenni.
De ezekben a hetekben elég sokat gondolkodtam azon is, hogy lassan tényleg "betegesen" akarom azt, hogy legyen egy gyerekünk. És bizony, ez a kapcsolatot is kikezdheti.
Ezekről már többször beszélgettünk. Nálunk többször okozott feszültséget az, hogy görcsösen akartam, az együttlét kb minden intimitását elvesztette. (tény és való, hoyg az utolsó félévben rengeteg volt rajtunk a teher, ahogy már írtam is, de a "muszáj sexek" sem segítettek a dolgokon.
Igyekszem a jövőben azt a szemem előtt tartani (nyilván nem fog könnyen menni, és biztos, hogy lesznek nekem is pillanataim, amikor visszatér a görcsösség), de megpróbálom azt a célt lebegtetni a szemem előtt, hogy próbáljam azt, hogy a jelennek éljek.
Fentebb a csajok a "lelki" dolgokról írtak, én is onnan próbálom megközelíteni, és ez a pár hét, ami mögöttem és ami még előttem van, sokat segített és segít nekem ebben.
Ettől függetlenül nyilván szerintem a februári ciklus után ugyanolyan izgalommal várom majd a következő alkalmakatm csak a görcsösséget próbálom tudatosan kizárni (ismétlem, nyilván 100%ban nem lehet, hiszen aki babát szeretne, az nem tudja ezt a dolgokt teljesen kizárni
).