No sziasztok!
Most csak gyorsan pár sort.
Amint azt már tudjátok, hogy Boróka 2005. 02. 09-én, 3800grammal és 55 centivel megszületett.
Jól vagyunk, bár a mellbimbóm nagyon fáj még mindig, sőt mintha romlana a helyzet. Nem tudom, mit csináljak, már kezd begyulladni a seb mellett. A védőnő is aggódik, kaptam rá kenőcsöket és antibiotikummal kecsegtet.
De Boróka áldott jó kislány, sokat eszik, sokat alszik, keveset sír, néha csendesen nézeget. Nagyon boldogok vagyunk, minden zökkenő ellenére is!
Nikcsinek gratulálok, majd igyekszem benézegetni ha a lányzó engedi, hogy mi újság vele.
A dokiról pár szót:
Én eddig is meg voltam vele elégedve 100%-ig, de így szülés után azt mondom, a következő(ket) is CSAK NÁLA!
Indított szülés volt, gondolom ez is közrejátszik, de a 10 óra alatt, amíg tartott a dolog, végig mellettem volt. Szóval max 1/2 - 3/4 óránként bejött, megvizsgált, tájékoztatott a fejleményekről, mondta a lehetőségeket. Mondjuk volt is minden: méhszájérlelő zselé, oxytocin, burokrepesztés, fájásgyengeség, EDA, aztán mint utóbb megtudtam, még császár is majdnem. Ezt csak utólag mondta meg, nehogy elbátortalanodjak, de azt mondta, nem sok esélyt adott. De valahogy (nem egykönnyen) azért sikerült. Azt mondta, túl nagy volt a baba hozzám képest. (hát nem vagyok egy óriás méret tényleg, ő meg jó nagy lett).
Szóval csak jókat tudok róla mondani. Még szülés után is visszajött, megnézte, megdícsérte a babát, elmondott egy csomó mindent, utána amíg bent voltam, meglátogatott minden nap, kérdezte mi újság. Aztán a varratszedésnél még szintén mondott egy csomó hasznos dolgot.
Most mennem is kell, még mutatok egy képet (a többi az albumban!)
Puszi: Orbis (és a 13 napos Boróka)