Sziasztok!
Köszönöm a kedves fogadtatást! Megvallom, picit "irigykedek" rátok, hogy van Pocaklakótok!
Szívesen mesélek bármiről, hála Istennek, tényleg tudok jó dolgokat megosztani a kismamasággal, szüléssel, gyerekekkel kapcsolatban. Csak szóljatok rám, nehogy túlzásba vigyem!
Nálunk minden gyerkőc régen várt,tervezett babaként született. Elsőnek fiút szerettünk volna, a neve már évekkel a születése előtt megvolt, tesztet is csak azért csináltam, hogy a dokinál legyen mire hivatkoznom,annyira biztos voltam benne, hogy köztünk van és tudtam, hogy csak fiú lehet.Tele voltam energiával, élveztem vele minden percet, kényelmes volt a pocakom,rengeteget kommunikáltam vele.A szülés előtti hétig dolgoztam a munkahelyemen, közben első lakásunkat renováltuk. A megbeszélt időpontban, házasságunk harmadik évfordulójának napján, egy viharos októberi éjszakán született meg! (Ennek történetét majd máskor elmesélem, ha kéritek.
) Minden elképzelésemet és álmomat felülmúlta, fiú lett, apukájára hasonlít, az ő nevét is viseli (és az évekkel előbb kiválasztottat)és a lelke olyasmi, mint az enyém legbelül, nagyszerű emberke!
A lányunk pontosan 3 évvel később ugyanabban a hónapban született,mint a fiú, ahogy szerettük volna. Az első pillanattól fogva tudni szerettem volna a nemét, de egy orvos sem mondta meg. "Féltem", hogy ha lány lesz,nem tudok vele mit kezdeni (akkortájt sok elkényeztetett, agyoncicomázott, selypegő kislányt láttam és azt gondoltam, egy lány csak ilyen lehet- bocsánat!).Ráadásul a rokonaink ki voltak éhezve egy kislányra és egy kevésbé kedvelt családtag pedig betegesen sóvárgott egy lányért, szóval nem akartam lányt, inkább az utóbbi miatt.
Ugyanakkor ez a kis emberke, úgy éreztem, annyira ragaszkodott hozzám és élveztük az együttlétünk minden percét, a bátyó és az apa nagyon várták a születését,hogy elfolytottam az ostoba képzelgéseimet. Megbeszéltem a picivel, hogy örülök neki, akár fiú, akár lány. És a rokontól sem féltettem, mert akárhogyis, a mi gyerekünk! Ő is megbeszélt időpontban, elképesztő gyorsan született.És lány lett, és mikor megláttam, nagyon megnyugodtam és boldog voltam.Rám hasonlít jobban külsőre, de igazából egy csodálatos keverék a számomra legdrágább emberekből!Bájos,talpraesett, okos, szeretnivaló kislány, aki mindenkit levesz a lábáról és nincs elkényeztetve.
Ezek után én is úgy gondolom,mint Aranka, minden várandós időszak más, végülis, nem ugyanazt az embert hordjuk ki kétszer (vagy többször). És ezért izgalmas a dolog, én legalábbis már most rengeteget gondolkodom arról, milyen lesz majd legközelebb. (Persze csupa jót várok!)
Jó hétvégét Nektek!