Sziasztok!
Köszönöm a kedves fogadtatást! Megvallom, picit "irigykedek" rátok, hogy van Pocaklakótok!
Szívesen mesélek bármiről, hála Istennek, tényleg tudok jó dolgokat megosztani a kismamasággal, szüléssel, gyerekekkel kapcsolatban. Csak szóljatok rám, nehogy túlzásba vigyem!
Nálunk minden gyerkőc régen várt,tervezett babaként született. Elsőnek fiút szerettünk volna, a neve már évekkel a születése előtt megvolt, tesztet is csak azért csináltam, hogy a dokinál legyen mire hivatkoznom,annyira biztos voltam benne, hogy köztünk van és tudtam, hogy csak fiú lehet.Tele voltam energiával, élveztem vele minden percet, kényelmes volt a pocakom,rengeteget kommunikáltam vele.A szülés előtti hétig dolgoztam a munkahelyemen, közben első lakásunkat renováltuk. A megbeszélt időpontban, házasságunk harmadik évfordulójának napján, egy viharos októberi éjszakán született meg! (Ennek történetét majd máskor elmesélem, ha kéritek.
) Minden elképzelésemet és álmomat felülmúlta, fiú lett, apukájára hasonlít, az ő nevét is viseli (és az évekkel előbb kiválasztottat)és a lelke olyasmi, mint az enyém legbelül, nagyszerű emberke!
A lányunk pontosan 3 évvel később ugyanabban a hónapban született,mint a fiú, ahogy szerettük volna. Az első pillanattól fogva tudni szerettem volna a nemét, de egy orvos sem mondta meg. "Féltem", hogy ha lány lesz,nem tudok vele mit kezdeni (akkortájt sok elkényeztetett, agyoncicomázott, selypegő kislányt láttam és azt gondoltam, egy lány csak ilyen lehet- bocsánat!).Ráadásul a rokonaink ki voltak éhezve egy kislányra és egy kevésbé kedvelt családtag pedig betegesen sóvárgott egy lányért, szóval nem akartam lányt, inkább az utóbbi miatt.
Ugyanakkor ez a kis emberke, úgy éreztem, annyira ragaszkodott hozzám és élveztük az együttlétünk minden percét, a bátyó és az apa nagyon várták a születését,hogy elfolytottam az ostoba képzelgéseimet. Megbeszéltem a picivel, hogy örülök neki, akár fiú, akár lány. És a rokontól sem féltettem, mert akárhogyis, a mi gyerekünk! Ő is megbeszélt időpontban, elképesztő gyorsan született.És lány lett, és mikor megláttam, nagyon megnyugodtam és boldog voltam.Rám hasonlít jobban külsőre, de igazából egy csodálatos keverék a számomra legdrágább emberekből!Bájos,talpraesett, okos, szeretnivaló kislány, aki mindenkit levesz a lábáról és nincs elkényeztetve.
Ezek után én is úgy gondolom,mint Aranka, minden várandós időszak más, végülis, nem ugyanazt az embert hordjuk ki kétszer (vagy többször). És ezért izgalmas a dolog, én legalábbis már most rengeteget gondolkodom arról, milyen lesz majd legközelebb. (Persze csupa jót várok!)
Jó hétvégét Nektek!
))) Azok írjanak nekem, akik pozitív beszélgetésben szeretnének részt venni és szertnék, ha ezzel erősítenénk egymást, hogy minden rendben lesz, hogy mindet át lehet vészelni boldogan, gondtalanul, csak a kicsire hangolódva.
