Szia Éva,
ma csuda tudja, milyen világnap van, a fiam éppen az imént idejött hozzám, és befúrta magát a pólóm alá
Sosem csinált még ilyet
Igen, Cicó menne oviba, már mehetett volna idén januártól, de még nem sikerült letenni azt a fránya pelust. Remélem, majd nyáron összejön. December végén múlt három éves, és így, hogy a fiam minden cuccost benyal, ami az útjába kerül, és viszi a mandulájára
, nem is bánom, hogy a lányom még nem hozza haza a közösségből az egzotikusabb vírusokat.
Zezének egyébként jó a barack is, és sütőtök, a lényeg, hogy édes-gyümis íze legyen. A meggyes krumplira is rábukott, igaz, jó sok édes anyatej is volt benne
Viszont észrevettem, hogy újabban a töményebb, sűrűbb kajákat kedveli, a híg, folyós pürét kétoldalt kibugyborékolja. Érdekes, Cicónak is volt egy ilyen időszaka.
Szopizni nem tudom, meddig fog, per pillanat csak akkor kéri, ha álmos, és akkor sem az evésen van a hangsúly
Az igazság az, hogy szerintem mindkét gyerekkel csak abban voltam-vagyok mázlista, ami a szoptatást illeti, hogy mindkettő kisétkű, így olyan gondom sosem volt, hogy kevesellték volna a rendelkezésre álló mennyiséget. Egyébként pedig minden elképzelhető problémával találkoztam, és a nagylánnyal is rengeteget küzdöttem anno (l. Szoptatás topik 2003 tavasza-nyara), csak kicsit másképpen, mint most a fiammal (l. u.o. 2005 nyara-ősze). Cicó csak olyan kilenc hónapos korára kedvelte meg a szopizást igazán, amikor már több volt benne az érzelmi töltet, mint a kajálás. Zeze nem tart még ebben a fázisban, de remélem, ő is eljut majd egyszer odáig...
Meg tudlak érteni: engem anno akkor néztek hülyének, amikor a legforróbb nyárban naponta kétszer órákat hurcoltam a városban fel-le a hordozókendőben... mit csináljunk, akkoriban csak így aludt hosszabb ideig...
Tényleg, ti merrefelé is laktok?
Jó tudni, hogy ezt a kisgyerekes egy kicsi - egy pici - korszakot is túl lehet élni
Gyönyörűek a kölkök, ezt már korábban is akartam írni
Edit,
most nézem, mekkora is Balázs. Nagyon-nagyon gyakori, hogy az ilyen korú kölkök alig esznek valamit, annyira érdekli őket a világ. Van egy barátném, annak egy kifejezetten jóétvágyú fia, aki másfél éves kora körül egész nap rohangászott evés helyett is, aztán még jóval két éves kora előtt visszatért a régi jó étvágy, ami azóta is változatlan
Kitartás
Üdv
Kriszi