2004.07.13 11:32
Szerző: moncaberta
Jó, ha érdekel benneteket, akkor gyorsan leírom. Álmomban nem gondoltam, hogy én elobb szülök, mint a kiírás, végig a túlhordástól paráztam, leginkább attól, hogy nem indul be spontán, egyszer csak lesz egy rossz CTG-m és visznek azonnyonban a mutobe. Ezért szedtem szorgalmasan a Caulophillumot (30-as potenciált, heti kettot, két egymást követo nap , a terminustol kellett volna napi kettot szedni) és ittam a málnalevélteát. A Caulophillummal kapcsolatban: nekem végig voltak mindkét terhességemnél Braxton-Hicks összehúzódásaim, és észrevettem, hogy a C.-t koveto napon ezek erosebbek, rendszeresebbek. Ezért két hétre fel is függesztettem egyszer, mert féltem hogy koraszülök miatta. De még az utolsó terhesgondozáson is zárt volt a méhszájam, gyerek viszont szépen ment lefelé.
Na akkor a szülés:
csütörtök hajnalban viszonylag eros kontrakciókra ébredtem, rendesen húzott a derekam, görcsölt a hasam, plusz a tobbi járulékos tünet is fellépett (tudjátok...)De csak félóránként jöttek, kicsit surusodtek kb hétig (olyan max 15 percesre)aztan ujra ritkultak, nyolctol pedig rendszertelenné váltak (max félóránként egy). Gondoltam, de jó, jóslók... Közben a gyerekkel játszótér, fozés, stb. Délután négytol ujra észrevettem, hogy kezdenek rendszerezodni, kb 20 perc-fél óránként jött egy. Kicsit még porszívóztam, füvet locsoltam (igaz ülve, a szomszédok ezen jót röhögtek). Igazság szerint nagyon erosek voltak (kb mint a vajúdás végén), hosszúak is, na de félórás fájásokkal ki megy kórházba? Azért a sógorom felajánlotta , hogy átjön aludni hozzám, mert aférjem Zágrábban konferenciázott. De o is úgy döntött hatkor, amikor felhívott és mondtam, goyg mi van, hogy elindul haza (csak másnap jött volna). Sógorral eltöltöttük az estét, 10-ig dumáltunk, aztán lefeküdtünk aludni. Vagyis csak akartam, mert ekkor jött egy nagy görcs, pukkanás, és elindult a magzatvíz. Öt perc múlva jött a következo eros fájás, ekkor már tudtam, hogy ennek a fele se tréfa. Az orvosom pont ügyelt, a férjem akkor kanyarodott az M0-ra... Felöltöztem, fékcsikorgás a ház elott, apa berohant, átöltözött és mentünk. (Kicsit féltem hogy engem ottfelejt, akkora svunggal érkezett..)A fájások közben persze már jó surun jöttek, de nem pánikoltam, mert még mindig volt fájásszünet (az elozo szulésnél jó hosszú ideig voltak ugyanilyen fájásaim csak minimális szunettel, gondoltam majd akkor kezdek adggodni, ha megint ott tartunk..hogy akkor oxyticint kaptam és talán attól volt olyan, az meg se fordult a fejemben). Bent doki megvizsgált, és közölte, hoyg semmi lacafaca, beöntés stcb, indulás van szülni 4 ujjnyi a méhszáj... A szüloszobán még kb egy óra kellett hogy túljussunk az átmeneten (kellmes meglepetés volt, hogy a fájásaim még ekkor sem folytak össze, képes voltam beszélni stb..), aztán jöttek a tolók, ekkor felmásztam a szörnyu kényelmetlen szüloágyra, a doki még elsimitotta a méhszájamat (ez sem volta annyira vészes, mint a korábbinál), aztán vártuk, hogy a baba nekivágjon az útnak. Számomra ezek voltak a legmeghittebb pillanatok, hallgattuk a szívhangját, nekem egyszer csak úgy rémlett elkezd gyorsulni, jott egy tolófájás és elindult. Innen a doki és a szulészno elég aktivan segített, négyen szültünk, ok, a férjem és én. Ez nem volt annyira jó, de jobb volt, mintha megint leállt volna a folyamat és mutétre lett volna szükség. Eleinte nem voltam túl hatékony, mert állandóan le akartam csúszni arról a rohadt ágyról, valahogy sehogy nem volt kényelmes, tartanom kellett magam, de aztán a doki javaslatára egyszeruen hanyatt fekudtem rajta, megfogtam a lábam és onnan sokkal jobban ment. Kb 20-30 perc alatt kint volt a gyerek, nekem kicsit hosszúnak tunt, meg kicsit brutálisnak is éreztem, de mindegy. Nem tudom ment-e volna saját erobol, én nem igazán hittem benne, hogy sikerülhet, ezért talán jobb volt így. A többi a szokásos, babát a hasamra tették, aztán elvitték mert fázott, hozzám meg megérkezett az anesztes hogy elaltasson a betapintáshoz. Végül is nem tiltakoztam, valahogy jól is esett aludni egy kicsit, így megúsztam a varrást is, csak a végére ébredtem fel.
Másnap héttol már babáztam, szombaton kicsit aggódtam, mert egész nap aludt a gyerek, reméltem, csak fáradt. Vasárnapra magához tért, megjött a tejcsi is, hogyakkor haza is jöttünk. Nekem döbbenetes, hogy mennyivel jobb kondiban vagyok, mint a csaszi után, pedig abból is a hamar felépültem, ha nem lett volna a fejfájás, valószínuleg napokkal hamarabb haza is jöttem volna. Ebben persze benne van, hogy nem volt nehéz a vajúdás, és a szülés sem merített ki túlságosan.