Kérek mailt.
moncaberta@freemail.hu
Új privát üzeneted érkezett!
2004.04.20 23:51
Kedves Zsuzsó
Szívemből szóltál! A négy pontod már az én fejemben is megfogalmazódott. Mármint, hogy az a tökéletes anya, aki... Sajnos tényleg ezt sugallja a mai világ. Pedig van aki könnyedén teherbe esik, észre sem venni, hogy terhes, pikk-pakk megszüli, még szoptatni is tudná, mégis otthagyja a kórházban, üti-veri, éhezteti stb.
Szívemből szóltál! A négy pontod már az én fejemben is megfogalmazódott. Mármint, hogy az a tökéletes anya, aki... Sajnos tényleg ezt sugallja a mai világ. Pedig van aki könnyedén teherbe esik, észre sem venni, hogy terhes, pikk-pakk megszüli, még szoptatni is tudná, mégis otthagyja a kórházban, üti-veri, éhezteti stb.
Betti
2004.06.20 07:48
Sziasztok!
A nagylányomat 1994-ben szültem császárral magas egyenes állás miatt.Ez azt jelenti hgyhogy rosszul helyezkedettbe a koponyája és a szülőcsatornába megrekedt volna ha nem vágnak fel.
Akkor nagyon örültem neki mert a legenyhébb következményeaz agyvérzéslehettt volna.
A műtét után aránylag hamar felépültem,és jól éreztem magam.Az viszont hiányzott hogy az altatás miatt nem láttam és hallottam az első pillanatban.
Biztoshogy valaholmélyen nagyon féltem egy újabb műtéttől ésezért nem vállalkoztam 7 évig még egy babára.
Aztán azt mondtam lesz ami lesz nekem kell még egy gyerek.
Jó hamar össze is hoztuk,a tabletta elhagyása után három hétre.
A régi orvosom már öreg volt és nem nagyon praktizált,ezért a Péterffybe mentem el,ahova tulajdonképp körzetileg is tartozom.
Előszőr azt mondta a doki hogy ez nem terhesség hanem hólyaghurut azért vannak a terhességreutaló jeleim.Labort azértcsináltatott ahol engem igazoltak.Egy-két hét múlva egy picit barnásan pecsételtem amikor is berohantam a kórházba a dokihoz.Akkor azt mondta van egy ciszta a méhemben ami lehet hogy levállik és lesodorja a magzatot.Semmi bíztatás hogy nem lesz baj,ne izguljak nagyon.Menjek haza és várjak.
Még ezek után egyszer visszamentem ellenőrzésre.Akkor már rendben volt minden,kérdeztem a dokit elvállalná-e a gondozásomat,és van-e esélyem a normálszülésre.Kerek.perec kijelentette hogy csak császárral szülhetek megintmert egy sima szülés veszélyes.
Akkor még voltam utána két orvosnál akik mereven elzárkóztak a sima szüléstől,még azt sem mondták lehetséges.
Akkor kerültem a Jánosba a Lintner főorvoshoz aki nem azt mondta hogy nem lehet,hanem azt hogy nagyon nagy esélyem van a normál szülésre,de minden az adott körülményektől függ.
Végig nagyon rendes és kedves volt velem,bíztatott hogy ő mindentmegtesz értem.
Ezt a lányt is sikerült12 nappal túlhordanom,de még akkor sem merült fel az hogy császárral fejezzük be a kilenc hónapot.
A tizedik plussz napon mentem be a kórházba,(akkor már vagy öt hete másfélujjnyira nyitva voltam)öt perces fájásokkal.Ezek még nem voltak elég erősek ahhoz hogy történjen is valami.A következő nap éjszakáján feltették a a méhszájérlelő tablettát.Ettől aztán hajnali félnégy körül arra ébredtem hogy végre történik valami.
A dokim félnyolc körül repesztett burkot,és akkor kötötték be az infúziót is.Az infúzió nagyon jó volt mert nem folyamatosan adagolt,hanem a ctg alapján.Alig pumpált belőle,a szülés végén talán 20 milli hiányzott a pumpából.
Olyan tíz óra körül kérdezetm a doki nem lehetne-e valami fájdalom csillapítót kérnem,akkor megvizsgált és mondta hogy most már nem kapok fél óra múlva kint a gyerek.Érdekes rögtön felélénkültem és elfelejtettem hogy fáj.És tényleg félóra múlva elindultak a toló fájások mindenféle szünetek nélkül,egyik a másik után.Jött a lány mint a rakéta.A szülésznő végig gátat maszírozott hogy minnél kisseb legyen a metszés.Ez sajna muszály mert nem akarta a doki hogy nagyon sokáig feszüljön az erőlködéstől a régi hegem a méhemen.De csak két öltést kaptam a varrásnál.
A leányzó háromnegyed tizenegykor bújt ki,ami hatalmas élmény volt.A dokim is megkönnyebülten fújta ki a levegőt és rajta is látszott őszintén örül.A fejét vakargatva,vigyorogva járkált köztem és a gyerek között amig leöblögették.Sajna a hasamra nem tehették mert rövid volt a köldökzsinór és nem ért fel hozzám.
A legrosszabb az egészben a heg ellenőrzése volt ami nagyon fájt.Bár felajánlották hogy elbódítanak tíz percre és közben össze is varrnak,de én ezt nem akartam.
Egyébként a Jánosban nem műtenek automatikusan újból,a mellettem levő ágyon is egy olyan nő szült aki az első babáját császárral szülte,akkor meg simán a második fiát.
Érdekes volt az hogy a császár maga nem fáj ugye,de a következő pár nap azért okoz néhány izzasztó helyzetet.Ez a szülés viszont közben fájt utána mintha elvágták volna.Persze fáradt voltam,ugyanúgy éreztem a méhöszehúzódásokat,stb.
Mégis úgy jöttem ki a szülőszobáról hogy most rögtön végig csinálnám mégegyszer.
Egyébként a doki soha nem nézett hegvastagságot,szerinte ha valami szét akar válni akkor az lehet bármilyen vastag szétvállik,nem ettől függ hogy végződik a szülés.
A nagylányomat 1994-ben szültem császárral magas egyenes állás miatt.Ez azt jelenti hgyhogy rosszul helyezkedettbe a koponyája és a szülőcsatornába megrekedt volna ha nem vágnak fel.
Akkor nagyon örültem neki mert a legenyhébb következményeaz agyvérzéslehettt volna.
A műtét után aránylag hamar felépültem,és jól éreztem magam.Az viszont hiányzott hogy az altatás miatt nem láttam és hallottam az első pillanatban.
Biztoshogy valaholmélyen nagyon féltem egy újabb műtéttől ésezért nem vállalkoztam 7 évig még egy babára.
Aztán azt mondtam lesz ami lesz nekem kell még egy gyerek.
Jó hamar össze is hoztuk,a tabletta elhagyása után három hétre.
A régi orvosom már öreg volt és nem nagyon praktizált,ezért a Péterffybe mentem el,ahova tulajdonképp körzetileg is tartozom.
Előszőr azt mondta a doki hogy ez nem terhesség hanem hólyaghurut azért vannak a terhességreutaló jeleim.Labort azértcsináltatott ahol engem igazoltak.Egy-két hét múlva egy picit barnásan pecsételtem amikor is berohantam a kórházba a dokihoz.Akkor azt mondta van egy ciszta a méhemben ami lehet hogy levállik és lesodorja a magzatot.Semmi bíztatás hogy nem lesz baj,ne izguljak nagyon.Menjek haza és várjak.
Még ezek után egyszer visszamentem ellenőrzésre.Akkor már rendben volt minden,kérdeztem a dokit elvállalná-e a gondozásomat,és van-e esélyem a normálszülésre.Kerek.perec kijelentette hogy csak császárral szülhetek megintmert egy sima szülés veszélyes.
Akkor még voltam utána két orvosnál akik mereven elzárkóztak a sima szüléstől,még azt sem mondták lehetséges.
Akkor kerültem a Jánosba a Lintner főorvoshoz aki nem azt mondta hogy nem lehet,hanem azt hogy nagyon nagy esélyem van a normál szülésre,de minden az adott körülményektől függ.
Végig nagyon rendes és kedves volt velem,bíztatott hogy ő mindentmegtesz értem.
Ezt a lányt is sikerült12 nappal túlhordanom,de még akkor sem merült fel az hogy császárral fejezzük be a kilenc hónapot.
A tizedik plussz napon mentem be a kórházba,(akkor már vagy öt hete másfélujjnyira nyitva voltam)öt perces fájásokkal.Ezek még nem voltak elég erősek ahhoz hogy történjen is valami.A következő nap éjszakáján feltették a a méhszájérlelő tablettát.Ettől aztán hajnali félnégy körül arra ébredtem hogy végre történik valami.
A dokim félnyolc körül repesztett burkot,és akkor kötötték be az infúziót is.Az infúzió nagyon jó volt mert nem folyamatosan adagolt,hanem a ctg alapján.Alig pumpált belőle,a szülés végén talán 20 milli hiányzott a pumpából.
Olyan tíz óra körül kérdezetm a doki nem lehetne-e valami fájdalom csillapítót kérnem,akkor megvizsgált és mondta hogy most már nem kapok fél óra múlva kint a gyerek.Érdekes rögtön felélénkültem és elfelejtettem hogy fáj.És tényleg félóra múlva elindultak a toló fájások mindenféle szünetek nélkül,egyik a másik után.Jött a lány mint a rakéta.A szülésznő végig gátat maszírozott hogy minnél kisseb legyen a metszés.Ez sajna muszály mert nem akarta a doki hogy nagyon sokáig feszüljön az erőlködéstől a régi hegem a méhemen.De csak két öltést kaptam a varrásnál.
A leányzó háromnegyed tizenegykor bújt ki,ami hatalmas élmény volt.A dokim is megkönnyebülten fújta ki a levegőt és rajta is látszott őszintén örül.A fejét vakargatva,vigyorogva járkált köztem és a gyerek között amig leöblögették.Sajna a hasamra nem tehették mert rövid volt a köldökzsinór és nem ért fel hozzám.
A legrosszabb az egészben a heg ellenőrzése volt ami nagyon fájt.Bár felajánlották hogy elbódítanak tíz percre és közben össze is varrnak,de én ezt nem akartam.
Egyébként a Jánosban nem műtenek automatikusan újból,a mellettem levő ágyon is egy olyan nő szült aki az első babáját császárral szülte,akkor meg simán a második fiát.
Érdekes volt az hogy a császár maga nem fáj ugye,de a következő pár nap azért okoz néhány izzasztó helyzetet.Ez a szülés viszont közben fájt utána mintha elvágták volna.Persze fáradt voltam,ugyanúgy éreztem a méhöszehúzódásokat,stb.
Mégis úgy jöttem ki a szülőszobáról hogy most rögtön végig csinálnám mégegyszer.
Egyébként a doki soha nem nézett hegvastagságot,szerinte ha valami szét akar válni akkor az lehet bármilyen vastag szétvállik,nem ettől függ hogy végződik a szülés.
2004.06.20 20:29
Dobolyka,
hálás köszönet. Nagyon jó olvasni ilyen történeteket. Kell a biztatás, bár persze az ember tudja, hogy jó nagy adag szerencse kell hozzá, és nagyon benne van a a pakliban, hogy nem jön össze, de olyan nehéz ez a döntés, hogy bele merjek-e vágni vagy inkább ne, és amikor ilyen történeteket olvasok az mindig megerősít, hogy érdemes kicsit szívóskodni. Aztán majd kiderül, hogy alakul. Egyébként az én dokim is azt mondta (Jahn Ferenc Kórház) , hogy lehet nézni hegvastagságot, lehet várni éveket stb, de igazából nincs szabály. Gondolom a legfontosabb szabály az, hogy ha könnyen -gyorsan megy, mint esetedben, akkor mehet, ha bármi gebac van, műtét.
Még egyzser gratulálok.
hálás köszönet. Nagyon jó olvasni ilyen történeteket. Kell a biztatás, bár persze az ember tudja, hogy jó nagy adag szerencse kell hozzá, és nagyon benne van a a pakliban, hogy nem jön össze, de olyan nehéz ez a döntés, hogy bele merjek-e vágni vagy inkább ne, és amikor ilyen történeteket olvasok az mindig megerősít, hogy érdemes kicsit szívóskodni. Aztán majd kiderül, hogy alakul. Egyébként az én dokim is azt mondta (Jahn Ferenc Kórház) , hogy lehet nézni hegvastagságot, lehet várni éveket stb, de igazából nincs szabály. Gondolom a legfontosabb szabály az, hogy ha könnyen -gyorsan megy, mint esetedben, akkor mehet, ha bármi gebac van, műtét.
Még egyzser gratulálok.
2004.06.25 12:59
Sziasztok!
Gratulálok én is az újabb sikeres szüléshez, Már rég jártam itt a fóromon. Kinek született még meg a babája. Moncaberta te mikor szülsz?
Különben most fél év után lassan túl vagyok a császár megrázkódtatásán, a gyerkőc fél éves elmúlt, most kezd kapni mást is tejcsin kivül, 9 kg, és 70 valamennyi centi. Tényleg sokkal jobb azt gondolni, hogy azért volt faros mert jól érezte magát az anyaméhben, és nem akakrt megszületni. Különben március táján elmentem egy kineziológushoz, mert már nagyon depressziós voltam, és ő akart mindenféle hülyeséget bemagyarázni nekem. (miért nem akart a gyerekem megszületni; azért mert visszafordult farfekvésbe határozatlan lesz stb., ja és persze minden ami velem történt oda vezethető vissza, hogy én hogyan születtem. na szóval elég hülyeségeket is beszélt).
A kistarcsai kórház (Flór Ferenc Kórház) február 15-ei hozzászólását érdemes elolvasni. Nagyon részletesen szóba kerül a császáe utáni szülés.
Minden jót!
Babicskó
Gratulálok én is az újabb sikeres szüléshez, Már rég jártam itt a fóromon. Kinek született még meg a babája. Moncaberta te mikor szülsz?
Különben most fél év után lassan túl vagyok a császár megrázkódtatásán, a gyerkőc fél éves elmúlt, most kezd kapni mást is tejcsin kivül, 9 kg, és 70 valamennyi centi. Tényleg sokkal jobb azt gondolni, hogy azért volt faros mert jól érezte magát az anyaméhben, és nem akakrt megszületni. Különben március táján elmentem egy kineziológushoz, mert már nagyon depressziós voltam, és ő akart mindenféle hülyeséget bemagyarázni nekem. (miért nem akart a gyerekem megszületni; azért mert visszafordult farfekvésbe határozatlan lesz stb., ja és persze minden ami velem történt oda vezethető vissza, hogy én hogyan születtem. na szóval elég hülyeségeket is beszélt).
A kistarcsai kórház (Flór Ferenc Kórház) február 15-ei hozzászólását érdemes elolvasni. Nagyon részletesen szóba kerül a császáe utáni szülés.
Minden jót!
Babicskó
2004.06.27 21:07
Babicskó,
ne már!!!
Egy gyerek nem attól farfekvéses, mert nem akar megszületni, ugyanis akkor a farfekvéses babák nem születnének meg, pedig, mint tudjuk faros babák is születnek spontán sitty-sutty. Egy rövidlátónak sem feltétlenül attól romlik el a szeme, mert nem akar messzire látni, hanem mert pl. szeret olvasni, tévézni vagy egyszerűen genetikusm már az apja is rövidlátó volt. Na nem folytatom, de tényleg helyén kell tudni kezelni ezeket a kérdéseket. Hány nő örülne neki, ha akárhogy, akármilyen orvosi segítséggel, de születne gyereke. Van itt jó néhány ilyen topik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbáld meg egy jó orvossal spontán.
Egyébként én a császárom után nagyon hamar fölépültem, a rendes szülésem után - ami egyébként fantasztikus élmény volt - még most sem vagyok a régi.
Zsuzsó
ne már!!!
Egy gyerek nem attól farfekvéses, mert nem akar megszületni, ugyanis akkor a farfekvéses babák nem születnének meg, pedig, mint tudjuk faros babák is születnek spontán sitty-sutty. Egy rövidlátónak sem feltétlenül attól romlik el a szeme, mert nem akar messzire látni, hanem mert pl. szeret olvasni, tévézni vagy egyszerűen genetikusm már az apja is rövidlátó volt. Na nem folytatom, de tényleg helyén kell tudni kezelni ezeket a kérdéseket. Hány nő örülne neki, ha akárhogy, akármilyen orvosi segítséggel, de születne gyereke. Van itt jó néhány ilyen topik.
Ez persze nem jelenti azt, hogy ne próbáld meg egy jó orvossal spontán.
Egyébként én a császárom után nagyon hamar fölépültem, a rendes szülésem után - ami egyébként fantasztikus élmény volt - még most sem vagyok a régi.
Zsuzsó
2004.07.09 21:23
http://www.babanet.hu/ujgep/discus4/cgi-bin/index.html
Tévedtem, Jahn Ferenc kórház, délpest, február 11-ei hozzászólástól, Szilvi felhasználói névvel kezdődik a történet, Csákány M doktor válaszol.
(a doktor ajánlja a császár utáni szülést, még az oxitocin adását is.)
Sikerült megtalálni?
sziaszok
Tévedtem, Jahn Ferenc kórház, délpest, február 11-ei hozzászólástól, Szilvi felhasználói névvel kezdődik a történet, Csákány M doktor válaszol.
(a doktor ajánlja a császár utáni szülést, még az oxitocin adását is.)
Sikerült megtalálni?
sziaszok
2004.07.12 15:35
Sziasztok!
Moncaberta, gratulálok a kislányodhoz. Remélem mind a ketten jól vagytok!
Ha lesz egy kis időd a babázás mellett szerintem mindannyian várjuk a beszámolódat.
Moncaberta, gratulálok a kislányodhoz. Remélem mind a ketten jól vagytok!
Ha lesz egy kis időd a babázás mellett szerintem mindannyian várjuk a beszámolódat.
2004.07.13 11:32
Jó, ha érdekel benneteket, akkor gyorsan leírom. Álmomban nem gondoltam, hogy én elobb szülök, mint a kiírás, végig a túlhordástól paráztam, leginkább attól, hogy nem indul be spontán, egyszer csak lesz egy rossz CTG-m és visznek azonnyonban a mutobe. Ezért szedtem szorgalmasan a Caulophillumot (30-as potenciált, heti kettot, két egymást követo nap , a terminustol kellett volna napi kettot szedni) és ittam a málnalevélteát. A Caulophillummal kapcsolatban: nekem végig voltak mindkét terhességemnél Braxton-Hicks összehúzódásaim, és észrevettem, hogy a C.-t koveto napon ezek erosebbek, rendszeresebbek. Ezért két hétre fel is függesztettem egyszer, mert féltem hogy koraszülök miatta. De még az utolsó terhesgondozáson is zárt volt a méhszájam, gyerek viszont szépen ment lefelé.
Na akkor a szülés:
csütörtök hajnalban viszonylag eros kontrakciókra ébredtem, rendesen húzott a derekam, görcsölt a hasam, plusz a tobbi járulékos tünet is fellépett (tudjátok...)De csak félóránként jöttek, kicsit surusodtek kb hétig (olyan max 15 percesre)aztan ujra ritkultak, nyolctol pedig rendszertelenné váltak (max félóránként egy). Gondoltam, de jó, jóslók... Közben a gyerekkel játszótér, fozés, stb. Délután négytol ujra észrevettem, hogy kezdenek rendszerezodni, kb 20 perc-fél óránként jött egy. Kicsit még porszívóztam, füvet locsoltam (igaz ülve, a szomszédok ezen jót röhögtek). Igazság szerint nagyon erosek voltak (kb mint a vajúdás végén), hosszúak is, na de félórás fájásokkal ki megy kórházba? Azért a sógorom felajánlotta , hogy átjön aludni hozzám, mert aférjem Zágrábban konferenciázott. De o is úgy döntött hatkor, amikor felhívott és mondtam, goyg mi van, hogy elindul haza (csak másnap jött volna). Sógorral eltöltöttük az estét, 10-ig dumáltunk, aztán lefeküdtünk aludni. Vagyis csak akartam, mert ekkor jött egy nagy görcs, pukkanás, és elindult a magzatvíz. Öt perc múlva jött a következo eros fájás, ekkor már tudtam, hogy ennek a fele se tréfa. Az orvosom pont ügyelt, a férjem akkor kanyarodott az M0-ra... Felöltöztem, fékcsikorgás a ház elott, apa berohant, átöltözött és mentünk. (Kicsit féltem hogy engem ottfelejt, akkora svunggal érkezett..)A fájások közben persze már jó surun jöttek, de nem pánikoltam, mert még mindig volt fájásszünet (az elozo szulésnél jó hosszú ideig voltak ugyanilyen fájásaim csak minimális szunettel, gondoltam majd akkor kezdek adggodni, ha megint ott tartunk..hogy akkor oxyticint kaptam és talán attól volt olyan, az meg se fordult a fejemben). Bent doki megvizsgált, és közölte, hoyg semmi lacafaca, beöntés stcb, indulás van szülni 4 ujjnyi a méhszáj... A szüloszobán még kb egy óra kellett hogy túljussunk az átmeneten (kellmes meglepetés volt, hogy a fájásaim még ekkor sem folytak össze, képes voltam beszélni stb..), aztán jöttek a tolók, ekkor felmásztam a szörnyu kényelmetlen szüloágyra, a doki még elsimitotta a méhszájamat (ez sem volta annyira vészes, mint a korábbinál), aztán vártuk, hogy a baba nekivágjon az útnak. Számomra ezek voltak a legmeghittebb pillanatok, hallgattuk a szívhangját, nekem egyszer csak úgy rémlett elkezd gyorsulni, jott egy tolófájás és elindult. Innen a doki és a szulészno elég aktivan segített, négyen szültünk, ok, a férjem és én. Ez nem volt annyira jó, de jobb volt, mintha megint leállt volna a folyamat és mutétre lett volna szükség. Eleinte nem voltam túl hatékony, mert állandóan le akartam csúszni arról a rohadt ágyról, valahogy sehogy nem volt kényelmes, tartanom kellett magam, de aztán a doki javaslatára egyszeruen hanyatt fekudtem rajta, megfogtam a lábam és onnan sokkal jobban ment. Kb 20-30 perc alatt kint volt a gyerek, nekem kicsit hosszúnak tunt, meg kicsit brutálisnak is éreztem, de mindegy. Nem tudom ment-e volna saját erobol, én nem igazán hittem benne, hogy sikerülhet, ezért talán jobb volt így. A többi a szokásos, babát a hasamra tették, aztán elvitték mert fázott, hozzám meg megérkezett az anesztes hogy elaltasson a betapintáshoz. Végül is nem tiltakoztam, valahogy jól is esett aludni egy kicsit, így megúsztam a varrást is, csak a végére ébredtem fel.
Másnap héttol már babáztam, szombaton kicsit aggódtam, mert egész nap aludt a gyerek, reméltem, csak fáradt. Vasárnapra magához tért, megjött a tejcsi is, hogyakkor haza is jöttünk. Nekem döbbenetes, hogy mennyivel jobb kondiban vagyok, mint a csaszi után, pedig abból is a hamar felépültem, ha nem lett volna a fejfájás, valószínuleg napokkal hamarabb haza is jöttem volna. Ebben persze benne van, hogy nem volt nehéz a vajúdás, és a szülés sem merített ki túlságosan.
Na akkor a szülés:
csütörtök hajnalban viszonylag eros kontrakciókra ébredtem, rendesen húzott a derekam, görcsölt a hasam, plusz a tobbi járulékos tünet is fellépett (tudjátok...)De csak félóránként jöttek, kicsit surusodtek kb hétig (olyan max 15 percesre)aztan ujra ritkultak, nyolctol pedig rendszertelenné váltak (max félóránként egy). Gondoltam, de jó, jóslók... Közben a gyerekkel játszótér, fozés, stb. Délután négytol ujra észrevettem, hogy kezdenek rendszerezodni, kb 20 perc-fél óránként jött egy. Kicsit még porszívóztam, füvet locsoltam (igaz ülve, a szomszédok ezen jót röhögtek). Igazság szerint nagyon erosek voltak (kb mint a vajúdás végén), hosszúak is, na de félórás fájásokkal ki megy kórházba? Azért a sógorom felajánlotta , hogy átjön aludni hozzám, mert aférjem Zágrábban konferenciázott. De o is úgy döntött hatkor, amikor felhívott és mondtam, goyg mi van, hogy elindul haza (csak másnap jött volna). Sógorral eltöltöttük az estét, 10-ig dumáltunk, aztán lefeküdtünk aludni. Vagyis csak akartam, mert ekkor jött egy nagy görcs, pukkanás, és elindult a magzatvíz. Öt perc múlva jött a következo eros fájás, ekkor már tudtam, hogy ennek a fele se tréfa. Az orvosom pont ügyelt, a férjem akkor kanyarodott az M0-ra... Felöltöztem, fékcsikorgás a ház elott, apa berohant, átöltözött és mentünk. (Kicsit féltem hogy engem ottfelejt, akkora svunggal érkezett..)A fájások közben persze már jó surun jöttek, de nem pánikoltam, mert még mindig volt fájásszünet (az elozo szulésnél jó hosszú ideig voltak ugyanilyen fájásaim csak minimális szunettel, gondoltam majd akkor kezdek adggodni, ha megint ott tartunk..hogy akkor oxyticint kaptam és talán attól volt olyan, az meg se fordult a fejemben). Bent doki megvizsgált, és közölte, hoyg semmi lacafaca, beöntés stcb, indulás van szülni 4 ujjnyi a méhszáj... A szüloszobán még kb egy óra kellett hogy túljussunk az átmeneten (kellmes meglepetés volt, hogy a fájásaim még ekkor sem folytak össze, képes voltam beszélni stb..), aztán jöttek a tolók, ekkor felmásztam a szörnyu kényelmetlen szüloágyra, a doki még elsimitotta a méhszájamat (ez sem volta annyira vészes, mint a korábbinál), aztán vártuk, hogy a baba nekivágjon az útnak. Számomra ezek voltak a legmeghittebb pillanatok, hallgattuk a szívhangját, nekem egyszer csak úgy rémlett elkezd gyorsulni, jott egy tolófájás és elindult. Innen a doki és a szulészno elég aktivan segített, négyen szültünk, ok, a férjem és én. Ez nem volt annyira jó, de jobb volt, mintha megint leállt volna a folyamat és mutétre lett volna szükség. Eleinte nem voltam túl hatékony, mert állandóan le akartam csúszni arról a rohadt ágyról, valahogy sehogy nem volt kényelmes, tartanom kellett magam, de aztán a doki javaslatára egyszeruen hanyatt fekudtem rajta, megfogtam a lábam és onnan sokkal jobban ment. Kb 20-30 perc alatt kint volt a gyerek, nekem kicsit hosszúnak tunt, meg kicsit brutálisnak is éreztem, de mindegy. Nem tudom ment-e volna saját erobol, én nem igazán hittem benne, hogy sikerülhet, ezért talán jobb volt így. A többi a szokásos, babát a hasamra tették, aztán elvitték mert fázott, hozzám meg megérkezett az anesztes hogy elaltasson a betapintáshoz. Végül is nem tiltakoztam, valahogy jól is esett aludni egy kicsit, így megúsztam a varrást is, csak a végére ébredtem fel.
Másnap héttol már babáztam, szombaton kicsit aggódtam, mert egész nap aludt a gyerek, reméltem, csak fáradt. Vasárnapra magához tért, megjött a tejcsi is, hogyakkor haza is jöttünk. Nekem döbbenetes, hogy mennyivel jobb kondiban vagyok, mint a csaszi után, pedig abból is a hamar felépültem, ha nem lett volna a fejfájás, valószínuleg napokkal hamarabb haza is jöttem volna. Ebben persze benne van, hogy nem volt nehéz a vajúdás, és a szülés sem merített ki túlságosan.
2004.09.17 23:06
Sziasztok!
Nekem azért kellett császárral szülni, mert nem tágultam eléggé és a baba szívhangja nagyon rossz volt a fájásoknál.
A terhességem alatt mindenre felkészültem, csak erre nem, hogy nem természetes módon szülök. Óriási csalódás volt és igazából a mai napig sem tudtam teljesen feldolgozni. Pedig ahhoz képest, amiket itt olvastam mások élményeiről a műtéttel kapcsolatban nekem óriási szerencsém volt: a párom bejöhetett a műtőbe is és a picit is megkaphattam (igaz, kb 2 percre).
Most megint babát várok. Pontosan 3 év lesz a két gyerek között.
Futólag már beszéltem az orvosommal a lehetőségekről. Ő azt javasolta, hogy megint császárral szüljek. Azzal indokolta, hogy könnyen szétrepedhet a heg. Egyelőre annyit elértem, hogy ne egy előre kiírt időpontban legyen a műtét, hanem amikor elkezdődnek a fájások, hadd tudja az a gyerek, hogy eljött az ő ideje.
Nagyon szeretnék "normálisan" szülni. Arra gondoltam, hogy később még beszélek az orvosommal, hátha belemegy egy próbába. Nem szeretnék orvost váltani, mert benne teljesen megbízom.
Írtatok tágítóról... mondanátok róla valami bővebbet?
És mire való ez a málnalevéltea?
Várom a válaszokat.
Üdv mindenkinek.
Szilvi
Nekem azért kellett császárral szülni, mert nem tágultam eléggé és a baba szívhangja nagyon rossz volt a fájásoknál.
A terhességem alatt mindenre felkészültem, csak erre nem, hogy nem természetes módon szülök. Óriási csalódás volt és igazából a mai napig sem tudtam teljesen feldolgozni. Pedig ahhoz képest, amiket itt olvastam mások élményeiről a műtéttel kapcsolatban nekem óriási szerencsém volt: a párom bejöhetett a műtőbe is és a picit is megkaphattam (igaz, kb 2 percre).
Most megint babát várok. Pontosan 3 év lesz a két gyerek között.
Futólag már beszéltem az orvosommal a lehetőségekről. Ő azt javasolta, hogy megint császárral szüljek. Azzal indokolta, hogy könnyen szétrepedhet a heg. Egyelőre annyit elértem, hogy ne egy előre kiírt időpontban legyen a műtét, hanem amikor elkezdődnek a fájások, hadd tudja az a gyerek, hogy eljött az ő ideje.
Nagyon szeretnék "normálisan" szülni. Arra gondoltam, hogy később még beszélek az orvosommal, hátha belemegy egy próbába. Nem szeretnék orvost váltani, mert benne teljesen megbízom.
Írtatok tágítóról... mondanátok róla valami bővebbet?
És mire való ez a málnalevéltea?
Várom a válaszokat.
Üdv mindenkinek.
Szilvi
2004.09.18 11:49
Szia Sylvike!
Málnalevéltea lazítja a szöveteket (konkrétan a gát szövetei miatt isszuk). Caulophyllium homeopátiás bogyó az irodalom szerint rendszerezi, hatékonyabbá teszi a fájásokat, ezzel hozzájárul a méhszáj könnyebb tágulásához. Ha tágulási problémáid voltak, akkor egy próbát megér. Elvileg nem okoz korai fájásbeindulást, de azért nézz utána , a döntés nálad van, nekem korábban jött a pici 10 nappal, de lehet, hogy nem emiatt, szóval felelösséget nem vállalok, nem is igazán értek a homeopátiához.
A könnyen szétrepedhet a heg kb 1%-ot jelent, ha jól emlékszem (majd még utánanézek azért), de ebben benne van a nagyon súlyos és a csak utólag észrevett hegszétválások száma is. Mindenképpen egy rizikó császár után spontán szülni, vannak orvosok akik szerint kisebb rizikó, mint egy mütét, és ezért vállalják ha megfelelöek a feltételek, mások szerint ez nem vállalható rizikó és inkább mütenek. Sajnos a döntés megint a mienk, laikusoké (vagyis, hogy mi vállaljuk e a rizikót, mert a fele szakma ezt mondja, a fele azt). Ha meg akarod próbálni, akkor viszont olyan orvost kell keresni, aki bevállalósabb.
Málnalevéltea lazítja a szöveteket (konkrétan a gát szövetei miatt isszuk). Caulophyllium homeopátiás bogyó az irodalom szerint rendszerezi, hatékonyabbá teszi a fájásokat, ezzel hozzájárul a méhszáj könnyebb tágulásához. Ha tágulási problémáid voltak, akkor egy próbát megér. Elvileg nem okoz korai fájásbeindulást, de azért nézz utána , a döntés nálad van, nekem korábban jött a pici 10 nappal, de lehet, hogy nem emiatt, szóval felelösséget nem vállalok, nem is igazán értek a homeopátiához.
A könnyen szétrepedhet a heg kb 1%-ot jelent, ha jól emlékszem (majd még utánanézek azért), de ebben benne van a nagyon súlyos és a csak utólag észrevett hegszétválások száma is. Mindenképpen egy rizikó császár után spontán szülni, vannak orvosok akik szerint kisebb rizikó, mint egy mütét, és ezért vállalják ha megfelelöek a feltételek, mások szerint ez nem vállalható rizikó és inkább mütenek. Sajnos a döntés megint a mienk, laikusoké (vagyis, hogy mi vállaljuk e a rizikót, mert a fele szakma ezt mondja, a fele azt). Ha meg akarod próbálni, akkor viszont olyan orvost kell keresni, aki bevállalósabb.
2004.09.18 14:32
"Sajnos a döntés megint a mienk, laikusoké"
Attól függ. Ha ragaszkodsz a dokidhoz, és megbizol benne, akkor a döntés inkább az övé, mert te elfogadod, hogy bár szived szerint a másikat választanád, de ha ő, mint szakmabeli, és akinek hizsel azt mondja, az a kockázatosabb, akkor engedsz.
De ehhez tényleg olyan doki kell, akiben maximálisan meg tudsz bizni, hogy ne maradjon benned olyan érzés, hogy mi lett volna ha?...
Ildi
Attól függ. Ha ragaszkodsz a dokidhoz, és megbizol benne, akkor a döntés inkább az övé, mert te elfogadod, hogy bár szived szerint a másikat választanád, de ha ő, mint szakmabeli, és akinek hizsel azt mondja, az a kockázatosabb, akkor engedsz.
De ehhez tényleg olyan doki kell, akiben maximálisan meg tudsz bizni, hogy ne maradjon benned olyan érzés, hogy mi lett volna ha?...
Ildi
Ildi
2004.09.18 17:46
Szilvi,
itt többünknek sikerült császár után természetesen szülni. Nekem mindössze 14 hónap telt el a két szülésem között. Olvass vissza!
Az azért kellett hozzá, hogy az orvosom úgy álljon hozzá, hogy TERMÉSZETESEN spontán szülésre készülünk. Én orvost váltottam, bár nem ezért.
Zsuzsó
itt többünknek sikerült császár után természetesen szülni. Nekem mindössze 14 hónap telt el a két szülésem között. Olvass vissza!
Az azért kellett hozzá, hogy az orvosom úgy álljon hozzá, hogy TERMÉSZETESEN spontán szülésre készülünk. Én orvost váltottam, bár nem ezért.
Zsuzsó
2004.09.19 08:41
Sziasztok!
Már az is megnyugtatott némileg, hogy kiírhattam magamból a gondolataimat, de az, hogy valaki el is olvasta és válaszolt, nagyon jól esett! Tényleg nagyon köszi a válaszokért!
Moncaberta, mikortól kell szedni ezt a homeopátiás bogyót? És hol lehet ilyet venni (és mennyiért)?
Ildi, Zsuzsó, semmiképpen nem akarok orvost váltani. Nála születtem, ő írta fel az első fogamzásgátló tablettát, nála szültem a kisfiam. Császárral ugyan, de semmiféle gondom nem volt műtét után: nem véreztem, varratszedés után már nem is fájt annyira a seb és mára csak egy vékony halvány csík látszik. Adjunktus a SOTE-n, szóval szakmailag is felkészült...csakhát más nézeteket vall, mint ami nekem most jól jönne.
Azért puhítgatom, sosem lehet tudni... Először azt mondta, hogy januárban majd be kell feküdnöm és akkor megcsinálja a műtétet. Aztán amikor következő alkalommal mentem és megkérdeztem, hogy lehetne-e esetleg megvárni a fájásokat és csak utána vágni, egy szó nélkül belement. Ki tudja, ha sokat győzködöm, talán belemegy, hogy próbáljuk meg a normál szülést. Már alig várom a 27-ét, akkor megyek hozzá, kíváncsi vagyok mit mond.
Szilvi
Már az is megnyugtatott némileg, hogy kiírhattam magamból a gondolataimat, de az, hogy valaki el is olvasta és válaszolt, nagyon jól esett! Tényleg nagyon köszi a válaszokért!
Moncaberta, mikortól kell szedni ezt a homeopátiás bogyót? És hol lehet ilyet venni (és mennyiért)?
Ildi, Zsuzsó, semmiképpen nem akarok orvost váltani. Nála születtem, ő írta fel az első fogamzásgátló tablettát, nála szültem a kisfiam. Császárral ugyan, de semmiféle gondom nem volt műtét után: nem véreztem, varratszedés után már nem is fájt annyira a seb és mára csak egy vékony halvány csík látszik. Adjunktus a SOTE-n, szóval szakmailag is felkészült...csakhát más nézeteket vall, mint ami nekem most jól jönne.
Azért puhítgatom, sosem lehet tudni... Először azt mondta, hogy januárban majd be kell feküdnöm és akkor megcsinálja a műtétet. Aztán amikor következő alkalommal mentem és megkérdeztem, hogy lehetne-e esetleg megvárni a fájásokat és csak utána vágni, egy szó nélkül belement. Ki tudja, ha sokat győzködöm, talán belemegy, hogy próbáljuk meg a normál szülést. Már alig várom a 27-ét, akkor megyek hozzá, kíváncsi vagyok mit mond. Szilvi
2004.09.20 09:41
Szia Sylvike!
Ha nem akarsz dokit váltani és esetleg belemenne abba hogy spontán szüljél,szerintem még mindig fennál annak a lehetősége hogy esetleg csak a megnyugtatásodra mondaná.És előfordulhat hogy szülés közben azt mondja gond van,műtünk,de csak azért mert ő még a régi nézeteket vallja.Akkor te nem igazán tudod eldönteni igaza van vagy nem,egy jár a fejedben nehogy baj legyen.
Viszont ha te nagyon szeretnél rendesen szülni meggondolandó az orvos váltás.
Ha viszont maradsz nála akkor nagyobb az esélyed az újabb csaszira akármit is mond neked.
De kívánom hogy az orvosod vállalja a"rizikót"és sikerüljön simán szülnöd.
Az bizti hogy ez a dokik számára is izgalmas esemény,legalábbis az enyém nagyon készült rá.Ő azt mondta olyan érzés neki mint az első szülésvezetése.
Ha nem akarsz dokit váltani és esetleg belemenne abba hogy spontán szüljél,szerintem még mindig fennál annak a lehetősége hogy esetleg csak a megnyugtatásodra mondaná.És előfordulhat hogy szülés közben azt mondja gond van,műtünk,de csak azért mert ő még a régi nézeteket vallja.Akkor te nem igazán tudod eldönteni igaza van vagy nem,egy jár a fejedben nehogy baj legyen.
Viszont ha te nagyon szeretnél rendesen szülni meggondolandó az orvos váltás.
Ha viszont maradsz nála akkor nagyobb az esélyed az újabb csaszira akármit is mond neked.
De kívánom hogy az orvosod vállalja a"rizikót"és sikerüljön simán szülnöd.
Az bizti hogy ez a dokik számára is izgalmas esemény,legalábbis az enyém nagyon készült rá.Ő azt mondta olyan érzés neki mint az első szülésvezetése.
2004.09.20 11:41
Hát igen, erre már én is gondoltam. Mármint, hogy látszólag belemegy a rendes szülésbe, aztán meg mégiscsak nyiszál. De valahogy ő nem ilyen. Vagy igent mond, vagy nemet, de hitegetni nem fog. Majd előadom neki a homeopátiás bogyó, meg a málnalevél-tea segítő hatásait...
Dobolyka, te hol szültél?
Dobolyka, te hol szültél?
2004.09.20 12:11
Sylvike!
Nekem még nagyon friss az élmény. 2 év 2 hónappal a császármetszésem után (ami nálunk azért történt, mert a kisfiam szívhangja leesett (2-szer nyakán + 1-szer a vállán volt a köldökzsinór)) múlt szerdán spontán hüvelyi szüléssel sikerült megszülni a kislányomat (aki nem kicsi baba, 3800 g-mal és 56 cm-rel született).
Az elejétől kezdve erre készültünk, a dokim sem állított semmilyen akadályt elé, persze benne volt a lehetőség, hogy esetleg megint császár lesz. Hegszétválásról egy szó sem esett szülés közben, nem tudom, hogy megnézte-e korábba a heget UH-nál (épp előző nap volt), de mindenesetre nem szólt semmit ezzel kapcsolatban (tudta, hogy az eőző császár volt!!!). Érdekes módon engem pl. a korábbi császárheg betapintásához sem altattak el (mint sokakat szoktak), egyszerűen felnyúlt a doki a méhembe (mondta, hogy kellemetlen lesz, nem volt nagyon).
Az orvosom egyébként nagyon tapasztalt orvos, tehát biztos nem hebehurgyán állt a dologhoz, szerintem neki az a véleméyne, hogy a császárnál jobb a hüvelyi szülés, és ezért ha lehet, meg kell próbálni (már az előzőnél is csak végszükségben császározott).
Beszti
Nekem még nagyon friss az élmény. 2 év 2 hónappal a császármetszésem után (ami nálunk azért történt, mert a kisfiam szívhangja leesett (2-szer nyakán + 1-szer a vállán volt a köldökzsinór)) múlt szerdán spontán hüvelyi szüléssel sikerült megszülni a kislányomat (aki nem kicsi baba, 3800 g-mal és 56 cm-rel született).
Az elejétől kezdve erre készültünk, a dokim sem állított semmilyen akadályt elé, persze benne volt a lehetőség, hogy esetleg megint császár lesz. Hegszétválásról egy szó sem esett szülés közben, nem tudom, hogy megnézte-e korábba a heget UH-nál (épp előző nap volt), de mindenesetre nem szólt semmit ezzel kapcsolatban (tudta, hogy az eőző császár volt!!!). Érdekes módon engem pl. a korábbi császárheg betapintásához sem altattak el (mint sokakat szoktak), egyszerűen felnyúlt a doki a méhembe (mondta, hogy kellemetlen lesz, nem volt nagyon).
Az orvosom egyébként nagyon tapasztalt orvos, tehát biztos nem hebehurgyán állt a dologhoz, szerintem neki az a véleméyne, hogy a császárnál jobb a hüvelyi szülés, és ezért ha lehet, meg kell próbálni (már az előzőnél is csak végszükségben császározott).
Beszti
2004.09.20 12:16
Sylvike a málnalevél meg a homeo bogyó inkább arra való hogy könnyebben szüljél.Az izmokat lazítják leginkább,meg hogy pld.a méhszáj könnyebben puhuljon,húzódjon vissza.Sajna a csaszi nem rajtuk múlik.
Én ezeket nem próbáltam mert nem ismertem őket,de én pld.a szülés elötti estén(amikor már négy napja öt percesekkel játszadoztam,és két hónapja egyujjnyira nyitva voltam)kaptam a prosztaglandin tablettát a méhszájra.Na ez rögtön elindította rendesen a dolgot.de ezt akkor adják ha nem akar időben beindulni a szülés,vagy nem tágulsz rendesen.12 nappal hordtam túl a lányom.
Én a Jánosban szültem egyébként.
Én ezeket nem próbáltam mert nem ismertem őket,de én pld.a szülés elötti estén(amikor már négy napja öt percesekkel játszadoztam,és két hónapja egyujjnyira nyitva voltam)kaptam a prosztaglandin tablettát a méhszájra.Na ez rögtön elindította rendesen a dolgot.de ezt akkor adják ha nem akar időben beindulni a szülés,vagy nem tágulsz rendesen.12 nappal hordtam túl a lányom.
Én a Jánosban szültem egyébként.
2004.09.22 22:37
Beszti, gratulálok a második babához (na és persze az elsőhöz is)!!!
Dobolyka, én egy héttel hordtam túl a kisfiam és pont aznap kezdődtek a fájások, amikor úgyis be kellett feküdnöm. De sajnos nem adtak semmi tágítót, pedig többször is megvizsgáltak nap közben és látták, hogy nem tágulok. Nem tudom, vagy kifogtam, hogy pont egy béna személyzet volt akkor, vagy mindig ilyenek, de pl. volt ott egy kismama, aki többször is szólt, hogy most már nagyon sok fájása van, de addig, amíg a folyosó közepén el nem folyt a magzatvíze nem foglalkoztak vele. Na, hát ezek után nem csodálkozom, hogy én sem kaptam semmit, ami talán elősegíthette volna, hogy normál úton szüljek. Sajnos az orvosom aznap pont nem volt bent. Reggel ment haza, miután megvizsgált, mert előző nap éjszakai ügyeletben volt. Ha így utólag belegondolok, nagyon szerencsétlenül jött össze ez az egész. Majd most jobban fogok figyelni az ilyen dolgokra. Kár, hogy mindig csak utólag okos az ember.
Bárcsak már ott tartanék...
Dobolyka, én egy héttel hordtam túl a kisfiam és pont aznap kezdődtek a fájások, amikor úgyis be kellett feküdnöm. De sajnos nem adtak semmi tágítót, pedig többször is megvizsgáltak nap közben és látták, hogy nem tágulok. Nem tudom, vagy kifogtam, hogy pont egy béna személyzet volt akkor, vagy mindig ilyenek, de pl. volt ott egy kismama, aki többször is szólt, hogy most már nagyon sok fájása van, de addig, amíg a folyosó közepén el nem folyt a magzatvíze nem foglalkoztak vele. Na, hát ezek után nem csodálkozom, hogy én sem kaptam semmit, ami talán elősegíthette volna, hogy normál úton szüljek. Sajnos az orvosom aznap pont nem volt bent. Reggel ment haza, miután megvizsgált, mert előző nap éjszakai ügyeletben volt. Ha így utólag belegondolok, nagyon szerencsétlenül jött össze ez az egész. Majd most jobban fogok figyelni az ilyen dolgokra. Kár, hogy mindig csak utólag okos az ember.
Bárcsak már ott tartanék...
2005.02.02 13:15
Sziasztok!
Most olvastam el a fenti leveleket és a legutóbbi archívot. Gratulálok a babákhoz, és örülök a jó híreknek, hogy lehet császár után simán szülni.
Én is egy sorstárs vagyok, 2 éves 3 hónapos a kisfiam, aki császárral született. sajnos. Sok hasonló gondolatot olvastam, én sem készültem erre, meg sem fordult a fejemben, és valószín?leg egy durva vizsgálat miatt álltam le 2 ujjnál, szívhangprobléma és csaszi. Szerintem másképp is lehetett volna, és bánom, hogy nem váltottam orost, pedig éreztem, hogy nem lehet teljes bizalmam benne.
Most várom második kisfiunkat, ez a 34. hét. Orvost is, kórházat is váltottam, az Istvánban fogok szülni. Orvosom, Boros Judit, akiben nagyon bízom. Spontán szülésre készülünk, nekem a szülôszék gondolata is szimpi, majd meglátjuk. szóval belevágunk, és jó érzés, hoyg tudhatom, tényleg csak akkor lesz császár, ha muszáj.
Érdeklôdve várom, hogy Veletek mi van. szül valaki "elôttem", azaz márc. 20 elôtt?
Jucaa, én is szívesen olvasom, ha írsz.
Moncaberta - mi volt az, amit brutálisnak éreztél a szülésnél?
Üdv mindenkinek: Csilla
Most olvastam el a fenti leveleket és a legutóbbi archívot. Gratulálok a babákhoz, és örülök a jó híreknek, hogy lehet császár után simán szülni.
Én is egy sorstárs vagyok, 2 éves 3 hónapos a kisfiam, aki császárral született. sajnos. Sok hasonló gondolatot olvastam, én sem készültem erre, meg sem fordult a fejemben, és valószín?leg egy durva vizsgálat miatt álltam le 2 ujjnál, szívhangprobléma és csaszi. Szerintem másképp is lehetett volna, és bánom, hogy nem váltottam orost, pedig éreztem, hogy nem lehet teljes bizalmam benne.
Most várom második kisfiunkat, ez a 34. hét. Orvost is, kórházat is váltottam, az Istvánban fogok szülni. Orvosom, Boros Judit, akiben nagyon bízom. Spontán szülésre készülünk, nekem a szülôszék gondolata is szimpi, majd meglátjuk. szóval belevágunk, és jó érzés, hoyg tudhatom, tényleg csak akkor lesz császár, ha muszáj.
Érdeklôdve várom, hogy Veletek mi van. szül valaki "elôttem", azaz márc. 20 elôtt?
Jucaa, én is szívesen olvasom, ha írsz.
Moncaberta - mi volt az, amit brutálisnak éreztél a szülésnél?
Üdv mindenkinek: Csilla
2005.02.02 13:57
Szia Csilla!
hasonló cipőben járunk vmennyire, második babát várom, 36. hét, első gyerkőc császárral, szintén szívhangleesés, csak kicsit későbbi szakaszban, császár.
Kórház és dokiváltás (igaz nem csak emiatt), szintén István kórház, egy másik doktornő. Spontán szülésre készülök(ünk), de nekem azt mondta hogy a kitolást csak hagyományos szülőszéken, max félig döntve lehet, hogy a műtéti hegen minnél kevesebb nyomás legyen. Amúgy lehet hogy ez utóbbi blabla és neki csak szimplán kényelmesebb ez a póz. Mondjuk nem csak ezért bizonytalanodtam el a dokiban, de most megyek pénteken hozzá és akkor megint beszélgettek vele. Szülésznőnek kit választottál?
szia
Tutuja
hasonló cipőben járunk vmennyire, második babát várom, 36. hét, első gyerkőc császárral, szintén szívhangleesés, csak kicsit későbbi szakaszban, császár.
Kórház és dokiváltás (igaz nem csak emiatt), szintén István kórház, egy másik doktornő. Spontán szülésre készülök(ünk), de nekem azt mondta hogy a kitolást csak hagyományos szülőszéken, max félig döntve lehet, hogy a műtéti hegen minnél kevesebb nyomás legyen. Amúgy lehet hogy ez utóbbi blabla és neki csak szimplán kényelmesebb ez a póz. Mondjuk nem csak ezért bizonytalanodtam el a dokiban, de most megyek pénteken hozzá és akkor megint beszélgettek vele. Szülésznőnek kit választottál?
szia
Tutuja
2005.02.03 11:53
Szia Tutuja!
Hát, tényleg hasonló... szülôszék ügyben még nem beszéltem a doktornômmel, ma megyek hozzá, most megteszem. (Csak tudom róla, hogy alkalmazza). Amit a dokid mondott, azért logikusan hangzik, végülis a kicsit hátradöntött ülés is jó még, nem? Mármint jobb, mint a fekvés.
Még nem választottam szülésznôt, nem volt rá alkalmam. Jövô szerdán igyekszem elmenni a du. 3 órai szülésfelkészítôre, megnézni a szülôszobát, stb, és majd akkor hátha megismerem ôket. Amúgy ketten is Böszörményi Beatrix szülésznôt ajánlották nekem, meg is van már a száma. Te már választottál?
Mekkora volt az elsô babád, mennyi idô lesz köztük és mekkorára becsülik most a picúrt? (Állítólag ez is számíthat, bár pont egy közeli ismerôsöm írta, hogy kisebbre számolták a babáját, megszülte spontán - az elsô császár után - gond nélkül, és végül egy 4 kg-os baba, lett, az elsô meg "csak" 3650 g volt, és max. 2 év telt el a két szülés között. Szóval egy újabb "sikersztori")
Örülök, hogy írtál!!! Nem készülsz jövô szerdán eljönni a szülésfelkészítôre?
Csilla
Hát, tényleg hasonló... szülôszék ügyben még nem beszéltem a doktornômmel, ma megyek hozzá, most megteszem. (Csak tudom róla, hogy alkalmazza). Amit a dokid mondott, azért logikusan hangzik, végülis a kicsit hátradöntött ülés is jó még, nem? Mármint jobb, mint a fekvés.
Még nem választottam szülésznôt, nem volt rá alkalmam. Jövô szerdán igyekszem elmenni a du. 3 órai szülésfelkészítôre, megnézni a szülôszobát, stb, és majd akkor hátha megismerem ôket. Amúgy ketten is Böszörményi Beatrix szülésznôt ajánlották nekem, meg is van már a száma. Te már választottál?
Mekkora volt az elsô babád, mennyi idô lesz köztük és mekkorára becsülik most a picúrt? (Állítólag ez is számíthat, bár pont egy közeli ismerôsöm írta, hogy kisebbre számolták a babáját, megszülte spontán - az elsô császár után - gond nélkül, és végül egy 4 kg-os baba, lett, az elsô meg "csak" 3650 g volt, és max. 2 év telt el a két szülés között. Szóval egy újabb "sikersztori")
Örülök, hogy írtál!!! Nem készülsz jövô szerdán eljönni a szülésfelkészítôre?
Csilla
2005.02.03 12:03
Szia Tutuja!
Örülök, hogy írtál, tényleg hasonló cipôben járunk.
A félig ülô helyzet sem hangzik azért nagyon rosszul, legalábbis jobb, mint a fekvés. Lehet abban valami, amit a dokid mondott, én sem beszéltem még konkrétan errôl a dokinénimmel (csak tudom, hogy ô "szereti" a szülôszékes megoldást) , ma megyek hozzá és megkérdezem.
Még nem választottam szülésznôt, nem volt rá alkalmam. Jövô szerdán szeretnék elmenni a du. 3 órai szülésfelkészítôre, megnézni a szülôszobát, és ott talán találkozhatunk velük. Te nem tervezed, hogy eljössz? Amúgy ketten is Böszörményi Beatrixet ajánlották nekem.
Mekkora volt az elsô babád? Most milyen súlyúra becsülik a picit? És a korkülönbség? Állítólag ez is számít. Bár pont egy közeli ismerôsöm írta, hogy nála elnézték a második bba súlyát, kisebbnek saccolták, ezért belevágtak, megszülte simán, gond nélkül (az elsô neki is császár volt) és mikor kibíjt a baba, kiderült, hoyg 4 kg! (az elsô gyermek "csak" 3650 volt, és max. két év telt el a két szülés között) Szóval egy újabb "sikersztori". Ja, és a lány alacsony, filigrán - mégis simán megszült egy 4 kg-os babát! Viszont azt javasolta nekem, hoyg ne akarjak semmit görcsösen, bízzam rá magam az orvosomra és a Jóistenre.
Te már választottál szülésznôt? Jártál a szülôszobán?
Üdv. Csilla
Örülök, hogy írtál, tényleg hasonló cipôben járunk.
A félig ülô helyzet sem hangzik azért nagyon rosszul, legalábbis jobb, mint a fekvés. Lehet abban valami, amit a dokid mondott, én sem beszéltem még konkrétan errôl a dokinénimmel (csak tudom, hogy ô "szereti" a szülôszékes megoldást) , ma megyek hozzá és megkérdezem.
Még nem választottam szülésznôt, nem volt rá alkalmam. Jövô szerdán szeretnék elmenni a du. 3 órai szülésfelkészítôre, megnézni a szülôszobát, és ott talán találkozhatunk velük. Te nem tervezed, hogy eljössz? Amúgy ketten is Böszörményi Beatrixet ajánlották nekem.
Mekkora volt az elsô babád? Most milyen súlyúra becsülik a picit? És a korkülönbség? Állítólag ez is számít. Bár pont egy közeli ismerôsöm írta, hogy nála elnézték a második bba súlyát, kisebbnek saccolták, ezért belevágtak, megszülte simán, gond nélkül (az elsô neki is császár volt) és mikor kibíjt a baba, kiderült, hoyg 4 kg! (az elsô gyermek "csak" 3650 volt, és max. két év telt el a két szülés között) Szóval egy újabb "sikersztori". Ja, és a lány alacsony, filigrán - mégis simán megszült egy 4 kg-os babát! Viszont azt javasolta nekem, hoyg ne akarjak semmit görcsösen, bízzam rá magam az orvosomra és a Jóistenre.
Te már választottál szülésznôt? Jártál a szülôszobán?
Üdv. Csilla
2005.02.03 16:20
Sziasztok!
Erre jártam, láttam feléledt a topik.
Csilla,
attól brutális, hogy a szülésznö elég keményen masszírozott (olyan érzés volt, mintha ütne...), a dokim eröteljesen nyomta a pocakomat a rekeszizmomnál és ez rosszabb volt, mint maga a tolófájás , plusz én eléggé éreztem ahogy jön ki a gyerek (nem jött pedig se túl gyorsan, se túl lassan) szóval megváltás volt a gátmetszés.. mindenesetre irigylem azokat, akik szerint a kitolás már semmi az elözöekhez képest. Szerencsére nem ért váratlanul, mert az elözö szülésemnél is nagyon hasonlóan éreztem az utolsó másfél órában a császár elött (akkor ez meglepett, be is pánikoltam rendesen, lehet, hogy ezért nem jött ki a gyerek:-))) De amikor hagytak 1-2 fájást pihenni, akkor sokkal jobb volt- tehát megerösödött az a véleményem, hogy -az én esetemben legalábbis- maga a szülés nem olyan vészes, a beavatkozások teszik sokkal kellemetlenebbé, más kérdés, hogy ha egyszer kell, akkor kell (az elözönél a végén lett gond, más dokinál történt, nem tudhatjuk mi okozta, talán ezért is igyekeztünk most meglovagolni az elsö hullámot és befejezni minél elöbb.). Császár után keveseknek adatik meg szerintem a háborítatlan szülés, nem szabad ui, hogy sokáig tartson a kitolás. De bármikor újra inkább ezt végigcsinálnám, minthogy az elözöt ismételjem meg, pláne császár legyen. Azt a fél órát ki lehet bírni valahogy és mennyivel jobb utána..
Erre jártam, láttam feléledt a topik.
Csilla,
attól brutális, hogy a szülésznö elég keményen masszírozott (olyan érzés volt, mintha ütne...), a dokim eröteljesen nyomta a pocakomat a rekeszizmomnál és ez rosszabb volt, mint maga a tolófájás , plusz én eléggé éreztem ahogy jön ki a gyerek (nem jött pedig se túl gyorsan, se túl lassan) szóval megváltás volt a gátmetszés.. mindenesetre irigylem azokat, akik szerint a kitolás már semmi az elözöekhez képest. Szerencsére nem ért váratlanul, mert az elözö szülésemnél is nagyon hasonlóan éreztem az utolsó másfél órában a császár elött (akkor ez meglepett, be is pánikoltam rendesen, lehet, hogy ezért nem jött ki a gyerek:-))) De amikor hagytak 1-2 fájást pihenni, akkor sokkal jobb volt- tehát megerösödött az a véleményem, hogy -az én esetemben legalábbis- maga a szülés nem olyan vészes, a beavatkozások teszik sokkal kellemetlenebbé, más kérdés, hogy ha egyszer kell, akkor kell (az elözönél a végén lett gond, más dokinál történt, nem tudhatjuk mi okozta, talán ezért is igyekeztünk most meglovagolni az elsö hullámot és befejezni minél elöbb.). Császár után keveseknek adatik meg szerintem a háborítatlan szülés, nem szabad ui, hogy sokáig tartson a kitolás. De bármikor újra inkább ezt végigcsinálnám, minthogy az elözöt ismételjem meg, pláne császár legyen. Azt a fél órát ki lehet bírni valahogy és mennyivel jobb utána..
2005.02.04 09:33
Szia Moncaberta!
Köszi a választ, én is örülök, hogy feléledt a topic, ugyanis az elsô hozzászólásom elküldése után vettem csak észre, hogy már pár hónapja nem írt senki...
Hát igen, engem, ha eljutok odáig, szinte minden váratlanul fog érni, és attól félek a legjobban, nehogy nagyon bepánikoljak. Viszont akármennyit is olvasok, nem hiszem, hogy fel tudok készülni, hiszen mindenkinek más pl. a kitolási szakasz. Mondtam is a dokinénimnek, hogy elég bizonytalan vagyok magamban - azt is el tudom képzelni, hogy jól bírom, meg azt is, hoyg térden állva könyörgök majd, hogy adjon már valamit, vagy jöjjön a császár - erre nagyon kedvesen rám nézett és azt mondta: "Ha ez lesz, segítünk" Nagyon bízom benne és ez megnyugtat. Meg az is, amit írtál, hogy a beavatkozásoktól lesz kellemetlenebb a szülés - ezért jó, hoyg tudhatom, a dokim csak akkor macerál, ha tényleg muszáj.
Férjemnek is mondogatom, hogy mire szeretnék gondolni közben, és ha elfelejteném, mert már csak a fájdalomra tudok odafigyelni, akkor emlékeztessen. Pl. hogy nemsokára a kezemben lehet a kis pockosunk.
Régebben - ha jól emlékszem, azt írtad, hyg lassabban épültél fel a második szülés után. Most már jól vagy?
Üdv: Csilla
_____
Tutuja!
Megkérdeztem a dokinénimet - azt mondta, elvileg lehet függôlegesen kezdeni a szülést, de közben látja majd ô, hogy mennyire feszülnek a dolgok, és esetleg megkérhet arra, hogy dôljek hátra. De ez a szülés közben derül csak ki.
Szülésznôként Andreát ajánlotta.
Üdv. Csilla
Köszi a választ, én is örülök, hogy feléledt a topic, ugyanis az elsô hozzászólásom elküldése után vettem csak észre, hogy már pár hónapja nem írt senki...
Hát igen, engem, ha eljutok odáig, szinte minden váratlanul fog érni, és attól félek a legjobban, nehogy nagyon bepánikoljak. Viszont akármennyit is olvasok, nem hiszem, hogy fel tudok készülni, hiszen mindenkinek más pl. a kitolási szakasz. Mondtam is a dokinénimnek, hogy elég bizonytalan vagyok magamban - azt is el tudom képzelni, hogy jól bírom, meg azt is, hoyg térden állva könyörgök majd, hogy adjon már valamit, vagy jöjjön a császár - erre nagyon kedvesen rám nézett és azt mondta: "Ha ez lesz, segítünk" Nagyon bízom benne és ez megnyugtat. Meg az is, amit írtál, hogy a beavatkozásoktól lesz kellemetlenebb a szülés - ezért jó, hoyg tudhatom, a dokim csak akkor macerál, ha tényleg muszáj.
Férjemnek is mondogatom, hogy mire szeretnék gondolni közben, és ha elfelejteném, mert már csak a fájdalomra tudok odafigyelni, akkor emlékeztessen. Pl. hogy nemsokára a kezemben lehet a kis pockosunk.
Régebben - ha jól emlékszem, azt írtad, hyg lassabban épültél fel a második szülés után. Most már jól vagy?
Üdv: Csilla
_____
Tutuja!
Megkérdeztem a dokinénimet - azt mondta, elvileg lehet függôlegesen kezdeni a szülést, de közben látja majd ô, hogy mennyire feszülnek a dolgok, és esetleg megkérhet arra, hogy dôljek hátra. De ez a szülés közben derül csak ki.
Szülésznôként Andreát ajánlotta.
Üdv. Csilla
2005.02.04 11:10
Sziasztok!
Szerintem azért lehet közel háborítatlanul is szülni. Legalábbis nekem a 3 szülésem közül ez volt az, amit már majdnem olyannak érzek.
A vajúdásban nem volt különbség ott bárhogyan csinálhattam, nem zavarogtak többet, mindha nem lett volna császár előtte.
A kitolási szakaszon gyorsan túl kell lenni, ezért nálam is volt gátmetszés (azért lehet, hogy ebben is vannak különbégek és van ahol engedik gátmetszés nélkül?), viszont nem nyomták a pocimat (saját magam is tudtam hatékonyan nyomni), a babát rögtön megkaptam még úgy, hogy a köldökzsinórral össze voltunk még kötve, apuka vágta el a köldökzsinórt, az utólagos betapintást meg a baba bebugyolálása alatt pikk-pakk elintézte a doki.
A varrás után meg már minden úgy zajlott, mi egy teljesen sima szülésnél... (félhomály (nincsenek is jó képeink, mert nem akart a párom vakuzni), szopiztatás, 3-asban pihenés 2 órát).
Beszti
Szerintem azért lehet közel háborítatlanul is szülni. Legalábbis nekem a 3 szülésem közül ez volt az, amit már majdnem olyannak érzek.
A vajúdásban nem volt különbség ott bárhogyan csinálhattam, nem zavarogtak többet, mindha nem lett volna császár előtte.
A kitolási szakaszon gyorsan túl kell lenni, ezért nálam is volt gátmetszés (azért lehet, hogy ebben is vannak különbégek és van ahol engedik gátmetszés nélkül?), viszont nem nyomták a pocimat (saját magam is tudtam hatékonyan nyomni), a babát rögtön megkaptam még úgy, hogy a köldökzsinórral össze voltunk még kötve, apuka vágta el a köldökzsinórt, az utólagos betapintást meg a baba bebugyolálása alatt pikk-pakk elintézte a doki.
A varrás után meg már minden úgy zajlott, mi egy teljesen sima szülésnél... (félhomály (nincsenek is jó képeink, mert nem akart a párom vakuzni), szopiztatás, 3-asban pihenés 2 órát).
Beszti
2005.02.06 20:03
Szia Csilla,
A délutáni szülésfelkészítőre nem tudok menni, mert a kisfiam általában 1-3-ig alszik és hétközben senkire nem tudom bízni. A kórházban pár hete voltam bent egy kedves ismerőssel, megnéztük a szülőszobákat.
Szülésznőt még nem választottam, de nagyon esedékes, mert a most kezdődő héten már a kórházban lesz a ctg és azt már szeretném, hogy ő csinálja. A legjobb barátnőm is a B. Beánál szült, ő is javasolta.
Akit a dokid mondott, Andrea, mi a vezetékneve? Jöhet emailben is , ha nem akarod ide írni (tutuja@hotmail.com).
Első gyermek április végén lesz két éves, 3600-al született. A picit most 36 hetesen 2800 grammnak írta az UH, de hát az ugye sokat csalhat. Előzetesen a nagy, 4 kg feletti babára mondta az orvos, hogy császár után nem engedi hüvelyi uton megszülni. Így előzetesen nem tűnik nagynak.
Nálatok mennyi a korkülönbség?
Jó olvasni ilyen "sikertörténeteket".
Beszti!
Az utólagos betapintás (milyen állapotban van a belső heg) nem volt fájdalmas? Ha jól értem érzéstelenítés nélkül végezte a doki. Örülök, hogy sikerült "majdnem" háborítatlanul szülni.
Tutuja
A délutáni szülésfelkészítőre nem tudok menni, mert a kisfiam általában 1-3-ig alszik és hétközben senkire nem tudom bízni. A kórházban pár hete voltam bent egy kedves ismerőssel, megnéztük a szülőszobákat.
Szülésznőt még nem választottam, de nagyon esedékes, mert a most kezdődő héten már a kórházban lesz a ctg és azt már szeretném, hogy ő csinálja. A legjobb barátnőm is a B. Beánál szült, ő is javasolta.
Akit a dokid mondott, Andrea, mi a vezetékneve? Jöhet emailben is , ha nem akarod ide írni (tutuja@hotmail.com).
Első gyermek április végén lesz két éves, 3600-al született. A picit most 36 hetesen 2800 grammnak írta az UH, de hát az ugye sokat csalhat. Előzetesen a nagy, 4 kg feletti babára mondta az orvos, hogy császár után nem engedi hüvelyi uton megszülni. Így előzetesen nem tűnik nagynak.
Nálatok mennyi a korkülönbség?
Jó olvasni ilyen "sikertörténeteket".
Beszti!
Az utólagos betapintás (milyen állapotban van a belső heg) nem volt fájdalmas? Ha jól értem érzéstelenítés nélkül végezte a doki. Örülök, hogy sikerült "majdnem" háborítatlanul szülni.
Tutuja
2005.02.06 22:35
Szia Tutuja!
Nekem maga a szülés is elég fájdalmas volt, bár legalább gyors. A kitolás sem volt megkönnyebbülés, végig éreztem ahogyan haladt lefelé. A dokim figyelmeztetett, hogy a betapintás kellemetlen lesz, de a korábbiakhoz képest már egyáltalán nem éreztem annak. (Végül is közvetlenül előtte ott kijött egy 3,8 kg-os, 56 cm-es baba, eléggé kitágította az utat.)
Beszti
Nekem maga a szülés is elég fájdalmas volt, bár legalább gyors.
A kitolás sem volt megkönnyebbülés, végig éreztem ahogyan haladt lefelé. A dokim figyelmeztetett, hogy a betapintás kellemetlen lesz, de a korábbiakhoz képest már egyáltalán nem éreztem annak. (Végül is közvetlenül előtte ott kijött egy 3,8 kg-os, 56 cm-es baba, eléggé kitágította az utat.) Beszti
2005.02.22 14:53
Kedves Csilla!
Én erősen javaslom, hogy válasszál az orvosod mellé egy tapasztalt szülésznőt is. A doktornő nagyon kedves, de sajnos váratlan problémák fellépésénél nagyon el tud bizonytalanodni. Én legalábbis ezt tapasztaltam vele kapcsolatban.
Természetesen kívánok neked (és minden babát váró anyukának) problémamentes szülést.
Én erősen javaslom, hogy válasszál az orvosod mellé egy tapasztalt szülésznőt is. A doktornő nagyon kedves, de sajnos váratlan problémák fellépésénél nagyon el tud bizonytalanodni. Én legalábbis ezt tapasztaltam vele kapcsolatban.
Természetesen kívánok neked (és minden babát váró anyukának) problémamentes szülést.
2005.02.23 08:37
Sziasztok!
Csaszi utáni sima szülésnél az orvosok valóban jobban szeretik a max.félig ülő helyzetet,elkerülendő a régi hegre nehezedő agy nyomást.
Gátmetszést is csinálnak mindig hogy minnél gyorsabban kint legyen a babó(de ez legalább nincs 15 centi mint egy csaszis vágás,az enyém pld.egy külső és egy belső öltést kapott,kb.egy centi volt),és nem hagyják hogy hosszú legyen a kitolási szak.Én úgy kezdtem hogy a dokim azt mondta most van 15 percünk arra hogy a lányom kibújjon.Tíz perc alatt"lerendeztem",és még hasbakönyöklés sem volt.
Az utólagos betapintásnál minden dokinak megvan a maga rutinja,a legtöbbször altatnak,legalábbis elbódítanak.
Közben elintézik a gátvarrást is.
De ha valaki nem akarja akkor nem muszály aludni.
Én pld.nem akartam aludni,de a doki nagyon gyors volt,és azt mondta orrba is rúghatom ha nagyon fáj.
Nem mondom hogy kellemes volt,de kibírtam.
Csaszi utáni sima szülésnél az orvosok valóban jobban szeretik a max.félig ülő helyzetet,elkerülendő a régi hegre nehezedő agy nyomást.
Gátmetszést is csinálnak mindig hogy minnél gyorsabban kint legyen a babó(de ez legalább nincs 15 centi mint egy csaszis vágás,az enyém pld.egy külső és egy belső öltést kapott,kb.egy centi volt),és nem hagyják hogy hosszú legyen a kitolási szak.Én úgy kezdtem hogy a dokim azt mondta most van 15 percünk arra hogy a lányom kibújjon.Tíz perc alatt"lerendeztem",és még hasbakönyöklés sem volt.
Az utólagos betapintásnál minden dokinak megvan a maga rutinja,a legtöbbször altatnak,legalábbis elbódítanak.
Közben elintézik a gátvarrást is.
De ha valaki nem akarja akkor nem muszály aludni.
Én pld.nem akartam aludni,de a doki nagyon gyors volt,és azt mondta orrba is rúghatom ha nagyon fáj.
Nem mondom hogy kellemes volt,de kibírtam.
2005.02.23 14:42
Az én dokim meg eléggé ragaszkodott hozzá, hogy elaltasson egy kicsit a betapintáshoz.Én nem nagyon akartam, mivel a családban volt már aki ébren volt és azt mondta, nem volt rosszabb , mint a szülés, ki lehet bírni. Abban maradtunk, hogy majd ha odajutunk (ha odajutunk egyáltalán) akkor döntjük el. Odajutottunk, de a döntést elfelejtette szerintem, egyszer csak jött az anesztes. Persze van szám, szólhattam volna, hogy nem akarom, nyilván akkor altatás nélkül megcsinálja, de franc se tudja.. úgy voltam vele, nem akarok tööb fájdalmat, jól is esne aludni (a második éjszakám maradt ki). A gyereket mindenképpen elvitték, éjszaka volt, telt ház, nem maradhattunk ott a két óra megfigyelésre, mert kellett a hely másnak, a férjem csak a folyosón maradhatott velem, ott meg a gyereket nem kaphattam meg, fáradt voltam, féltem is volna magam mellé venni azon a keskeny ágyon. Ha egyszer még szülök, akkor erre is felkészülök, most csak a szülésig gondolkoztam elöre. De nem vészes az altatás, ha nem vagyunk olyan fáradtak és mások a körülmények, akár altatás után is el lehet dajkálgatni a gyerköcöt. Hamar felébred az ember teljesen. Most tulajdonképpen két-három óra múlva hozták is vissza, mert reggel lett ...Akkor már lehetett szoptatni is.
2005.03.13 23:09
Sziasztok!
Nekem meg közben megszületett a babám, de azért most megint ellátogattam ide.
Hát mit mondjak? Ember tervez...
Megbeszéltük az orvossal, hogy megpróbáljuk, elég jó volt a hegvastagság is, legalábbis a szülés előtt 2 héttel.
Aztán a várt idő előtt elfolyt a magzatvíz, de megint nem tágultam szinte semmit. Császár. Másnap mondta az orvos, hogy a baba nyaka köré volt tekeredve a köldökzsinor és koszos volt a magzatvíz, plusz a heg 2 és fél centi hosszúságban úgy el volt vékonyodva, hogy biztos felszakadt volna, ha normálisan próbálok szülni. Hát ennyit erről.
Remélem azért nem vettem el senkinek a kedvét. Csak azért szólok, hogy ne essetek abba a hibába, mint én, hogy majdnem biztosra veszitek: most sikerülni fog, mindenáron. Az legyen a fontos, hogy a babának semmi baja ne történjen!
Sok sikert a szüléshez!
Üdv mindenkinek:
Szilvi
Nekem meg közben megszületett a babám, de azért most megint ellátogattam ide.
Hát mit mondjak? Ember tervez...
Megbeszéltük az orvossal, hogy megpróbáljuk, elég jó volt a hegvastagság is, legalábbis a szülés előtt 2 héttel.
Aztán a várt idő előtt elfolyt a magzatvíz, de megint nem tágultam szinte semmit. Császár. Másnap mondta az orvos, hogy a baba nyaka köré volt tekeredve a köldökzsinor és koszos volt a magzatvíz, plusz a heg 2 és fél centi hosszúságban úgy el volt vékonyodva, hogy biztos felszakadt volna, ha normálisan próbálok szülni. Hát ennyit erről.
Remélem azért nem vettem el senkinek a kedvét. Csak azért szólok, hogy ne essetek abba a hibába, mint én, hogy majdnem biztosra veszitek: most sikerülni fog, mindenáron. Az legyen a fontos, hogy a babának semmi baja ne történjen!
Sok sikert a szüléshez!
Üdv mindenkinek:
Szilvi
2005.03.16 17:45
Sziasztok!
Én is gratulálok Sylvikének!!!
Én is császárral szültem 2004. dec. 16-án, de nem bántam meg. A heg nagyon gyorsan gyógyult, 5 nap múlva hazamehettünk a kórházból, és azt hiszem, én félnék természetes úton szülni egy másodikat, ha már egyszer az első csaszi lett. Akkor már megint császárt szeretnék. De ezzel látom itt eléggé egyedül vagyok. Nem baj, azért elmeséltem.
Én is gratulálok Sylvikének!!!
Én is császárral szültem 2004. dec. 16-án, de nem bántam meg. A heg nagyon gyorsan gyógyult, 5 nap múlva hazamehettünk a kórházból, és azt hiszem, én félnék természetes úton szülni egy másodikat, ha már egyszer az első csaszi lett. Akkor már megint császárt szeretnék. De ezzel látom itt eléggé egyedül vagyok. Nem baj, azért elmeséltem.
2005.03.28 10:11
Sziasztok!
Én is császárral szültem 2004. november 5-én. A műtét nem volt rossz élmény, de utána egy darabig azt hittem, többet nem fogok tudni nevetni. Szerencsére hamar gyógyult a seb, idővel szépültek az emlékek is .
Bár még egyelőre távol áll a következő terhesség, de akkor, remélem, szülhetek "normálisan".
Számomra ez a "betapintás" elég ijesztően hangzik
.
Szilvi: ne búsulj. Az a lényeg, hogy Te is, és a baba is jól vagytok. Ez a legeslegfontosabb.
Ha már így alakult kérdezhetek? Milyen volt a második után a seb? (jobban fájt, nehezebben gyógyult v. ugyanolyan volt mint először?)
Timi
Én is császárral szültem 2004. november 5-én. A műtét nem volt rossz élmény, de utána egy darabig azt hittem, többet nem fogok tudni nevetni
. Szerencsére hamar gyógyult a seb, idővel szépültek az emlékek is . Bár még egyelőre távol áll a következő terhesség, de akkor, remélem, szülhetek "normálisan"
. Számomra ez a "betapintás" elég ijesztően hangzik
. Szilvi: ne búsulj. Az a lényeg, hogy Te is, és a baba is jól vagytok
. Ez a legeslegfontosabb. Ha már így alakult kérdezhetek? Milyen volt a második után a seb? (jobban fájt, nehezebben gyógyult v. ugyanolyan volt mint először?)
Timi
2006.08.20 11:45
Sziasztok,
Látom, hogy kihalt ez a topik, de talán olvassa még valaki.
Császárral született a fiam annak idején, és most várjuk a másodikat. Szeretnék "rendesen" szülni. Tudom, hogy ez nagyon sok mindenen múlik, és nincs semmire garancia, mégis örülnék, ha találnék egy olyan dokit, aki tényleg hisz benne, hogy nem borzasztóan kockázatos hüvelyi úton szülni császár után.
Szóval ha tudntok ilyen dokit Bp-en, kérlek, írjatok róla, akár magánba akár ide.
Köszönöm.
Látom, hogy kihalt ez a topik, de talán olvassa még valaki.
Császárral született a fiam annak idején, és most várjuk a másodikat. Szeretnék "rendesen" szülni. Tudom, hogy ez nagyon sok mindenen múlik, és nincs semmire garancia, mégis örülnék, ha találnék egy olyan dokit, aki tényleg hisz benne, hogy nem borzasztóan kockázatos hüvelyi úton szülni császár után.
Szóval ha tudntok ilyen dokit Bp-en, kérlek, írjatok róla, akár magánba akár ide.
Köszönöm.
Lívia, két fáradhatatlan kissrác álmos anyukája.
http://www.babakozelben.hu
http://www.babakozelben.hu
2007.02.25 00:54
Sziasztok!
Én is császárral szültem az első babámat, ő lassan egy éves lesz, és tervezzük a másodikat. Tudnátok olyan dokit+kórházat ajánlani, akinél meg lehet próbálkozni a normál szüléssel?
Köszönöm!
Én is császárral szültem az első babámat, ő lassan egy éves lesz, és tervezzük a másodikat. Tudnátok olyan dokit+kórházat ajánlani, akinél meg lehet próbálkozni a normál szüléssel?
Köszönöm!
Lidke
[img]https://lilypie.com][img]http://lb5m.lilypie.com/TikiPic.php/Hbc0.jpg[/img]
[img]https://lilypie.com][img]http://lb5m.lilypie.com/TikiPic.php/Hbc0.jpg[/img]
2007.03.18 07:40
Sziasztok!
Én 2003-ban császárral szültem, majd 2006-ban simán.
Ahogy a dokim is mondta ehhez kell egy nő és egy bevallalós doki. Nekem megvolt.
Szüléstörténetem:
Kedden 23-án reggel 6-kor keltem és irány a kórház. A dokim berendelt vizsgálatra. Az emberek figyelmességére utal, hogy az egyik közlekedési eszközön nem adták át a helyet. Szóval bő 1 óra alatt beértem a kórházba. A doki megvizsgált és közölte, hogy 1 ujjnyira nyitva vagyok, bármi lehet belőle. De mivel semmi görcsöt, keményedést, különlegességet nem éreztem hazaengedett. Fél 9-kor indultam haza. Amikor a trolit vártam észrevettem, hogy elkezdődtek nagyon enyhe menstruációs görcsök, amik az úton hazafelé szabályosan ismétlődtek 3-6 perc között, de annyira enyhe volt, hogy csak azt hittem a szokásos keményedések egy kicsit megfűszerezve. Amikor a liftünkben voltam kb. 10-re értem haza, akkor könnyebbültem meg igazán, mert azért nem igazán éreztem magam jól. Nem szülési fájdalmakat éreztem, csak valahogy a közérzetem nem volt jó. Gondoltam itthon lepihenek és ha elmúlnak a keményedések akkor nem szülünk. Annyira enyhe görcseim voltak, hogy még Fannit is le akartam vinni a játszótérre még jó, hogy a férjem nem engedett.
Ahogy feküdtem az ágyban egy kicsit rossz volt a közérzetem és 2-3 percenként volt ilyen összehúzódásom. Aztán elmentem wc-re. Ott minta elmúlt volna minden fájdalmam, gondolom mert az ember ott el tudja lazítani az izmait. Mondtam is, ma nem szülünk. Egyébként nagyon sokat töprengtünk, hogy most szülünk vagy nem szülünk. Fontos volt, hogy biztosak legyünk, mert a mamáék 150 km-ről utaztak fel vigyázni a Fannira. Szóval a wc-n ülve, egyszer csak a nagy csendben egy hatalmas pukkanást hallottam, ami nagyon fájt. Ez 1/2 12-kor történt. Még kiáltottam is egyet. A férjem azonnal mondta megyünk a kórházba. Hívta is a mamáékat induljanak. Én pedig a bébiszittert. Gondolom a méhlepény repedt meg, de nem folyt semmi kifelé így nagyon megijedtem. Felhívtam a dokit aki mondta, hogy menjek be, mert így nem tudja mi volt az a pukkanás. Elkezdtünk készülődni. Fájásom még nem volt.
Aztán kb. 10 perc múlva 11:45-kor, ahogy lehajoltam, hogy felvegyek valamit a földről elindult a magzatvíz. Gondolom nem alul repedt meg, hanem valahol oldalt így idő kellett míg ki tudott folyni, illetve Áron picit arrébb ment, akkor a buksijától ki tudott folyni. Innentől indultak el a fájások is, amik rögtön 2 percesek voltak. 12:00-kor tudtunk elindulni itthonról. Bíztam benne, hogy hamar beérünk a kórházba és nem lesz dugó. Az autóban már 1-2 perces iszonyatos fájdalmaim voltak. Szinte alig volt szünet közötte. Éreztem a férjem is aggódik, hogy beérünk-e. Mondta is, hogy hívjam a mentőt, ha úgy érzem, mert Ő nem érzi, hogy mi a helyzet. Az út 45 percig tartott. 12:45-kor értünk be. Amíg Ferkó parkolót keresett és én a fájások között egy oszlopot támasztottam odajött egy kedves nőcike, hogy segíthet-e. Keményedik a pocakom?-kérdezte. Mondom mindjárt jön a férjem köszönöm. Majd meglátta a csomagomat, akkor kapcsolt. Csak nem szülök? Mondom, de nagyon úgy néz ki. Amikor elmúlt egy fájás, akkor tudtam haladni egy kicsit. Majd amikor jött egy meg kellett állnom. Kicsit muris lehetett, hogy amikor a lift leért a földszintre, akkor megint jött egy fájás és meg sem tudtam moccanni. Mondtam menjenek, mert nem tudok beszállni. Azért nagyon aranyosak voltak az emberek, mert megvárták míg elmúlik és beszálltam a liftbe. Még kiszállni kitudtam, de csak 1 méterre jutottam, mert jött a következő fájás. Találtam egy gurulós széket és arra támaszkodtam. Az egyik nővér a kardiológia osztályon meglátott és azonnal beültetett a székbe és már robogott is velem a szülőszobára. 13:00 körül értünk be. A szülésznőm azonnal jött. Úgy megnyugodtam, hogy ott van és beértünk a kórházba. Amikor meglátott, kicsit meglepődve mondta, hogy ennyire vajúdok már. Kérdezte kell-e nyomnom. Nem tudtam igazán megmondani, mert nekem mindenki azt mondta, olyan mintha kakilni kellene. Nekem ilyen nem volt. Így a vizsgálóba vezetett be. Miközben levettem a nadrágomat és a cipőmet vagyis a férjem levette, visszaért a szülésznő. Ekkor megint jött egy fájás Ő észrevette, hogy nyomok. Nekem nem tűnt fel csak annyi, hogy a hasam összerándul és én egy kicsit összegörnyedek. Na innentől felgyorsultak az események. Rohantunk a szülőszobára. Se beöntés, se vizsgálat, se átöltözés. És már nyomhattam is.
Kicsit meg voltam zavarodva, mert nem készültem fel rá, hogy beérek a kórházba és már nyomhatok is, így kellett egy kis idő míg agyilag felfogtam, hogy közre kell működnöm a dokival és a szülésznővel, hogy megszülessen Áron. Ugyanis tolófájások alatt mindig kiabáltam és kiengedtem a levegőt így nem tudtam hatékonyan nyomni. Végül a férjem jött oda és súgta a fülembe, hogy mit csináljak. Nagy levegő, szemet becsuk, levegő bent tart és nyomás. Amikor nyomtam hallottam, hogy Ő is nyom. Rá úgy néz ki hallgattam. És végre haladt előre a dolog. Muszáj volt, mert Áron szívhangja leesett félő volt, hogy baja lesz. Amikor a buksija már a kijáratnál volt a doki megcsinálta a gátmetszést, amiből semmit nem éreztem szerencsére. És még egy-két nyomásra 13:30-kor végre Áron kibújt 10/10-es Apgar-al. Rögtön a hasamra rakták. A férjem még sírt is. Olyan aranyos volt.
Utána a szokásos dolgok következtek. Áron odabent a 37-es buksijával mindent tarolt így a hüvelyfalat is varrni kellett. 13 varratom lett. Nagyon nehezen viseltem a varrást is , az sem érdekelt, hogy a picur ott volt mellettem a férjem karjaiban. A betapintást is megcsinálta a doki és higgyétek el semmi extra nem volt benne, olyan volt, mint egy sima vizsgálat pedig be voltam szarva tőle. Bocsánat a kifejezésért. pedig szülés előtt sokat gondolkodtam rajta, hogy megkérem altassanak el ezért, mivel itt a babaneten sokaktól azt olvastam, hogy ez egy borzalmasan fájó dolog. Nekem személy szerint abszolút nem fájt és kb. 1 percig tartott. Úgyhogy ettől aztán ne tartson senki. Miután a doki végzett, tudtam csak babázni. Rögtön megszoptathattam, ami számomra nagyon fontos volt. Gondoltam ez is segít majd, hogy legyen tejcsim. 2 órát töltöttünk hármasban, majd mentem a gyerekágyra. Pár óra múlva kellett csak felkelnem, de úgy leesett a vérnyomásom, hogy 2 órába telt, közben tömtek folyadékkal, míg ki tudtam menni a mosdóba. Azután azonban minden simán ment. Áron nagyon ügyesen szopizott. A csecsemős nővérek nagyon aranyosak voltak. Mindennel meg voltam elégedve.
Egyszóval a szülés nagyon nehéz volt, vagyis inkább fájdalmas, de ez egy csodálatos élmény és most már, hogy a fájdalmak halványodnak azt mondom jöhet a következő.
Szóval lehet császár után simán szülni. Mindenkinek ajánlom!
Ha van kérdésetek légyszi a profilomban levő email címre, mert az mindig megnézem.
Indigo
Én 2003-ban császárral szültem, majd 2006-ban simán.
Ahogy a dokim is mondta ehhez kell egy nő és egy bevallalós doki. Nekem megvolt.
Szüléstörténetem:
Kedden 23-án reggel 6-kor keltem és irány a kórház. A dokim berendelt vizsgálatra. Az emberek figyelmességére utal, hogy az egyik közlekedési eszközön nem adták át a helyet. Szóval bő 1 óra alatt beértem a kórházba. A doki megvizsgált és közölte, hogy 1 ujjnyira nyitva vagyok, bármi lehet belőle. De mivel semmi görcsöt, keményedést, különlegességet nem éreztem hazaengedett. Fél 9-kor indultam haza. Amikor a trolit vártam észrevettem, hogy elkezdődtek nagyon enyhe menstruációs görcsök, amik az úton hazafelé szabályosan ismétlődtek 3-6 perc között, de annyira enyhe volt, hogy csak azt hittem a szokásos keményedések egy kicsit megfűszerezve. Amikor a liftünkben voltam kb. 10-re értem haza, akkor könnyebbültem meg igazán, mert azért nem igazán éreztem magam jól. Nem szülési fájdalmakat éreztem, csak valahogy a közérzetem nem volt jó. Gondoltam itthon lepihenek és ha elmúlnak a keményedések akkor nem szülünk. Annyira enyhe görcseim voltak, hogy még Fannit is le akartam vinni a játszótérre még jó, hogy a férjem nem engedett.
Ahogy feküdtem az ágyban egy kicsit rossz volt a közérzetem és 2-3 percenként volt ilyen összehúzódásom. Aztán elmentem wc-re. Ott minta elmúlt volna minden fájdalmam, gondolom mert az ember ott el tudja lazítani az izmait. Mondtam is, ma nem szülünk. Egyébként nagyon sokat töprengtünk, hogy most szülünk vagy nem szülünk. Fontos volt, hogy biztosak legyünk, mert a mamáék 150 km-ről utaztak fel vigyázni a Fannira. Szóval a wc-n ülve, egyszer csak a nagy csendben egy hatalmas pukkanást hallottam, ami nagyon fájt. Ez 1/2 12-kor történt. Még kiáltottam is egyet. A férjem azonnal mondta megyünk a kórházba. Hívta is a mamáékat induljanak. Én pedig a bébiszittert. Gondolom a méhlepény repedt meg, de nem folyt semmi kifelé így nagyon megijedtem. Felhívtam a dokit aki mondta, hogy menjek be, mert így nem tudja mi volt az a pukkanás. Elkezdtünk készülődni. Fájásom még nem volt.
Aztán kb. 10 perc múlva 11:45-kor, ahogy lehajoltam, hogy felvegyek valamit a földről elindult a magzatvíz. Gondolom nem alul repedt meg, hanem valahol oldalt így idő kellett míg ki tudott folyni, illetve Áron picit arrébb ment, akkor a buksijától ki tudott folyni. Innentől indultak el a fájások is, amik rögtön 2 percesek voltak. 12:00-kor tudtunk elindulni itthonról. Bíztam benne, hogy hamar beérünk a kórházba és nem lesz dugó. Az autóban már 1-2 perces iszonyatos fájdalmaim voltak. Szinte alig volt szünet közötte. Éreztem a férjem is aggódik, hogy beérünk-e. Mondta is, hogy hívjam a mentőt, ha úgy érzem, mert Ő nem érzi, hogy mi a helyzet. Az út 45 percig tartott. 12:45-kor értünk be. Amíg Ferkó parkolót keresett és én a fájások között egy oszlopot támasztottam odajött egy kedves nőcike, hogy segíthet-e. Keményedik a pocakom?-kérdezte. Mondom mindjárt jön a férjem köszönöm. Majd meglátta a csomagomat, akkor kapcsolt. Csak nem szülök? Mondom, de nagyon úgy néz ki. Amikor elmúlt egy fájás, akkor tudtam haladni egy kicsit. Majd amikor jött egy meg kellett állnom. Kicsit muris lehetett, hogy amikor a lift leért a földszintre, akkor megint jött egy fájás és meg sem tudtam moccanni. Mondtam menjenek, mert nem tudok beszállni. Azért nagyon aranyosak voltak az emberek, mert megvárták míg elmúlik és beszálltam a liftbe. Még kiszállni kitudtam, de csak 1 méterre jutottam, mert jött a következő fájás. Találtam egy gurulós széket és arra támaszkodtam. Az egyik nővér a kardiológia osztályon meglátott és azonnal beültetett a székbe és már robogott is velem a szülőszobára. 13:00 körül értünk be. A szülésznőm azonnal jött. Úgy megnyugodtam, hogy ott van és beértünk a kórházba. Amikor meglátott, kicsit meglepődve mondta, hogy ennyire vajúdok már. Kérdezte kell-e nyomnom. Nem tudtam igazán megmondani, mert nekem mindenki azt mondta, olyan mintha kakilni kellene. Nekem ilyen nem volt. Így a vizsgálóba vezetett be. Miközben levettem a nadrágomat és a cipőmet vagyis a férjem levette, visszaért a szülésznő. Ekkor megint jött egy fájás Ő észrevette, hogy nyomok. Nekem nem tűnt fel csak annyi, hogy a hasam összerándul és én egy kicsit összegörnyedek. Na innentől felgyorsultak az események. Rohantunk a szülőszobára. Se beöntés, se vizsgálat, se átöltözés. És már nyomhattam is.
Kicsit meg voltam zavarodva, mert nem készültem fel rá, hogy beérek a kórházba és már nyomhatok is, így kellett egy kis idő míg agyilag felfogtam, hogy közre kell működnöm a dokival és a szülésznővel, hogy megszülessen Áron. Ugyanis tolófájások alatt mindig kiabáltam és kiengedtem a levegőt így nem tudtam hatékonyan nyomni. Végül a férjem jött oda és súgta a fülembe, hogy mit csináljak. Nagy levegő, szemet becsuk, levegő bent tart és nyomás. Amikor nyomtam hallottam, hogy Ő is nyom. Rá úgy néz ki hallgattam. És végre haladt előre a dolog. Muszáj volt, mert Áron szívhangja leesett félő volt, hogy baja lesz. Amikor a buksija már a kijáratnál volt a doki megcsinálta a gátmetszést, amiből semmit nem éreztem szerencsére. És még egy-két nyomásra 13:30-kor végre Áron kibújt 10/10-es Apgar-al. Rögtön a hasamra rakták. A férjem még sírt is. Olyan aranyos volt.
Utána a szokásos dolgok következtek. Áron odabent a 37-es buksijával mindent tarolt így a hüvelyfalat is varrni kellett. 13 varratom lett. Nagyon nehezen viseltem a varrást is , az sem érdekelt, hogy a picur ott volt mellettem a férjem karjaiban. A betapintást is megcsinálta a doki és higgyétek el semmi extra nem volt benne, olyan volt, mint egy sima vizsgálat pedig be voltam szarva tőle. Bocsánat a kifejezésért. pedig szülés előtt sokat gondolkodtam rajta, hogy megkérem altassanak el ezért, mivel itt a babaneten sokaktól azt olvastam, hogy ez egy borzalmasan fájó dolog. Nekem személy szerint abszolút nem fájt és kb. 1 percig tartott. Úgyhogy ettől aztán ne tartson senki. Miután a doki végzett, tudtam csak babázni. Rögtön megszoptathattam, ami számomra nagyon fontos volt. Gondoltam ez is segít majd, hogy legyen tejcsim. 2 órát töltöttünk hármasban, majd mentem a gyerekágyra. Pár óra múlva kellett csak felkelnem, de úgy leesett a vérnyomásom, hogy 2 órába telt, közben tömtek folyadékkal, míg ki tudtam menni a mosdóba. Azután azonban minden simán ment. Áron nagyon ügyesen szopizott. A csecsemős nővérek nagyon aranyosak voltak. Mindennel meg voltam elégedve.
Egyszóval a szülés nagyon nehéz volt, vagyis inkább fájdalmas, de ez egy csodálatos élmény és most már, hogy a fájdalmak halványodnak azt mondom jöhet a következő.
Szóval lehet császár után simán szülni. Mindenkinek ajánlom!
Ha van kérdésetek légyszi a profilomban levő email címre, mert az mindig megnézem.
Indigo
