Kellemes Húsvéti Ünnepeket Lányok!!!
Új privát üzeneted érkezett!
2013.03.29 13:11
Mirrmurrka, nincs kedved jelentkezni és megírni hogy mi van Veled ? Sheil megemlített Téged is. Már csak te hiányzol !
Lányok, 4 szivecském lett ma, ami nálam rekord 7 punkció volt ma, nagyon sokan voltunk, volt is kavarodás rendesen az ágyakkal meg mindennel...
Szép hómentes húsvéti ünnepeket kivánok mindenkinek !
A.
Sheil megemlített Téged is. Már csak te hiányzol !
Lányok, 4 szivecském lett ma, ami nálam rekord
7 punkció volt ma, nagyon sokan voltunk, volt is kavarodás rendesen az ágyakkal meg mindennel...
Szép hómentes húsvéti ünnepeket kivánok mindenkinek !
A.
2013.03.29 13:16
Sziasztok! akkor felbuzdulva a többieken én is jövök, siker sztorival és erőt adó történettel:
Immáron három és fél éve várunk/vártunk kisbabára, amikor megtörtént a csoda.
Történetünk 2008-ban kezdődött, augusztusban, 4 év közös élet után összeházasodtunk a párommal. Már akkor sejtettük, hogy nem lesz egyszerű a babához vezető út, így a nőgyógyász egyenesen egy meddőségi központba irányított. "Mindössze" annyi volt a baj, hogy nem volt rendszeres a menstruációm. Ami ugyebár azért fontos lett volna... Így miután dr V.
felállította a diagnózist, miszerint nálam PCO gyanú, illetve a férjem spermaképe pedig nem tökéletes, így elhangzott az ítélet, miszerint otthon ne is, de nála, nyugodtan próbálkozhatunk inszeminációval.
2009 januárjában elkezdődtek az inszeminációk, egymás után szépen sorjában novemberig, de kezdtünk elfáradni és már a lombikbébi centrumokat keresgéltük. A 8. általunk már elkönyvelt sikertelen inszem eredménye előtt már dr. D-nél voltunk, akit a legjobbnak ítéltünk meg a lombik területén!
Ismét kivizsgálták a férjem, andrológus szemével is. Dr D. cseppet sem finoman közölte, hogy mi mi a fenére inszeminációztunk, ezzel esélyünk sem volt. Lombik is csak ICSI-vel!!! Remek! Így 2010 februárjában már az első lombikunkat kezdtük, hiszen csak így van esélyünk. Első lombik, első igazi próbálkozás, a transzfer utáni 10. napon csíkos teszt!!! Öröm-boldogság-elmondhatatlan érzés. Aztán az ultrahang igazolta, hogy igen ott van és szép élesszélű petezsák látható, majd visszamentünk 10 nap múlva, de nem volt szívhang, majd egy hét múlva ismét semmi.... Missed ab... a
területileg illetékes kórházban 3 hét várólista.... Így maradt a magánkórház,üresen, végtelen elkeseredetten jöttünk haza.
De júliusban már a következő lombikot kezdtük! Sikertelen. Majd két stimuláció következett, amik le lettek állítva, mert nem úgy alakult, ahogy szerettünk volna, ellenben megkaptam a lórúgásnyi hormonokat.
Közben megjártuk a genetikust! Mindketten túl tökéletesek vagyunk!
Na, majd 2011! Már a 2. karácsonyunk telt el úgy, hogy na majd jövőre, csak türelmesnek kell lennünk....
2011 januárjában újabb lombik, pozitív teszt, de mire az ultrahangra került volna a sor, már nem volt kit nézni, sajnos..... Ekkor elkezdtünk úszni járni a férjemmel, aki ennek és a megváltozott étrendünknek köszönhetően 20 kg-tól szabadult meg és ennek következményeként elhagyta a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét, elment az andrológushoz egy kontrollra és tökéletes spermaképpel lepett meg mindenkit!
Ez alatt nekem mindössze 4 kg-tól sikerült megszabadulnom, de már ezt is haladásnak éreztem! Inzulin eredményeimre dr. D. annyit mondott, nem kell vele foglalkozni....
A negyedik lombikunk 2011 júniusában szintén örömmel és boldogsággal indult,hiszen volt pozitív teszt, de szépen lassan elhalványult, így mielőtt a mienk lett volna elveszítettük.
Teljes kilátástalanság, kudarc, a gödör olyan mély lett alattunk, hogy sosem hittük, hogy valaha kimászunk belőle.
Eltelt jó néhány hónap, mire úgy döntöttünk elmegyünk máshoz, meghallgatunk mást, és ha nem, akkor valamit ki kell találnunk, mert az nem lehet, hogy ne legyen gyermekünk soha...Elmentünk dr. K doktornőhöz, aki az inzulinommal kezdte, rendbe kell tenni!!! És szeretne egy lapat és egy hiszterot, csináltassam meg és utána lombikozhatunk... tovább... Találtam egy megfelelő
orvost, aki az inzulira rögtön 160g-os diétát és meforalt írt fel...(persze utána még fogytam fogytam is 9-10kg-ot), azt mondta januárban kontroll, de addigra már biztosan terhes lesz....ja persze....
Megbeszéltem a nőgyógyásszal a lapart, hiszterot, megvolt a műtét napja, de előtte egy héttel még utolsó találkára érkeztem hozzá, hiszen egy nem menstruáló nő lévén nézni kell, hogy mi a helyzet odabent, bár nem vártunk igazán semmi, de mégis meg kellett nézni...de a kezemben egy teszt volt, ami
csíkos volt!!! Hogy hogyan? Nem tudom....na jó, tudom... de nem értem....
Megnézett ultrahangon és csak annyit mondott igen terhes, de valószínűleg csak 4 hetes mindössze.... Hcg-t néztünk:257, igen ez az , két nap múlva 728!
Majd rá 4 napra 3839! Terhes vagyok! El sem hiszem!!!!
Egy igazi csoda, egy olyan csoda, amire nem számítottunk, ami a természet műve, nem a lombiké, nem a biológusoké! A MIENK!
Egy igazi csodababa!!!!!
régi topik-lakóként tudom, hogy mennyien és hogyan küzdenek babáért. Szeretnék erőt
adni azoknak, aki feladni készülnek, szeretnék példa lenni arra, hogy ennyi viszontagság után létezik a csoda!!! Létezhet az, hogy ha két ember ennyire szereti egymást és kitart, akkor elérheti a várva-várt célját!
Természetesen végig ott volt a félelem bennünk, hogy mi lesz, hogy lesz, de minden rendben volt! a kishölgy 8 hónapos lesz hamarosan! életünk minden percét örömmel és boldogsággal tölti el!
a 2012-es karácsonyt már hárman a gyermekünkkel töltöttük és mindennél szebb és jobb volt!!
szóóóóval 8 inszem, 6 lombik kezelés, ebből 4 lombik, egy műszeres befejezéssel, mindezt 3,5 év után, de mi még mindig csak előre és előre néztünk és megérte!!! lányok egy nagyon fontos dolog van: SOSE ADJÁTOK FEL!!!!
mindenkinek kívánok erőt, kitartást és terveket!!! mert az a legfontosabb, mindig legyen több út de a cél maradjon ugyanaz!!! sokszor ölelek mindenkit!
Immáron három és fél éve várunk/vártunk kisbabára, amikor megtörtént a csoda.
Történetünk 2008-ban kezdődött, augusztusban, 4 év közös élet után összeházasodtunk a párommal. Már akkor sejtettük, hogy nem lesz egyszerű a babához vezető út, így a nőgyógyász egyenesen egy meddőségi központba irányított. "Mindössze" annyi volt a baj, hogy nem volt rendszeres a menstruációm. Ami ugyebár azért fontos lett volna... Így miután dr V.
felállította a diagnózist, miszerint nálam PCO gyanú, illetve a férjem spermaképe pedig nem tökéletes, így elhangzott az ítélet, miszerint otthon ne is, de nála, nyugodtan próbálkozhatunk inszeminációval.
2009 januárjában elkezdődtek az inszeminációk, egymás után szépen sorjában novemberig, de kezdtünk elfáradni és már a lombikbébi centrumokat keresgéltük. A 8. általunk már elkönyvelt sikertelen inszem eredménye előtt már dr. D-nél voltunk, akit a legjobbnak ítéltünk meg a lombik területén!
Ismét kivizsgálták a férjem, andrológus szemével is. Dr D. cseppet sem finoman közölte, hogy mi mi a fenére inszeminációztunk, ezzel esélyünk sem volt. Lombik is csak ICSI-vel!!! Remek! Így 2010 februárjában már az első lombikunkat kezdtük, hiszen csak így van esélyünk. Első lombik, első igazi próbálkozás, a transzfer utáni 10. napon csíkos teszt!!! Öröm-boldogság-elmondhatatlan érzés. Aztán az ultrahang igazolta, hogy igen ott van és szép élesszélű petezsák látható, majd visszamentünk 10 nap múlva, de nem volt szívhang, majd egy hét múlva ismét semmi.... Missed ab... a
területileg illetékes kórházban 3 hét várólista.... Így maradt a magánkórház,üresen, végtelen elkeseredetten jöttünk haza.
De júliusban már a következő lombikot kezdtük! Sikertelen. Majd két stimuláció következett, amik le lettek állítva, mert nem úgy alakult, ahogy szerettünk volna, ellenben megkaptam a lórúgásnyi hormonokat.
Közben megjártuk a genetikust! Mindketten túl tökéletesek vagyunk!
Na, majd 2011! Már a 2. karácsonyunk telt el úgy, hogy na majd jövőre, csak türelmesnek kell lennünk....
2011 januárjában újabb lombik, pozitív teszt, de mire az ultrahangra került volna a sor, már nem volt kit nézni, sajnos..... Ekkor elkezdtünk úszni járni a férjemmel, aki ennek és a megváltozott étrendünknek köszönhetően 20 kg-tól szabadult meg és ennek következményeként elhagyta a vérnyomáscsökkentő gyógyszerét, elment az andrológushoz egy kontrollra és tökéletes spermaképpel lepett meg mindenkit!
Ez alatt nekem mindössze 4 kg-tól sikerült megszabadulnom, de már ezt is haladásnak éreztem! Inzulin eredményeimre dr. D. annyit mondott, nem kell vele foglalkozni....
A negyedik lombikunk 2011 júniusában szintén örömmel és boldogsággal indult,hiszen volt pozitív teszt, de szépen lassan elhalványult, így mielőtt a mienk lett volna elveszítettük.
Teljes kilátástalanság, kudarc, a gödör olyan mély lett alattunk, hogy sosem hittük, hogy valaha kimászunk belőle.
Eltelt jó néhány hónap, mire úgy döntöttünk elmegyünk máshoz, meghallgatunk mást, és ha nem, akkor valamit ki kell találnunk, mert az nem lehet, hogy ne legyen gyermekünk soha...Elmentünk dr. K doktornőhöz, aki az inzulinommal kezdte, rendbe kell tenni!!! És szeretne egy lapat és egy hiszterot, csináltassam meg és utána lombikozhatunk... tovább... Találtam egy megfelelő
orvost, aki az inzulira rögtön 160g-os diétát és meforalt írt fel...(persze utána még fogytam fogytam is 9-10kg-ot), azt mondta januárban kontroll, de addigra már biztosan terhes lesz....ja persze....
Megbeszéltem a nőgyógyásszal a lapart, hiszterot, megvolt a műtét napja, de előtte egy héttel még utolsó találkára érkeztem hozzá, hiszen egy nem menstruáló nő lévén nézni kell, hogy mi a helyzet odabent, bár nem vártunk igazán semmi, de mégis meg kellett nézni...de a kezemben egy teszt volt, ami
csíkos volt!!! Hogy hogyan? Nem tudom....na jó, tudom... de nem értem....
Megnézett ultrahangon és csak annyit mondott igen terhes, de valószínűleg csak 4 hetes mindössze.... Hcg-t néztünk:257, igen ez az , két nap múlva 728!
Majd rá 4 napra 3839! Terhes vagyok! El sem hiszem!!!!
Egy igazi csoda, egy olyan csoda, amire nem számítottunk, ami a természet műve, nem a lombiké, nem a biológusoké! A MIENK!
Egy igazi csodababa!!!!!
régi topik-lakóként tudom, hogy mennyien és hogyan küzdenek babáért. Szeretnék erőt
adni azoknak, aki feladni készülnek, szeretnék példa lenni arra, hogy ennyi viszontagság után létezik a csoda!!! Létezhet az, hogy ha két ember ennyire szereti egymást és kitart, akkor elérheti a várva-várt célját!
Természetesen végig ott volt a félelem bennünk, hogy mi lesz, hogy lesz, de minden rendben volt! a kishölgy 8 hónapos lesz hamarosan! életünk minden percét örömmel és boldogsággal tölti el!
a 2012-es karácsonyt már hárman a gyermekünkkel töltöttük és mindennél szebb és jobb volt!!
szóóóóval 8 inszem, 6 lombik kezelés, ebből 4 lombik, egy műszeres befejezéssel, mindezt 3,5 év után, de mi még mindig csak előre és előre néztünk és megérte!!! lányok egy nagyon fontos dolog van: SOSE ADJÁTOK FEL!!!!
mindenkinek kívánok erőt, kitartást és terveket!!! mert az a legfontosabb, mindig legyen több út de a cél maradjon ugyanaz!!! sokszor ölelek mindenkit!
kriszto
2013.03.29 14:53
amaryllis:
Gratulálok és nagyon-nagyon szorítok a további jó eredményekért!Vigyázz magadra!
Mirrmurrkának én is nagyon örülnék,itt a fórumon ő tartotta mindenkiben a lelket és látott el jó tanácsokkal.Szerintem egy orvos veszett el benne,rengeteget tud a témáról
kriszto 82:Köszönjük az újabb siker történetet és gratula a spontán csodababához
Lányok!A drukk táblázat kiegészült a sikertörténetekkel.Elmentettem,hogy ne kelljen mindig visszakeresgetni,itt vannak egy helyen.Ebből erőt lehet meríteni.De zsebkendőt készítsetek,mert ennyi fantasztikus dolgot nem lehet sírás nélkül kibírni.Én csak egyesével tudom elolvasni őket...
Kellemes Húsvéti Ünnepeket és jó pihenést kívánok Mindenkinek!
Gratulálok és nagyon-nagyon szorítok a további jó eredményekért!Vigyázz magadra!
Mirrmurrkának én is nagyon örülnék,itt a fórumon ő tartotta mindenkiben a lelket és látott el jó tanácsokkal.Szerintem egy orvos veszett el benne,rengeteget tud a témáról
kriszto 82:Köszönjük az újabb siker történetet és gratula a spontán csodababához
Lányok!A drukk táblázat kiegészült a sikertörténetekkel.Elmentettem,hogy ne kelljen mindig visszakeresgetni,itt vannak egy helyen.Ebből erőt lehet meríteni.De zsebkendőt készítsetek,mert ennyi fantasztikus dolgot nem lehet sírás nélkül kibírni.Én csak egyesével tudom elolvasni őket...
Kellemes Húsvéti Ünnepeket és jó pihenést kívánok Mindenkinek!
2013.03.29 20:29
Sziasztok! Most akkor jöjjön a "sötét oldal"
Férjem vesetranszplantációs listán van, így mi soha nem védekeztünk, és amikor eldöntöttük, hogy jöhet a gyerek, egyből meddőségi kivizsgálssal kezdtünk, ahol egyértelműen kiderült, hogy az alig 700ezres spermaszám miatt csakis az ICSI jöhet szóba. Hosszas keresgélés után 2 intézet maradt versenyben, a Kaáli és a Dévai, de mivel a Dévaihoz azonnal kaptunk időpontot, a kérdés eldőlt. 2010 Júniusában voltunk először konzultáción. A férjem betegségére hivatkozva az intézetben lefagyasztattunk spermát, ha riadója lenne, akkor nem kelljen felfüggeszteni a stimut.
Az első stimura 2010 novemberében került sor, ami le lett állítva, mert kb 40 tüszőm nőtt egyszerre.
A második stimum 2011 januárjában volt, nagyon minimális gyógyszerekkel 3 sejtem lett, abból 2 embriót kaptam vissza. 3 hét múlva nega lett a tesztem, habár Dévai azt mondta az UH kép alapján "elindult valami".
2011 áprilisában volt a harmadik stimum. Minden szuper volt, 8 sejtet szívtak le, azonban mindet kidobták a kukába, mert éretlenek voltak, csak másnapra értek be, akkor már nem volt sperma. Arra, hogy az intézetben lévő lefagyasztott spermiumokat miért nem használták fel, soha nem kaptunk választ....
2011 májusában (2 héttel az előbbi incidens után) már újra stimulált a Dévai. De (talán azért mert még az előző hormonok sem ürültek ki) össze-vissza nőttek a tüszők. Az első UH-n nagyon sok lett, akkor levett a gyógyszerekből, akkor nem nőttek, aztán megint vissza adta, akkor megint sok lett. Végül 1 hete semmivel nem stimulált, és 3 hét szenvedés után azt mondta, megcsinálja a punkciót... 9 sejtem lett, ebből 2-őt kaptam vissza 3 naposan. Ez sem sikerült....Habár megint elindult valami... Eztután vetettem fel Dévainak, hogy mi lenne, ha engem jobban kivizsgálnának-azt mondta, felesleges. Én azért magamtól megcsináltam egy cukor terhelést (brutál IR lett az eredménye, elmentem genetikára is, ahol kiderült, hogy MTHFR homozigóta vagyok (tehát hajlamosabb trombózisra). Mikor mutattam Dévainak, cinikusan csak annyit mondott: felesleges volt ezeket megcsinálni, biztos jó sok pénzt költöttek erre... Soha, egyszer sem nézett bele a leleteimbe. Csak a kis papírján kipipálgatta, hogy megvan-e minden kötelező vizsgélat, és kész!!!!
2011 szeptemberében indult az ötödik stimum az intézetben. Az UH képeken minden nagyon szép volt, 9 tüszőt látott a doki. Azonban 7-ben nem volt sejt, így csak 3-at tudott leszívni. 1 embrió lett, de nem osztódott szépen, ezért nem lett transzfer. Mikor felhívtam Dévait, csak annyit mondott, hogy: Én megmondtam, hogy úgysem sikerül... Ekkor döntöttünk intézetváltás mellett. Soha többé nem mentünk vissza a Dévai intézetbe. Röhejes, hogy ennyi előzmény után soha nem ismert meg a konzikon....
A Kaáliban Kováts doktornő betege lettem. 2012 februárjában volt ott a lombik. Ez már a 6. stimuláció volt!A tüszőim fele ismét üres lett, így 6 sejtet tudtak leszívni. A leszívás balul sült el, petefészek repedésem lett, éjjel meg kellett operálni, majd bónuszként kaptam egy tüdőödémát és az intenzíven lélegeztettek. Egy embrióm lett, amit lefagyasztottak és áprilisban visszakaptam, azonban nem sikerült ez sem.
Ekkor a donor spermium mellett döntöttünk. 2012 juniusában megvolt a 7. stimulációm és az első inszemem-sikertelenül.
A doktornő elment a Kaáliból és Krizsa doktor betege lettem, aki végre teljeskörű kivizsgálásra küldött: immunológia, cukorterhelés újra (metformin XR-t írt az endokrinológus) tej és gluténérzékenység (kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok) stb. Sok-sok negatív lelettel lettem gazdagabb, csak kis apróságok derültek ki: alacsony D vitamin szint, IR, laktózérzékenység. Több meddőséggel foglalkozó szakorvos egyöntetűleg azt mondta (köztük dr Fülöp Vilmos is), hogy a laktózérzékenység az egyik oka az eddigi sikertelenségnek (MINDIG laktóz tartalmú gyógyszereket kaptam!!!!). Az MTHFR miatt az immunológus egyértelműen clexane-t javasolt (Dévai szerint felesleges volt a vizsgálat!!!)
2013 Januárjában megvolt a 8. stimulációm, második donoros inszemem-sikertelenül. Mikor konzin voltunk Krizsánál, átnyálazta az összes papírom, gondolkodott, variált és a lombik mellett döntött. Clexannal, progeszteron injekcióval, laktózmentes gyógyszerekkel....
Beadtuk az örökbefogadási kérelmünket. 4 év a várólista.
Ez nem sikersztori. Szerettem volna leírni, hogy nem minden rózsaszín és igenis észnél kell lenni az embernek (sajnos). Én végre jó kezekben vagyok, 100%-ig megbízom az orvosomban. A Kaáliban nem kell órákat várni, egy megbeszélés 1500 Ft (nem 10ezer...) és az orvosom partnerként kezel.
Hogy megbántam-e hogy a Dévai intézetbe mentem először? Nem! Mert rengeteg olyan ismerősre/barátra tettem szert, akik tiszta szívű és jóakaratú emberek, és ez a mai világban kincs!
Ha bővebben érdekel benneteket a történetem, itt a blogom címe: www.terhesedek.blogspot.hu
Szép napot!
Férjem vesetranszplantációs listán van, így mi soha nem védekeztünk, és amikor eldöntöttük, hogy jöhet a gyerek, egyből meddőségi kivizsgálssal kezdtünk, ahol egyértelműen kiderült, hogy az alig 700ezres spermaszám miatt csakis az ICSI jöhet szóba. Hosszas keresgélés után 2 intézet maradt versenyben, a Kaáli és a Dévai, de mivel a Dévaihoz azonnal kaptunk időpontot, a kérdés eldőlt. 2010 Júniusában voltunk először konzultáción. A férjem betegségére hivatkozva az intézetben lefagyasztattunk spermát, ha riadója lenne, akkor nem kelljen felfüggeszteni a stimut.
Az első stimura 2010 novemberében került sor, ami le lett állítva, mert kb 40 tüszőm nőtt egyszerre.
A második stimum 2011 januárjában volt, nagyon minimális gyógyszerekkel 3 sejtem lett, abból 2 embriót kaptam vissza. 3 hét múlva nega lett a tesztem, habár Dévai azt mondta az UH kép alapján "elindult valami".
2011 áprilisában volt a harmadik stimum. Minden szuper volt, 8 sejtet szívtak le, azonban mindet kidobták a kukába, mert éretlenek voltak, csak másnapra értek be, akkor már nem volt sperma. Arra, hogy az intézetben lévő lefagyasztott spermiumokat miért nem használták fel, soha nem kaptunk választ....
2011 májusában (2 héttel az előbbi incidens után) már újra stimulált a Dévai. De (talán azért mert még az előző hormonok sem ürültek ki) össze-vissza nőttek a tüszők. Az első UH-n nagyon sok lett, akkor levett a gyógyszerekből, akkor nem nőttek, aztán megint vissza adta, akkor megint sok lett. Végül 1 hete semmivel nem stimulált, és 3 hét szenvedés után azt mondta, megcsinálja a punkciót... 9 sejtem lett, ebből 2-őt kaptam vissza 3 naposan. Ez sem sikerült....Habár megint elindult valami... Eztután vetettem fel Dévainak, hogy mi lenne, ha engem jobban kivizsgálnának-azt mondta, felesleges. Én azért magamtól megcsináltam egy cukor terhelést (brutál IR lett az eredménye, elmentem genetikára is, ahol kiderült, hogy MTHFR homozigóta vagyok (tehát hajlamosabb trombózisra). Mikor mutattam Dévainak, cinikusan csak annyit mondott: felesleges volt ezeket megcsinálni, biztos jó sok pénzt költöttek erre... Soha, egyszer sem nézett bele a leleteimbe. Csak a kis papírján kipipálgatta, hogy megvan-e minden kötelező vizsgélat, és kész!!!!
2011 szeptemberében indult az ötödik stimum az intézetben. Az UH képeken minden nagyon szép volt, 9 tüszőt látott a doki. Azonban 7-ben nem volt sejt, így csak 3-at tudott leszívni. 1 embrió lett, de nem osztódott szépen, ezért nem lett transzfer. Mikor felhívtam Dévait, csak annyit mondott, hogy: Én megmondtam, hogy úgysem sikerül... Ekkor döntöttünk intézetváltás mellett. Soha többé nem mentünk vissza a Dévai intézetbe. Röhejes, hogy ennyi előzmény után soha nem ismert meg a konzikon....
A Kaáliban Kováts doktornő betege lettem. 2012 februárjában volt ott a lombik. Ez már a 6. stimuláció volt!A tüszőim fele ismét üres lett, így 6 sejtet tudtak leszívni. A leszívás balul sült el, petefészek repedésem lett, éjjel meg kellett operálni, majd bónuszként kaptam egy tüdőödémát és az intenzíven lélegeztettek. Egy embrióm lett, amit lefagyasztottak és áprilisban visszakaptam, azonban nem sikerült ez sem.
Ekkor a donor spermium mellett döntöttünk. 2012 juniusában megvolt a 7. stimulációm és az első inszemem-sikertelenül.
A doktornő elment a Kaáliból és Krizsa doktor betege lettem, aki végre teljeskörű kivizsgálásra küldött: immunológia, cukorterhelés újra (metformin XR-t írt az endokrinológus) tej és gluténérzékenység (kiderült, hogy laktózérzékeny vagyok) stb. Sok-sok negatív lelettel lettem gazdagabb, csak kis apróságok derültek ki: alacsony D vitamin szint, IR, laktózérzékenység. Több meddőséggel foglalkozó szakorvos egyöntetűleg azt mondta (köztük dr Fülöp Vilmos is), hogy a laktózérzékenység az egyik oka az eddigi sikertelenségnek (MINDIG laktóz tartalmú gyógyszereket kaptam!!!!). Az MTHFR miatt az immunológus egyértelműen clexane-t javasolt (Dévai szerint felesleges volt a vizsgálat!!!)
2013 Januárjában megvolt a 8. stimulációm, második donoros inszemem-sikertelenül. Mikor konzin voltunk Krizsánál, átnyálazta az összes papírom, gondolkodott, variált és a lombik mellett döntött. Clexannal, progeszteron injekcióval, laktózmentes gyógyszerekkel....
Beadtuk az örökbefogadási kérelmünket. 4 év a várólista.
Ez nem sikersztori. Szerettem volna leírni, hogy nem minden rózsaszín és igenis észnél kell lenni az embernek (sajnos). Én végre jó kezekben vagyok, 100%-ig megbízom az orvosomban. A Kaáliban nem kell órákat várni, egy megbeszélés 1500 Ft (nem 10ezer...) és az orvosom partnerként kezel.
Hogy megbántam-e hogy a Dévai intézetbe mentem először? Nem! Mert rengeteg olyan ismerősre/barátra tettem szert, akik tiszta szívű és jóakaratú emberek, és ez a mai világban kincs!
Ha bővebben érdekel benneteket a történetem, itt a blogom címe: www.terhesedek.blogspot.hu
Szép napot!
2013.03.29 23:53
Sziasztok!
Többieken felbuzdulva, én is bekukk, sikersztori is van...
2008 nyarán sokalltam be a 3. sikertelen lombik után és kértem a férjem, hogy indítsuk el az örökbefogadást. Tuudom, tök közhely, de amikor elkezdtük, akkor kövek potyogtak le a szívemről, hogy onnét kezdve nem is érdekelt más. Apa kérésére mentünk még egy utolsó lombikra. Lukácsunk ICSI, AHA, meg az ég tudja, minek az eredménye. Én életemben még annyit nem grilleztem és söröztem, mint akkor, a beültetés után. Csak a gyógyszerezést vettem komolyan.
Aztán 2011 év elején olyan beteg lettem, hogy a dokim azt mondta, Johanna a fiad elég nagy, hogy ne szopizzon már (22 hónapos volt) vagy beszeded a gyógyszert, vagy kórház és akkor úgysem tudsz mit csinálni. Megbeszéltem Lukáccsal, hogy nincs több cici. Lazán vette. Aztán februárban nem jött a mensim. Gondoltam, a gyógyszer, a szopileállás, meg minden.. Majd hánytam, és szarul voltam, de a terhességet zártam ki elsőre. Aztán egy délután mégis csináltam egy tesztet, hogy utána elmegyek a dokimhoz, hogy biztos valami gyomorbajom van... Nem az volt. Sebestyén fiam bántott már...
Majd jött egy tök sűrű, bulis, boldog nyár. Zumbáztunk, fellépéseink voltak, minden hétvégét barátokkal töltöttünk. Srácok is bírták. Mensim még nem volt, Sebi még szopizott 10 hónapos lévén, nagy nyaralásunk volt Tunéziában, aztán volt valami kis mensi-szerű.... Majd pár nap múlva hason akartam aludni. Amikor azt éreztem, van egy tojás a hasamban. Rögtön tudtam, hogy terhes vagyok.. Pár napot vártam, aztán vettem egy tesztet. Pozitív lett. ( Anyósom nagyon ellenezte a baba megtartását, és ez a tök finom, tompított változat... Csúnyán összevesztünk, azóta nem nagyon beszélünk, de már köszönünk egymásnak..)
Szóval lesz még egy fiunk, június 6-ra várjuk...
Többieken felbuzdulva, én is bekukk, sikersztori is van...
2008 nyarán sokalltam be a 3. sikertelen lombik után és kértem a férjem, hogy indítsuk el az örökbefogadást. Tuudom, tök közhely, de amikor elkezdtük, akkor kövek potyogtak le a szívemről, hogy onnét kezdve nem is érdekelt más. Apa kérésére mentünk még egy utolsó lombikra. Lukácsunk ICSI, AHA, meg az ég tudja, minek az eredménye. Én életemben még annyit nem grilleztem és söröztem, mint akkor, a beültetés után. Csak a gyógyszerezést vettem komolyan.
Aztán 2011 év elején olyan beteg lettem, hogy a dokim azt mondta, Johanna a fiad elég nagy, hogy ne szopizzon már (22 hónapos volt) vagy beszeded a gyógyszert, vagy kórház és akkor úgysem tudsz mit csinálni. Megbeszéltem Lukáccsal, hogy nincs több cici. Lazán vette. Aztán februárban nem jött a mensim. Gondoltam, a gyógyszer, a szopileállás, meg minden.. Majd hánytam, és szarul voltam, de a terhességet zártam ki elsőre. Aztán egy délután mégis csináltam egy tesztet, hogy utána elmegyek a dokimhoz, hogy biztos valami gyomorbajom van... Nem az volt. Sebestyén fiam bántott már...
Majd jött egy tök sűrű, bulis, boldog nyár. Zumbáztunk, fellépéseink voltak, minden hétvégét barátokkal töltöttünk. Srácok is bírták. Mensim még nem volt, Sebi még szopizott 10 hónapos lévén, nagy nyaralásunk volt Tunéziában, aztán volt valami kis mensi-szerű.... Majd pár nap múlva hason akartam aludni. Amikor azt éreztem, van egy tojás a hasamban. Rögtön tudtam, hogy terhes vagyok.. Pár napot vártam, aztán vettem egy tesztet. Pozitív lett. ( Anyósom nagyon ellenezte a baba megtartását, és ez a tök finom, tompított változat... Csúnyán összevesztünk, azóta nem nagyon beszélünk, de már köszönünk egymásnak..)
Szóval lesz még egy fiunk, június 6-ra várjuk...
2013.03.30 09:00
kretty:
Annak ellenére,hogy"sikertörténeteket" kértünk,azért köszönjük a leírásod. Kívánom,hogy a sok nehézség ellenére minden jól alakuljon,ha nem is itt Dévainál,akkor valahol máshol.Mert ő sem mindenható,csak egy ember-aki arra tette fel az életét és azért dolgozik,hogy Neked,nekem,sokunknak megadja a legnagyobb boldogságot-amit mi sem pénzben sem egyéb módon meghálálni Neki-nem fogunk tudni. Jó babásodást!
zel:
Gratulálok a gyerekekhez és jó egészséget kívánok a legújabb családtaghoz! Örülünk,hogy kedvet kaptak a régiek is és erőt adnak a küzdőknek...meg az úton lévőknek!
Annak ellenére,hogy"sikertörténeteket" kértünk,azért köszönjük a leírásod. Kívánom,hogy a sok nehézség ellenére minden jól alakuljon,ha nem is itt Dévainál,akkor valahol máshol.Mert ő sem mindenható,csak egy ember-aki arra tette fel az életét és azért dolgozik,hogy Neked,nekem,sokunknak megadja a legnagyobb boldogságot-amit mi sem pénzben sem egyéb módon meghálálni Neki-nem fogunk tudni. Jó babásodást!
zel:
Gratulálok a gyerekekhez és jó egészséget kívánok a legújabb családtaghoz! Örülünk,hogy kedvet kaptak a régiek is és erőt adnak a küzdőknek...meg az úton lévőknek!
2013.03.30 09:28
amaryllis:Gratula,ügyes voltál Megy a drukk Neked ezerrel!
Úgy döntöttem elmegyek én is endokrinológushoz,és alaposabban megnézetem magam,meg még megcsináljuk a kromószóma vizsgálatot is a köv.stimu kezdetéig,hátha kiderül nálunk is végre valami,mi a probléma.A mostaninál érzem hogy nálunk is valami más volt,hiszen Apánk mondta is hogy sárgatestek vannak,valami elindult.Ráadásul a mostani mensesem elég erős volt,és sok nagy darab ürült!
Szóval menni,menni és menni előre!!!
Megy a drukk Neked ezerrel!
Úgy döntöttem elmegyek én is endokrinológushoz,és alaposabban megnézetem magam,meg még megcsináljuk a kromószóma vizsgálatot is a köv.stimu kezdetéig,hátha kiderül nálunk is végre valami,mi a probléma.A mostaninál érzem hogy nálunk is valami más volt,hiszen Apánk mondta is hogy sárgatestek vannak,valami elindult.Ráadásul a mostani mensesem elég erős volt,és sok nagy darab ürült!
Szóval menni,menni és menni előre!!!
2013.03.30 10:10
Sziasztok
Sheil
Sajnos vannak régi fórumozok akiknek nem heppy end lett a vége,legalábbis eddig.
De azért jöttünk,hogy végre egy picit pörögjön a forum,és kapjatok egy kis erőt,mert rátok fér... Kretty,jól tette,hogy meg írta,mi történt vele.Hiszen minden éremnek két oldala van.
Sok mindenen ment keresztül és meg értem ha maradt benne jó,és rossz emlékek! Mindenki örülne ha csak pozitív vélemény lenne itt,csak babásak tudnának hozzá szólni!Én mai napig imádom Dévai bácsikát,de engem nem tudod hozzá segíteni a babához,de nem maradt bennem tűske...
Ez van!
Sheil
Sajnos vannak régi fórumozok akiknek nem heppy end lett a vége,legalábbis eddig.
De azért jöttünk,hogy végre egy picit pörögjön a forum,és kapjatok egy kis erőt,mert rátok fér... Kretty,jól tette,hogy meg írta,mi történt vele.Hiszen minden éremnek két oldala van.
Sok mindenen ment keresztül és meg értem ha maradt benne jó,és rossz emlékek! Mindenki örülne ha csak pozitív vélemény lenne itt,csak babásak tudnának hozzá szólni!Én mai napig imádom Dévai bácsikát,de engem nem tudod hozzá segíteni a babához,de nem maradt bennem tűske...
Ez van!
"Minden nap megszünik valami
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
2013.03.30 11:31
Sheil, azért írtam le, mert ez is hozzátartozik a történethez... Nem csak a mézesmázos sikersztorik. A blogomból nagyon sok lány "tanult", megcsináltatott vizsgálatokat, és kiderültek elég komoly dolgok! Ezért tartom fontosnak, hogy leírjam, mi történt velem, mert ha valaki tanul ebből, az már nekem siker! Dévai nagyon sok embernek segîtett sikerrel. De aki egy kicsit is bonyolult eset, abba beletörik a bicskája.... Ez egy dévais fórum, ami nyílt. Így az objektív kép érdekében a negatív dolgoknak is itt a helye!
2013.03.30 12:29
Amaryllis, együtt érzek veled. Az elmúlt év minden családi ünnepét tönkre tettük a sikertelen beavatkozásokkal.
Kretty, Kagyló, szerintem is jó, hogy leírtok negatívumokat is. A topic címe, Dévai Intézet, Dévai doki, ami nem azt jelenti, hogy csak örömködni szabad. Új infókat hallani, az érdeklődő idegeneknek bepillantást nyerni a klinika életébe.
Sőt, én, aki már túl vagyok a 9. sikertelen beavatkozáson, bevallom kapaszkodót ad, hogy nem egyedül járok így, hogy nem csak velem lehet valami óriási probléma, hanem mások egyedi esetébe is beletörik a dokik bicskája. Mindegy kié. Lehet, hogy ez undokul hangzik részemről, de őszinte vagyok, így van.
És, ha valakinek a nagyon sokadik próbálkozás sikerül, az ő tapasztalataiból, orvosi felfedezéseiből többet tanulhatunk, mint akinek akkora szerencséje van, hogy az elején sikerül.
Én is leírtam, hogy Dévainál volt 4 lombikom, és most váltok. Nem utáltam meg őt, nem haragszom rá, de úgy látom, hogy van egy állandó protokollja, amit megcsináltat, és utána csak sürgeti az újabb és újabb lombikokat, közben semmi újítást nem ajánl (csak a fer14 szedését). Bízom benne, hogy egy másik doki, több szem többet lát alapon, más vizsgálatokra is elküld, és végre kiderül valami indok.
Viszont Minden fórumozónak nagyon szép Húsvétot kívánok, a babaváróknak sok örömet, a várakozóknak pedig óriási kitartást!
Kretty, Kagyló, szerintem is jó, hogy leírtok negatívumokat is. A topic címe, Dévai Intézet, Dévai doki, ami nem azt jelenti, hogy csak örömködni szabad. Új infókat hallani, az érdeklődő idegeneknek bepillantást nyerni a klinika életébe.
Sőt, én, aki már túl vagyok a 9. sikertelen beavatkozáson, bevallom kapaszkodót ad, hogy nem egyedül járok így, hogy nem csak velem lehet valami óriási probléma, hanem mások egyedi esetébe is beletörik a dokik bicskája. Mindegy kié. Lehet, hogy ez undokul hangzik részemről, de őszinte vagyok, így van.
És, ha valakinek a nagyon sokadik próbálkozás sikerül, az ő tapasztalataiból, orvosi felfedezéseiből többet tanulhatunk, mint akinek akkora szerencséje van, hogy az elején sikerül.
Én is leírtam, hogy Dévainál volt 4 lombikom, és most váltok. Nem utáltam meg őt, nem haragszom rá, de úgy látom, hogy van egy állandó protokollja, amit megcsináltat, és utána csak sürgeti az újabb és újabb lombikokat, közben semmi újítást nem ajánl (csak a fer14 szedését). Bízom benne, hogy egy másik doki, több szem többet lát alapon, más vizsgálatokra is elküld, és végre kiderül valami indok.
Viszont Minden fórumozónak nagyon szép Húsvétot kívánok, a babaváróknak sok örömet, a várakozóknak pedig óriási kitartást!
2013.03.30 12:59
Kretty, szerintem a te sztoridnak még nincs vége, és bár eddig nem sikertörténet, lehet, hogy 1-2 év múlva már te is teljesen más hangvételű levelet írsz. Hiszen tök mindegy, hogy Dévai, Kaáli, Krizsa, vagy a Jóisten, a siker, az siker! (és sokszor tényleg nem az orvoson múlik szerintem, hanem a vakszerencsén, sorson, Istenen, ki miben hisz.)
Hiszen tök mindegy, hogy Dévai, Kaáli, Krizsa, vagy a Jóisten, a siker, az siker! (és sokszor tényleg nem az orvoson múlik szerintem, hanem a vakszerencsén, sorson, Istenen, ki miben hisz.)2013.03.30 13:53
Sziasztok!
Szerintem is ide tartozik Kretty és a többiek sztorija is.
Nála is sok mindent kihagyott D.,nálam azt mondta,hogy értelme nincs semminek ,mert nincs esélyünk.
Már éppen felvettem Krizsával a kapcsolatot,mikor kiderült,hogy jön a pici.
Hogy milyen véletlenül derült ki a problémám,azt az sem bizonyítja jobban,hogy erre egy kardiólogus!!!!!!!jött rá!
Krettynek igaza van,ha valaki a mi történetünk miatt tud majd teherbe esni a sok sikertelenség után,vagy talán pont mert előtte megnézeti magát rendesen(nem protokollt követve ,hanem saját szakálra)és így egyből sikerülni fog neki,akkor már megérte az egészet leírni.
Én is rengeteget szívtam az életben szó szerint,mert tudtam ,hogy valami hibásan működik nálam, de senki hosszú-hosszú évekig nem jött rá,hogy mi a bajom.Rengeteg nőgyógyászati beavatkozás,műtétek sorra a legkisebb remény nélkül,hogy talán segít valamelyik,aztán megint a pofára esés.
Tudom ki miken megy keresztül,mikor negatív,vagy elindul vagy megáll,illetve ha elvetél valaki,aki nagyon akarja a babát.Mindhármat kipróbáltam sajnos elégszer.
Szerintem ezek a sztorik fontosabbak mint a siker sztorik,mert rávilágíthat olyan dolgokra ,ami esetleg eszedbe sem jut.
Amaryllis sajnálom
Mindenkinek továbbiakban is drukkolok,és remélem a sztorim/sztorink pár emberen legalább segíteni tudnak.
Szerintem is ide tartozik Kretty és a többiek sztorija is.
Nála is sok mindent kihagyott D.,nálam azt mondta,hogy értelme nincs semminek ,mert nincs esélyünk.
Már éppen felvettem Krizsával a kapcsolatot,mikor kiderült,hogy jön a pici.
Hogy milyen véletlenül derült ki a problémám,azt az sem bizonyítja jobban,hogy erre egy kardiólogus!!!!!!!jött rá!
Krettynek igaza van,ha valaki a mi történetünk miatt tud majd teherbe esni a sok sikertelenség után,vagy talán pont mert előtte megnézeti magát rendesen(nem protokollt követve ,hanem saját szakálra)és így egyből sikerülni fog neki,akkor már megérte az egészet leírni.
Én is rengeteget szívtam az életben szó szerint,mert tudtam ,hogy valami hibásan működik nálam, de senki hosszú-hosszú évekig nem jött rá,hogy mi a bajom.Rengeteg nőgyógyászati beavatkozás,műtétek sorra a legkisebb remény nélkül,hogy talán segít valamelyik,aztán megint a pofára esés.
Tudom ki miken megy keresztül,mikor negatív,vagy elindul vagy megáll,illetve ha elvetél valaki,aki nagyon akarja a babát.Mindhármat kipróbáltam sajnos elégszer.
Szerintem ezek a sztorik fontosabbak mint a siker sztorik,mert rávilágíthat olyan dolgokra ,ami esetleg eszedbe sem jut.
Amaryllis sajnálom
Mindenkinek továbbiakban is drukkolok,és remélem a sztorim/sztorink pár emberen legalább segíteni tudnak.
2013.03.30 17:05
Sziasztok !!!
Sikersztori kell... írhatok én is
..., nevezhetjük ezt is fekete levesnek szintén..most írom le elsőnek bocsika hibákért de sietek mert féllábbal sütök s főzök.
42 múltam., rossz házasság., 1 leány gyermek most volt 18.
Elváltam., majd egy közel 10 éves kapcsolat., tönkre ment (hála istennek).
Internet-társkereső. A világ legkedvesebb,legaranyosabb., legjobb., minden jóval megáldott férfiját fogtam ki s vele együtt egy csodás családot. Összeköltöztünk., imád s imádja a lányom is., dolgos kedves ember. Boldog vagyok!!!!!
Ez szép is így. Igaz??
Kövér voltam s úgy ismert meg - kellettem neki.,, de lefogytam 17 kg. Epe beteg lettem senki nem műtöt meg mert 2 hetente görcsöltem s nem vállalta senki így a műtét (ez egy hosszú orvosi történet., a lényeg gyulladt epét csak életmentően műtenek) Ja: eü.-i dolgozó vagyok. Rohammentő vitt be., megműtöttek tavaly.-erről ennyit. Eddig 25 kg. fogytam.
Ja közben babát akartunk s ez miatt jobb is , hogy nem jött össze., de utána se. Hosszú mérlegelés után írány Dévai. 7-szer voltam nála s mindig 10.000-kért., ide küldött s oda küldött mindig látta minden leletem., rengeteg pénz elment mert ő mindig hibát talált. S mindig minden jó lett máshol (leletek). Majd a hormon kezelés előtt eszébe jutott na még egy cytológia: CIN3, s tudjátok mit írt rá még a leletre., ÉN nem mutattam be neki a lelteimet., nem adtam neki oda., s Ő nem látta sose az elöző cytológiám.
Jó megműtöttek 02.07- (a lányom pont akkor volt 18 éves).
Most jön a köv-műtét mert nem mertek nagyot conisálni hátha babát szeretnék még. Valahol előbb febr. ban már leírtam a műtét "csodás menetét".
Na most hátha jobb lesz.
Nem az a lényeg a Dévaihoz nem megyek vissza., vagyis nem szeretnék., mivel amit nem mutattam be leleteimet az összes eredeti ami kb: 3 cm magas stóc papír 1 héttel ezelőttig nála volt. Nem akarta vissza adni., mert váltig állította., hogy az másolat s ő csak azt veszi el., hát nem pont fordítva csinálta., az összes hormon., műtét., andrológia mammogrphia., stb. nála volt. , 1.5 hónapig könyörögtem neki. Ha lesz akkor lesz., ha nem akkor nem., megyek máshova h majd negatív lesz minden leletem. Az öntelt embereket nem szeretem s Ő az., igaz van mire neki.
Örülök mindenkinek aki babás lett., nekem más jutott DE megfogok gyógyulni., igaz nem vagyok beteg most sem.
A doki egy csúnya gyull. utal inkább. De ez most nem ide való.
Vigyázzatok magatokra., s ne olvadjatok el a Dévainak legyetek ép ésszel., álmok talán valóra válnak.
Remélem nem sértettem meg senkit., s nyugodtan lehet védést benyújtani a levelem ellen ide ♥♥♥
Sikersztori kell... írhatok én is
..., nevezhetjük ezt is fekete levesnek szintén..most írom le elsőnek bocsika hibákért de sietek mert féllábbal sütök s főzök.
42 múltam., rossz házasság., 1 leány gyermek most volt 18.
Elváltam., majd egy közel 10 éves kapcsolat., tönkre ment (hála istennek).
Internet-társkereső. A világ legkedvesebb,legaranyosabb., legjobb., minden jóval megáldott férfiját fogtam ki s vele együtt egy csodás családot. Összeköltöztünk., imád s imádja a lányom is., dolgos kedves ember. Boldog vagyok!!!!!
Ez szép is így. Igaz??
Kövér voltam s úgy ismert meg - kellettem neki.,, de lefogytam 17 kg. Epe beteg lettem senki nem műtöt meg mert 2 hetente görcsöltem s nem vállalta senki így a műtét (ez egy hosszú orvosi történet., a lényeg gyulladt epét csak életmentően műtenek) Ja: eü.-i dolgozó vagyok. Rohammentő vitt be., megműtöttek tavaly.-erről ennyit. Eddig 25 kg. fogytam.
Ja közben babát akartunk s ez miatt jobb is , hogy nem jött össze., de utána se. Hosszú mérlegelés után írány Dévai. 7-szer voltam nála s mindig 10.000-kért., ide küldött s oda küldött mindig látta minden leletem., rengeteg pénz elment mert ő mindig hibát talált. S mindig minden jó lett máshol (leletek). Majd a hormon kezelés előtt eszébe jutott na még egy cytológia: CIN3, s tudjátok mit írt rá még a leletre., ÉN nem mutattam be neki a lelteimet., nem adtam neki oda., s Ő nem látta sose az elöző cytológiám.
Jó megműtöttek 02.07- (a lányom pont akkor volt 18 éves).
Most jön a köv-műtét mert nem mertek nagyot conisálni hátha babát szeretnék még. Valahol előbb febr. ban már leírtam a műtét "csodás menetét".
Na most hátha jobb lesz.
Nem az a lényeg a Dévaihoz nem megyek vissza., vagyis nem szeretnék., mivel amit nem mutattam be leleteimet az összes eredeti ami kb: 3 cm magas stóc papír 1 héttel ezelőttig nála volt. Nem akarta vissza adni., mert váltig állította., hogy az másolat s ő csak azt veszi el., hát nem pont fordítva csinálta., az összes hormon., műtét., andrológia mammogrphia., stb. nála volt. , 1.5 hónapig könyörögtem neki. Ha lesz akkor lesz., ha nem akkor nem., megyek máshova h majd negatív lesz minden leletem. Az öntelt embereket nem szeretem s Ő az., igaz van mire neki.
Örülök mindenkinek aki babás lett., nekem más jutott DE megfogok gyógyulni., igaz nem vagyok beteg most sem.
A doki egy csúnya gyull. utal inkább. De ez most nem ide való.
Vigyázzatok magatokra., s ne olvadjatok el a Dévainak legyetek ép ésszel., álmok talán valóra válnak.
Remélem nem sértettem meg senkit., s nyugodtan lehet védést benyújtani a levelem ellen ide ♥♥♥
2013.03.30 17:40
Sziasztok !
Én is egy vagyok azok közül a régi fórumozók közül akik EDDIG nem dicsekedhetnek siker sztorival.
Mikor arról volt szó , hogy meglepünk Benneteket , akkor úgy gondoltam ,hogy én nem fogok írni ,mert Ti itt mind megbíztok Dévaiban , az orvosban és nekem nincs jogom ebben megingatni senkit. Aztán írt Krety, Kagyló , TTnóri és úgy véltem elfér az én történetem is.
Szóval túl vagyok 4 sikertelen lombik beavatkozáson ,amit Dévai csinált. Tavaly februárban , a 4. lombik után , úgy döntöttem , hogy vége ,befejeztem. Persze izgatott , hogy vajon nekem miért nem sikerül , lehet , hogy beteg vagyok ? Mégis csak jó lenne utána nézni. Igen , de hol kezdjem ? Én abban a hitben voltam évekig , hogy az orvosom kivizsgált a fejem búbjától a lábam ujjáig . Elkezdtem bújni a netet. Kiváncsiságból újból beleolvastam ide a fórumba is . És akkor írtam Krisztónak , hogy hogy is volt nála ez az egész spontán baba 4 lombik után ? És mondott egy szót , amit Dévaitól soha nem hallottam : IR !!
Jé , hát rögtön egy vizsgálat ami kimaradt . Megcsináltattam a terheléses inzulin vizsgálatot és bejelentkeztem egy endrokrinológushoz. Kiderült olyan szintű IR-em van , hogy ezzel teljesen felesleges volt ilyen állapotban lombikozni. Hát ez letaglózott. Mennyi pénz és mennyi lehetőség , amit elvettek Tőlem. Aztán folytattam a kivizsgálásokat. És ahogy írta Krety nekem sokat segített a blogja , meg Kagyló , aki mindig egy lépéssel előttem jár az orvosoknál. Most készülök laparoszkópia-hiszteroszkópiára. Voltam immunológián. Elindultam én is dr. Fülöp Vilmos által előírt úton , ami tartalmaz egy csomó olyan vizsgálatot , amiről eddig nem is hallottam , és egy kivételével ingyen TB-re ! Persze , ha megvan minden akkor sem Dévaihoz megyek az 5. lombikért , ami szerintem ezek után egyértelmű.
Egy dolog amiben viszont Dévainak igaza van : A női szervezet kiszámíthatatlan. Lehet , hogy akiről azt gondolják az orvosok , hogy nehéz eset , az fog elsőre teherbe esni .
Tehát aki azt szűri le ebből , hogy mielőtt bele ugrik egy lombikba vizsgáltassa ki magát , annak igaza van . Viszont , aki követi Dévai által felkínált kezelést , annak is igaza van , ha baba lesz a vége.
Ha egy barátnőmnek javasolnám mit tegyen az első lombik előtt ennyi tapasztalattal a hátam mögött azt mondanám menjen el Fülöphöz , csinálja végig a vizsgálatokat amiket Ő kér ( pénzben sem vészes , mert mindent TB-re kér , kivéve a genetika) és aztán válassza ki az orvost , akihez lombikra/inszemre megy. Hogy lehet , hogy nem is volt szüksége ilyen alapos kivizsgálásra ? Szerintem inkább az elején csússzon az ember fél évet , mint évekig lombikozik egy csomó pénzért feleslegesen , mert rejtve maradt a probléma. Sajnos ki kell mondjam Dévai nem csinál mindenkinek babát ! DE ! Ez nem azt jelenti , hogy nem is lehet !
Én is egy vagyok azok közül a régi fórumozók közül akik EDDIG nem dicsekedhetnek siker sztorival.
Mikor arról volt szó , hogy meglepünk Benneteket , akkor úgy gondoltam ,hogy én nem fogok írni ,mert Ti itt mind megbíztok Dévaiban , az orvosban és nekem nincs jogom ebben megingatni senkit. Aztán írt Krety, Kagyló , TTnóri és úgy véltem elfér az én történetem is.
Szóval túl vagyok 4 sikertelen lombik beavatkozáson ,amit Dévai csinált. Tavaly februárban , a 4. lombik után , úgy döntöttem , hogy vége ,befejeztem. Persze izgatott , hogy vajon nekem miért nem sikerül , lehet , hogy beteg vagyok ? Mégis csak jó lenne utána nézni. Igen , de hol kezdjem ? Én abban a hitben voltam évekig , hogy az orvosom kivizsgált a fejem búbjától a lábam ujjáig . Elkezdtem bújni a netet. Kiváncsiságból újból beleolvastam ide a fórumba is . És akkor írtam Krisztónak , hogy hogy is volt nála ez az egész spontán baba 4 lombik után ? És mondott egy szót , amit Dévaitól soha nem hallottam : IR !!
Jé , hát rögtön egy vizsgálat ami kimaradt . Megcsináltattam a terheléses inzulin vizsgálatot és bejelentkeztem egy endrokrinológushoz. Kiderült olyan szintű IR-em van , hogy ezzel teljesen felesleges volt ilyen állapotban lombikozni. Hát ez letaglózott. Mennyi pénz és mennyi lehetőség , amit elvettek Tőlem. Aztán folytattam a kivizsgálásokat. És ahogy írta Krety nekem sokat segített a blogja , meg Kagyló , aki mindig egy lépéssel előttem jár az orvosoknál. Most készülök laparoszkópia-hiszteroszkópiára. Voltam immunológián. Elindultam én is dr. Fülöp Vilmos által előírt úton , ami tartalmaz egy csomó olyan vizsgálatot , amiről eddig nem is hallottam , és egy kivételével ingyen TB-re ! Persze , ha megvan minden akkor sem Dévaihoz megyek az 5. lombikért , ami szerintem ezek után egyértelmű.
Egy dolog amiben viszont Dévainak igaza van : A női szervezet kiszámíthatatlan. Lehet , hogy akiről azt gondolják az orvosok , hogy nehéz eset , az fog elsőre teherbe esni .
Tehát aki azt szűri le ebből , hogy mielőtt bele ugrik egy lombikba vizsgáltassa ki magát , annak igaza van . Viszont , aki követi Dévai által felkínált kezelést , annak is igaza van , ha baba lesz a vége.
Ha egy barátnőmnek javasolnám mit tegyen az első lombik előtt ennyi tapasztalattal a hátam mögött azt mondanám menjen el Fülöphöz , csinálja végig a vizsgálatokat amiket Ő kér ( pénzben sem vészes , mert mindent TB-re kér , kivéve a genetika) és aztán válassza ki az orvost , akihez lombikra/inszemre megy. Hogy lehet , hogy nem is volt szüksége ilyen alapos kivizsgálásra ? Szerintem inkább az elején csússzon az ember fél évet , mint évekig lombikozik egy csomó pénzért feleslegesen , mert rejtve maradt a probléma. Sajnos ki kell mondjam Dévai nem csinál mindenkinek babát ! DE ! Ez nem azt jelenti , hogy nem is lehet !
2013.03.30 19:55
mbetty: terheléses cukor és inzulin vizsgálatot bármelyik magánlaboratoriumban megcsinálják, természetesen pénzért!
Én pl a podmaniczky úti laborban voltam. Fontos, hogy 3 pontosat kérjél, tehát vegyenek vért a nulladik, 60. és 120. percben!!
Az endokrinológus ugyanis csak így tud pontos diagnózist adni
Fülöpről itt találtok sok hasznos infót:
http://habitu.kozos.info/index_elemei/Page827.htm
Én pl a podmaniczky úti laborban voltam. Fontos, hogy 3 pontosat kérjél, tehát vegyenek vért a nulladik, 60. és 120. percben!!
Az endokrinológus ugyanis csak így tud pontos diagnózist adni
Fülöpről itt találtok sok hasznos infót:
http://habitu.kozos.info/index_elemei/Page827.htm
zsuzsi
2013.03.30 20:42
amaryllis:Nagyon sajnálom Ne keseredj el!!!!!
Lányok elég érdekes dolgokat írtatok le,és igen elgondolkodtató is!!!!Köszönjük a jótanácsokat,én részemről megfogadom,mint már írtam kezembe veszem a dolgokat,és elindulok megcsináltatni pár vizsgálatot!Nekem a Dévai doki negyon szimpatikus volt,főleg a pesti káli után,de most így a 3.sikertelen lombik után már én is elgondolkoztam!!Amikor rákérdeztem tőle erre az IR-re,azt mondta ne foglalkozzak vele.Ezzel le is zártam a témát,gondoltam ő biztos tudja ,hogy nekem erre miért nincs szükségem.Hozzáteszem nekem már van spontán két gyermekem,2006-ban volt egy méhenkivülim,és azóta nem esek teherbe,de senki nem tudott eddig indokot mondani miért??Ez a legrosszabb,és a lehetőségek ,és a pénz csak megy!!Sokat gondolkoztam mit is csináljak,mi lesz ha elfogy az 5 lehetőségünk,és nem lesz párommal közös gyermekünk?!Most tőletek kaptam löketet,hogy tovább menjek,de a magam módján!
miciona:a nőgyógyászom tud nekem tb-re IR-t kérni?!Vagy megírnád nekem is hogy lehet ezt intézni?Elöre is köszönöm!!!
Ne keseredj el!!!!!
Lányok elég érdekes dolgokat írtatok le,és igen elgondolkodtató is!!!!Köszönjük a jótanácsokat,én részemről megfogadom,mint már írtam kezembe veszem a dolgokat,és elindulok megcsináltatni pár vizsgálatot!Nekem a Dévai doki negyon szimpatikus volt,főleg a pesti káli után,de most így a 3.sikertelen lombik után már én is elgondolkoztam!!Amikor rákérdeztem tőle erre az IR-re,azt mondta ne foglalkozzak vele.Ezzel le is zártam a témát,gondoltam ő biztos tudja ,hogy nekem erre miért nincs szükségem.Hozzáteszem nekem már van spontán két gyermekem,2006-ban volt egy méhenkivülim,és azóta nem esek teherbe,de senki nem tudott eddig indokot mondani miért??Ez a legrosszabb,és a lehetőségek ,és a pénz csak megy!!Sokat gondolkoztam mit is csináljak,mi lesz ha elfogy az 5 lehetőségünk,és nem lesz párommal közös gyermekünk?!Most tőletek kaptam löketet,hogy tovább menjek,de a magam módján!
miciona:a nőgyógyászom tud nekem tb-re IR-t kérni?!Vagy megírnád nekem is hogy lehet ezt intézni?Elöre is köszönöm!!!
2013.03.30 21:53
Az az igazság , hogy a Fülöp általi kivizsgálásokat csak most fogom kezdeni. Arról még nincs tapasztalatom ,hogy ez a gyakorlatban hogy működik. De igen F dr. azt mondja köteles a nőgyógyász elvégezni a kivizsgálosokat. Mivel Ő EÜ szakmenedzser is biztos tudja mit lehet. Azt mondta , ha elmegyek a kerületi szakrendelőbe és nem végzik el , akkor hívjam fel majd Ő odatelefonál és elküldi ( nem írom le mit mondott szó szerint hova) . Majd kiderül , hogy működik gyakorlatban. De igaza van azt mondta buta vagyok , ha fizetek azért ami jár.
2013.03.31 20:21
Sziasztok Régiek és Újak!
Én kb. 2010-ben csatlakoztam a Dévaisok csapatához, de régen volt..... Sajnos sok rossz és sok szép történetet lehet olvasni, de tetszett, hogy olyan sokan előkerültünk itt, újra... Így úgy döntöttem, én is mesélek, mert szerencsémre, csak jókat tudok mondani....
2010-ben tudtuk meg a férjemmel, hogy bár nálam probléma elvileg nincsen, nála van egy "kis" eltérés: kevés és sok beteg katonája van, így az orvosom szerint 5 év alatt sem lesz gyermekünk....Irány hát egy meddőségi központ, így kerültem Dévai doktor úr elé. Megkezdődtek a kivizsgálások és azt kell, hogy mondjam, gyorsan végigpörgettünk mindent, mivel július elején voltunk az első konzultáción és szeptember 9-én kezdődő ciklusommal már indultunk is. Ment a szokásos protokoll, a petesejtleszíváson lett 8 sejtem, de "sajnos" érdemben csak kettő baba maradt velünk... Sírtam a boldogságtól, amikor megtudtam, mehetünk értük, aznap beköltöznek a pocakba... Féltem, mert eléggé silányul indult a babák száma... 8 petesejt, abból 2 kuka, mert nagyon éretlen. 3-at aznap ICSIztek, másik 3-at másnap, azaz csak 2-t, azok értek be. Így volt összesen 5 megtermékenyített sejtünk, amiből összesen 2 maradt. 1 a leszívás napján megtermékenyített, egy pedig a másnapi csapatból. Beköltöztek a pocakomba a babáink és vártunk..... Minden nap sík ideg voltam, netet bújtam helytelenül, mire ET+16. napon este a férjem kísértésbe vitt, holott tudtam, tuti nem sikerült az első lombikunk, éreztem, mindjárt megjön..... De az esti teszt olyan pozitív volt, hogy csak na..... Repkedtem és a 3. várakozási hetet optimistán töltöttem. Eljött az UH napja, remegtem, de az egy kis pici pötty ott volt..... A szívembe égett Dévai doktor úr mondata.... "Gratulálunk a Kismamának és Kispapának".............
Hogy rövidítsem a storyt, ezt követően egy gondtalan terhességem volt, kislányt vártunk, Dórit. 39+2 napon egészségesen megszületett, család lettünk.
Boldogságunk viszont most lett teljes! Szülés után 6 hónappal jött meg a mensim, amikor is ismerve a helyzetünket, miszerint úgy 0,00000001% esélyünk van spontán babára, adjuk meg az esélyt. De úgy komolyan. Számoltam kb. fél időt, de még nem állt be a mensim, így az eddigi 32 napos ciklus hol 30, hol pedig 36 napos volt. Akkor eldöntöttem, hogy veszek LH tesztet. Meg is vettem, el is használtam és megállapítottam, na, ez a hónap nem a mi hónapunk, lekéstük a peteérést... Egyik este kellemesen bepálinkáztunk a férjemmel, majd akkor, azokban a napokban, megfogant a Kisfiúnk. Otthon, ágyban, párnák között.... Március 14-én, akkor már a 36. napon voltam megint, mensi sehol, mi meg indultunk síelni. Elfogott valami érzés belül: áááá, van egy csomó HCG tesztem, csinálok egyet, nehogy baba legyen a dologban és a síeléssel ártsak. Nem hittem a szememnek, amikor láttam valamit. Komor fejjel mutattam a férjemnek a pisis tesztet és csak néztük, miközben a mi kis tündérünk, aki akkor volt 8 hónapos, ugrált, mászkált az ágyon.... Tényleg + volt a teszt. Minden reggel teszteltünk és a teszt csík erősödött. Itthon, a síelés után (így persze én már csak babáztam, nem síeltem), mentem vérvételre, a HCG szint csak nőtt. Eljött az UH ideje, kicsi csodababánk ott volt, velünk volt és nőtt...
Egy szintén gondtalan várandósságot követően 38+2 napon megszületett novemberben Kisfiam, akire ha ránéztem, éreztem, most lettünk igazi nagy család
Nagyon boldog vagyok, mert megadatott a csoda is, és most persze ott tartok, amit soha nem gondoltam volna 2010 óta, hogy védekeznünk kell, mert bár 3. gyermeket is tervezünk, de kell egy kis szünet. Nekünk nagyon bejött a kis korkülönbség (kerek 17 hónap), imádni valóak a gyerekek és mi rettenetesen boldogok vagyunk
Mindenkinek hasonló érzéseket, élményeket kívánok... Szívből....
Én kb. 2010-ben csatlakoztam a Dévaisok csapatához, de régen volt..... Sajnos sok rossz és sok szép történetet lehet olvasni, de tetszett, hogy olyan sokan előkerültünk itt, újra... Így úgy döntöttem, én is mesélek, mert szerencsémre, csak jókat tudok mondani....
2010-ben tudtuk meg a férjemmel, hogy bár nálam probléma elvileg nincsen, nála van egy "kis" eltérés: kevés és sok beteg katonája van, így az orvosom szerint 5 év alatt sem lesz gyermekünk....Irány hát egy meddőségi központ, így kerültem Dévai doktor úr elé. Megkezdődtek a kivizsgálások és azt kell, hogy mondjam, gyorsan végigpörgettünk mindent, mivel július elején voltunk az első konzultáción és szeptember 9-én kezdődő ciklusommal már indultunk is. Ment a szokásos protokoll, a petesejtleszíváson lett 8 sejtem, de "sajnos" érdemben csak kettő baba maradt velünk... Sírtam a boldogságtól, amikor megtudtam, mehetünk értük, aznap beköltöznek a pocakba... Féltem, mert eléggé silányul indult a babák száma... 8 petesejt, abból 2 kuka, mert nagyon éretlen. 3-at aznap ICSIztek, másik 3-at másnap, azaz csak 2-t, azok értek be. Így volt összesen 5 megtermékenyített sejtünk, amiből összesen 2 maradt. 1 a leszívás napján megtermékenyített, egy pedig a másnapi csapatból. Beköltöztek a pocakomba a babáink és vártunk..... Minden nap sík ideg voltam, netet bújtam helytelenül, mire ET+16. napon este a férjem kísértésbe vitt, holott tudtam, tuti nem sikerült az első lombikunk, éreztem, mindjárt megjön..... De az esti teszt olyan pozitív volt, hogy csak na..... Repkedtem és a 3. várakozási hetet optimistán töltöttem. Eljött az UH napja, remegtem, de az egy kis pici pötty ott volt..... A szívembe égett Dévai doktor úr mondata.... "Gratulálunk a Kismamának és Kispapának".............
Hogy rövidítsem a storyt, ezt követően egy gondtalan terhességem volt, kislányt vártunk, Dórit. 39+2 napon egészségesen megszületett, család lettünk.
Boldogságunk viszont most lett teljes! Szülés után 6 hónappal jött meg a mensim, amikor is ismerve a helyzetünket, miszerint úgy 0,00000001% esélyünk van spontán babára, adjuk meg az esélyt. De úgy komolyan. Számoltam kb. fél időt, de még nem állt be a mensim, így az eddigi 32 napos ciklus hol 30, hol pedig 36 napos volt. Akkor eldöntöttem, hogy veszek LH tesztet. Meg is vettem, el is használtam és megállapítottam, na, ez a hónap nem a mi hónapunk, lekéstük a peteérést... Egyik este kellemesen bepálinkáztunk a férjemmel, majd akkor, azokban a napokban, megfogant a Kisfiúnk. Otthon, ágyban, párnák között.... Március 14-én, akkor már a 36. napon voltam megint, mensi sehol, mi meg indultunk síelni. Elfogott valami érzés belül: áááá, van egy csomó HCG tesztem, csinálok egyet, nehogy baba legyen a dologban és a síeléssel ártsak. Nem hittem a szememnek, amikor láttam valamit. Komor fejjel mutattam a férjemnek a pisis tesztet és csak néztük, miközben a mi kis tündérünk, aki akkor volt 8 hónapos, ugrált, mászkált az ágyon.... Tényleg + volt a teszt. Minden reggel teszteltünk és a teszt csík erősödött. Itthon, a síelés után (így persze én már csak babáztam, nem síeltem), mentem vérvételre, a HCG szint csak nőtt. Eljött az UH ideje, kicsi csodababánk ott volt, velünk volt és nőtt...
Egy szintén gondtalan várandósságot követően 38+2 napon megszületett novemberben Kisfiam, akire ha ránéztem, éreztem, most lettünk igazi nagy család
Nagyon boldog vagyok, mert megadatott a csoda is, és most persze ott tartok, amit soha nem gondoltam volna 2010 óta, hogy védekeznünk kell, mert bár 3. gyermeket is tervezünk, de kell egy kis szünet. Nekünk nagyon bejött a kis korkülönbség (kerek 17 hónap), imádni valóak a gyerekek és mi rettenetesen boldogok vagyunk
Mindenkinek hasonló érzéseket, élményeket kívánok... Szívből....
2013.04.01 10:13
Sziasztok régiek és újak!
Én nem mondtam,hogy baj,hogy leírtátok a negatívumokat is...
Csak azt,hogy sikertörténetekről volt szó.De tőlem azt ír mindenki,amit akar.
A "nem sikersztorikból" is lehet tanulni, hiszen van olyan,hogy más orvos mást lát-amit esetleg az előző nem.
Én szerencsés voltam és próbálom biztatni azokat,akik még küzdenek. Mindenki arra az orvosra esküszik,aki összehozta neki a babát-ezzel jómagam is így vagyok. Mint írtam is, a lényeg,hogy az út végén Mindenkinek ott legyen a baba,amire vágyik...
Én nem mondtam,hogy baj,hogy leírtátok a negatívumokat is...
Csak azt,hogy sikertörténetekről volt szó.De tőlem azt ír mindenki,amit akar.
A "nem sikersztorikból" is lehet tanulni, hiszen van olyan,hogy más orvos mást lát-amit esetleg az előző nem.
Én szerencsés voltam és próbálom biztatni azokat,akik még küzdenek. Mindenki arra az orvosra esküszik,aki összehozta neki a babát-ezzel jómagam is így vagyok. Mint írtam is, a lényeg,hogy az út végén Mindenkinek ott legyen a baba,amire vágyik...
2013.04.01 13:14
Búcsúzom!
Nem az én világom ez a portál., ne haragudjatok meg rám. De én nem tudok így tenni mint ti., olyan fellengzős ez itt., nem tudok nem realistán gondolkodni. Szerintem bízni kell magadban s nem másban., ti meg másban bíztok mástól várjátok a választ ., ilyen nincs. Ha magadban nem bízol akkor miről beszélünk.
Nem akarok álomvilágban élni., ti csak éljetek., ez nem én vagyok. Néha oly furcsa amit írtok.
Mbetty neked is írhattam., válasz semmi. Ahogy kikerültem egy ideig a babaprojectől ...........ááá nem írom le.
Sziasztok.
Nem az én világom ez a portál., ne haragudjatok meg rám. De én nem tudok így tenni mint ti., olyan fellengzős ez itt., nem tudok nem realistán gondolkodni. Szerintem bízni kell magadban s nem másban., ti meg másban bíztok mástól várjátok a választ ., ilyen nincs. Ha magadban nem bízol akkor miről beszélünk.
Nem akarok álomvilágban élni., ti csak éljetek., ez nem én vagyok. Néha oly furcsa amit írtok.
Mbetty neked is írhattam., válasz semmi. Ahogy kikerültem egy ideig a babaprojectől ...........ááá nem írom le.
Sziasztok.
2013.04.01 16:06
Sziasztok!
Én is a régi csapat tagjai közé tartozom, és gondoltam leírom az én történetemet is, hátha tud belőle valaki ötletet vagy erőt meríteni.
Mi 2010 június 7-én léptük át először a Dévai Intézet kapuját.
Kiírta a doki a kötelező vizsgálatokat, amelyeket szépen sorban elkezdtünk intézni, majd közben jött a hideg zuhany, hogy az Intézetben végzett spermavizsgálat szerint a párom serege nem hadra fogható... Így el kellett mennünk Kopához (mert más andrológus véleménye nem elfogadható), akihez 2 hónapos várólista volt. Sebaj, akkor nem kell kapkodni. Természetesen Kopa dokinál a férjem eredménye a "tenyészbikáéval" vetekedett, és megkaptunk a zöld lámpát biztosító papírunkat.
Mikor visszamentünk Dévai dokihoz, gondoltuk, hogy most már indul a mandula, de tévedtünk. Újabb (elfelejtett) vizsgálatokról szóló listát kaptunk. Mire ezeket is sikerült beszerezni, és minden leletem negatív volt már csak az átjárhatósági volt hátra, amit persze egy harmadik konzultáción tudtunk meg. Minden esetre november közepén túlestem ezen is, és már tényleg nem kellett semmilyen egyéb vizsgálatra mennünk. A decemberi hónapban nem tudtunk indulni Karácsony miatt, de 2011. januárjában inszeminációval mi is beléptünk az őserdőbe.
Január végén volt az inszemináció, és február 21-én kellett tesztelni. 21+3 napos várakozással teli napot éltünk meg. Tesztelni nem mertem... 21-én reggel viszont csodálatos zebracsíkos tesztem lett. A fellegekben jártunk a férjemmel, és alig bírtam megvárni a reggel 8 órát, hogy hívhassuk a dokit. Be is rendelt minket azon nyomban. Szép lassan sorra is kerültünk a tejbe tök vigyorunkkal a fejünkön, ám gyorsan jött a hideg zuhany, és a pokol mélyére kerültünk egy szempillantás alatt. Az UH nem mutat semmit. Méhenkívüli terhesség gyanúval hagytam el az intézetet, és beutalóra HCG vérvételre. János Kórház laborja 1 perc híján bezárt, és könyörgésünk ellenére sem voltak hajlandók levenni a vért. Irány haza, és kapcsolódás a világhálóra, vajon hol csinálnak még ilyet. Jééé, mindenhol! Irány az első közeli labor. Másnap reggel meg is jött az eredmény HCG 287. Mosoly ismét az arcunkon. Okés, akkor Manócska mégiscsak velünk van. Innentől kezdve 2 naponta vérvétel. Szépen lassan, de biztosan emelkedett a HCG. Én (bár nem vagyok orvos) kizártam a méhenkívüli terhességet. Manócska velünk van, csak még mókázik. Két vérvételes eredménnyel látogattunk vissza az Intézetbe, ahol még mindig csak sejteni lehetett, hogy valaki bujkál odabent. Papír szerint még mindig nem voltam kismama. Eldöntöttem, hogy elmegyek a saját nődokimhoz. Ő megnyugtatott egy kicsit minket. Újabb vérvétel, és 2-3 naponta Dévai dokinál UH, hogy lássuk, mi lesz ebből. A saját dokimhoz is hetente jártam. Március 4-én Manócska már a szívhangját is engedte hallani. Na nem Dévai dokinál, mert ott erre a gép alkalmatlan, ott csak látni lehet, ahogy pulzál, hanem a saját dokimnál. Csodagyönyörű muzsika volt. És igen, végre megnyugodtunk, hogy ott van, jó helyen van, és hogy egyáltalán van! Ugyan nagyon csöpp volt, ekkor volt 5 mm, de a mi gyerekünk volt.
Következő héten, szerdán reggel kellett a dokimhoz mennem újabb UH-ra. Kivártam a sort, és vártam, hogy újra hallhassam a gyönyörű muzsikát. DE! Sajnos Manócska úgy döntött a hétvége felé, hogy inkább nem szeretne a mi gyerekünk lenni. Leírhatatlan, és elmondhatatlan a fájdalom, amit ekkor éreztem. Mivel a babánk még velünk volt, így két nap múlva műtéttel kellett véget vetni a terhességnek.
Hogy utána hogyan tudtam tovább élni, és létezni magam sem tudom, de teltek a napok, és úgy éreztem, hogy menni kell tovább. Ő nem akart minket, de talán lesz egy olyan csemete, aki majd jó szülőnek tart minket, és leszületik hozzánk.
Eltelt pár hónap, majd visszamentünk az intézetbe, és újra próbálkoztunk sikertelenül. A 3. inszeminációnkat félbe kellett hagyni, és soha többet nem mentünk vissza. Elvesztettem a gyerekemmel együtt a hitemet a dokiban.
2012 januárjában mentem el én is endokrinológushoz, és kiderült az enyhe IR-em. 160 g-os diétára lettem fogva.
2012 februárjában terhes lettem, de sajnos ő sem akart minket, nem úgy, mint mi őt. A dokim műteni akart, de inkább kivártam, amíg…
Visszamentem az endo dokihoz, és immáron gyógyszert szedek.
Azóta eltelt több, mint egy év, és az életünk fenekestül felfordult. Kiköltöztünk Németországba, és most itt próbálunk szerencsét minden téren. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy itt az idő ismét belépni az őserdőbe, így már be is jelentkeztünk egy itteni Intézetbe. Remélem, hogy nemsokára az én történetem is siker sztori lesz, még ha nem is Dévai dokié.
Kívánok mindenkinek sok erőt a folytatáshoz, újra kezdéshez! Ugyanakkor Lányok, tessék rámenősnek lenni. Ne hagyjátok magatokat lerázni!
Pusza
Én is a régi csapat tagjai közé tartozom, és gondoltam leírom az én történetemet is, hátha tud belőle valaki ötletet vagy erőt meríteni.
Mi 2010 június 7-én léptük át először a Dévai Intézet kapuját.
Kiírta a doki a kötelező vizsgálatokat, amelyeket szépen sorban elkezdtünk intézni, majd közben jött a hideg zuhany, hogy az Intézetben végzett spermavizsgálat szerint a párom serege nem hadra fogható... Így el kellett mennünk Kopához (mert más andrológus véleménye nem elfogadható), akihez 2 hónapos várólista volt. Sebaj, akkor nem kell kapkodni. Természetesen Kopa dokinál a férjem eredménye a "tenyészbikáéval" vetekedett, és megkaptunk a zöld lámpát biztosító papírunkat.
Mikor visszamentünk Dévai dokihoz, gondoltuk, hogy most már indul a mandula, de tévedtünk. Újabb (elfelejtett) vizsgálatokról szóló listát kaptunk. Mire ezeket is sikerült beszerezni, és minden leletem negatív volt már csak az átjárhatósági volt hátra, amit persze egy harmadik konzultáción tudtunk meg. Minden esetre november közepén túlestem ezen is, és már tényleg nem kellett semmilyen egyéb vizsgálatra mennünk. A decemberi hónapban nem tudtunk indulni Karácsony miatt, de 2011. januárjában inszeminációval mi is beléptünk az őserdőbe.
Január végén volt az inszemináció, és február 21-én kellett tesztelni. 21+3 napos várakozással teli napot éltünk meg. Tesztelni nem mertem... 21-én reggel viszont csodálatos zebracsíkos tesztem lett. A fellegekben jártunk a férjemmel, és alig bírtam megvárni a reggel 8 órát, hogy hívhassuk a dokit. Be is rendelt minket azon nyomban. Szép lassan sorra is kerültünk a tejbe tök vigyorunkkal a fejünkön, ám gyorsan jött a hideg zuhany, és a pokol mélyére kerültünk egy szempillantás alatt. Az UH nem mutat semmit. Méhenkívüli terhesség gyanúval hagytam el az intézetet, és beutalóra HCG vérvételre. János Kórház laborja 1 perc híján bezárt, és könyörgésünk ellenére sem voltak hajlandók levenni a vért. Irány haza, és kapcsolódás a világhálóra, vajon hol csinálnak még ilyet. Jééé, mindenhol! Irány az első közeli labor. Másnap reggel meg is jött az eredmény HCG 287. Mosoly ismét az arcunkon. Okés, akkor Manócska mégiscsak velünk van. Innentől kezdve 2 naponta vérvétel. Szépen lassan, de biztosan emelkedett a HCG. Én (bár nem vagyok orvos) kizártam a méhenkívüli terhességet. Manócska velünk van, csak még mókázik. Két vérvételes eredménnyel látogattunk vissza az Intézetbe, ahol még mindig csak sejteni lehetett, hogy valaki bujkál odabent. Papír szerint még mindig nem voltam kismama. Eldöntöttem, hogy elmegyek a saját nődokimhoz. Ő megnyugtatott egy kicsit minket. Újabb vérvétel, és 2-3 naponta Dévai dokinál UH, hogy lássuk, mi lesz ebből. A saját dokimhoz is hetente jártam. Március 4-én Manócska már a szívhangját is engedte hallani. Na nem Dévai dokinál, mert ott erre a gép alkalmatlan, ott csak látni lehet, ahogy pulzál, hanem a saját dokimnál. Csodagyönyörű muzsika volt. És igen, végre megnyugodtunk, hogy ott van, jó helyen van, és hogy egyáltalán van! Ugyan nagyon csöpp volt, ekkor volt 5 mm, de a mi gyerekünk volt.
Következő héten, szerdán reggel kellett a dokimhoz mennem újabb UH-ra. Kivártam a sort, és vártam, hogy újra hallhassam a gyönyörű muzsikát. DE! Sajnos Manócska úgy döntött a hétvége felé, hogy inkább nem szeretne a mi gyerekünk lenni. Leírhatatlan, és elmondhatatlan a fájdalom, amit ekkor éreztem. Mivel a babánk még velünk volt, így két nap múlva műtéttel kellett véget vetni a terhességnek.
Hogy utána hogyan tudtam tovább élni, és létezni magam sem tudom, de teltek a napok, és úgy éreztem, hogy menni kell tovább. Ő nem akart minket, de talán lesz egy olyan csemete, aki majd jó szülőnek tart minket, és leszületik hozzánk.
Eltelt pár hónap, majd visszamentünk az intézetbe, és újra próbálkoztunk sikertelenül. A 3. inszeminációnkat félbe kellett hagyni, és soha többet nem mentünk vissza. Elvesztettem a gyerekemmel együtt a hitemet a dokiban.
2012 januárjában mentem el én is endokrinológushoz, és kiderült az enyhe IR-em. 160 g-os diétára lettem fogva.
2012 februárjában terhes lettem, de sajnos ő sem akart minket, nem úgy, mint mi őt. A dokim műteni akart, de inkább kivártam, amíg…
Visszamentem az endo dokihoz, és immáron gyógyszert szedek.
Azóta eltelt több, mint egy év, és az életünk fenekestül felfordult. Kiköltöztünk Németországba, és most itt próbálunk szerencsét minden téren. Úgy döntöttünk ugyanis, hogy itt az idő ismét belépni az őserdőbe, így már be is jelentkeztünk egy itteni Intézetbe. Remélem, hogy nemsokára az én történetem is siker sztori lesz, még ha nem is Dévai dokié.
Kívánok mindenkinek sok erőt a folytatáshoz, újra kezdéshez! Ugyanakkor Lányok, tessék rámenősnek lenni. Ne hagyjátok magatokat lerázni!
Pusza
Mné
2013.04.02 07:54
Sziasztok lányok!
Kérlek, ha tudtok segíteni, írjatok.
Arra lennék kíváncsi, hogy ha lombiknál derült ki, hogy a petesejtem és a spermiumok nem szeretik egymást (reggelre egyik sarokban a petesejt kuporgott, a másikban a spermák...) akkor ez egy állandó állapotnak számít?
Tehát mindig így van, vagy eseti "nem szeretjük egymást" dologról van szó?
Spontán így kizárt, hogy teherbe tudok esni?
Nincs rá valami gyógyszer?
Tud valaki erről valamit?
Írjatok kérlek, ha tudtok valamit ezzel kapcsolatban!
Köszönöm szépen!!!!
Kérlek, ha tudtok segíteni, írjatok.
Arra lennék kíváncsi, hogy ha lombiknál derült ki, hogy a petesejtem és a spermiumok nem szeretik egymást (reggelre egyik sarokban a petesejt kuporgott, a másikban a spermák...) akkor ez egy állandó állapotnak számít?
Tehát mindig így van, vagy eseti "nem szeretjük egymást" dologról van szó?
Spontán így kizárt, hogy teherbe tudok esni?
Nincs rá valami gyógyszer?
Tud valaki erről valamit?
Írjatok kérlek, ha tudtok valamit ezzel kapcsolatban!
Köszönöm szépen!!!!
2013.04.02 08:45
Pipus75,
A kérdésedre nem tudok válaszolni , mert ezt a részét a dolognak nem tanulmányoztam annyira. Gondolom mondott rá valamit az orvos , hogy mitől lehet ez vagy esetleg a biológus.
Mindenesetre akármit is mondott én felkeresnék egy immunológust , hogy mielőtt újra belevágtok választ kapj a kérdéseidre. A háziorvosodtól kérj beutalót immunológiára. ( Budapesten az ORFI-ba tudsz menni dr. Bazsó Annához , vagy a SOTE-ra Petrányi prof.hoz ) Azt írjátok rá a beutalóra , hogy infertilitás miatt mész.
Van olyan probléma , amit tudnak kezelni , van olyan amit csak úgy , hogy előtte egy bizottság dönti el ,hogy kaphatsz-e kezelést , mert nagyon drága . Mindenképpen járj utána !
A kérdésedre nem tudok válaszolni , mert ezt a részét a dolognak nem tanulmányoztam annyira. Gondolom mondott rá valamit az orvos , hogy mitől lehet ez vagy esetleg a biológus.
Mindenesetre akármit is mondott én felkeresnék egy immunológust , hogy mielőtt újra belevágtok választ kapj a kérdéseidre. A háziorvosodtól kérj beutalót immunológiára. ( Budapesten az ORFI-ba tudsz menni dr. Bazsó Annához , vagy a SOTE-ra Petrányi prof.hoz ) Azt írjátok rá a beutalóra , hogy infertilitás miatt mész.
Van olyan probléma , amit tudnak kezelni , van olyan amit csak úgy , hogy előtte egy bizottság dönti el ,hogy kaphatsz-e kezelést , mert nagyon drága . Mindenképpen járj utána !
2013.04.02 10:20
Sziasztok!
Csajok
Ez nem úgy működik,hogy oda mész Fülöphöz és kapod a kezelést.
Hanem kell 2 vetélést fel mutatni,és utána el küld egy drága vizsgálatra amiből ki derül,kell vagy nem. Szóval akinek nincs ilyen az csak egy teljes ki vizsgálást kap tőle,meg azt mit tanácsol. Immunológust bármikor bárhol lehet keresni körzeti által tb-re. A vetésé és a nem maradsz terhes két különböző tészta. A lényeg mielőtt indultok keressetek egy orvost,aki ki tud teljesen vizsgálni,feleslegesen ne menjen ki az ablakon a lombik ára. Ez a lényeg! Lehet ezt a végletekig ragozni.
Pipus
Neked nagy a valószínűsége egy donor apa lombik kell. Ha össze férhetetlenek vagytok,de annak is van több fajtája. Kérdez rá dévainál mit tanácsol,ha nem bízol benne akkor esetleg több véleményt is kérhetsz,más orvosoktól.
Csajok
Ez nem úgy működik,hogy oda mész Fülöphöz és kapod a kezelést.
Hanem kell 2 vetélést fel mutatni,és utána el küld egy drága vizsgálatra amiből ki derül,kell vagy nem. Szóval akinek nincs ilyen az csak egy teljes ki vizsgálást kap tőle,meg azt mit tanácsol. Immunológust bármikor bárhol lehet keresni körzeti által tb-re. A vetésé és a nem maradsz terhes két különböző tészta. A lényeg mielőtt indultok keressetek egy orvost,aki ki tud teljesen vizsgálni,feleslegesen ne menjen ki az ablakon a lombik ára. Ez a lényeg! Lehet ezt a végletekig ragozni.
Pipus
Neked nagy a valószínűsége egy donor apa lombik kell. Ha össze férhetetlenek vagytok,de annak is van több fajtája. Kérdez rá dévainál mit tanácsol,ha nem bízol benne akkor esetleg több véleményt is kérhetsz,más orvosoktól.
"Minden nap megszünik valami
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
2013.04.02 11:40
kagyló, apánk már mondta a páromnak, hogy esetleg donor spermával érdemes lenne, de hallani sem akar róla. Neki csak saját baba kell
ICSI-vel szépen megtermékenyültem, de az ET utáni 6-8.napon elveszítettem a babákat. Pedig Apánk szerint sikeresen beágyazódtak, csak valamiért leálltak
Ettől félek, hogy esetleg köze lehet a leállásnak ahhoz, hogy taszítják egymást természetben.
És félek attól, hogy bevállalok még sok-sok lombikot és mindig leállnak majd a kicsikéim a fejlődésben.
Én most annyira padlón vagyok, hogy úgy érzem, már pszichológiai eset lettem. Belepusztulok, hogy nem sikerült az első lombik
ICSI-vel szépen megtermékenyültem, de az ET utáni 6-8.napon elveszítettem a babákat. Pedig Apánk szerint sikeresen beágyazódtak, csak valamiért leálltak
Ettől félek, hogy esetleg köze lehet a leállásnak ahhoz, hogy taszítják egymást természetben.
És félek attól, hogy bevállalok még sok-sok lombikot és mindig leállnak majd a kicsikéim a fejlődésben.
Én most annyira padlón vagyok, hogy úgy érzem, már pszichológiai eset lettem. Belepusztulok, hogy nem sikerült az első lombik
2013.04.02 13:32
Olvasgatom a fórumot...
Egy dolgot írnék , amit mindenki a saját szájíze szerint értelmezhet, de én csak mint egyszerű tényt írok ide, bár az adatokat csak megközelítőleg tudom ...
Az intézet 2001 óta működik .
Ez kerekítve kb 4400 nap ( 12 év 4380 nap )
A terhességeik száma a tábla szerint azt hiszem 2577 ( vagy 2377)
Ez azt jelenti a két számot elosztva , hogy kb kétnaponta egy kismama ...
Mindenki döntse el, hogy ez számára jó vagy rossz statisztika, illetve hogy ez őt lelkesíti vagy lehangolja...
Mindenkinek szép napot kívánok
Egy dolgot írnék , amit mindenki a saját szájíze szerint értelmezhet, de én csak mint egyszerű tényt írok ide, bár az adatokat csak megközelítőleg tudom ...
Az intézet 2001 óta működik .
Ez kerekítve kb 4400 nap ( 12 év 4380 nap )
A terhességeik száma a tábla szerint azt hiszem 2577 ( vagy 2377)
Ez azt jelenti a két számot elosztva , hogy kb kétnaponta egy kismama ...
Mindenki döntse el, hogy ez számára jó vagy rossz statisztika, illetve hogy ez őt lelkesíti vagy lehangolja...
Mindenkinek szép napot kívánok
2013.04.02 16:24
Normocyta: teljesen igazad van, sőt mondok jobbat. Ebben a statisztikában "csak" a lombikosok vannak benne. Az ovuláció indukciós és inszemes terhességek nem szerepelnek a számlálón.
Azt hiszem, kicsit félreértettetek minket. Mi egyáltalán nem "lehúzni" akarjuk Apánkat. Sőőt! Túlnyomó többségéban mind nagyon hálásak vagyunk neki, hogy elindított minket az úton. Vagy inkább beszélek csak a magam nevében. Szóval, hálás vagyok neki, hogy segített elindulni.
Ugyanakkor, ahogy a többiek is írták az éremnek két oldala van! Nem baj az, ha az ember lánya tudja, hogy mire is számíthat. Sajnos nem minden csak fekete vagy fehér.
Én, illetve talán mondhatom, hogy mi "régiek" - babásan vagy baba nélkül - mind csak arra szerettük volna felhívni a figyelmeteket, hogy nem árt, ha jobban kivizsgáltatjátok magatokat, még mielőtt súlyos százezreket kifizettek sokadszorra. Persze, először az ember bízik, és remél, de a sokadik próbálkozás előtt, azért nem árt egy kicsit jobban körbejárni a témát, és ha lehet, kivizsgáltatni mindent.
Tényleg nem akartuk a kedveteket szegni, vagy megingatni, de jobb, ha észnél vagytok, és egy Apánk által legyintéssel elintézett eredményt esetleg egy másik szakorvossal megnézetni.
Na jó, nem okoskodom, és nem magyarázom tovább a bizonyítványt!
Higgyétek el, mi mindannyian nagyon szorítunk értetek, veletek, még ha nem is írunk!
Mindenkinek mihamarabbi babásodást kívánok!
Azt hiszem, kicsit félreértettetek minket. Mi egyáltalán nem "lehúzni" akarjuk Apánkat. Sőőt! Túlnyomó többségéban mind nagyon hálásak vagyunk neki, hogy elindított minket az úton. Vagy inkább beszélek csak a magam nevében. Szóval, hálás vagyok neki, hogy segített elindulni.
Ugyanakkor, ahogy a többiek is írták az éremnek két oldala van! Nem baj az, ha az ember lánya tudja, hogy mire is számíthat. Sajnos nem minden csak fekete vagy fehér.
Én, illetve talán mondhatom, hogy mi "régiek" - babásan vagy baba nélkül - mind csak arra szerettük volna felhívni a figyelmeteket, hogy nem árt, ha jobban kivizsgáltatjátok magatokat, még mielőtt súlyos százezreket kifizettek sokadszorra. Persze, először az ember bízik, és remél, de a sokadik próbálkozás előtt, azért nem árt egy kicsit jobban körbejárni a témát, és ha lehet, kivizsgáltatni mindent.
Tényleg nem akartuk a kedveteket szegni, vagy megingatni, de jobb, ha észnél vagytok, és egy Apánk által legyintéssel elintézett eredményt esetleg egy másik szakorvossal megnézetni.
Na jó, nem okoskodom, és nem magyarázom tovább a bizonyítványt!
Higgyétek el, mi mindannyian nagyon szorítunk értetek, veletek, még ha nem is írunk!
Mindenkinek mihamarabbi babásodást kívánok!
Mné
2013.04.02 17:55
Mné, mindent leírtál amit én is írtam volna.
Még csak annyit hozzá, hogy bár ez Dévais fórum, nekem van saját tapasztalatom máshonnan, ahol szintén legyintettek pl. az inzulin eredményre. Csak a már kész tényként megállapított "hibára" figyeltek, az már nem számított hogy mellette esetleg más is felmerülhet, hiába vittem a leleteimet. Én ezért mentem át Dévaihoz, aztán rájöttem hogy Ő is rálegyint.
Saját kútfőből- a nőgyógyim és az itteni csajszik által megerősítve mentem el endokrinológushoz (mint utolsó kapaszkodó).
Ahogy Mné leírta, mi csak segíteni akartunk Nektek, a "sikersztorikkal" és a negatív tapasztalatokkal is, hiszen mindkettőből lehet tanulni.Mindenki "csemegézze" ki belőlük azt, amire érdemes lehet odafigyelnie. Akit nem érdekel, az pedig lapozza át.
Én sem akarok okoskodni, meg bármit megmagyarázni.
Nekem elég az, hogy az hogy 5év3hónap sikertelenség után spontán állapotos lettem (pedig csak 1 petevezetőm van, az is alig átjárható), és van egy gyönyörű kisfiam.
Kívánom Miadannyiótoknak, hogy mihamarabb babásodjatok, szorítunk Nektek
Még csak annyit hozzá, hogy bár ez Dévais fórum, nekem van saját tapasztalatom máshonnan, ahol szintén legyintettek pl. az inzulin eredményre. Csak a már kész tényként megállapított "hibára" figyeltek, az már nem számított hogy mellette esetleg más is felmerülhet, hiába vittem a leleteimet. Én ezért mentem át Dévaihoz, aztán rájöttem hogy Ő is rálegyint.
Saját kútfőből- a nőgyógyim és az itteni csajszik által megerősítve mentem el endokrinológushoz (mint utolsó kapaszkodó).
Ahogy Mné leírta, mi csak segíteni akartunk Nektek, a "sikersztorikkal" és a negatív tapasztalatokkal is, hiszen mindkettőből lehet tanulni.Mindenki "csemegézze" ki belőlük azt, amire érdemes lehet odafigyelnie. Akit nem érdekel, az pedig lapozza át.
Én sem akarok okoskodni, meg bármit megmagyarázni.
Nekem elég az, hogy az hogy 5év3hónap sikertelenség után spontán állapotos lettem (pedig csak 1 petevezetőm van, az is alig átjárható), és van egy gyönyörű kisfiam.
Kívánom Miadannyiótoknak, hogy mihamarabb babásodjatok, szorítunk Nektek
Eramami
2013.04.02 18:48
Sziasztok!
Részemről én levettem az üzenetet,amit a töréneteitekkel leírtatok!Oly annyira,hogy ma kértem beutalót endo dokihoz,és az 1-es számú női klinikára is. Meglátjuk mit tudok intézni.A nőgyógyászomnak elmondtam mi a problémám,és mielőtt elinduluk a 4.lombikra,szeretnék választ kapni a miért nem sikerülre!!!A párommal úgy döntöttünk addig nem indulunk el,amíg nem csináltatok meg olyan vizsgálatokat is,mint amit Ti i írtatok,és Dévai is rálegyintett(pl.IR).Persze majd meglátjuk hol mit mondanak 
Szóval nagyon is jó,hogy ennyi mindent leírtatok!
Részemről én levettem az üzenetet,amit a töréneteitekkel leírtatok!Oly annyira,hogy ma kértem beutalót endo dokihoz,és az 1-es számú női klinikára is.
Meglátjuk mit tudok intézni.A nőgyógyászomnak elmondtam mi a problémám,és mielőtt elinduluk a 4.lombikra,szeretnék választ kapni a miért nem sikerülre!!!A párommal úgy döntöttünk addig nem indulunk el,amíg nem csináltatok meg olyan vizsgálatokat is,mint amit Ti i írtatok,és Dévai is rálegyintett(pl.IR).Persze majd meglátjuk hol mit mondanak Szóval nagyon is jó,hogy ennyi mindent leírtatok!2013.04.02 19:44
Normocyta
Mné mindent le írt, amit én ezekkel a szavakkal írtam volna le!
Tényleg senki nem szeretné bántani Dévai bácsikát,nem azért jöttünk. Ide tartozik minden negatív és pozitív vélemény. Még mindig vagyunk jó páran akiknek nem sikerült a baba. Ennyi idő alatt azért elég jól ki vagyunk képezve,hogy mit,hol,merre és miért érdemes meg nézetni.Csupán tanácsot adtak a lányok,és egyúttal mindenki meg írta, hol azt ,van remény,mert sikerülhet,hol azt sajnos nem minden úgy alakul ahogyan meg tervezzük,szeretnénk.
Mindenkinek az a jó orvos,arról mond szépet és jót akinél a baba össze jött. De ettől függetlenül azért vannak még itt,akiknek nem sikerült még is imádják Dévait.Vagy nagyon félre értettél mindent,vagy nekünk kár volt jönnünk,ha rosszat gondoltok bele..
Mné mindent le írt, amit én ezekkel a szavakkal írtam volna le!
Tényleg senki nem szeretné bántani Dévai bácsikát,nem azért jöttünk. Ide tartozik minden negatív és pozitív vélemény. Még mindig vagyunk jó páran akiknek nem sikerült a baba. Ennyi idő alatt azért elég jól ki vagyunk képezve,hogy mit,hol,merre és miért érdemes meg nézetni.Csupán tanácsot adtak a lányok,és egyúttal mindenki meg írta, hol azt ,van remény,mert sikerülhet,hol azt sajnos nem minden úgy alakul ahogyan meg tervezzük,szeretnénk.
Mindenkinek az a jó orvos,arról mond szépet és jót akinél a baba össze jött. De ettől függetlenül azért vannak még itt,akiknek nem sikerült még is imádják Dévait.Vagy nagyon félre értettél mindent,vagy nekünk kár volt jönnünk,ha rosszat gondoltok bele..
"Minden nap megszünik valami
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
Amiért az ember szomorkodik,
De mindig születik valami,
Amiért érdemes élni és küzdeni"
2013.04.02 20:17
Én Dévait tisztelem, becsülöm, és emberileg is bírom. 100%ban rábíztam magam, hiába a sok jótanács, hallott ilyen-olyan vizsgálatok, befogtam a fülem, hiszen a dokimnál nem tudhatom én jobban.
Hittem magamban is, nagyon! Minden lombiknál (és korábban az 5 inszemnél is "éreztem", hogy most sikerült, tuti, és minden nap beszéltem hozzájuk (mert ugye kettő lesz, egy fiú és egy lány), boldogan simogattam a hasamat, imádtam "őket". Ugyanazokat éreztem, amiket immár anyuka társaim is.
Mégis mindig negatív volt a tesztem. Ott álltam pofára esve. A doki szerint volt, hogy elindult "valami", volt, hogy nem.
Bíztam, bíztam, bíztam, mígnem egyetlen TB támogatott lehetőségem maradt. Az utolsó után úgy döntöttem, hogy nem bízhatom magam a magam érzéseire és egyetlen doki szakértelmére. A saját életemről van szó, a saját családomról, a saját lehetőségeimről.
Az én üzenetem is az, hogy bízzatok, kedveljétek Apánkat, igen, válasszátok őt! de ha többedszerre sem sikerült, azért kezdjetek el gondolkodni Ti is.
Hittem magamban is, nagyon! Minden lombiknál (és korábban az 5 inszemnél is "éreztem", hogy most sikerült, tuti, és minden nap beszéltem hozzájuk (mert ugye kettő lesz, egy fiú és egy lány), boldogan simogattam a hasamat, imádtam "őket". Ugyanazokat éreztem, amiket immár anyuka társaim is.
Mégis mindig negatív volt a tesztem. Ott álltam pofára esve. A doki szerint volt, hogy elindult "valami", volt, hogy nem.
Bíztam, bíztam, bíztam, mígnem egyetlen TB támogatott lehetőségem maradt. Az utolsó után úgy döntöttem, hogy nem bízhatom magam a magam érzéseire és egyetlen doki szakértelmére. A saját életemről van szó, a saját családomról, a saját lehetőségeimről.
Az én üzenetem is az, hogy bízzatok, kedveljétek Apánkat, igen, válasszátok őt! de ha többedszerre sem sikerült, azért kezdjetek el gondolkodni Ti is.
2013.04.03 06:59
zena, én is voltam genetikai vérvételen és a párom is volt, mind a kettőnknél mindent rendben találtak.
DE akkor miért nem maradtak velem a kicsikéim?
5.napig szépen elmentek az embriók, blasztociszta transzfer volt, örült is Apánk, hogy ilyen kis szívósak és mégis csak 6-8 napot voltak velem ET után.
Miért???????
DE akkor miért nem maradtak velem a kicsikéim?
5.napig szépen elmentek az embriók, blasztociszta transzfer volt, örült is Apánk, hogy ilyen kis szívósak és mégis csak 6-8 napot voltak velem ET után.
Miért???????
2013.04.03 09:49
Sziasztok!
Bocsánat a betolakodásért, de mivel látom, hogy nagyon pörög ez a topic, gondoltam hátha tudtok nekem segíteni.
Március 13-án állították le a stimumat (másik intézetben), mert a magas lett a vérnyomásom és a doki kifejezetten kiemelte, hogy korábban, sokkal korábban meg fog jönni......na most ehhez képest már késésben van. Volt már valakinek hasonló tapasztalata? A tüszők szépen be voltak indulva és nem tudom, hogy ezek most beértek vagy sem...
Minden válaszért hálás lennék! (nem akarnám magam hiú ábrándokba ringatni).
Köszi!
U.i: 2009-ben én is jártam Dévaihoz, de végül máshol kötöttünk ki
Bocsánat a betolakodásért, de mivel látom, hogy nagyon pörög ez a topic, gondoltam hátha tudtok nekem segíteni.
Március 13-án állították le a stimumat (másik intézetben), mert a magas lett a vérnyomásom és a doki kifejezetten kiemelte, hogy korábban, sokkal korábban meg fog jönni......na most ehhez képest már késésben van. Volt már valakinek hasonló tapasztalata? A tüszők szépen be voltak indulva és nem tudom, hogy ezek most beértek vagy sem...
Minden válaszért hálás lennék!
(nem akarnám magam hiú ábrándokba ringatni).
Köszi!
U.i: 2009-ben én is jártam Dévaihoz, de végül máshol kötöttünk ki
