Sziasztok Lányok,
Már régen írtam (én is), de olvasom minden dolgozós napomon a topicot.
Üdv az Újaknak!!!
Tegnap voltam genetikai UH-on. Eljött a Férjem is. Néhányan már tudjátok, hogy nekünk van már egy majd 4 éves Bencénk, így értelemszerűen kislányra vágyott az egész család. Zsebi pedig kisfiú!!!!! Először én voltam egy picit csalódott, majd Anyósom sem akarta elhinni a telefonban, így ez elég is volt, hogy a Férjem totál maga alá kerüljön. Teljesen kiakadt, hogy milyen telhetetlenek vagyunk, nekünk semmi nem jó, stb.
Szóval, amilyen jól indult a nap, olyan rosszkedvűre váltott az én Párom. Mondtam Neki, hogy értse meg, Midenki kislányra számított, főleg úgy, hogy Sógornőmnek is az első kisfiú volt (16 hetesen meghalt bölcsőhalálban), majd a második ia kisfiú lett (Ő most 2,5 éves). Közben lett nekünk Bence, így érthető a kislány utáni vágy. Azt hiszem ott érthette félre az én érzéseimet a Párom, hogy én most tényleg úgy éreztem lány lesz.Imádom Zsebit, és Mindenki nagyon várja az érkezését. Hozzánk még egy kisfiú akar érkezni, nem pedig lány. Ennek oka van és én ezt el is fogadom. A Többiek is megbarátkoznak majd a gondolattal (a Dédi nem rózsaszín, hanem kék kocsikabátkát fog horgolni, Anyu nem babát, hanem kisautót vesz, stb...).
Sajnos estére (miután közös családi mozizáskor kiderült a neme, és Mindenki "sajnálkkozott"), elég feszült lett a hangulat, így parázsvita alakult ki köztünk is. A szomszédokkal már napok óta lebeszültünk egy újévi koccintást tegnap estére (két család, egy-egy gyerekkel), így nem mondtuk le, persze nem volt valami nagy kedvünk hozzá. Megérkeztek, és olyan jó, szeretetteljes lett a légkör a Párom és én köztem, hogy estére már mindketten megnyugodtunk és ugyanolyan természetességgel és szeretettel beszéltünk Zsebiről, mint amikor még "nem volt" neme.
Azt akartam ebből kihozni, hogy a Szülők néha nem egyszerűek.... Ráadásul a neve(ke)t is Ők akarták megmondani... Mindenki tudott szebbet, jobbat, mint amit mi kitaláltunk, még jó, hogy a kórházban az én számból fog elhangozni a név
.
Zsebi teljesen egészségesnek látszik, a terhességi hétnek megfelelő a mérete is. Nagyon fickándozott, és széttett lábakkal mutogatta a "bizonyítékot"
UH után elmentünk (a már előző nap interneten kinézett) Mammystic kismamruhaboltba (ez a bolt a Szandi nővéréé, Pintácsi Vikié). Nekem már a honlap is nagyon tetszett, és az árakat sem találtam drágábbnak, mint máshol. Nagyon kedves volt az eladó csajszi és találtam is magamnak egy nagyon vagyány viszonylag vékony, puha sztreccs farmer nadrágot, ami csípőn kötős, és plusz pamut dereka van, amit hidegben a pocakra húzhatsz, melegebb időben pedig a kötőre hajtva, mintegy bandázs veszi körül a pocak alját, így nincs az az érzésem, hogy a nadrág dereka a nyakamig ér. Vettem még egy nagyon szép fehér alapon 3 mm-es tejeskávé színű csíkos 3/4-es ujjú végig gombos, hátul megkötős finom (enyhénsztreccs) anyagú blúzt.
Végre csinos kismamának érzem magam (ellentétben Bencével való terhességem alatt, mikor is kertész gatyában jártam, szinte végig a kilenc hónap alatt). Így most örörköltem néhány kismamafelsőt és végre változatosan, csinosan tudok öltözni. Még egy kis smink, és kész nőnek érzem magam (talán majd a kilencedik hónapban is). Mindenkinek csak ajánlani tudom, hogy 1-2 csini darabot vegyetek, mert nagyon sokat javít a közérzeteteken!
Bocsi, ha hrtelen sok lettem, de ilyen hosszú hallgatás után végre történ valami említésre méltó is, melyet szerettem volna megosztani Veletek.
Egy boldog "Kanga" Zsebivel a pocakjában:
Mircimama (19+1)