Én már tültettem magam ezen a kevés mocorgás témán
Eleinte nagyon aggasztott, ráadásul elég későn kezdett el igazándiból mozgolódni. Sok helyen olvasom, hogy az éjszakai alvást megnehezítheti az, hogy a legtöbb baba pont olyankor aktív, amikor az anyuka aludni szeretne. Hát nálunk Kristóf végigaludja velem az éjszakát
Azt is írják, hogy ilyenkor már egész nap érezni kéne a babát, hát én ezt sem érzem. Vannak aktívabb órái, napjai és ugyanúgy vannak passzívabb napjai
Őt nem érdekli a szilveszteri hangos zene, petárdarobbanás, ő nem tart fergeteges pocakbulikat, ő nem rúg fájdalmasakat (amilyeneket a könyvek szerint már rég kellene), ő nem piszkálja a talpikójával a bordáimat (legalábbis nem érzem, egyszer-kétszer zsibbad egy picit a bordáim tájékán, talán ez az, de nem nevezném még csak kellemetlennek se). Ő ilyen, és így kell elfogadnom
Remélem megszületése után is ilyen kis nyugodt baba lesz
És már napok, sőt hetek óta morfondírozok egy dolgon. Mindenhol mindenki azt írja, meg személyesen is azt tanácsoljta nekem, hogy addig élvezzük ki a dolgokat, -jelen esetben a szilveszterre mondta mindenki-, amíg még nem lesz meg a baba, mert jövőre ez már úgy sem fog menni.
Jó, lehet, hogy igaza van, aki ilyeneket mond, nekem nagyobb gyerekekhez még nincs tapasztalatom, csak a pindúrokhoz, szóval lehet, hogy én magam fogom majd megcáfolni, amit írok, de én akkor se értem ezt.
Persze nem az első hetekről, hónapokról beszélek, az biztos kemény lesz, és tudom azt is, hogy egy gyerek alapjában véve megváltoztatja egy ember életét, mert nem mondhatom már majd azt neki, hogy most nincs kedvem ehhez, nincs kedvem ahhoz. meg nem fogok már majd délig aludni, nem megyek oda és akkor, amikor és ahová csak akarok. Ez bizonyos mértékű önfeláldozást jelent.
De ugye ahhoz kétség se fér, hogy én a világon mindenkinél jobban szeretem Kristófkámat, de nem hiszem, hogy ennek kéne alárendelni az életemet. Pl. jövő szilveszterkor már 10 hónapos lesz Kristóf. Miért kellene itthon ülnünk majd vele egész éjszaka? Egy 10 hónapos baba már nem kizárólag szopik, miért ne vigyázhatna rá valaki arra az egy éjszakára? Mindkét nagyi itt lakik a közelben, jó persze, az anyósomat nem csípem, de egy gyerkőcre vigyázni ő is tud, az anyukámékról nem is beszélve, rá bármikor gond nélkül rábíznám Kristófkát. Persze ezt most nem azoknak írtam, akiknek már nem él a nagyszülő, vagy messze lakik, vagy egyéb.
Ugyanez vonatkozik bármilyen más szórakozásra, kikapcsolódásra is. Én megdöbbentem, amikor az unokatesómék nemrégiben mondták, hogy mióta megszületett a kisfiúk, aki már 7(!) éves, nem voltak még sehol se szilveszterezni, meg nyaralni se. Pedig a kisfiúk rendkívül belevaló kissrác, bárhol bárkinél ott alszik, tőle simán lehetett volna menni. Anyagi helyzetük se akadály. Nem is kényeztetik agyon a gyereket, hogy ezért ne mentek volna sehová. Egyszerűen csak így alakult. Jöttek a szürke hétköznapok, ami megmérgezte a házasságukat. Most épp válnak, a hapsinak barátnője van. Persze, persze, ezer más dologra fogható ez az egész. De én szeretnék más lenni
Én imádom Kristófom, mindig ő lesz az első, de igenis szükség van szilveszterre, mozira, kettesben töltött romantikus estére, boldog családi nyaralásra Kristófkával együtt. Én nem akarom magam alárendelni a babaruhamosásnak, szoptatásnak, pelenkázásnak. Én nem akarok 3 évig a négy fal közé zártan élni és bedepizni ettől az egésztől. Mert nagyon sok helyen én sajnos ezt látom. Én élvezni akarom, hogy családom van
Én egy rugalmas és laza anyuka szeretnék lenni
Én élni szeretnék, Kristóffal és apucival együtt
Én látnám hülyén ezt az egészet? Mindenesetre hamarosan kiderül
Babus