Sziasztok!
Köszönöm szépen a válaszokat és a tanácsokat is. Igazság szerint tisztában vagyok az inzulin dologgal is meg a diétával is, csak sajnos tudjátok, mikor már a kezelő orvosotok (endo) nem tud veled mit kezdeni, na akkor már gáz van... 2007- ben kötöttem ki a mensben, ahol azóta is kezelnek, vagyis próbálnak, azóta is hálával és mindennel tartozom a dokimnak, mert megmentett engem is és a petefészkeimet is. Túl vagyok már met leállításon és gyógyszerváltáson is (Eucreast szedtem) de semmi. Diétáztam, mozogtam keményen, szedtem Xenicalt, nem hatott, szedtem Lindaxát 3 hónapig, na attól fogytam 10kgt-t amit tartani is tudtam, majd szépen visszajött. Azt tudni kell rólam, hogy én nagyon de nagyon nehezen fogyok kg-ban, viszont centikben megy le inkább. Volt arról szó, hogy Pados doki, Szent Imre, lipid részleg 2-4hét és lefogyasztanak 600-800kalóriával naponta, de ebből én nem kértem...
Arra viszont nem vagyok képes és tudom hogy az én hibám, hogy kő keményen mindent számoljak grammra pontosan. Gyenge vagyok, kellett egy kis idő, de elfogadtam, mert az őrület határán voltam a lelkiismeret furdalástól minden egyes falat után, hisz az volt a fejemben hogy fogynom kell. Nagyon sok minden változott az étkezésemben 2007óta, de többre nem vagyok képes.
Érdekes módon a hormonjaim jók, kivétel az éhgyomri inzulin szokott gáz lenni, ami ugye a legnagyobb gáz. Na de ha már a doki sem tud tanácsot adni?????
Az anyagcserém meg hihetetlen, mert napi 5-6x is megyek dologra és semmi. Na ezen is néztek nagyot az orvosok, látni kellett volna az arcukat.
Már a Férjem is csak néz mint maci a málnásban hogy hogy a fenébe nem megy le semmi ezek után, mikor egy kiadós gyomorrontás után, vagy több napos hasmenés után is a normál ember fogyni szokott,nemhogy napi ennyi után. Na én nemhogy nem fogyok, de képes vagyok arra, hogy a mérleg többet mutasson.
Lehet én vagyok E.T. ?
Már testépítős vízhajtót is szedek, mert elég rendesen visszatartja a szervezetem a vizet. (mértem a bemenő és kijövő folyadékot) Ez sem hat.
Egy érzésem van még, (Cushing) de ahhoz megint dokihoz kell menni és már elegem van belőlük, és főleg a megaláztatásból. Meg aztán milyen már hogy magam diagnosztizálom és veszem észre a jeleket, ha meg odamegyek a dokihoz és elmondom mire gyanakszom, akkor még én leszek a hülye túlokos...
A BMC-s dokimnál is amikor felhozta a fogyást, megkérdeztem tőle hogy oké, elmondtam hogy miket csináltam, miken vagyok túl, mit hogy csinálok, és semmi, így adjon tanácsot hogy hogyan lehetne mert mindent szívesen fogadok. szerintetek kaptam választ? Igen: Oké akkor folytatjuk a stimut.Ennyi...Csak amikor már azt hallom messziről hogy fogyjon le, akkor már kész ideg vagyok, mert komolyan mondom lassan erről szól az életem 13éves korom óta, ami már ettől tiszta stressz. (Most 32vagyok)Mintha az agyam magától működne és meghallja hogy fogyás, na akkor már dafke csak azért is. Én ráadásul épp abba a kategóriába tartozom aki 1 pohár víztől képes 1-2 kg-t hízni. Persze aki ezt elolvassa, joggal mondhatja azt hogy ez nem igaz, ez nem így van, ez csak kifogás, el kell dönteni hogy fogyás és menni fog. Hát nekem nem, és őszintén szólva a sok okos emberből már elegem van, és ezt kérlek ne vegyétek magatokra!!!!
Tehát ez nem egyszerű dolog nálam.
Totálisan azt érzem, hogy az orvosok lemondanak rólam és persze ezt valahogy érzem is, hisz ugye ha okosabb vagy és kérdezel, mert mondjuk utánanéztél, akkor őt ne oktasd ki, hisz ő az orvos. Aztán ugye a végén belefáradsz, nem bírod tovább és hagyod az egészet a csudába. De könyörgöm végigjártam nem egy nem két orvost a fogyással, a meddőséggel és SEMMI!!!! Egyszerűen nem tudnak velem mit kezdeni....És valljuk be vannak olyan nők akik jóval nagyobbak mint pl. én és simán jól érzik magukat, jönnek a gyerekek sorra. De ismerek vékony pcos-ir-es nőket is. Szóval nekem ne mondja meg senki hogy ez csak és kizárólag a túlsúllyal függ össze. De ugye van mire fogni...
Volt aki konkrétan közölte velem hogy menjek pszihológushoz mert a PCOS is ettől van (1999ben volt a SOTE I.-en) meg a traumától ami ért, hogy Aput elvesztettem. Volt hogy túlélő tüsző szindrómás tehénhez hasonlítottak és fittyet hányva arra hogy létezik pcos, kezeltek a végén már 4x2clostilbegyttel uh és vérvétel nélkül, dehát ugye hittem és bíztam az orvosomban hisz ő az orvos. Na ez után mentem a mensbe és mentettek meg...
Ja és jártam talpreflexológushoz is Szigfridhez, nekem nem hatott.
Szóval elég kacifántos az életem egészségileg, úgy érzem megtettem, megteszek mindent és mégsem tud rajtam senki segíteni semmilyen téren.
Most ismét ott tartok hogy hagyok mindent a fenébe, de akkor meg eszmbe jut hogy az évek meg csak telnek és telnek....
Ezért is kérdeztem itt rá hogy jó termgyógyász, kineziológus, látó, bármi, mert most talán ezen a vonalon indulok még el mégegyszer. Jártam egyhez, aki segített feldolgozni Apu elvesztését, sikerült elengednem, de ő nekem nagyon messze van sajnos.
De most kaptam egyet itt egy kedves fórumtárstól, csak még gyűjtöm az erőt hogy felhívjam és elmenjek...
Ne haragudjatok ennyire borzasztó hosszú lettem, de asszem így teljes a dolog... Kicsit jól is esett.
Tényleg köszönök minden!