Hát sziasztok!
Most van egy kicsi időm..Először is köszönöm szépen a gratulálásokat, meg a jókívánságokat!!
Húúúúú...hát hol is kezdjem:)
Itthon vagyunk, és hatalmas érzés, valami leírhatatlan, de ezt nem is kell nagyon magyaráznom, mert ti is tudjátok:)
Tehát úgy történt, hogy szombat hajnal 4kor kimentem pisilni,(mondanom sem kell, hogy nem aludtam egész éjjel, nyugtalan voltam) na és hallottam egy pukkanást, de nem történt semmi.
Aztán visszafeküdtem, és hajnal 5kor, mintha dézsából öntötték volna,elöntött a langyi víz..
Gondoltam én, semmi baj, csak nyugi, még sok időm van, mert első szülők általában sokáig vajúdnak.. elmentem letusolni, és 5: 13 kor már rögtön 5 perces fájásaim voltak. na akkor kicsit megijedtem, tehát sietősre vettük a tempót.. A korház tőlünk kocsival is 5 perc, de pénteken lomtalanítás volt, és szombat hajnalban minden utcában 3 kukásautó:))))
Aki kitalálta az egyirányú utcákat, az tegyen egy szivességet és ..........
mire beértünk, már 4 percesek voltak...de minden olyan hamar lezajlott...kaptam epit, mert iszonyat rosszul lettem, (sugárba jött ki minden...stb..)de fél 7 kor fektettek fel az ágyra, és 10: 10kor meglett..a doki szerint banánhéjon csúszott ki
3 nyomásra kinn is volt! (az én lányom!!
)
olyan teltház volt, hogy csak du. 3kor kaptam szobát, a 2 ágyas alapítványiba kerültünk, nade ott meg valamiért nem volt melegvíz...de egyébként mindenki nagyon kedves volt, és segítettek sokat, a dokim egy tündér volt, és lényegében mondhatom, hogy életem legjobb élménye volt, hogy a picikémet megszültem
Az apuci is bent volt, a fejemnél ült, néha sápadtabb volt,mint én, de nem akart kimenni, otthagyni...
Ha valamit nem bírt nézni, akkor elbújt a párnám mögé, de végig velem volt..Velünk
)
Nagyon boldogok vagyunk, szerencsére nem sírós baba, és nyugodt, meg tejem is sok van, tehát minden a legnagyobb rendben:)
A képpel meg mit kell csinálni, mert nem engedi feltölteni...max 600*600...??
Na ha lesz időm még jövök..csak lassan etetni kell:)