Sziasztok!
Jó rég nem írtam, de olvastalak ám titeket minden nap, úgyhogy lemaradva nem vagyok!! Persze azért nem fogok mindenre reagálni visszamenőleg
A nemírásnak egyik oka, ahogy Katy írta valóban az, hogy Áronom itthon van, de ez nem ilyen egyszerű!! 24-e volt az utolsó nap, hogy kettesben lehettünk reggeltől estig. Azóta folyamatosak a családlátogatások: vagy mi megyünk, vagy hozzánk jönnek. Holnap talán lesz egy kis szünet, de utána egy időre megint be leszünk táblázva. Ez tulajdonképpen tök jó, mert mindig panaszkodom, hogy unalmas itthon egyedül, csakhát azért egyre kevésbé bírom én már ezt
Történt közben egy csomó minden, amit szerettem volna megosztani veletek, de nem akarok regényt írni, csak egy-két fontos: 25-én (szerintem a készülődés utóhatásaként) annyira fájt... nem is tudom, talán a szeméremdombom környéke, hogy az szörnyű. Ha megfeledkeztem magamról, és hirtelen álltam fel, könnybelábadt a szemem. Gondoltam rá, hogy nyúlnak azok az izék, amikről írtatok, de mivel azóta fokozatosan elmúlt, mégis azt mondom, keveset pihentem.
Aludni szinte egyáltalán nem tudok
Pár napja, és nagyon szörnyű, néha napközben csak úgy elalszom, egyik pillanatról a másikra.
Azt hiszem, ez már tényleg a "terhes" időszak. De érdekes módon érzelemingadozásaim meg ilyenek nincsenek. Csak fizikailag lettem tök kripli.
Na és azért egy két dolog:
Edwiggel tényleg felháborító, amit csinálnak. Eddig is bejárt naponta, nyugodtan mehetett volna így tovább, ha úgyse csinálnak semmit. Szegény. Remélem hamarosan rendeződnek a dolgok, és akkor kedvére babázhat, és az majd mindent feledtet!!
Mindenkit sajnálok, aki beteg vagy ilyesmi!! Mindenkinek jobbulást!!!
Savitri!
Tényleg tök jó, hogy van rá időd, és megosztod velünk ezeket a dolgokat!! És olyan lelkesen írsz, és úgy kiérződik belőle az, hogy jól érzed magad, hogy már egyre jobban várom!!! Már kétszer is álmodtam, hogy jan.12, és az már nincs messze!!!! De nem akarom beleélni magam, mert ha mégis február 1, akkor...
Noémi, Péter és Levi!
Mindig nagyon kíváncsian várom a fejleményeket, én nagyon örülök, hogy talán mostantól kettőtöktől is olvashatjuk a lelkes és büszke és boldog sorokat!!!
Ja, ma olyan hülyeséget álmodtam!!
Megszületett a baba, és ott voltak a rokonok (mindkét részről) és úgy kezeltek, mint mikr pici voltam, és született a családban baba. Mondták, hogy üljek nyugodtan, és ha jó leszek, a kezembe teszik egy picit, de óvatosan fogjam, meg tartsam a fejét. Meg ilyenek. És teljesen kiborultam tőle, de hiába mondtam, hogy hagyjanak békén, és senkinek semmi köze hozzá, lehurrogtak, és mondták, viselkedjek rendesen, meg különben is felébresztem a babát
AZ ÉN BABÁMAT!!! De mintha erről nem is tudtak volna.
És kaptam ma egy könyvet a húgomtól, "A baba memoárja", ami "A kismama naplója"-nak a folytatása. Azt hiszem írta valaki, hogy az jó könyv. És megtaláltam darabokban a neten, és lementettem, meg rendbeszedtem, úgyhogy ha érdekel valakit, elküldöm a közös címre!!
Na asszem ennyi elég belőlem, megpróbálok sűrűbben jönni ezentúl, mindenkinek puszi:
Orbis (35+1, asszem)