Sziasztok lányok!
Van pár percem írni, Erik most evett egy kis nyugi van.
Gyorsan megpróbálom leírni mi is történt, bár szavakkal elég nehéz kifejezni...
Szóval, hol is kezdjem, 22.-én elment a nyákdugóm, de ezt tudjátok, 23.-án hajnal 1-kor elkezdődtek az 5 perces fájások, ezek addig tartottak, míg Erik nem bújt ki. Fél 3-kor bementünk a kórházba, megnéztek, zárt vaolt a méhszáj. 8-kor újabb vizsgálat, utána elment a magztvizem, felvettek és mentem a vajúdóba. Délután fél 4-ig 5 perces fájásokkal még mindíg csak bő 1 ujnyi volt a méhszáj, hiába ittam azt a "finom teát"... A párom végig kint volt a szülőszoba előtt, halálra izgulta magát,néha kvánszorogtam hozzá, hogy tudósítsam. Kati szülésznőtől közben kaptam nospa injekciót, hát valamit azt hiszem segített, de a legnagyobb segítség az volt, amiokr a Roand végre bejöhetett hozzám, csak túl sok idő telt el addig. Bementünk az Ikea szobába, nagyon klassz volt, voltam a kádban, de mindíg úgy éreztem, hogy nyomnom kell, ezért kimásztam, uátna jött a labda, az nagyon sokat segített, közben a Roland tudta maszírozni a hátam, kezdtem ellazulni és végre kezdett tágulni a méhszájam is. Bár ha a Roland nincs ott, lehet, hogy még most is ott ülök
Na jó ezt nem mondtam komolyan, eddig azért nem hagytak volna.
Este 7 körül lett csak 3 ujnyi a méhszájam, bementünk a szülőszobára kaptam valami kábító szurit, amitől kómás lettem de azért magamnál voltam. Utána oxitocint, a fájások sűrűsödtek, már elkezdhettem nyomni. Egyik oldalon a párom, másikon a Marietta kezeit "tördeltem", utána Terike kezeit akartam kitörni
Ezúton is bocsi.
Pozíciókat váltva nyomtam, Erik néha kinézett, utána vissza húzódott, jól elszórakozott ezzel este 22:17 percig, amiokr végre kbújt teljesen.
Sokat vágtak, de már simán ülök.
A varrás nem fájt.
Ez volt a "fizikai része".
Lelkileg leírhatatlan... Ezért érdemes megszületni! Köszönöm mindenkinek aki segített, elsősorban az égieknek, hogy megadták ezt a csodát, utána a páromnak, aki még a végén szülész lesz úgy belejött.
Ha nem lett volna velem nem bírtam volna ki.
Az orvosomnak, akire számíthattam végig, a szülésznőknek, terikének, Bálint Mihálynak, aki a végére besegített( az Ő keze is majdnem gipszbe került). Margónak, aki először mutatta meg hogy is kell felvenni Eriket, mindíg kedves és figyelmes volt.
És mindenki másnak is, akit kihagytam.
A csecsemősök aranyosak, de nagyon sok a baba, nem tudnak babusgatni, kérdezni kell és akkor segítenek.
A szopi elég jól megy, tejem mint a tenger, Erik besárgult a 3. napon, fény alatt volt, még mindíg sárga de a vérében csökkent a szint, remélem hamar elmúlik.
Röviden ennyi volt, mindenkinek sok kitartást, bármilyen nehéz is megéri, utána belenéztek a pici szemébe és minden fájdalom semmiségnek tűnik!
Még írok puszi mindenkinek
Claudia