Lányok!
Nagyon szépen köszönöm a válaszokat, eddig azért nem írtam, mert rossz volt a netünk, de most igyekszem bepótolni( nem mintha eddig túl sokat írtam volna)
Azóta nekem is sikerült tájékozódnom az ügyben. Most lett egy 2. új védönöm is, aki ugyan szintén nem fiatal, de egészen modern a felfogása, szinte mindenben.Mondjuk azt nem nagyon díjaztam amikor azt mondta,hogy ne fogdossam a pocimat, mert akkor a méhem egyfajta védezö mechanizmusként fog keményedéseket produkálni, de ezt leszámítva azt hiszem jól megleszünk egymással. Szóval ö is azt mondta a magnéziumra, hogy majd a 36. hét táján hagyjam abba,mert akkor már lehet, hogy olyan "jó" a hatása,hogy az egyébként kifelé igyekvö babát akadályozza, így tehát még 4 hétig szedem és kész.
Kedden voltunk uh-n. Lehet,hogy a dokim meg fog ölni,mert 30+3 naposan mentem,holott ö 32 hetes uh-t kért, de két ünnep között nem leszünk itthon és 31-jén töltöm a 32. hetet, hétfön meg már jelenésem van nála a leletekkel, így letudtam most. Persze nem ez volt az egyedüli szempont ,hogy mentünk, mert vissza tudtunk volna jönni arra az 1 délelöttre mondjuk 31-jén is,de már nem bírtam tovább így is már 12 hete nem láttam Jancsikámat, aki azóta igen szépen fejlödött ám. 80 mm a buksiátméröje a combcsontija pedig 60 mm és a pockosa valami 90*70 mm,de ebben nem vagyok biztos, ez lehet hogy hülyeség. A védönéni azt mondta,hogy nem lesz egy pöttöm a baba, de sajnos nálunk sem saccoltak súlyt, így azt nem tudom.
Csináltattunk képet is de sajnos nem lett jó,mert a pofikáját takarta a méhlepény egy része,és nem akart onnan kibújni,mert hát be volt ájulva szegénykém, ugyanis reggel mikor 7-kor indultunk a klinikára, még nem voltam éhes. Tudtam,hogy fél 8-kor kezdenek és addigra oda is értünk, és beadtuk a papírokat és vártunk. Közben babuci nagyon kis fürge-ürge volt, majd kiugrott a börömböl. Igen ám,de az emberek csak gyültek és mindenkit szólogattak be,csak minket nem.Már az is volt ben aki fél 10-kor jött, de mi még sehol sem. Hát már kicsit ideges lettem, és apuci is,és baba meg megérezve az én éhségemet és megunva a dolgokat bealudt, aztán mikor végre 10 után valamikor meghallottam a nevemet ,már nem is reménykedtem,mert ismerve a fiamat," nincs kaja, takarékra teszem magam" üzemmódban nyomta.
Na végre bejutottunk de a férjemet meg kint megállították,hogy várja meg míg a másik kismama kimegy ,ezt meg is értettem, de sajnos a nöci neki is látott vizsgálni, mire én közöltem,hogy várjuk már meg a férjemet. Nézegettük a babát, és mindent végigmutogatott. Gondoltam teszelem a nöcit,hogy felismeri e az én Jancsikám kuksiját, megkérdeztem a nemét és mondta,hogy fiú. Láttuk a kukiját, a kezecskéit,amelyekböl az egyiket nyújtogatta felénk az 5 ujjacskáját széttárva,mintha "pacsizni" akarna, a másikat pedig az orra alá támsztva tartotta. A lábcskáit is láthattuk,hát úgy érzem lesz gondunk a cipQvásárlással,mert elég nagynak tünt,de nem mérettem meg,mert már annyira elcsigázott voltam az éhségtQl,hogy elfelejtettem. Az arcockája volt a legédesebb, egész kis "pufirizsa" ,ahogy apa mondaná, és szépen aludt,meg magyarázott valamit álmába,mert néha nyitogatta a kis száját. Lehet nem tetszett neki,hogy a nö rázogatja azzal az izével,hogy ébredjen már fel.
Egyszóval jellemezve gyönyörü kis lurkó ez a mi fiunk,és lehet,hogy utolérlek benneteket Babus a szülésbe,mert a védönö szerint 1-2 héttel elöbb fog jönni,bár az uh-n nem nézték idösebbenk,de minden értéknek a felsö határán van.
Na most tényleg jó hosszúra sikeredtem, pedig ez nem éppen rám jellemzQ dolog, de ha belelendülök tudok én,csak nehéz elkezdenem.
Még folytatom a nagyregényt!!
Karáncsony hangulatom az már van, de tegnap kikészültem egy cora-s sorbanállás alkalmával,mert mindenki elénk akart mászni a pénztárnál. Mivel látták,hogy "gyerekkel vagyunk" így tölünk nem mertek kérdezni,hogy elénk állhatnak e,,mert csak egy ceruzaelemet vettek,stb. de az elöttünk állót igen, és azt meg nem nagyon hajtották a tatárok,így ráért és beengedett mindenkit maga elé. hát azt hittem felrobbanok, de túléltem, igaz nehezen.
Nektek nincs olyan érzésetek néha,hogy rögvest szomjan haltok. Van hogy 2.5 l folyadék után is ezt érzem lépten nyomon. Ja és néha úgy fáj a hasam meg feszít a csontozatom ott lent,hogy azt hiszem rögtön megszülök,de ez csak 2 naponta 1* vaan,szerintetek ez normális, remélem igen.
Reggel (hajnal) 4.-kor ébredtem és rámjött a fözöcske,meg az ehetnék. Gondoltam is milyen jó lenne otthon egy gép meg net,mert ugye ti itt vagytok akkor is.
A férjecskémet nem akartam felkelteni, mert hát neki dolgoznia kell, de néha belémbújik valami és akkor addig nyafizok hangosan, meg sóhajtozok ,böködöm míg fel nem keltem, jó egy kis alattomos pi..a vagyok nem.
Na mostmár tényleg befogom!!!!!
Puszi: Timi 30+5