Sziasztok!
Megint annyi mindent írtatok! Jó, hogy így pörög a topic!
Bocsánat, ha én sem tudok mindenre reagálni!
Napsugár! Örülök, hogy minden rendben !!!! A dokit nem minősítem, gáz!!!
Gendermaker: Hát, én bevallom őszintén most azt gondolom nem tudnék elvetetni egy újabb babát, ha a tesztből kiderülne, hogy fiú. Mikor terhes lettem most legutóbb szinte pánikszerűen elkezdtem kutakodni én is, még magánklinikát is felhívtam Pozsonyban, hogy hol lehet megcsináltatni azt a tesztet (persze nem tudták). Akkor még azt éreztem meg tudnám tenni. De most, a történtek után nem tudnék még egyszer odaállni. Még így is, hogy nem volt minden rendben ezzel a terhességgel és józan ésszel, racionálisan hozott döntés után mentem műtétre, még így is nehéz volt lelkileg túllépni a történteken. Voltak pillanatok mikor szó szerint megbántam és vissza szerettem volna csinálni az egészet és azt a kis életkét, kis lelkecskét szerettem volna visszakapni és nem gondoltam a nemére.
Angie! Nekem is általában úgy jön meg, hogy előtte egy-két napig barnázgat és látod elsőre össze is jött a baba. Én továbbra is azt mondom türelem. Én Marcit elkapkodtam, az tuti, persze így utólag egyáltalán nem bánom, mert itt van nekem Ő és nem adnám oda senkinek.
Autó: Nálunk Apának Ford S-Max-a van. Tágas, jól elférnek benne a gyerekülések, de a csomagtartó valóban kicsi, ha a hátsó üléssor is fel van nyitva. Nagyobb utazáshoz 4 gyerekkel már tuti tetőbox kellene. Ez még amúgy egy jó kompromisszumos megoldás, ha az embernek nincs lehetősége azonnal autót váltani, be kell szerezni egy tetőboxot nagyobb utazásokhoz a csomagoknak.
Telefon a gyereknek: Én sem voltam híve eredetileg, hogy telefont kapjon a 8-10 éves gyerek. De rájöttem, hogy a magam dolgát könnyítem meg vele. Ugyanis mikor vége a sulinak, vagy bárminek (úszás, angol stb) Boti csak felhív, hogy most induljak. Vagy éppen én hívom fel, hogy Marci még alszik, nyugodjon meg, megyek értük, csak késünk stb. ÍGy nem kellett Marcit fölöslegesen rángatni, fél órákat szobrozni a suli, vagy uszoda előtt, míg kijönnek a nagyok. Különben egyáltalán nem beszélget még rajta haverokkal, ilyesmi. Kizárólag velem, vagy az apjával kommunikál. Nincs neki megtiltva, csak még nincs abban a korban, hogy kihasználja ezt a dolgot.
Mi is vidéken lakunk, Őrbottyánban, nem messze Gödöllőtől. Ez a környék, ahogy Panny is írta valahogy eleve nem olyan felkapott, nem a pénzes réteg költözött ki ide, mint mondjuk a budai oldalon. Általában több gyerekes családok, olyan középréteg, szerintem. Itt sem az oviban, sem a suliban nincs szerencsére flancolás. Egyszerűen valahogy nem téma a ruházkodás a gyerekek között. Itt falun azért tényleg vannak olyan igazi szegényebb családok is, akik kínaiból öltözködnek, de még nem hallottam soha senkitől, hogy megjegyezték volna egymásról a gyerekek, hogy ilyen, vagy olyan a ruhája, táskája. Én ennek nagyon örülök.
Laura!: Köszi a kérdésed, jól vagyok. Bár még nem jött meg a műtét óta. Tegnap volt 6 hete. Fájdogál itt-ott, elég nehezen talál magára a hormonháztartásom. Arra is gondoltam, hogy miután Marci még szopizik valamennyit, ezért kicsit mégis úgy érzi a szervezetem, hogy szült, mivel a tej is nyilván hormonálisan termelődik. A dokikkal meg nincs szerencsém. Most kinéztem Vácon egyet, gondoltam elmegyek most pénteken, végre megnézetem magam. Ő rendel a szakrendelőben. Próbáltam telefonon időpontot kérni, de nem sikerült. Odaültem reggel, ültem ott vagy másfél órát, mire kijön, hogy “bocs, műtőbe kell menjek” Felálltam és eljöttem, mert mire visszaért volna, plusz az előttem lévők, szóval mire bejutok már elkéstem volna, nem értem volna vissza a gyerekekért. Jövő péntekre kértem fix időpontot, ha addig nem jön meg, elmegyek.
Kellemes hétvégét mindenkinek: