Sziasztok!
Mostanra tudtam elolvasni az összes hozzászólást (ma kb 7 órát vezettem icipici megszakításokkal...).
Arról már én is hallottam, hogy gyermek utáni vágy okozhat meddöséget, csak arra nem jöttem rá soha, hogy hogyan lehet elkerülni és nem akarni. Hála Istennek, nem ezen múlt. (Én a múlt hónapban is ugyaúgy "görcsöltem rajta").
De talán az az oka, hogy ha nem jön össze hamar a gyerek, akkor attól az ember stresszes lesz, és 1 év után még ráadásul "meddönek" is mondják (még ha csak orvosi szakszó is), és tényleg egyre jobban idegeskedik rajta. Na ez ujabb tüneteket okoz, újabb idegeskedés. Ördögi kör.
De biztos, hogy van kiút, például egy ilyen jó társaság!
Ezzel a babamikorrajön kérdéssel nekem is volt esetem: (nem kedves kérdezösködök...)
Mi eléggé megterveztük, hogy kb. mikor és hogy szeretnénk gyereket, hogy mindent meg tudjunk nekik adni, amire úgy gondoljuk, hogy szükségük lehet (nem csak az anyagiakra gondolva, és nem túlzásba esve...). Az elsö két gyerek között 2 évet korkülönbséget terveztünk. És persze el is kezdtük a próbát. Hát az egyik OKÉn sikerült. Aztán a második...
Volt egy barátnöm, aki nem akart még másik gyereket (az elsö 6 héttel a fiam születése után született), de aztán egyszer csak úgy gondolta, hogy neki is tetszik az, hogyha 2 év van a két gyerek között. És hát ök is belekeztek, és azon nyomban sikerült is nekik. (Már ez is szívfájdító volt, mert hát én akartam így...). De a másik fintora a sorsnak: a kisfia pont aznap született meg, amikor az enyém a 2. évét betöltötte. Hogy én mit éreztem! Komolyan mondom, hihetetlen, de a jó hír számomra iszonyú volt. Bármely más napon is születthetett volna! Azt hiszem, ez rajtatok, kívül senki más nem értené meg...
De mindekinek fel a fejjel. Ha már tényleg sikerülni fog, mindezek a dolgok csak aprócska problémának fognak tünni.
Beszti
