Sziasztok!
Dojika! Az elsö magzatmozgás nekem kb. olyan érzés volt, amilyet a keverötál érezhet, ha valami puha krémet kavarintanak meg benne.
Utána a korai mocorgázok leginkább ahhoz hasonlítottak, ahogyan egy ér dobol, csak nem voltak olyan egyenletesen ismétlödöek, és nem maradtak egy helyen.
Moncsi! Tényleg nem nyugtat meg, hogy más mennyit hízott, vagy most mennyi a BMI-je, de azzal vigasztalom néha magam, hogy én már felszedtem a "szükséges plussz"-t, mire leszoktam a dohányzásról.
Egyébként az orvosom szerint PiciLaci testhelyzete okozza a galibát, de amíg szépen fejlödik nincs ok az aggodalomra. Egyébként (gyorsan lekopogom
) mintha a hétvége óta javult volna is a helyzet valamicskét. Csütörtökön kiderül, hogy hogyan érzi magát a fiatalember odabenn, majd megírom.
Mégegykata! Nagyon jó pihenést kívánok, így a célegyenesben biztosan jól fog esni otthon maradnod! Remélem azért fogsz majd tudni hírt adni madatokról.
Súly ügyben tényleg inkább azért aggódok, hogy kevés a gyarapodás, söt mostanában kicsit vissza is estem. Bár azt hiszem, a sok hülye kismamakönyv egyszerüen túldimenzionálja ezt a kérdést, aztán jönnek hozzá az egészségügyisek, akik örökké a mérlegre állítanak, és csóválják a fejüket, akármit is látnak. Nem csoda, hogy végül az ember lánya örökké a körmét rágja, hogy jaj... Azt hiszem, a következö babánál ki fogom hajítani a saját mérlegemet, és kategórikusan megtagadom a mérlegre állást a védönönél, a terhesgondozóban és a nögyógyásznál is!
Kele! Örülök, ha anno megnyugtattalak, remélem most se adtam újabb okot az aggódásra. Az enyém tényleg egy nagyon egyedi eset, és egyelöre úgy tünik, nem is igazán probléma. Csütörtökön kiderül...
Mummy! Én ugyan még nem szültem, így nincsenek személyes tapasztalataim, de a szülésre felkészítö tanfolyamon azt hallottam, hogy az izmok kifáradásáért elsösorban az energiahiány a felelös, és nem az edzetlenség. Végül is a szülés során dolgozó izmok jelentös része simaizom, azt nem is tudnád edzeni. Azt mondták az elöadáson, hogy amikor az ember lánya tizenakárhány órát vajúdik, közben nem eszik, így egyszerüen nincs "üzemanyag" az izmok számára már a végén, ezért nincs már ereje, mire a kitolási szakhoz ér. Ajánlották, hogy vigyünk majd magunkkal szölöcukrot, rostos (cukros) üdítöt, és valami sportital neve is elhangzott, ami nagyon jó hatással lehet az energiapótlásra, de azt sajnos elfelejtettem. Majd megkérdezem Életem Párjától, a CD lelöhelyével együtt, és késöbb megírom.
Ja, és apás szülés esetére is felhívták a figyelmünket a kispapák táplálására, mert ök se a látványtól ájulnak el állítólag, hanem azért, mert a tizenórás koplalástól leesik a vércukor szintjük. Szóval célszerü nekik szendvicset, kekszet, üdítöt, stb. csomagolni.
Chris! Igen, mostanában én is azt tapasztalom, hogy úgy repülnek el a hetek mellettem, hogy alig érkezek utánuk bámulni...
Ha belegondolok, hogy ma megkezdem a 36. hetet, el se akarom hinni. Hiszen szinte tegnap volt, mikor meredt szemmel figyeltem a teszten azt a pici, halovány második vonalat, hogy jaj, vonalnak számít-e az már egyáltalán. Most meg mindjárt kirúgja az oldalamat a bizonyíték...
Norci! öszintén együttérzek veled, de sajnos nem nagyon tudok mit tanácsolni. Rettenetesen kimerültté tudja tenni az embert az állandó rossz közérzet (én csak tudom!), és nem csodálom, ha néha annyira elkeseredsz, hogy még az is megfordul a fejedben, hogy nem szeretnél másikat. Én is mondogatom néha a Férjemnek, hogy a következöt katalógusból rendeljük
, amikor már nagyon kimerült vagyok. Aztán mikor kicsit jobb a közérzetem, akkor meg nem adnám a világ minden kincséért se azt érzést, hogy ott mocorog a pocakomban a kisfiunk.
Tarts ki, a 12. hét azért nem napra pontos fordulópont, néhány nap múlva biztosan jobban leszel.
BMárti