Sziasztok lányok!
Köszönöm azok jókívánságát is, akiknek még nem köszöntem meg.
Nos igen, túl vagyunk az 1. konzultáción. Elnézést, amiért csak most írok róla, de idõ kellett, amíg lenyugszom.
Akit érdekel a történet, annak bõvebben megírom priviben, de rosszat senkirõl sem szeretnék írogatni nyíltan. Ez talán így fair.
A tegnapi nap a borzalmas és a siralmas között volt félúton. És ez nem az eredményeink miatt alakult így, hanem a körülmények miatt.
Ami a legfontosabb:
1. Végre, 2 hónap után kiderült, hogy az eredményem továbbra is olyan pocsék, mint korábban volt. Azt mondta a doki, hogy egyértelmûen csak a lombik jöhet szóba.
2. A konzultáción kiderült, hogy egy olyan labor eredményünk hiányzik, amirõl mi azt hittük, hogy a labor által kiadott eredményen rajta van. Sajnos latinból egyikünk sem perfekt. Hát kiderült, hogy a szükséges eredmény nincs rajta a leleten.
Konzultáció után ezért visszamentünk a nõgyógyászhoz és 2 órás várakozás után a magánrendelésén 6000 Ft-ért megmondta, hogy kérjük el a laborból a leletet, hiszen õ levette korábban. A laborban viszont azt derült ki, hogy tõlük senki nem kérte meg a szükséges vizsgálatot, így eredmény sincs.
Vagyis a nõgyógyász hiába vette le a kenetet (magánrendelésen) még december elején, azt nem küldte el vizsgálatra.
Vagyis egy teljesen új fizetõs vizsgálatot kell elvégezni napokon belül és annak az eredménye vagy kész lesz a konzultáló BMC-s orvos által adott következõ idõpontig vagy sem. Ha nem, akkor csúszik minden 1 teljes hónappal és kapjuk majd a leszidást az orvostól.
Ez persze a történetnek csak egy része ...
Pár apró részt átugrova a végeredmény: A feleségem a nap végén zokogott és kijelentette, hogy a nap során õt ért megaláztatások miatt ennyit nem ér meg az egész. Én persze vigasztalni próbáltam és eltéríteni a negatív gondolatoktól, erre jól összeveszett velem, hiszen nekem egyszerû, nekem nem kellett eddig semmit sem csinálnom, csak neki kellett a vizsgálatokra járni.
Vagyis a reményt keltõ konzultáció után most ott tartunk, hogy sehol sem tartunk, a feleségem és én nem is nagyon beszélünk egymással. Aminek a fõ oka persze én vagyok, mert nem akarok egy ilyen borzasztó nap után vele zokogni és feladni a projektet ... de hát nekem könnyû.
Amúgy minden rendben.
Rettentõ módon várjuk a további újabb, izgalmas fejleményeket.
András