Kedves XY! És kedves mindenki!
Örülök, hogy kiöntötted a szíved, és elmesélted a saját gyengeséged. Nem vagy egyedül! És nem vagy rossz anya!
Végigolvastam a topicot, és sokat segített nekem is abban, hogy láthattam, másoknak is van hasonló problémája mint nekem. Az én fiam csak 8 hónapos, de nagyon nehéz néha vele. Olyan igazi "kétemberes" baba. Nagyon akaratos már most, és ha valami nem úgy történik ahogyan elképzeli, akkor nagyon erõs, fülsértõ hangon hisztizik. Nagyon nagy türelem kell hozzá. És a türelem nekem pont gyenge oldalam.
Nem tudom kitõl örökölte ezt a rossz természetét! Nem képes eljátszani egyedül itthon, un mindent maga körül, nem tud mit kezdeni magával. 6 hónapos kora óta mászik négykézláb, feláll, nagyon ügyes, a mozgásában sincs korlátozva, bababiztossá tettem az egész szobát, van nagy helye, sok játéka, mégsem tudja feltalálni magát, állandóan azt akarja hogy szórakoztassam. Amit én szívesen meg is teszek, de nem lehet mindig, néha más dolgom is van! Nem is kevés!
És én is hirtelen haragú vagyok, fõleg ha amúgy is idegeskedem más dolgok (nem a gyerek) miatt, és õ még elkezd látszólag ok nélkül hisztériázni (mert öltöztetem mondjuk, amit õ nem szeret). Úgy tud ordítani, megfeszíti magát, rúgkapál, verekszik! Ezzel nagyon fel tud húzni, mi tagadás! Igyekszem uralkodni magamon, de nem mindig sikerül, ilyenkor általában otthagyom magára, had sírjon, attól nem lehet baja, én pedig gondolkodom egy kicsit és megnyugszom aztán visszamegyek hozzá. De elõfordult már, hogy kicsit durvábban rántottam fel a ruháját öltöztetéskor, amit õ igazából észre sem vett, csak én éreztem magamon, hogy ez már indulatból jött.
Szóval egyikünknek sem könnyû!
A legjobb barátnõm lánya szintén 3 éves. Dackorszakban van, borzasztó rossz, irígy, gonoszkodik, pimasz, szófogadatlan. Pedig a szülei okos, értelmes, nagyon jó emberek! Nem lehet tudni melyik õs vére ütközött ki a kislányon, de borzasztó elviselhetetlen tud lenni. Az öccsét, aki 7 hónapos, folytogatja, ha az anyja nem néz oda, megüti, hozzávágja a játékokat, stb.. ha más gyerek van náluk, õ is elvesz tõle mindent, irígy... ha az anyja szoptatja a kicsit, tudja hogy most nem tud mit tenni ellene, nem tud felugrálni hogy megakadályozza, és így az orra elõtt pakolja ki a szekrényeket, szórja szét a kaját a hûtõbõl, borogatja ki a virágcserepeket, szétkeni a drága krémeket a mútorokon... nem lehet vele mit kezdeni! Mikor az anyja a sok rászólást, kiabálást, fegyelmezést, fenyegetést már nem bírja, a fenekére csap, belöki a szobájába - én ezt látom mikor náluk vagyok, és még így is csodálom az anyát, hogy képes eddig bírni idegekkel, türelemmel. Aztán a kislány a szobájában a szõnyeg közepére pisil, vagy az ágyra... és az anyja zokog, mert tudja, a lánya (aki régóta szobatiszta és éjjel sem pisil be) ezt azért csinálja mert lelkileg nem tudja feldolgozni hogy a kisöccsére egyetlen rossz szót, kiabálást nem hall soha, õt meg folyton szidják, bántják, bezárják... és az anya emiatt is ki van borulva, hogy milyen lelki sérüléseket okoz ezzel a lányának, de mégsem tudja mit tehetne hogy hatással tudjon rá lenni valahogy.
Nem tudom mi a megoldás. Nem lennék a barátnõm helyében, és csak reménykedem, hogy az én fiam szeszélyes viselkedése múlandó állapot.
Hát, nem tudom mit mondjak. Fel a fejjel anyukák! Örüljünk, hogy a gyermekeink egészségesek. Én arra szoktam gondolni néha, inkább kínlódok egy egészséges rosszgyerekkel, minthogy.... tudjátok. Mint egy sérülttel... akinek esetleg esélye sem lenne "rosszalkodni"... Hát gondoljatok erre mikor nehéz!
Kérlek titeket, aki tud valami trükköt, hogy mivel lehet jól lefoglalni egy nyolchónapos kis méregzsákot, az ne titkolja, írja meg!
Amit már próbáltam, és 10 percnél tovább nem mûködött: hinta, járóka, komp, polcról pakolás, konyhaszekrénybõl pakolás, etetõszékben játszás... kezébe adtam: teáskanna, diódaráló, edények, papucs, popsitörlõs doboz, telefon, fakanalak, kiskosár, pumpa, százféle játék (cserélgetjük a kisgyerekes baráti körrel, hogy mindig legyen újdonság).... nem sorolom, végtelen! És ha nem itthon vagyunk, hanem máshol, ott remekül elvan egyedül, rám se bagózik!
Ugye azért, mert itt már mindent ismer, és nincs újdonság? Unatkozik? Csak ne lenne olyan kis hisztis! Ha van akinek hasonlóan viselkedik a gyerkõce, kérem, adjon tanácsot!
Üdv mindenkinek: Katus