Pocok!
Jaj szegénykém, tökre megértelek.
Én minden évben idegbajt kapok a karácsonytól, sőt én igazi Grincs voltam, mert a szüleim válása óta utáltam a karácsonyt, így mindig be voltam feszülve, és direkt generáltam is magam körül a feszkót.
Tavayl Botond miatt már sokat javult a helyzet, de ez lesz az első olyan karácsony, amikor már igazából képben van, úgyhogy most miattuk nagyon másképp álltam hozzá.
Már hónapok óta készülök, fejben minden elő volt készítve, és most már mindennel kész is vagyok tényleg, szépen beosztottam, hagytam magamnak időt...stb. És mindent egyedül csináltam, egyrészt mert az ilyen dolgok csak akkor vannak rendben, ha én csinálom (látom nálatok is
), másrészt apa, ha akart volna, se tudott volna segíteni, mert lakást újít fel 2 hete, amit mára fejeztek be.
De nem vagyok hajlandó idegbajt kapni, mert szegény anyukám minden karácsonykor kiborult, és én nem akarom, hogy velem is ez legyen! Ezért is vállaltam az idei családi karácsonyt én, hogy anyut megkíméljem.
Ha vmi nem úgy sikerül, leszarom, ha vkinek nem tetszik vmi, bekaphatja...most így állok hozzá.
Arra gondolok, ha kezdenék kiborulni, hogy arra senki nem fog emlékezni, ha retkes marad egy ablak, vagy vmi süti rossz lesz, vagy kevés a dekoráció. Arra viszont igen, ha idegbeteg leszek, vagy szomorú, vagy vkivel összeveszek...
Tudom, baromira közhely, de ez tényleg a szeretet ünnepe, és kit érdekel, hogy sütőtökös-e a krumplipüré vagy sem?!
Ha meg nincs bejglid, legalább nem nő a feneked tőle.
Komolyan, teljesen megértelek, de sztem nyugodj bele te is, hgy vannak dolgok, amik nem fognak változni körülöttünk, és ha ezeken kattogunk még karácsonykor is, akkor ez egy ugyanolyan béna hétköznap marad, mint a többi.
Úgyhogy tessék szépen átszellemülni, venni pár mély levegőt, kihúzni legalább 3 - tök felesleges - dolgot a teendők közül, és békében nekifutni a karácsonynak.