Végre, egy kis nyugi. Délelőtt meghalni se volt időm.
Szóval velünk a következő van. Szerdán voltunk ugye a nefrológusnál. Azt mondta, miután megnézte a vasárnapi leletet, hogy azért nem olyan magas az a baktériumszám, meg a fehérje, nem gond hogy nem maradtunk benn, azt gondolja, hogy talán csak egy vírusfertőzés miatt alakult így a dolog amit nem vettünk észre, szerinte nem is feltétlenül vesemedence gyulladás. Kicsit meglepődtem hogy a szakorvos csak így találgat, meg hogy szerinte nem ez meg az. Kértem hogy azért mostmár biztos ami biztos induljunk neki annak a vizsgálatnak ami esetleg a refluxot kimutatja, mert én így azért nem vagyok nyugodt, a széltől is óvnom kell a gyereket, mert minden apró fertőzés, vagy betegség is a veséjére megy először. Erre mondta, hogy (megint) szerinte nincs szükség erre. Hát itt aztán már padlót fogtam, hogy mondhat ilyet egy orvos, mondom, nem szeretném 4-6-8 havonta mindig antibiotikummal tömni a gyereket, mert tönkremegy a bélflórája, immunrendszere, meg kikészíti a gyomrát is. Hát nem hatotta meg, teljesen elbeszéltünk egymás mellett. Hát gondoltam magamban, persze csak egy lóf*sz kis kórházi orvost miért is érdekelne az én gyerekem betegsége, neki aztán mindegy, de nem álltam neki veszekedni vele erről, mert a háziorvosunk is nefrológus, ráadásul a net az ő cikkeivel van tele ebben a témában, és legutóbb azt mondta, ha mégegyszer ilyen eset adódik, ő mindenképp elindít akkor minket a vizsgálat felé, ha a kórházi nem teszi. Úgyhogy januárban nála kezdünk, és megbeszéljük a hogyantovábbokat. De ha kiderül hogy tényleg reflux a szemébe vágom annak az idiótának, és megmondom neki, hogy lehúzhatja a diplomáját a wc-n. Nem is értem hogy lehet egy orvos ilyen hanyag. Még jó hogy a házidoki azért foglalkozik velünk ezzel kapcsolatban. Úgyhogy nem is érdemes több szót pazarolni erre a témára, januárban kiderül mi lesz, addig meg vigyázunk Hannára.
Tegnap meg voltunk az egy éves státuszon a védőnőnél. Na az a nő is megér egy misét, oylan szétszórt, azt se tudja sokszor hol a feje. Saját szavából vág a másikba, áhhh, idióta az is. Viszont Hanna 80cm, mondjuk hízni nem hízott már vagy 3 hónapja, 11,5 kg. Nagyon szépen jár már, sokszor inkább szalad, ami külön vicces.
Sajnos az antibiotikum kezdi kicsinálni a gyomrát, hiába tömöm bele a joghurtot, meg a prebiotikumokat, tegnap óta nagyon sokat kakál, főleg reggeli után, csak délig annyi pelust használunk el mint máskor egy nap alatt, van hogy 5 percenként takarítom a popiját. Persze a kaka emiatt már kimarta a popsiját, elég csúnya, nem tudom, hogy tudnám ezt a kakáradatot megfogni. Aztán ma esett meg, hogy próbáltam belenyomni az antibiotikumot, erre elkezdett öklendezni, és lehányt. Miután összetakarítottam utána (még jó, hogy van takaró a kanapén) és átöltöztettem, öt perc múlva akkorát kullantott, hogy megint kezdhettem elölről mindent. Szóval nem egyszerű az élet. Ráadásul úgy tűnik benyelt valami megfázás szerűséget, nem komoly, csak kicsit piros a torka, meg egyfolytában szörcsög, pedig nem is taknyos, tegnap próbáltam kiporszívózni, de csont száraz a nózija. Kicsit köhög, de a torka miatt a kajálás elég nehéz mert egyfolytában öklendezik, de muszáj etetnem, csak szépen óvatosan, mert már így is félek az az állandó kakálás miatt nehogy túl sokat veszítsen a súlyából, meghát az antibigyó is talán így kevésbé marja ki a pociját, ami miatt amúgy étvágya se nagyon van, így trükkösnek kell lennem, de azért eszik szerencsére. Szóval nehéz az élet errefelé, de inkább nem panaszkodom, mert nagyon jó gyerek, vidám, mostani új trükkje, hogy a kéremre odaadja a kezében lévő bármilyen dolgot, sőt néha csak úgy magától odajön elveszi a kezem, és beleteszi. öltözködni, pelenkázni még mindig utál.
Wfnek nagy hajrá, nemsoká kibújik a kislegény (vagy nagy
), és Hubamaminak sem kell már sokat várnia.
Hubának gratula a fogakhoz, és jobbulást neki. Írd meg mit mondott a doki, ha lesz időd.
Balázs remélem már jobban van, borzasztó ez a hányós dolog. Ádi vagy ti elkaptátok, vagy szerencsésen elkerült titeket?