Sziasztok!
Dió! Az elsö UH-on én is pont úgyjártam, mint te, gözöm nem volt róla, hogy nem hasi lesz.
Mondták, hogy vetközzek, én meg néztem bután, hogy mennyire? Erre azt mondta az asszisztensnö, hogy derékig. Nekem vissza kellett kérdeznem, hogy merröl indulva? Mire kicsit türelmetlenül közölték, hogy mint a nögyógyásznál. A férjemet beengedték, soha nem fogom elfelejteni az arckifejezését, mikor jött a doktornö azzal a marha nagy, vastag és hosszú izével, és kezdett mindkettönkben felderengeni, hogy mi következik...
Életem Párja elöször is elsápadt, aztán gyorsan el is fordult, és mereven a monitorra szegezte a tekintetét. Ami aztán hirtelen el is fátyolosodott, amint megjelent a monitoron egy pici szivecske kalimpálása...
Felháborítónak tartom, hogy ilyeneket kérdeznek egy kismamától, hogy meg akarja-e tartani a babát! Miért nem lehet ezt alapértelmezésnek tekinteni?! Majd szól, aki esetleg nem, de akkor is annyira bántó lehet annak, aki akarta, várta és örül, hogy sikerült...
Ágci, Laura! Boldog szülinapot!
Zsuzs! Ünnepélyesen beismerem, én se tornáztam. Eleinte (mikor még lett volna rá energiám) a munka miatt nem tudtam eljárni (legalábbis arra fogtam), de hiába vagyok már betegácsiban, azóta se járok. Nekem mostanában nagy túra a boltba lemenni, örökké fáradt vagyok, és se kedvem, se energiám bármit is csinálni. Eleinte folyton készültem, hogy majd a jövö héten, de mostanában már nem is igérgetek magamnak olyasmit, amit úgysem fogok betartani...
Túlérzékenységgel éppen tegnap vádolt meg finoman a férjecském, amit én vadul tagadtam, ("MIIIII?!?! ÉN IDEGES!!??!!??
") aztán mikor megismételte a rágalmazást rögtön el is sírtam magam. Hát hogy lehet egy férj ilyen lelketlen, ilyen undok, ilyen gonosz, hogy igazságtalan vádakkal illesse, söt egyenesen rágalmazza a terhes feleségét?!?!
Móni! Nekem se mondta még senki, hogy számoljam a magzatmozgásokat, bár láttam a kiskönyvben, hogy van ilyen rovat, de nem foglalkozok vele. Majd ha mondják. Ahogy olvasom, elég sokféle módszer van rá, hát akkor én most melyiket csináljam?
Kele! Vadul irigyellek, de sebaj, teszek róla én is, hogy hanyagoljon a védönéni. Pl. legközelebb nem engedem be...
Kisbence! Csatlakozom, én is inkább azt tudnám megszámolni, hányszor pihen meg egy nap PiciLaci. Mert az alapértelmezés, hogy folyamatosan, a tér minden irányába rúg és kapál.
Még jó, hogy az UH-n láttam, hogy csak két keze és két lába van, mert már aggódnák, hogy százlábú lesz.
Én is ülve próbálok már néha aludni kínomban, mert rendszeresen jön fel félútig a torkomban ami éppen a gyomromban van. Te hogy vagy az evéssel? (Alig merem megkérdezni, de nagyon érdekelne...) Mert én alig birok néhány falatot letuszkolni, és utána úgy érzem, hogy az utolsó morzsáig minden ott is marad a gyomromban. Nagyon aggaszt, mert az utóbbi néhány hétben már a fogyásig fajult a helyzet, és félek, hogy PiciLaci hiányt szenved valamiben...
Zafi! Nagyon megértelek, én is rémülten nézem mostanában a kapcsolatunk változását Életem Párjával. Soha többé nem lesz olyan, amilyen volt. De fel a fejjel, biztosan sokkal jobb lesz!
Az én hangulatomnak jót tett, hogy kisütött a nap, remélem már te is felvidultál!
BMárti