Sziasztok!
Húú, de fel voltatok megint pörögve
Esküszöm, végigolvastalak benneteket, de elvesztettem a fonalat: milyen link ez? Én is regizhetek? Tudom, akár fel is mehetnék és megnézhetném, de rohadtul el vagyok havazva.
Tlindi!
Szonja nagyon jó fej, ahogy az újságot olvassa.
Kíváncsi vagyok, hogy fog-e a bölcsibe enni. Majd írj!
Wf!
Na ugye, na ugye! Tudja az a bébi, hogy mi a dolga
Irigykedek ám rátok. Jó lenne 3. baba, de asszem ennek esélye 0. Utána meg már bazi öreg leszek.
Huba-baba remélem jobban van! Juj, imádok kötni. Vagyis imádnék. Majd ha nyugger leszek. A farmerem szárát is egy hétig varrtam fel.
Én nem járok a gyerekekkel sehova. Mármint játszótérre. Van az udvaron minden sz@r, az udvar is jó nagy, és hullik a hajam a játszóteres hülyéktől. Tudjátok én már csak ilyen antiszociális vagyok. Balázs most tanult meg bringázni, jó lenne ha az úttesten is biztonságosan tudna menni. Szóval asszem holnap kiviszem itt, hogy menjünk egy kört, mert egyébként nem fogja megtanulni. Meg sétálni szoktunk. Kicsit mozognak, mi meg nézegetjük a házakat, kerteket apával.
Hát a különszobás alvás nálunk sem megy. Balázs mindjárt 5 lesz, és ha szóba kerül, akkor ő fél. Most is itt alszik mellettem, majd viszem föl, ha én is megyek aludni. Ha felviszem, nem alszik el, mert tudja, hogy még dolgom van és lejövök. És képes 3 órahosszát is csipkézni az agyamat a nyüglődésével. Szóval nem tudom, hogy jó-e, ha erőltetem ezt a különalvást.
Egyébként mindenki ki van akadva, ha szóba kerül, hogy velünk alszanak a gyerekek. Nekem többet ér, hogy nem kell kelnem éjjel, és mivel nagy a lakás, semmiben nem zavarnak. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy ez a normális, meg azt sem, hogy nem törekednék a külön alvásra. Csak azt, hogy momentán nem tudom még a megoldást, meg erőm sincs a cirkuszra és az átjáró házra. De ha van valami ötletetek, szívesen veszem én is.
Bejja!
Üdvözöllek a klubba
asszem a te leánykád se lesz piskóta. Egek, hogy az enyémek milyen rosszak. És komolyan: ha valaki azt mondja, hogy csak elevenek, akkor minimum egy hétre odaadom őket. Mint két duracell nyuszi. Ma azért ültek a sarokba mert ugráltak az ágyon és hintáztatták a falon a képeket és én szerettem volna kinn a konyhába megcsinálni a vacsorát anélkül, hogy a szobát romokba találjam. A fürdést nem ecsetelném...anyósom szokta kérdezni, hogy nekem minek ennyi fürdőszoba szőnyeg
ilyenkor vigyorogni szoktam: majd megtudod, ha nálad alszanak. Majd amíg fürödtem, Ádi felállt a ruháskosaramra és bekapcsolta a zeneovit. Teljes hangerőn. Komolyan majdnem bepisiltem a kádba. Valamelyik nap meg Ádi Balász röhögésétől kísérve szétcincálta a ruhákat, amiket 2 órán át hajtogattam, csak nem volt időm elrakni. Nem tudjátok elképzelni, hogy mennyi ruha volt, ágynemű minden. Azt hittem eret vágok magamon.
Na megyek, hátha meg tudom nézni Hubát, meg Ildócáékat.