Sziasztok!
Vicky: sajnálom ezt a vírusos dolgot. Jól átment a családon. Bízzunk benne, hogy ahogy jött, úgy távozik.
Kakti, Ritai: gratulálok Nektek, így kell ezt csinálni
Babakocsira nekem sajnos az elkövetkező hónapokban még biztosan nem lesz szükségem. Megjöttem a bmc-bő a fagyis transzfer eredményhirdetéséről, hcg-m zéró. El sem indult semmi.
Amikor 10 óra körül behívták a 2 csajszit, akikkel együtt jöttem vérvételre, és a biológus szólította őket, engem pedig nem akkor már tudtam hogy nem sikerült. Z doktor meg is erősítette 11 órakor.
Ez már az 5-ik beültetés volt, a múltkori volt ebből egyedül félsiker, egy biokémiai terhesség.
Hát most nem is tudom elmondani, mit érzek, gondolom sejtitek. Visszamentem dolgozni a mhelyemre, ahol senki nem tud a lombikozásról, tettem pár órát a dolgomat, senki nem lát rajtam semmit. Most találkozom a testvéremékkel, akik szintén nem tudnak erről semmit, velük is jókedvű leszek, beszélgetünk, aztán hazamegyek. Élem az életem, mint eddig. A férjem azt fogja mondani, szedjem össze magam, folytatjuk tovább.
Iszonyú kiégettség és üresség van bennem, még magam is megijedek ettől. Mindent megteszek a sikerért és mégsem.
Soha nem gondoltam, hogy progeszteron injekciót adok be magamnak a s.gg.mbe, hát már megy ez is.
Bocsánat a negatív dolgokért, amiket leírtam de Rajtatok kívül ezt nincs kinek elmondanom.