sziasztok lányok!
megdöbbenve tapasztaltam ,hogy még hányan járunk hasonló cipőben. az első pánikos időszakomban nem mertem még gyógyszert sem bevenni, de már tudom, hogy ez volt a legnagyobb hülyeség. nem az a megoldás, hogy vezetünk, sétálunk,stb, hanem igenis kell a szervezetnek, hogy ne 200-as pulzusszámmal sétálgassunk, hanem lenyugodjunk. erre jó akár 1 frontin vagy egy xanax. de nálam elsőnek az alávászavart kell megoldani, mert a fáradság is kiváltó ok lehet. tényleg úgy kell csinálni, hogy legyen a kezünk ügyében a gyógyszer és csak legvégső esetben vegyük be. tegnap este megint nem voltam a helyzet magaslatán, de rájöttem, hogy nekem az este és ez a párás meleg okozza. bekapcsoltam a ventillátort, felhívtam a barátnőmet, hogy terelje el a figyelmemet, ami könnyen ment, mert rögtön elkezdett mesélni másról és el is múlt. norbi megint dolgozott, valszeg tudat alatt féltem, hogy megint lesz és egyedül vagyok botival. de büszke vagyok, mert rájöttem egy megoldásra. hétfőn megyünk horvátországba, hát nem mondom, hogy a lehető legeslegesleges legrosszabbkor jött elő megint. kicsit félek, hogy 700 km-re itthonról, melegben mi lesz, de addig kontrolálnom kell magam. tegnap kaptam egy kis energiát, szerdán megismételjük.
babicsek!
a munka jobb lesz, sajnos amin most keresztül mentél valahogy ki kell jönni a nagy fájdalomnak. az a baj velünk, hogy mi mindig nagyon erősnek tűnünk más szemében, már csak a sok megpbróbáltatás miatt is, ami a lombikkal jár és egy idő után elhisszük magunkról, hogy erősek vagyunk, de nem vagyunk azok, csak bizonyos dolgokra rákényszerít az élet. igenis tudni kell sírni, gyászolni, tombolni, mert az emberek így vannak kódolva.
sajnos a sok cécó még körülöttünk, hogy mikor lesz meg ennek-annak az eredménye, lesz-e időpont, lesz-e petesejt, sikerült -e, stb és utána a kudarc, hát az igazán embert próbáló. vagy isten ne adja a vetélés, mikor már azt hitted, hogy sikerül.
néha tényleg ki kellene menni a természetbe és hatalmas nagyot ordítani, hisztizni, káromkodni. vagy többet normális társaságba járni, ezalatt azt értem, ahol tényleg ki tudsz kapcsolni és nem 2 perc után a nyűgödről mesélni. mert előbb-utóbb jönnek a kérdések, hogy mikor lesz baba, tesó,stb. na onnantól kezdve az már nem kikapcsolódás, hanem megint járni kezd az agyunk. és soha nincs kikapcsolódás. nekem a mozgással az a gond, hogy ott meg alsóbbrendűnek érzem magam, hogy mindenki csinosabb, mint én. kézműves dolgokban béna vagyok, nyelvérzékem nincs. hobbim a gyerekem
meg a netezés, telefonálás
ja és a vásárlás is
witch nagyon örülök, hogy negatív, de ez nem lehetett más, mert rád még nagyon sokáig szükségünk lesz. meg kisanitának is és kisanita kettőnek is
megyek varratszedésre és du szülői! remélem jó csoportba fog kerülni, bár nekem tuti unszimpik lesznek az ovónők, mert ők nem én vagyok