Magnolia,Csucsu: nem megyünk le a héten,mert az egy dolog,hogy a víz hideg számomra,de hogy a vihar miatt az orromat se tudjam a házból kidugni?!
Szóval a hétre akkor anyum is betervez magának mindent (dokik+magántanítványok),és a szülinapom után /fotózás után/ lemegyünk.
Addig is tudom csinálni a babaszobát,mert ha páromon múlik,aki este 7-ig melózik,akkor sose készül el,én meg rettentően türelmetlen vagyok,hisz látom,hogy haladhatna az ügy
Bár megmondom Nektek az őszintét,minden évben csalódás a szülinapom, mert mindig azt hiszem (/remélem),hogy több lesz az a nap,mint a többi...
Ennek ellenére örüljek,ha 1 órát együtt lehetek a családdal,akik persze minden másról beszélgetnek egymással,csak azt nem veszik észre,hogy én is ott vagyok...
Most pocak is ide vagy oda,megint sz*rni fognak rám -ettől tartok
Tavaly dolgoztam aznap,utána elvittek a cukrászdába,ott megint minden másról esett szó,csak arról nem,hogy az az "én napom",majd jó kis veszekedésben törtek ki,én meg hazáig sírtam.....
Bocsi,hogy ezt előhoztam,nem is tartozik ide,de úgy várom minden évben a szülinapomat (én minden családtagot leptem már meg nem kis ünnepléssel),és mindig csalódottan megyek haza.....
Nem az ajándék a lényeg,csupán erre az 1 napra szeretnék egy kis figyelmet kapni...
Már előre félek,milyen veszekedésbe torkollik majd megint... (és máris sírok.... elég volt belegondolni
).
Szóval a fotózást magamnak szerveztem be arra a bizonyos napra, hogy legalább a saját "meglepim" magamnak szebbé tegye a napot.
Szeretem a családomat,de nem tudom miért nem veszik észre,hogy aznap nem az utazásról,vagy a munkahelyi problémáikról kellene beszélni,és egymást kritizálni... Régebben ilyen nem volt.......