Babácska, szóhoz sem jutok... Ugye most már minden rendben? Gyógyulást!
Bari +++++++++++, és nemsokára megtudjuk hány Baribabánk van
Bodzássüti, megértem a költözéses "gondokat", én is nagyon ragaszkodom a dolgaimhoz, imádok lakberendezni, sok bútorom örököltem, nem válnék meg tőlük. Nekem szerncsém volt, mert a férjemmel először az én lakásomban laktunk együtt, és amikor lett a közös lakás, akkor az én bútoraim költöztek és én rendeztem be, találtam ki, mi milyen legyen, mert őt szerencsére ez nemigen érdekli, illetve szerette a bútoraimat. Persze mindennél fontosabb, h van egy párod, ketten vagytok, és biztosan sikerül majd kialakítani a közös lakot!
Zafír, teljesen megértelek, én is elég szkeptikus vagyok, bár a lélek erejében nagyon hiszek, és ha segít erősíteni a lelket, hitet, erőt ad, akkor bármi segíthet. Én is utáltam a jótanácsokat, főleg mert tudtam, h többnyire tényleg jót akarnak, segítő szándékkal mondják ezért nem reagálhatok durván, pedig nemegyszer nagyon felbosszantottak. Én nem csináltam titkot belőle, hogy meddő vagyok, és lombikozni fogunk, és rengetegen próbáltak lebeszélni, h ne válasszuk a "könnyebbik" utat, inkább jógázzak, ne akarjam görcsösen, menjek látókhoz, stb. A mai napig nagyon bosszant, ha a neten vagy bárhol a lombikkal kapcsolatban vki a könnyű megoldást emlegeti. Belefutottam régebben jópár oldalba, ahol az volt az általános vélemény, h a lombikot választók nem kűzdenek eléggé, nem teszik rendbe az életüket, pszihéjüket, h jöjjön a gyerek, hanem ehelyett lombikoznak, mert az egyszerűbb (mert ugye minden betegség pszichés eredetű, na persze, ha-ha). No comment. Én nem gondolom, h bárki kedvtelésből csinálná. El kell engedni a fülünk mellett ezeket a vélemenyeket, bár én a mai napig nem tudom.
Mi jól vagyunk, nőnek a gyerekek, már sokat vannak ébren, foglalkozni kell velük. Egyelőre nagyon hasonló a természetük, nagyon kíváncsi vagyok, mi lesz később. Szerencsére nem hasfájósak, és csak akkor nyűgösek, ha éhesek. Rengeteget esznek, Miksa ha cicit vagy cumit lát, "morog" örömében (a kutyusom csinált így a finom falatoknak
). Persze amúgy is folyton cukiskodnak és iszonyú édes hangokat hallatnak, gügyögnek, nyöszörögnek, sóhajtoznak.
Etus?
Puszik, pocaksimi!