Üdv Mindenkinek,
Először is köszönöm a türelmet, hogy ennyit vártatok a válaszomra. Még most
sem érzem magam teljesen a topon, mármint a net még nem érdekel, de már ég a
pofám, szal válaszolgatok lassanként.
A szülésről most csak tényleg pár szóban, majd később lesz egy bővebb verzió
is
csak idő kérdése. Szal vmi májenzimem nem volt rendben, 3 napig vettek
tőlem vért, majd a dokim úgy döntött, hogy meg kell császározni. Ez szombat
reggeli vérvétel után olyan 11 körül lett világos. Délután 2 után vmivel
mentem le szülőszobára, ahol leborotváltak, vért vettek, adatokat
egyeztettek stb., kaptam beöntést, feltették a katétert. Nagyjából ekkorra
megérkezett a dokim meg az orvosi team (anesztes, műtős, még egy doki stb).
Gerinc közeli érzéstelenítést kaptam (totál be voltam szarva az egésztől) és
már műtöttek is. Így visszagondolva nem fájt semmim, nem is éreztem az
egészből semmit, és az anesztes srác végig szóval tartott, dumáltunk
mindenféle hülyeségekről. Aztán úgy 15 perc múlva már mutatták is Viktort,
aztán rá pár pillanatra Gábort. Gyorsan vitték fürdetni, mérni őket, ahol
gyerekdoki is megvizsgálta a srácokat. Engem szépen összevarrtak, és vittek
megfigyelésre. Az egész műtét nem tartott tovább egy óránál. A megfigyelőben
elég sok ideig voltam, hogy az érzéstelenítés kimenjen annyira a lábamból,
hogy át tudjak mászni a gurulós ágyra. Vagy fél 10 is volt, mire felkerültem
osztályra. Aznap éjjel egész jót pihentem, bár aludni azt nem nagyon tudtam.
Reggel a nővérke jött, kivette a katétert, lemosdatott, és elvileg tennem
kellett volna néhány lépést is, de akkor nem bírtam. Aztán hozták a srácokat
szopizni, és persze nekem pont akkor kellett pisilnem, szóval kértem a
csecsemős nővérkét, hogy vigyázzon rájuk, mert nekem ki kell mennem. És láss
csodát, egyedül el bírtam menni a WC-re, bár mire visszaértem a végső erő is
kiszállt belőlem. Az az első nap végtelen hosszúnak tűnt. Nagy fájdalmaim
voltak, erőm semmi, és utáltam, hogy "rokkant" vagyok. Még a második nap sem
volt könnyű, de minden felkelés könnyebb lett, és harmadik nap már nap
közben nálam voltak a srácok.
Végül is 8 napra engedtek haza minket. Már jól vagyunk, fájdalmaim
sincsenek, kivéve szopi alatt a méhösszehúzódásokat, de az ugye mindenkinél
van, és végül is úgy bele lehet szokni, mint a menstruációs fájdalmakba.
Mindent összevetve azért senki ne válassza a császárt, mert szerintem a
szülés sokkal szebb, élménydúsabb is. Amikor a srácokat behozták megmutatni
(varrás közben), nem éreztem úgy, hogy az én fiaim. Akármelyik másik babát
mutathatták volna. Orsinál meg ugye megvolt a "jól megérdemelt munka
gyümölcse" érzés, és azonnal kialakult a kötődés is. Ráadásul a műtét miatt
nem jáccódhattak le azok a hormonális folyamatok, ami természetes szülés
folyamán történik, így a tejem is lassabban indult be, a srácok is később
kaptak rá a cicire. 8 naposan szopinként 30g-ot ettek fejenként (azóta nem
mérem, mióta itthon vagyunk, nem áll szándékomban belegolyózni a számokba).
Úgy tűnik gyermekeim ennyi időt hagytak nekem
szal mennem kell
vigasztalni őket. Ja, még annyit hogy nagyon jó gyerekek, szépen alszanak,
Peti is mindent megtesz, hogy minél többet pihenhessek. Azt gondoltam, majd
nagyon nehéz lesz, de eddig még semmi különösebb nem adódott. Vhogy talán
még könnyebb is, mint Orsival volt. Na jó, mongyuk nála minden nyikkanásra
ugrottunk, most a fiúk azért pár percig sírnak, mielőtt bemegyek hozzájuk.
Éjjel egyszer ébrednek szopizni
Télleg mentem...
Betti,
Ne égjen a pofád
Gábort láttad
Én három napig csak a karszalag alapján tudtam őket megkülönböztetni
pedig elvileg én szültem őket
Aztán szombatra ő is felkerült a 7-re velem együtt, így igény szerint tudtam szoptatni, nem időre jártam. Vasárnap délben jöttünk haza.
puszi mindenkinek: heppi