Sziasztok
Először is Gigi, nagyon szorítok(zugból olvasgatlak), hogy minden rendben legyen
Roni: nagyon nehéz dolog ez, és egyben olyan érdekes is. Mi 4 éve járunk ugye a kaáliba( 5,5éve szeretnénk babát), 9 sikertelen beültetés eddig a mérleg. Valahogy mi is megjártuk a poklok poklát, de inkább az elején. Nálunk miattam nem lehet természetes uton és sokszor volt az én "agyamba" napirendi ponton, hogy el kellene vállni, mert én nem tudom megadni a férjemnek amire vágyik....De Ő mindig azt mondta, nem érdekli akkor élünk boldogan, ketten, de az elején nem értettem ezt, el akartam lökni magamtól
Amikor valaki terhes lett (és ugye kb. 1-2 hónap alatt és kioktatott, hogy így meg ugy kéne csinálni) nagyon fájt, olyan nyomorultul éreztem magam, hogy miért velem történik...
De idővel túlléptem a valahogy a dolgokon.
Időközben megnyugodtam, már nem mindennap azon agyaltam, hogy lesz baba vagy sem, hanem minden más hülyeséggel tettem magamat, magunkat boldogá (olyan hülyeségre gondolj, szőkéről vörös lettem , vettem egy új felsőt....) és ezáltal , hogy alakult, a házasságunk is boldogabb, mint valaha.., talán ujra olyan mint amikor megismerkedtünk, teljes életet élünk.
Elfogadtam, ha nem lesz nem lesz, ez van, de ebbe nam hallhatok bele és ekkor jött az örökbefogadás
(nálam soha semmilyen problémát nem okozott, a férjemnél igen- régen), és végülis a férjem mondta, hogy vágjunk bele,így szépen elindultunk egy uton. Valószínű még fogunk lombikozni, lesz ahogy lesz alapon
Ebből azt akartam kihozni, hogy nagyon bele lehet fáradni, de ha az ember ugy érzi, valami-valaki rámehet erre, akkor pihenni kell más dolgokban kell örömet keresni, mert ujra jön majd az az érzés, hogy menni kell tovább az úton
És végül két idézet, ami sok mindent elmond:
Ez úgy gondolom mindannyiunkra igaz.....
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekről beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tűnnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többről van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzőként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. S ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen..."
Ez ugy gondolom mindannyiunkra igaz
És még egy amit soha nem szabad elfelejtenünk:
“Ha szeretet van az életünkben, az pótol ezernyi dolgot, ami hiányzik. Ha nincs szeretet, mindegy, mink van, az sosem lesz elég.”
Puszi Nektek