Sziasztok!
Zsuzska: Ne szomorkodj, hamar eltellik ez a hét és mindjárt itt lesz a Drágád!
Tudom szar egyedül (ez a hétvég nekem is nagyjából erről szól, R végigmelózza éjjelbe-hajnalba nyúlóan), de nagyon jó döntést hoztál, hisz nemsokára úgyis megint nem mész dolgozni és visszaélni sem szabad a helyzettel!!!
Szóval erő-kitartás, midnjárt jön haza!!
Ann kedves: Ügyes vagy hogy leszervezted azt a hétvégét, de jó lesz Nektek kikapcsolódni!!!!
A sírás meg ki fog jönni idővel, biztosan... nem kell erőltetni, majd minden történik ahogy kell....
Fontosság... örülnitudás és az érzéseid, amiket írsz... nos igen, ezeket a hullámvölgyeket - asszem a többiek nevében is mondhatom - mind megjártuk/megjárjuk... ki tudja hányszor.... De nem szabad csüggedni, fel kell állni és továbbmenni, előszedni a rejtett erőtartalékokat, és igenis örülni tudni és hálát érezni... mert CSAK a jó érzések vonzzák be a további jó történéseket.... Tudod milyen hitetlen vagyok én, de ebben biztos vagyok...!!!!!!! Negatív érzésekkel csak a rosszat vonzottam én is mindig be, és még nagyobb lett a baj.... csak a szarkupac nőtt a fejem felett....
Bocs, hogy megint a magam példájával jövök, de mi is mostanában döbbentünk rá:
Pár napja volt egy érdekes beszélgetésünk Rajóval... mert ugye mi még mindig "alig tudjuk felfogni ezt a csodát"... ami velünk történt... firtattuk, hogy de mégis mit-hogy csináltunk "másképp"???? MI lehetett az a "valami" ami miatt most mégis itt lesz már hamarosan Iza?
Lehet, hogy hülyén hangzik, de emlékeztek, augusztus 20-án elveszett a macskánk... volt 2 napunk amikor se éjjelünk-se nappalunk nem volt kerestünk, rengeteget sírtunk éjjel-nappal jártuk az utcákat, falragaszok, mindenkit leszólítottuk, kerestük ... borzalmas volt. Nálunk a macskák teljes jogú családtagok.... Ők a mi gyerekeink!!!... Aztán meg lett a kis hülyénk és én valami olyan végtelen nagy HÁLÁT éreztem, valami olyan katartikus eufória érzést, hogy megvan, hogy él, hogy itt van megint nekünk.... hogy az tényleg leírhatatlan... Nem akarok tényleg belemagyarázni dolgokat, de a Milike megtalálását követően 1 hét múlva megfogant a mi kisbabánk...
Tényleg ne röhögjetek ki, de olyan mintha akkor azzal a nagy hála érzéssel felszakadt volna bennem valami gát...
Nem tudom, és sose fog már kiderülni...de nem zárhatom ki, hogy lehet benne valami...
Lujzikám: hát ez tényleg egy elég hihetetlen történet.... Ha abból indulok ki, hogy ez a mi kis candránk most már 8. hónapja napi szinten milyen tanúbizonyságát adja, hogy Ő bizony itt van (pozitív és negatív értelemben is!) .... nem tudom elképzelni, hogy hogy nem lehet ezt észrevenni??
Főleg ha valaki vékony, ill. nem első babát váró...
Kubukám: Marcus horrorozott?? ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ hogy lehet ilyenkor majd nem megijedni??? Na majd gyorstalpalókat fogok asszem venni ebben a témakörben Tőled!!
Vicky: megnéztem Barbust, hihetetlen.... hát most született a kis Drágánk!!!
Olyan szép kisbaba!! És milyen ügyes és nagy már!!
Kocsihoz drukkolok... bárcsak mi is itt tartanánk már.....de talán mire jön a 2. gyerkő már nekünk is lesz ....
Pannik: én szurit ugyan nem szúrtam, de többször láttam még a bmc-ben hogy néha lányok a hátsófertájt nagyon masszírozgatták körkörösen, miután kijöttek a kis vv-s szobából.... aztán egyikükkel beszéltem és mondta, hogy a progi szuri után kell így csinálnia, hogy ne "gyűljön be" a beadás helyén... Te szoktad így csinálni???