Bascha, ezt írod:
"ti nem érzitek azt, hogy sokszor utáljátok a 2 lányos anyukákat, akik szánalommal és sajnálkozva néznek végig rajtatok meg a fiaitokon, akik egy bevásárlás során futkároznak az áruházban, vagy más elevenséget csinálnak? miközben az ő lányai nézegetik az anyukkal a nyakláncokat, ruhácskákat stb."
Ez szerintem illúzió....Pont ez az, amin át kell esni. Méghogy a lányok édesen, angyali módon ruhácskákat nézegetnek az anyjukkal...
A fiúk meg csak rohangálnak, kiabálnak! Ez egy sztereotípia, és szerintem egyáltalán nem muszáj, hogy így legyen!
Az én fiaim rajzolnak, zenélnek, építenek, nyugisan játszanak. Nem mondom, néha "bedurvulnak", de akkor sem ez az általános.
A lányok, nyafognak, hisztiznek, állati jól tudják a másikat kizárni, kiközösíteni a játékból, nagyon hangosak, és idegesítőek tudnak lenni.
Én feltettem a kérdést magamnak: miért szeretnék kislányt?
Hogy habosbabos rózsaszíne öltöztethessem? Hogy copfozzam a haját?
Néha szánalom ránézni egy-egy lányos anyára, mennyire majommódon bánik a lányával, milyen ruhába öltözteti. Egymással versengenek, ki költ többet ruhára, ki vett rózsaszínebb , csipkésebb cuccot.
Nevetségesen agyonféltik a kicsi lányaikat, akik még hisztisebb, és még idegesítőbbek lesznek ezáltal:D Nem homokozhatnak, nem biciklizhetnek szerencsétlenek, nehogy elessenek, és sebes legyen a kicsi arcuk.
Szóval, én tényleg nem bánom, hogy nem lesz lányom, mert biztos én is beleestem volna ezekbe a hibákba, és nem láttam volna magam kívülről. Így megmaradok olyannak, amilyen igazából vagyok:)
A fiúkkal ugyanúgy lehet sütit sütni, ruhát varrni, stb.
Az is számít, hogy neveled a fiad, miért törvényszerű, hogy puskát, harci autót, mittudoménmilyen robotokat kell nekik venni?
Nálunk könyvek, gyurmák, ceruzák, babaház, kiskonyha, társasjáték a játékszer, és még sosem kértek semmilyen borzalmas "fiús" játékot.
Igaz, nekünk nincs TV-nk, így nem látnak agresszív játékokat. Az oviban meg tudják, másoknak vannak ilyenek, nekik viszont nem kell, mert mi nem így élünk.
Én így látom, és ez sztem fejben dől el. Már egyáltalán nem gondolok kislányra, élvezem, és büszke vagyok a GYEREKEIMRE, akik történetesen mind fiúk.