Ha valaki fosós, hát én az vagyok. Előre mindent eltervezek, csak hogy hiba ne csússzon a számításba. Mikor kiderült számomra, hogy úristen, ezután mi lesz, hogy lesz, elkezdtem elméleteket gyártani, amelyeket a körülöttem lévőkkel is megdumáltam. Persze hülyének néztek, de nekem megnyugtató volt.
- Te jó ég! Mit fogok csinálni egy gyerekkel, hisz azt se tudom hogy kell kicsomagolni a pelusból! ---> ha a tintahal "felpucolását" 10 perc alatt megtanultam, akkor nincs miről beszélni.
- Úristen hogy fogom nevelni?? Túlságosan nyúl vagyok a fegyelmezéshez --> majd az apja rászól, elintézi, ő elég határozott ilyen téren.
- Úristen, most már többé nem mehetünk nyaralni?? --> A vidéki nyaralónkba 1 éves kora előtt is lemehetünk, ua. mintha otthon lennénk, 2 éves kora után meg már fog tudni úszni ;-), visszük a tengerre!!
- A fenébe, akkor most hogy fogok suliba járni, ha nyakamon egy kisgyerek? ---> Anyósom bevállalja hetente akár többször is, még örül is neki, hogy a gyerekkel lehet.
- Oké, de ki ad neki enni addig? --> Ha lesz tejem, lefejem, ha meg nem, akkor tök mindegy, hogy ki készíti el neki a kaját.
- Te jó ég, ha egész éjjel szoptatnom kell, mikor fogok pihenni? ---> hát majd napközben a kölökkel, a meló meg vár szépen!
- Mindenféle hírek keringenek, hogy egyéb kerületi lakos szülhet-e a Szt. Imrében...most mit tegyek? ---> átjelentkeztem a XI. kerületbe, így senki nem szólhat egy szót se!
- Hogy fog egy "fej" kibújni belőlem? ---> na ezt még én se tudom
, majd Votiv és Neet meg Babarózsa elmeséli!