Sziasztok!
Melinda: nagyon frankó az ágy! De tényleg...., annyira tetszik. Azon jót nevettem hogy apa alszik fent!
Nita: lesz majd harmadik??? Vagyis van rá esély! Juhéééééééé! Majd , ha tényleg szeretnél, akkor szorítok, hogy kiscsaj legyen!;)
Melinda: én szarul vagyok, nagyon. Attila tegnap kihívott minket egy hónapra Angliába! Ez volt minden álmom. Azt mondtam nem, sírni tudnék. De Beninek kiderült, hogy allergiás aztmája van, ami nem gáz, de folyamatosan ekcémás...a karácsony előtti két hetes betegségéből egy hete jött rendbe.Most jön három oltsa majd,gyógytesire kellene járjunk, de busra babakocsi nem fér fel, senki nem segít, hordozót pedig kinőtte. Így fizetenem kell vkinek, hogy átvigyen autóval Bcsabára. ..Szóval úgy vagyok vele, hogy a fejlesztés az első, mert ezt az időt, ami kimarad, vagy később kezdjük mozgásban, nem fogjuk később könnyen bepótolni. Ráadásul el kell kezdjem a jogsit, a lóvéból, amit Attila küld, évvége körül talán tudok venni egy kiskocsit. Nem szeretem meg kérni a Tatát, hogy furikázzon minket, mert nem szívesen teszi, utána pedig csak hallgatom a litániát. Szóval a fentiek miatt sírni tudnék, elég depressziós vagyok, de a szószoros értelmében. Folyamatosan kajálok, öt kilót híztam...Próbálok fogyózni, s ha tetszik itthon , ha nem eljárni airobicra hetente kétszer, hátha az segít a kedély állapotomon is.
Lehet jobb lenne, ha kimennénk, de eltávolodtunk Atival, sőt annak sem örülnék, ha haza jönne, amíg nem vagyok lelkileg jobban. Bár lehet az lendítene, de olyankor sem tudunk együtt lenni, mert megyünk az ő szüleihez....és mindig program van. Szóval tavaly február óta ez kész káosz. Bár amikor júliban itt volt, bagyon jó volt...a fellegekben jártunk mindhárman, de az október megint szar volt.... Karikor nem tudott jönni, elegem van...Tudod azt szar látni,hogy a babafoglalkozáson van néhány apuka, Bnei mindig hozzájuk megy oda. Annyira szar érzés. A pénz nem pótol semmit, csak elvesz....