Sziasztok!
Bea!
Engem sem bántottál meg, csak belőlem is kikívánkozott a véleményem
Engem a II. női klinika darált be szoptatásügyileg.
Balázs kedd du-n született. Szájába vette a cickót, de nem szívta. Legalábbis így emlékszem. Ennek dacára csütörtök estére volt tejem, csak nem tudtam, hogy az nem előtej már. És ott nem néztek ránk se, hiába mentél. Péntek hajnalba meg ránk rontott a nővérke, mondván azért sírnak a gyerekek mert szomjasak és megitatta cukros vízzel. Reggelre sárga lett. Az egész napot kék fény alatt töltötte, nagyjából 3 óránként kaptam meg. De a kék fénytől ugye aludt volna, tehát fejtem és öntöttem bele a tejet. Ja, de arra volt eszük, hogy rögtön az első nap bimbóvédőt vetessenek velem, mondván, hogy kicsi a bimbóm. Gondolom 200%-os haszonnal
Majd mikor hazajöttünk a védőnő telefonba azt mondta, hogy csak az nem szoptat, aki nem akar.
Egyébként a gyerekem nem akart. Úgy fordított el a fejét a cictől, hogy csak na. Mit kellett volna csinálnom? Erőszakkal odanyomni a fejét? A gyerekorvos nézte meg egyébként a küzdelmet és mondta, hogy ez a gyerek már nem is fog szopizni. És mivel látta, hogy kivagyok, mondta, hogy tápszerrel is fel fog nőni ez a gyerek.
Egyébként azért a szájába erőszakoskodtuk, szívta is valamennyire, de az két óra alatt nem volt mennyiség. Majd Balázskám 6 hónaposan már a tápszert sem fogadta el.
Én egyébként nagyon lelkiismeretesen készültem a szoptatásra, arról nem hiszem, hogy tehetek, hogy míg van akinek rutinosan jönnek ezek a dolgok, én bénább voltam. A gyerek másfél éves koráig azért éreztem magam rossz anyának, mert nem szoptattam, utána meg azért éreztem magam rossz anyának, mert vissza kellett mennem dolgozni. Minden fű-fa-virág-bokornak magyaráznom kellett, hogy másfél évesen miért is viszem a gyereket bölcsibe.
A hangsúly számomra azon van, hogy mit értünk az alatt, hogy ne az első megoldás a tápszer legyen. Megmondom őszintén, hogy negyed annyit sem küzdöttem volna, mint Te. És ezzel nem azt kérdem, hogy Te miért tetted, hanem azt, hogy bizony én előbb adtam volna tápszert, és akkor sem gondoltam volna, hogy hamar feladtam. A gond csak, az, hogy sokan meg azt, hogy hamar.
A véleményem az, hogy túl nagy mizéria a szoptatás körül. A csapból is az folyik, hogy az az ANYA, aki szoptat. Vajon hány, meg hány csatát kellett volna megvívnom, ha úgy döntök, hogy márpedig tápszert adok a gyerekemnek. Szerintem mindenki döntését tiszteletbe kellene tartani, mert nem vagyunk egyformák.
És bizony én az ismerősi körből 2 anyukáról is tudok, akiknek egyik nap volt tejük, másik nap nem. Az egyiknél az anyja meg a nagynénje (kolléganőm mindkettő
) járt a kismama nyakára 2 óránként, hogy de a gyereknek a legjobb az anyatej, és hogy ő 3 éves koráig szoptatott. Engem már sírva hívott, és ugyanazok a gondolatai voltak mint nekem, hogy ő egy alávaló anya, aki még arra sem képes, hogy a gyerekét megszoptassa.
A védőnő is mindig mondta, hogy bizony a stressztől, akár órák alatt is elapadhat a tej. Éreztem is, ha nagyon elragadtak a hormonok, hogy kevesebb.
Ha tehát szerintem kevesebb lenne a letámadás, Isten ne adja, még terhesen elmondanák a kismamának, hogy bizony nemhogy rossz anya, ha nem szoptat, de választási lehetősége van, azzal, hogy nyilván az anyatej a legjobb a babájának - talán kevesebb lenne a kudarc. Ehhez szerintem némi pszichológiai érzék kellene, és kevesebb agresszivitás az anyatej fontosságának hírdetését illetően. És ehhez még párosulhatna némi tettekben megnyilvánuló segítőkészség is a csecsemősök, és a védőnők terén is. Persze nem a Péterffy csecsemőseiről beszélek (innen küldöm nekik még mindig hálámat
), hanem a II. női klinikáéról, ahol úgy tudom, a helyzet még mindig változatlan. Én onnan még mindig panaszt hallottam.
Úgyhogy szumma szummárum el is határoztam, hogy ha Ádi nem szopizik, akkor a tápos lesz, és ha a támadónő és a dokinő sápítozik, hát elküldöm őket a jó fenébe.
Ez nem így lett, mint tudjuk
Igaz, most azért sápítozott, hogy sokat eszik a gyerek.
Nade: kinek hogy megy a keménykedés
Engem apró, pici fiam ismét hülyére vett
ennek ellenére nem volt vészes az éjszakat, de ez csak a fájdalomcsillapítónak köszönhető.
Az esti etetésnél (apa etette) nagyon elkezdett sírni, gondoltam a foga. Ki is tapogattam, hogy 4 be van durranva, az egyiknél el is kapta a fejét. Adtunk neki gyógyót. Így aludt is egybe 4 órát. Mikor hajnali 1-kor felkelt esküszöm azt hittem, hogy hajnali 4 van, olyan soknak éreztem az alvással töltött időt
Az más kérdés, hogy megint menetet vágtam az ágyba, tutira megfordultam vagy 32x.
És azért mondtam, hogy hintába tett, mert a mai kedélyállapotán semmi nem látszott. Semmi. Van olyan fogfájás, ami este jön ki?
Úgyhogy ma gyakorolgattuk a csőrösből való ivást, és Balkó a nagyinál alszik. Mindenre fel vagyunk készülve
Kattkat!
Köszi, kipróbálok valamit, tutira.
Én ezeket nem ismertem, csak a Valeriánát, meg a Sanaxot. De nincsenek is a gyógyó szekrényemben, de legfőképp ezek ugye nem annyira jók szoptatásnál
Ádi fiam már 5 perce tele pofával örömködik valaminek. Hát ilyen egy szenvedő, fogfájós gyerek
Megyek megzabálom és közlöm vele, hogy ma nem tesz minket hintába
Mostanában ez a trend: éjjeli kelésekkor üvölt és feszíti magát, hogy tegyem le. Ha nem teszem, felébreszt mindenkit. Van hogy le tudom nyugtatni, van, hogy fent vagyunk 1-2 órát. És mostanság szinte minden keléskor eljátszuk. Majd csak kinövi ezt is. Kibújt most 4 rágófoga egyszerre, az is lehet az ok. Nem tudom. Nappal is sok a hiszti és verekedés mindkettőnél. El lettek kényeztetve az ünnepek alatt. Előbb-utóbb remélem visszaállnak.
.
