2001.10.31 13:02
Szerző: Anonymous
Sziasztok !
Elöszoris nagy-nagy gratula Király Katának, Larának, és mindenkinek aki sikeresen osztódott. Sok puszi és minden jót, amit kivánni lehet.
KataOO7! A szkennelés még nincs meg, de küldd el cimedet a freemail cimemre (cserii@freemail.hu ), és onnan fogom elküldeni a cikket a gátmetszésröl annak, aki kéri. Valaki már jelezte is érdeklödését a témában, ha legközelebb netre jutok, a postafiókommal fogom kezdeni, és küldöm annak, aki ott kéri. Különben elfelejtem, hogy kinek kellene küldeni. Egyébként igen, szóltam elöre dr.nek, hogy mindenképpen szeretném megúszni a gátmetszést, csak ha veszélyhelyzet van, akkor vághat. Mondta ok, majd meglátjuk. A repedéstöl meg nem féltem, mivel egyrészt olvastam a cikket, másrészt öreganyáinkra gondoltam, akiknek nem metszegetett senki, és mégsem potyogtak ki a következö gyerekek a repedéseken.Aztán meg intimtornáztam (micsoda hülye szó), és biztos voltam benne, hogy szülés közben leszek olyan ügyi, hogy együttmüködjek a szülésznövel, ha azt mondja, ne nyomjak, akkor nem nyomok, meg ilyenek. És ami a legmeggyözöbb volt számomra az az, hogy a gátrepedéseket I., II. és III. fokozatba sorolják. Az egyik szülésznö mondja, hogy az ö 22 éves munkája alatt III. fokozatu repedés sosem fordult elö. A gátmetszés azonban maga II. foku sérülést jelent, amilyen viszont gátvédelem mellett nagyon ritkán fordul elö, tehát azok a kis repedések, amelyek elöfordulhatnak metszés nélkül, sokkal kisebb sérülést jelentenek, mint egy metszés, amit viszont szintén el lehet szurni. Tudnék róla mesélni, hol ért véget a gátmetszésem az elsö szülésemnél…
Konkrétan a Szent István kórháznál emlitik, hogy az elmult 5 évben elsö gyereknél is egyre gyakoribb a gátvédelmes szülés. JA, azt pedig itt a neten olvastam valamelyik nögyogyitol, hogy a gátmetszés az egyetlen olyan sebészeti beavatkozás, amit egészséges embereken végeznek el okkal-ok nélkül. Azt hiszem szo szerint sikerült idéznem.
Mariann! Érdekelne a netes összehasonlito táblázatod.Köszi.
Bgabi, szijjjjjjaaaaaa!!!!Hát te is már a végét taposod, de jó! Klassz, hogy valaki átvette töled a táblázatot, aztán majd töle is átveszi valaki,és töle is, és igy lesz az idök végeztéig, -vagy nem, de akkor is klassz, hogy megcsináltad. Minden jót, vigyázz magatokra.
Bmárti! Térd-könyök pozíció: Én reggel és este, meg ha volt kedvem és idöm letérdeltem az ágyra és rátámaszkodtam a könyökömre és igy popó a levegöben, fej lenn, igy olvasgattam 1O-15 percet. Nem tudom pontosabban leirni, de gondolom el tudod képzelni.
Kábeltévén sajnos nem tudok itt Pécsen netezni, bár van UPC a kábelen nem megy még a dolog, pedig hallottam, hogy az a legjobb minöségü és még a legolcsóbb is.
Megpróbálom leirni a szülést, csak nehéz lesz rövidre fogni. Nem volt egy sima ügy. Már ott kezdödött, hogy Pécsen lakunk. Egyetemváros ugyebár, jó nagy hodályos nöiklinikával, fél Dunántul problémás esetét itt kezelik és szülik. Hopp, ez 1 jó kis mondat. Erre én kijelentem, hogy nem itt a jól felszerelt naaaaagy klinikán akarok szülni, hanem Komlón, ami Pécshez képest egy egész picurka város, nem is beszélve a szülészetröl, ami áll ösz-vissz 2 db szülöágyból és csatolt részeiböl. Mindenki szerint tök hülye voltam, mert mi lesz, ha gyorsan kell menni, és azért az mégiscsak egy másik város, nincs epidurál, nincs koraszülöttcentrum stb.stb. Csakhogy én EGY bizonyos orvosnál akartam szülni, NEM akartam epidurált, szenvedtem a derekammal épp eleget az elsö két epidurál után, és NEM akartam a klinikán szülni, épp elég volt kétszer. Nekem pont az tetszett, hogy pici aranyos kis osztály a szülészet az ottani kórházon belül, és nem egy országos intézmény. És biztam Bogiban, magamban, a dokimban és az én kedvesemben, aki ott lesz velem végig. És szerencsére ö nem ellenezte a tervemet. Szorgalmasan cipelt tanácsadásra minden hónapban. Ami még rátett egy lapáttal, hogy a nyarat és a hétvégéket a Duna melletti nyaralónkban töltjük, ami még plussz fél óra. Legalább. Ami azt jelenti, hogy pofátlanul gyorsan autózva is kb. 1 óra a szülészet. És azért harmadik gyerek, lehet hogy kipottyan pillanatok alatt. Persze, ahogy azt Móricka elképzelte. Vagyis Cseri. Szóval én. Harmadik gyerek, igy, vagy ugy, olyan 15 órát szülögettem én, hogy ihaj. Vagyis inkább hajaj. Persze hogy Mohácson kezdödött a buli. Délután épp döglödtem a házikóban, francos 1 meleg volt, és három óra körül azt vettem észre, hogy jé, 15 percen belül harmadszor van összehuzodásom. Szoltam is embernek, nem kellene asszem söritalhoz folyamodnia, merhogy tán még vezetni fog. Aztán elkezdtem szép komótosan összetakaritgatni, kéróra ráfért, legfeljebb félbehagyom, ha menni kell. De szép nyugodtan elpakoltam, erösödni nem akart a dolog, de nem is maradt abba. 5 percenként egy összehuzódás majd szünet. Na ez már nem tréfa, vagy ha mégis, akkor is irány a kórház, legfeljebb csinálnak egy NST-t aztán ha semmi, hazamegyünk. Ja, és ami még csavart egyet a dolgon, a dr. szólt valamikor a 8. hónap elején tán, hogy munkahelyet változtat augusztus 1.-töl, Komló helyett Siklóson fog dolgozni. És én ugyebár augusztus 1O-re voltam kiirva. De hát mi van akkor, ha pont julius 31-én kezdek szülni, akkor reggel nyolckor átmegyünk Komlóról Siklósra ? Vagy hatvan kilométer. Ugyhogy megbeszéltem Bogival, hogy ha jönni akar, akkor legkésöbb julius 28-án, vagy ha nem, akkor augusztus elsején kezdheti csak az elökészületeket. És szerencsére volt olyan jó kislány, hogy szót fogadott, és 27-én jelentkezett. Na ott tartottam, hogy 5 perces fájásokkal autóztunk Mohácsról Pécsre, ott még valamit kipakolásztunk az autóból, majd tovább Komlóra, még mindig 5 percesekkel. És ez igy ment este 6-ig. Akkor felfeküdtem a vizsgálóra, és megvizsgált a dr. és azt mondta, ha már itt vagyok, akkor szülünk, és leválasztotta a nyákdugót, ami eléggé nem volt fini, de nem szóltam egy szót sem, mert csak arra gondoltam, hogy ma még kezemben tarthatom édes kis Bogikát. Ja, persze. Este kilenckor az ötperces fájásokat megunva a dr. burkot repesztett, amit nagyon nem helyeseltem, de hát nem haladtunk elöre. Ettöl kicsit erösödtek a fájások, de abszolút elviselhetönek éreztem, és egész büszke voltam magamra. A következö másfél órában nem tágultam, igy dr. hosszas vitázás után bekötött egy oxitocin infuziót, amit már kifejezetten nagyon nagyon nem helyeseltem, viszont kezdtem únni a helyet, azért nem olyan nagy buli egy szülöszoba….Na a fájások kezdtek csunyák lenni, viszont még mindig nem tágultam rendesen. Emlékszem éjféltájt mondta a párom, hogy ö fél kettökor született, érdekes lenne, ha Bogigyerek is akkor születne. Erre én felháborodottan megjegyeztem, hogy na még csak az kéne, majd adok én ennek a gyereknek. Pedig hol volt még a vége ! Még kétszer-háromszor emeltek az infuzióadagon, és minden vizsgálatnál, nem is emlékszem, tán óránként- kézzel is tágitott a dr. de olyankor azt hittem belediffundálódok a szülöágyba és szidtam magamat, mekkora állat vagyok, hogy persze én majd ügyes kislány lazán és énekelve kipottyantom a harmadik gyereket fájdalomcsillapitás nélkül. Ugyan az a kéjgáz, vagy mi a szösz volt, de ahogy irtam is, hiába szivogattam, büdi volt, szédültem, nem kaptam rendesen levegöt, viszont fájt mint a fene. Szóval úgy voltam, hogy eléggé magam alatt voltam, el is bögtem magam, hogy sosem lesz már vége, de arra nem emlékszem mikor. Az utsó 4 óra valahogy teljesen összefolyt. És nem értettem, mi a fene van már. A végén már teljesen összefolytak a fájások, és csak arra emlékszem, hogy állandóan kérdezgették, hogy nem kell még kakilni, és csak azt kiabáltam, hogy nem tudom, mert annyira fáj, hogy ha kellene kakilni azt sem érezném a fájdalomtól. És asszem sirva kiabáltam, hogy nagyon fáj, amikor is azt vettem észre hogy atya-gatya, de hiszen én most egy hatalmasat nyomtam!!!!És akkor gyorsan rikoltottam egy hatalmasat, hogy KAKILNI KELL, és hirtelen összefutott körülöttem egy rakás ember, és szerencsére megérkezett a tapasztalt vén róka szülésznö (nem is volt vén, csak tapasztalt), aki leváltotta épp az utsó pillanatban az éjszakás szülésznökislányt, és akkor szólt dr. hogy na most nagyon figyeljek, mindenben azt csináljam, amit a nöci mond, aki mindjárt elkezdte ezerrel ráncigálni a – hát nem is tudom igazából mit, hát ott a kijárat környékét. Sziszegtem is, mert azt hittem épp most epillálja le rólam még a bört is, de hát türtem, mert nem akartam metszést, akkor jött még egy tolófájás, mondták ne nyomjak, szép aprókat lihegtem, és igy kibirtam, hogy ne nyomjak, közben csak rángatták a bürkémet odalenn, egyszer csak mondja ám apuci, jé, mekkora haja van, hát ez teljesen felspannolt. Egyrészt hogy hosszu a haja,másrészt hogy az én édesem, aki rosszul van már a rosszullét gondolatától, meg a kórházszag gondolatától is, és aki kilenc hónapig azon sápitozott, hogy jaj, csak el ne ájuljon, hát édesem remekül birta a kiképzést, pedig végig kellett néznie, ahogy az éjszaka folyamán könyékig turkálgatott bennem a dr., ahogy dölt belölem a magzatviz, némi vér kiséretében, szóval még ODA is mert nézni…Hát itt már egész primán éreztem magam, a tolófájás amugyis más, mint a tágulásos. Na végre mondták, hogy na most akkor nyomhatok, ez volt tán a harmadik tolófájás, de ezt valahogy elszurtam, szépen lassan kiengedtem a levegöt és nem préseltem. De a következö fájásra vettem egy hatalmas levegot, és nagyon lassan és nagyon hosszan nyomtam, mire az én kis manócskám kiröppent, mint akit kilöttek egy mozsárágyuból. Mondjuk éppen ideje is volt, mert hajnali 5.5O volt és bizony én már határán voltam, hogy vissza az egész, én tulajdonképpen nem is akarok szülni….Viszont Bogigyerek gyönyörü volt, és el is felejtettem az egészet egy pillanat alatt. A mellemre helyezték, hatalmas szemeivel jól megnézett magának. Ott volt picit, ismerkedtünk, majd apuci elvitte fürdetésre, öltöztetésre. Szép nyugodtan kipassziroztam a lepényt, egyáltalán nem fájt, végre kiszedték az infuziot tisztába tettek, és hozták vissza Bogit szopizni, édes volt, mindjárt tudta mit kell csinálni. Délelött pihentem, dél körül már eltéptem fürdeni, isteni volt, délután már velem volt Bogi a rooming-in szobában. És nagyon örülök, hogy ezt a pici szülészetet választottam, fantasztikus volt meguszni a gátmetszést, ezáltal a vérveszteséget is, isteni volt a rooming-in, egész nap Bogiban gyönyörködtem, és hatalmas dolog volt, hogy végig velem volt az én kedvesem, aki azóta is fantasztikus apuka, mindent megtesz Bogi körül, kivéve a szoptatás, de amikor egyetemen vagyok, akkor még a lefejt tejcsimmel azt is megoldja. Lányok, aki még hezitál, hogy apcival szüljön, vagy sem, hát óriási dolog, ha veletek van. De ezt szavakkal ugysem lehet leirni, ezt érezni kell. Hát nagyjából ennyi a történet. Ha esetleg belevágnék mégegyszer, akkor viszont én otthon szeretném megpróbálni. Most is jó lett volna, de asszem Geréb Ági vidékre nem jár, és a párom sem helyeselte. Pedig én biztos vagyok hogy klassz lenne…Ja még annyit, hogy azt mondja a dr., azért tartott ilyen soká a szülés, mert sok idö –12 év telt el az elözö szülés óta, és igy ez a szülés olyan volt, mintha elsö baba lett volna. Másrészröl meg nagyon valószinü, hogy Bogi nem akart még annyira megszületni, két hét volt még a kiirásig, lehet, hogy ezek a fájások egy meleg-langyos fürdöre, egy dupla magnéziumra leálltak volna. Hát igen lehet. De én nagyon örültem, hogy Bogi akkor született, és nem féluton a két kórház között, arról nem is beszélve, hogy addig még egy csomót hizott volna a Bogi, és hát akkor lehet, hogy nehezebb lett volna kinyomni. Meg a lepény is csak öregedett volna addig, és a nagyokat is 38. hétre szültem. Szóval igy volt jó ahogy volt. Hát ennyi.
Puszi nektek, bocs a hosszuságért, ti kértétek a storyt, remélem tetszett…
Cseri