Hahó,
nálunk is a párom szülei vannak messzebb (ha jól rémlik, 270 km), és én egyszer töltöttem náluk a karácsonyt, az első évben, amikor összeházasodtunk a párommal. De tudjátok, az egész más volt, mint amit én tanultam ismerni és szeretni otthon, illetve attól is különbözött, ahogyan a szép, hangulatos, szívet melengető karácsonyt elképzelem. A páromnak e tekintetben vagy nincs véleménye, vagy gondosan titkolja, hogy ne bántson meg senkit
Mióta Cicó megvan, olyasmit iparkodom kialakítani, hogy a mi, még viszonylag új kis családunknak meglegyenek a maga hagyományai, és a karácsony egy nyugodt, békés vmi legyen. Ebbe pedig nekem nem fér bele, hogy a fél karácsonyt átstresszelem a csomagolás-utazás miatt, meg aztán sajnálom is azt a pár napot, amit hármasban tölthetnénk, anélkül, hogy bárhová rohanni kellene, vagy bármi extrém sürgőset csinálni. Rohangászni, utazgatni, kapkodni szépen lehet az év többi napján is...
Ezért úgy alakult, hogy tavalyelőtt, amikor nagy pocakos voltam, még december elején mentünk el, mert karácsonykor már bármelyik pillanatban bármi lehetett volna
(Nem lett, hanem lett békés pocakos karácsony, eddig és azt hiszem, nagyon hosszú ideig az egyetlen, amit a párommal kettesben töltöttünk...)Tavaly aztán december közepe táján kerestük fel a messzi rokonságot, idén pedig azt tervezzük, hogy a két ünnep között megyünk hozzájuk.
Ahogy ebből is kiderül, nálunk a karácsony egyelőre a mienk, hármunké, illetve idén már három és felünké
. Hogy későb ez fog-e változni, és hogyan, az majd kiderül.
Üdv
Kriszi