Ja, télapó lista:
Marci, Zalán,
Levente
Maja, Ákos
Ábel, Luca
Boró, Zéti
Tami, Edó
Dóra
Még a havazás előtt hazaértünk Bükfürdőről, nagyon jól éreztük magunkat, majd teszek fel képeket is. Nem nagyon akartunk hazajönni, főleg Dóri, de miután felsoroltuk az itthon maradt babáit, beletörődött.
Kata, Katus!
Boldog névnapot kívánunk mi is! (inkább kétszer, mint egyszer se
)
Katus, Évi!
Köszönöm a futárszolgálatot!!!! Édesek a csajok!
Gyöngyi!
Kiváncsian várom, és előre is köszi!
Anikó!
Szívesen segítünk, ha kell!
Emőke!
Szuper a süti! Megtudod adni a nagyon fincsi mézeskalács recepted. Mert már tavaly is nagyon ízlet, csak akkor lusta voltam sütni.
De szerencsére kedves szomszédaink, és barátaink lévén sikerült megenni a megfelelő mennyigű mézeset, így nem is volt hiány érzetünk.
Reni!
+++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++++
Erika!
Köszönjük, hogy elvittétek a csomagokat! És így is segíthettünk legalább egy picit, bár az életüket már úgyse tudjuk/tudják visszaadni nekik!
Ovi!
Valóban az ovik egyik fő feladata, hogy vigyázzanak a gyerekre, nekünk szülőknek pedig kötelességünk, hogy legjobb tudásunk szerint neveljük, és fejlesszük a gyerekeinket. De én úgy gondolom, mint ahogy az ovik pedagógiai programjában is benne van, igencsak feladatuk a fejlsztés is, főleg hogy dolgozó szülők mellett a gyerek többsége, legalább 8 órát ott tölt, ráadásul abban az időszakban, amikor a legfogékonyabb. És én igenis elvárnám, hogy fejlesszék a gyerekem a legjobb tudásuk, és lehetőségeik szerint. Mert lássuk be, a reggeli készülődés, majd esti házimunka , vacsi, fürdés, stb... mellett, mikor már mindenki fáradt, és ideges a napi stressztől, igen csak nehéz teljes mértékben a gyermekeink fejlesztésével is napi szinten a megfelelő módon foglalkozni. Bár nem lehetetlen, mint itt köztetek is bőven van jó példa. És valójában nem is a mi gyrekeink lesznek hátrányba ezért a későbbiekben (remélem), hanem azon családok gyerekei, akik szociális, mentális és egyébb hiányosságok miatt nem képesek erre. De ez más kérdés, bár sajnos kihat a mi gyerekeinkre is, mert egy "rossz" csoport igencsak lehet lehúzó erejű is (sokszor elég 1-2 gyermek is hozzá).
Természertesen az ovónénik is emberek, és sok esetben sajnos nem rajtuk múlik, hogy nem megy minden flottul. Az adott létszámokról, és némely esetben a tárgyi feltételekről ne is beszéljünk, de egy odaadó jó pedagógus, még ilyenkor is csodákra lehet képes. Bár fontos a jó anyagi háttér, és felszereltség, de ez nem minden, mert igazi pedagógus nélkül sajnos semmit se ér.
Én úgy érzem, nem is igazán ovit lenne jó választani, hanem ovónénit. De őket meg első gyerekesként nem ismerjük (kivéve, ha szerencsénk van, pl: Anitával), és mások elmondása alapján én nagyon nehezen tudok a legtöbb esetben dönteni. Mert lehet, hogy nekünk bejönne az az ovónéni, aki másnak esetleg nem. Vagy aki nekem szimpi, lehet, hogy Dórinak nem jön be. A variációk tárháza végtelen. A gáz, hogy ezek már csak az oviba járás során derülnek ki. Így pedig csak a remény marad nekünk, és a kis okos csemetéink, akik nagy többséggel sokkal jobban veszik ezeket az akadályokat, mint mi felnőttek.
Na most már eldugulok!!