Sziasztok!
Jó rég írtam már, pedig olvasni szoktam... Az az igazság, hogy elég keveset netezek, főleg míg jó idő volt, inkább csak ügyeket intéztem... amúgy meg leginkább gyerekezek...
Nekem az elmúlt 3 évem már szinte csak a gyerek/ekről szólt így annyira nem volt kedvem mostanság még ilyen szabadidőkben is erről eszmecserélni, de olvasni olvastam, mert kíváncsi voltam/vagyok rátok. Én nem tudom,nálunk olyan flottul megy minden, hogy valahogy nem éreztem azt, hogy mint Vok, segítsek és tanácsokat adjak. Én ilyenkor annyira rágörcsölök a problémára, a segítség adásra, hogy felkavarja a saját életem
úgy hogy ezt bocsássátok meg.
Az egyik barátnőm most amúgy is terhes, és én hiába próbálom mondani neki, hogy kezdje tágítani az elméjét a csecsemőgondozással, mert ha nyakába szakad hirtelen és nem olvas, nem tud, akkor úgy fejre áll, mint Senna és még depis is lehet. De hát csak nem... Persze értem én, hogy a pocakot kis kell simogatni és élvezni, de ha amúgy is otthon fekszik, hát én bele hülyülnék... pedig ott a lapi tapi is neki... na mindegy...
Szóval itt vagyok és olvasok...
Meg írnék is, de nem akarok hencegőnek tűnni, hogy leszámítva azt hogy egyeském rondán beszél, minden tuti. Nekünk valahogy ezek az alvás, evés témák nem okoznak gondot... senki se fáradt és nyűgős, nem parázok semmin, hogy mit és hogy... nincs sírás... nem gondolkodok a tejen, nem gondolkodok napirenden, mert ha plázázni van kedvem oda megyünk, ha strandolni akkor oda, ha kirándulni akkor oda, ha csak séta közben beülni ebédelni akkor oda... 4en alkalmazkodunk egymáshoz és úgy tűnik, hogy mindenki jól érzi magát.
Martinkám 3 hósan 7 kiló volt, pedig 2970-el születt... egész nap vigyorog, (azt szoktam mondani, hogy a nagyom szellemesen vicces, ő meg sugárzóan jó kedvű) kacag, rötyög, sikongat. Marcell számára az Isten - a múltkor vettem fel őket, ahogy este a nagy ugrált a kanapéról a kicsi meg kacagott rajta. együtt fürdenek...
a napirendünk kb abból áll, hogy 8 körül kelünk- bár ma elaludtunk és 9 kor keltünk mind. a picike még később szokott kelni, addigra mi elkészülünk. délelőtt Martin alszik egy kicsit, illetve délután mindkettő alszik pár órát- ha mákom van, akkor ez egybe esik...
van hogy felkel éjjel,de van hogy átalussza az éjszakát...
délelőtt 1-2 óra alatt megcsinálom a dolgom, délután pedig semmi... ha alszanak, akkor szabad fogim van, aztán/vagy játék...
és este mindig úgy fekszem le, hogy rend van mindenhol...
most hogy már nincs udvar se nagyon, így már még könnyebb a dolgom... hát ez van mostanság...
Sajna mivel a házon még van mit csinálni, így egy-két kampány munka be jön, de legalább haladunk a kész felé, talán jövőre kívűl már jók leszünk.
Geo valóban csinos vagy!
Szuper lehetett a baba tali!
Luna- sajnos arról nem olvastam pont, hogy milyen volt 3 gyerekkel
Vok egy picit irigyellek az otthoni munkáért!
de hogy írjak rosszat is- ahogy már pocakosan is írtam, én tök féltem attól, hogy fogom e a két gyereket egyformán szeretni... na volt is ezzel problémám, de az első alkalommal, mikor Martin is bosszantott- már ahogy egy bébi tud bosszantani- rájöttem, hogy igen, egyformán szeretem őket, csak a nagy már tud olyanokat, amit a pici még nem, de eljön majd az az idő is, mikor a picire leszek mérges ha csúnyán beszél, vagy jól belém rúg... és bár a személyiségük teljesen más, már tudom, hogy ahogy a bátyjára néz már most... hát nem fogom elkerülni, hogy ne próbálja utánozni.
mint két gyerekes anyuka a legviccesebb dolog nálam az, mikor a két gyerekkel együtt megyek vásárolni- pl tesco. és a kicsit tolom a hordozós kocsival, illetve a picit húzom, a nagyot meg tolom az autós bevásárló kocsival... emlékszem hogy régen, mennyire kellett még hogy apával együtt menjünk mindenhova, mert féltem egyedül menni a gyerekkel, most meg azt élvezem, ha csak 3an vagyunk és még is minden megy magától. bár a a férjem mindig noszogat hogy vigyek magammal valakit, mert mi van ha... hát én emlékszem mikor anyu hármunkat vitt egyedül pestre kórházba, vidámparkba... próbálok minimális segítséget kérni, mert ezzel is próbálok nem adni lehetőséget kifogásra a harmadik gyerekhez.
na összeirkáltam nektek most egy kis zagyvaságot... de hát ez van, ha nem rendszeresen irogatok. mondjuk míg írtam se biztos hogy értelmes dolgokat írtam