Hali!
Niki, ezt azonnal továbbítom a férjem email-címére, remélem, bölcs lesz, és elolvassa legalább... mert szerintem úgysem látja be a belátnivalót, mert sajna ő is pöcsösből van, és "még" nem cserélt velem helyet.
Remélem, már jobban vagy, nekem veszettül fáj a mandulám, torkom, de erőt vettem megint magamon, és sétálva mentük Endikével Sziliért a suliba. Jól elfáradtam, de csodás az idő, és nagyon szeretem a természetet. Útközben szedtünk csigucikat, meg vett fel pár szép kavicsot a bátyónak. Hát nem egy tündér? Amikor odaadtam Szilnek a kavicsokat, és mondtam, hogy ezt az öcsi szedte neked az úton, egy nagy puszit nyomott az öccse arcára, úgy örült. Ilyenkor olyan boldog vagyok én is. Imádom a szaroskáimat.
Ők az én vígaszaim.
Tegnap férjemmel klasszul összezördültünk, mert du. 4 előtt átment a haverjához, és negyed 8-kor még mindig ott cseszte a rezet. Többször hívtam, hogy jó lenne, ha hazajönne, hogy játszon már a kismanóval, mert én rosszul vagyok, ő már jobban. De hiába, csak vártam, és vártam, de semmi. Fociztam a kicsikémmel, meg elmentünk még egy sétára is, bár alig vonszoltam magamat.
Aztán hazajöttünk, és még mindig nem volt itthon. Megúntam, és átmentünk Endikével érte. De ki voltunk zárva, mert van ott egy bunfordi kutyus, aki mindig ugrál, ha bemegyünk. Ott ordítozok a férgemnek, mint egy idióta, hogy itt vagyunk, jöjjön, de még csak ki sem dugta a képét. Olyan ideges voltam. Végre hazajöttünk együtt, erre bemegy az anyjáékhoz, és ottragad megint vagy félórára.
Feljöttünk a gyerekekkel, és kicsuktam. Menjen a francba. Olyan dühös voltam, hogy csak na. Aztán feljött, és ott zörgött az ajtón, hogy eresszem be, de előbb nekiálltam morzsákat porszívózni mérgemben, pedig láttam, hogy ott áll.
Persze aztán beengedtem, és eltelt egy kis idő, elkezdtem neki mondani a magamét. Naná, hogy elhúzta a száját, és még ő állt neki feljebb, hogy miért vagyok én ilyen... Marha jó ám, hétközben este 7 körül ér haza jobb esetben, akkor már azért nem foglalkozik velünk, mert még vagy a gép elé ül, és dolgozik, vagy mert vacsi van, aztán fürdés, alvás. Hétvégén meg én vagyok a szemétszimat, mert mi az, hogy ő nem mehet lazulni anyuci seggébe, mert én is mennyit beszélek anyámékkal (igaz csak telefonon), és neki is joga van, meg hogy a haverjához inni meg dumálni. És hogy ő nem tehet róla, hogy én nem megyek ugyanígy.
Hát most jól rátok zúdítottam a panaszomat megint, bocsi, de ki kellett írnom magamból. Nincs elég bajom? És még az is baj, hogy szeretem, és szeretném, ha több időt együtt töltenénk? Mondtam neki, hogy akkor váljunk el, ha annyira vissza akarja kapni a szabadságát.
Persze reggel már ölelgetett, meg mellémbújt, meg minden. Mindig ezt csinálja, totálisan megőrjít. Lehet, ez a célja?!
Leti, az nekem is annyira cuki volt, amikor a bébi kidugta valamijét a hasamnál, mindig óvatosan megnyomtam, inkább csak simogatásszerűen, és gyorsan visszahúzta, mint a csiga a szarvát
Édibogárkák
Na ölellek benneteket, jók legyetek, jobbulást a betegeknek!
U.i.: megint van kispintyünk, olyan cukik szinte csupaszon, csak egy-egy kiálló tollpihe van még rajtuk