Sziasztok!
HA az ember gyereke megszületik, olyan nehezen tud tőle elszakadni.....
Gondolom ez ismerős nektek.
Szóval a "pur" az a patológiás újszülött részleg, a koraszülöttekkel egy osztályon, azon a folyosón van, ahol a szülőszobába kell menni.
Fertőzésgyanú miatt antibiotikum, cukor infúzión keresztül a vércukra miatt, inkubátor 2 napig a légzészavar miatt, és egy pukli a fején, ami rossz helyen van, lenn a tarkóján, ami állítólag a gyerekek feje tetején szokott lenni. Na ezért voltunk ott külön. De jó a rosszban, hogy az ottani csecsemős nővérkék sokkal figyelmesebbek az anyukákkal, megtanították hogyan szoptassak, fejjek türelemmel, nem csak úgy benéztek a szobába, mint egy-két szobatársamnál, hogy "na szopik a baba?" És persze azt sem tudták mit is kéne csinálni.....Na mindegy erről majd máskor.
Túriról annyit, hogy az egyik szobatársamnak ő volt a dokija, de csak mint ügyeletes, és a szülésnél tök durva volt, meg a stílusa sem valami elfogadható egy szülő nő számára, és másnap mikor jött vizitelni, nagy kéjenc mosollyal állt az ajtóban, és azt mondta, másnap reggelig még ott lesz, szóval ha bármi gond van, menjen nyugodtan. Na mit gondoltok mire hajtott? Egy kis zsozsó jól jött volna még így a távozása előtt......
Tehát reggel fél 6-kor kezdett a magzatvíz elszivárogni, 8-kor a kórházban voltunk. Fél 4 körül megkaptam az infúziót, mert nem tágultam eléggé, amitől kb 5 órától 2 perces fájásaim lettek. Mehettem bárhová, labdára, szülőkerékbe, kádba....na mikor a kádba értem jöttek a tolófájások, ki is jöttem egyből, negyon nem esett jól a melegvíz. Aztán az ágyra kerültem valahogy 7 óra körül, és 19:32-kor kibújt ez a kis édes szuszogó. Tehát viszonylag gyorsan az infúziótól számolva.
Alternatív vajúdás ok, alternatív szülés nem. Az ágyra támaszkodva kényelmesebbnek tűnt a pozíció, de akkor néztek egy szívhangot, ami teljesen rendben volt, én le akartam menni, de a szülésznő azt mondta, akkor nem tudnak visszarakni az ágyra....de én nem is akartam volna visszamenni. De úgy tűnik a fájdalom nagyobb volt az én elhatározásomnál, úgyhogy maradtam.
Szentágotai dr volt bent ügyeleten, nagyon kedves, mosolygós, bíztató és érdeklődő orvos. A kitolás fél órás szakaszában volt ott, előtte a vizsgálatnál és az adatfelvételnél. Ja! És volt gátmetszés, erről egyenlőre nem tudom, hogy jó-e vagy sem, azt tudom, hogy ezt sem szerettem volna, de nagyon feszültek a szöveteim - állítólag.
A szülésznő nagyon sokat segített, előtte is, utána is, egyetlen hátulütője volt a dolognak, épp ő volt az ügyeletes, így én voltam a negyedik szülő nő aznap, és ugye nem lehet a többieket sorsára hagyni csak azért, mert én felkértem őt, hogy legyen a szülésznőm. De valahogy a Jó Isten úgy rendezte a dolgokat, hogy mindenkire jutott ideje, nem egyszerre szültünk, hanem kb 3-4 óra eltérésekkel. Szóval mikor kezdtek durvulni a fájásaim, akkor már ott volt, addig meg a férjemmel szórakoztunk, hogy ez a vajúdás nagyon lightos. Na a végére azért ez már nem volt olyan vicces
.
Lelkileg még azért egy kicsit megviselt vagyok a szülés meg ez az egy hetes kórházi herce-hurca miatt, de már itthon vagyunk, és itt minden jó és tökéletes....csak az a pukli ne lenne. Mennünk kell majd kontrollra is, remélem nem lesz semmi.
Alapítványi szobában voltam, teljesen rendben vannak, szép a vc, zuhanyzó, kulturált - persze ez a szobatárstól is függ (én hármat fogyasztottam belőlük)
Szóval a nővérkék közt van aranyos, segítőkész, a csecsemősöknek meg sok a dolguk, talán ezért nem figyelnek úgy az emberre.
HA kérdése van valakinek, szivesen válaszolok, ha tudok.
Kitartás mindenkinek!
Ani